Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-26 / 43. szám
10 fii f* — A Szabad Európa Rádió stratégiai célja a szocialista tábor szétzilálása, ellentétek szítása a Varsói Szerződés országai és a Szovjetunió között, hogy ezáltal az Amerikai Egyesült Államok szabad teret szerezzen magának Vietnamban, a Közel-Keleten, Dél-Afrlkában, és mindenütt, ahol ez lehetséges. Ez tehát a stratégiájuk, ám a taktikájuk az utóbbi években lényegesem megváltozott. Felhagytak az antikommu- nlzmussal, s helyette szociáldemokrata elveket hirdetnek. Azt állítják, hogy a szocializmus alapjába véve nem rossz, csak több javítást kellene rajta eszközölni. A szociáldemokrata Ideológia terjesztése és propagálása azonban nem jelenti azt, hogy ennek hirdetői hisznek is ebben az elvben. Éppen ellenkezőleg, igyekezetük célja tudatos és továbbra Is változatlan; a szocialista tábor szétverése. Milyen emberek dolgoznak a Szabad Európánál? Kiknek és miért szolgálnak? — Természetesen különböző emberek, olyanok, akiket a szocialista rendszer ellent gyűlölet — és jó fizetés utáni hajsza pendít egy húron. A CIA, az amerikai felderítő szolgálat“ amely fedezi a Szabad Európa évi 34 millió dolláros költségvetését, kitűnően fizeti a szolgálatukban állő emigránsokat. Saját tapasztalataimból tudom, hogy a Szabad Európa alkalmazottjai néhányszor többet keresnek, mint az átlagos nyugatnémet dolgozók. És ez az, ami a Szabad Európa alkalmazottjait egyesíti az ellenünk való harcban. A kapitány elvtárs a titkos dokumentumok osztályán dolgozott. Mi volt mégis a küldetése? — Küldetésem fő célja az olyan dokumentumok megszerzésé volt, melyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Szabad Európa nemcsak ellenséges propagandával, hanem kémkedéssel is foglalkozik. Ehhez kellett és sikerült is megszereznem az összes titkos dokumentumokat, a Lengyelországból érkező híreket. Mondhatom, nem volt egyetlen olyan fontosabb anyag sem, amelyet ne sikerült volna megszereznem, és a hat évi szolgálatom alatt vissza---T^9la.V • • , tf küldenem lengyelországi központunkba, ahol aztán minden olyan hírt és jelentést ellenőrizhettek, amelyet a Szabad Európa Rádió kapott. Volt-e alkalma megismerkedni a Szabad Európa Rádió csehszlovák szerkesztőségének tagjaival? — Természetesen. Találkoztam a „czeh desk“ és a „slowak desk“ — a cseh és a szlovák szerkesztőségek tagjaival, hiszen az osztályomon voltak olyan anyagok is, amelyek iránt a csehszlovák adás is érdeklődött, de érvényes ez fordítva is. Leginkább a kantinban találkoztunk, ahol erről is, arról is szót váltottunk. Az egyik cseh emigráns, Slávo Volny például itt mindig Marx tanításának és a Bibliának az összefüggését igyekezett bizonygatni, de senki sem vette őt komolyan. Gyakran találkoztam olyan emberekkel is, mint például Hra2dansky, a csehszlovák adás vezetője, Hájek, E. B. Stefan és mások, akik számára a „haza“ szó fogalma ismeretlen. Látható tehát, hogy különböző, gerinctelen emberek dolgoznak a Szabad Európa csehszlovák adásánál is. Egyik részük negyvenöt után, a másik negyvennyolc után, a harmadik pedig hatvannyolc után emigrált és került a Szabad Európa Rádióhoz. Különböző nézetű emberek ezek, és a véleményük is különböző a jelenlegi Csehszlovákiáról. Céljuk viszont közös, és ez őket is egy húron pendíti; a szocialista társadalmi rend elleni harc. De közös még egy másik vonásuk is; a pénz szeretető és a pénzhajsza. Minél több pénzt akarnak szerezni, s ezt nézetükkel igyekeznek elérni. Meg kell még jegyeznem, hogy véleményük állandóan változik, míg végül teljesen megszűnik létezni. Nincs nézetük, nincs senkijük, és nem is képviselnek senki mást, mint a Szabad Európa Rádiót, a CIA, az amerikai felderítő szolgálat központját, a- melynek nemcsak utasításait teljesítik maradéktalanul, hanem egyúttal az amerikai politikát is hirdetik — és ez az egyedüli küldetésük, ezért kapják a pénzüket is. Nagy Árpád Sorozatunk következő folytatásából azt tudjuk meg, hogy lett A. Czechowicz kapitány felderítő. ötét este szálltam repülőgépre Moszkvában, az útirány Ir- kutszk volt. Azt mondották, vagy hétórás út a levegőben. Az Grált nem láttam, felhős volt alattunk az ég. 10 000 méter magasban repültünk. Szibérsa felett azonban már derenge;t az ég alja. Megálltunk Omszk- ban, ki is ázálltunk a gépből, hogy a TU-104 jóllakjék benzinnel. De aztán gyönyörű volt a „rózsaujjú hajnal“ Szibéria felett. A végtelen sztyeppék kárminba borultak, itt-ott felbukkant alattunk egy ezüstösen csillogó csík, az Irtisz vagy a Jenyiszej. Reggelre megérkeztünk Irkutszkba. Nem mehettünk be a városba, mert a repülőtéren már várt bennünket az új gép, rajta a mon- gon színek: piros-kék-plros; s a latlnbetüs felírás: Mongólia. A mongolok már 1940-ben áttértek az azbukára, az ómongol írást ma már csak a zászló első piros mezőnyében látni — ez a felirat a repülőgépen azonban európai volt. Az első benyomás is nagyon kellemes volt. Udvarias, mosolygó pilótákat láttunk, a ferde szemet hamar megszoktuk. Az jutott az eszembe, vajon mit szólna hozzá Dzslngisz kán, aki még nyerge alatt puhította a húst, hogy unokái ily pompásan kezelik a technika acélmadarát, mert utunk zökkenő nélkül folyt le. Az Antonov kisebb gép, mint a- milyennel jöttünk. 4500 méter magasságban repültünk a szép őszies reggelen, jól láttuk az alattunk elterülő vidéket. Láttuk az Angarát, amint a világ legmélyebb tavába, a gyönyö: rű „Bajkál-tengerbe“ ömlik. A barna bércek pedig, melyek felett repültünk, a mi hegyeinket idézték. Vagy két óra múlva már figyelmeztett a „stewardess“ (nem is hittem volna, hogy mongol, ha nem lett volna magas gallérú, öves, hosz- szú bordó ruhában], hogy szí- Jazzuk le magunkat, leszállunk, alattunk Ulánbátor, mongolo- san Ulaan Baatar. Emeletes, de nem nagy épület előtt értünk földet. Persze ez nem Seremetyovo, ahol szinte ' percenként emelkednek a magasba vagy ereszkednek alá a gépek. Am takaros repülőtér ez is. Azt már otthonról is tudtam, hogy Mongóliát nem lehet európai mércével mérni, ez nem Seremetyevo, ahol szin- e'zért érdekes. Ulan annyit jelent, hogy vörös, a határ hasonló fogalom, mint a magyarban — hős bátor ember. Ulan Batár tehát annyit jelent, mint vörös hős, azaz bátor vörös (értsd harcos]. Maga a mongol szó azt jelenti harcos, harcias. Az ország hivatalos neve Bug Najramdah Mongol Ard Ülsz, ezt rövidítve és persze azbukával írva megtaláljuk a mongol pénzeken vagy a címerben is, mely egy lovast ábrázol. Egyébként a pénzegy ség a tugrik; s ahogyan az á- rakat átszámoltam, körülbelül megfelel két és fél koronának, a fillért ott megének hívják. Az árfolyam persze nem hivatalos. A hotel, melyben megszálltunk, szintén az Ulánbátor nevet viselte. Modern, nagy szálloda, állítólag még a kínaiak építették annak Idején. Két sok emeletes hotel építésébe is belekezdtek. Nyugodtan megállhatná helyét a Champs- Élysées-n is. Elegáns szobák, hideg-meleg víz, fürdőszoba, minden emeleten ügyeletes, egy-egy udvarias mongol nő. A hotel tele volt külföldivel. Eszembe jutottak azok a barátaim, akik elutazásom előtt megkérdezték, ml a csodának megyek Mongóliába, mit lehet ott egyáltalán látni. Az a sok angol, francia vagy német, a- kikbe a hotel folyosóin lépten- nyomon beleütköztem, miért jöttek ide, ha nincs ebben az országban semmi látnivaló? Sokat „csavarogtam“ már, s éppen ebben az országban láttam a legtöbb érdekes dolgot. Az egyik folyosón szlovák beszédet hallottam. Persze megálltam, s majd leesett az állam, amikor a hang tulajdonosában egy koäicei orvosra bukkantam, aki egy kongresszuson képviselte társaival együtt hazánkat. Csakhamar megállapítottam, hogy a hotelben az orosz nyelv mellett a szlovák is igen gyakori. De ugyanígy jártam a magyarral is, mindjárt a fogadószobában két fiatal asszony beszélgetett magyarul. Mit sem csodálkoztak, mikor én is magyarul szólítottam meg őket. Ulánbátorban — mondották — mintegy 800 magyar dolgozik, nagyobb részt mint szakmunkások, de sok itt a geológus is, akik a hegyekben vagy a Góbi-sivatagban O kutatnak szén, nafta és más természeti kincsek után. Erekben pedig Mongólia nagyon gazdag, erről később a múzeumban is meggyőződhettem. Mongólia a jövő országa. A szakmunkások a családjukat is magukkal hozzák. Különböző gyárakat építenek, most húskombinátot, ruhagyárat. A csehszlovákok — mondották — bőrüzemet építettek, mert errefelé sok az értékes szőrme, most épp kórházon dolgoznak. Megszokták a környezetet, a magyar követség épületében boltjuk is van, kezdetben az időjárást kellett megszokni, errefelé ugyanis sokat esik. Ulánbátor hegyek közé ékelt város a Tula folyó völgyében. Téves az a nézet, hogy itt csak nagy hőségek és nagy hidegek uralkodnak, ez csupán délre, a sivatagra érvényes. Európában azonban gyakran ezt az egész országra általánosítják. Még kétszer találkoztam magyar csoporttal az utcán, és már egész természetesnek vettem, hogy a mongol zeneművészeti főiskola koncertjén magyarokkal beszéltem. A vacsorához a kávéház nagy éttermében ültüpk le. Volt itt mindenféle nemzetiségű vendég. Csak amerikai „kereskedőket“ nem láttam, akik állítólag ide járnak „vadlovakat“ vásárolni, mint arra otthon „figyelmeztettek“. Mindjárt az első vacsoránál ittunk kumiszt, a híres mongol lótejet. A főétel birkahús volt, 1- gen ízletesen elkészítve. A pódiumon mongol ruhás zenekar játszott, saját kevéshúrú bala- lajkaszerű hangszereiken és négyszögletes bőgővel. Érdekes mongol dalokkal szórakoztattak, de új táncdalok sem hiányoztak műsorukból. Vacsora után egy ideig néztem a mongol televízió műsorát, aztán az órámat hét órával előre igazítottam, és fáradtan lefeküdtem. Mártonvölgyi László Az ifjúság parkja Ulánbátorba n. Közepén a néprajzi múzeum. 29. Böles Lacika 30. Cernaj Angelika 32. Förster Emese 34. Kun Eleonóra 35. Vida Sanyika 36. Szabados Pétiké
