Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-21 / 38. szám

Tizenhét esztendős diák voltam, amikor először került sze'- tuem elé Pablo Picasso „Az avlgnonl kisasszonyok“ c. alkotásának reprodukciója, a Mester egyéni látásmódjának egyik hatalmas erejű megnyilatkozása, negroid korszakának Cézanne, El Greco, Toulouse-Lautrec és a fauve-ok beíolyását egyesítő, érvényesítő műve.

Ez a találkozás számomra megdöbbentő élményt jelenteit. Kortársaim, nemzedékem tagjai — még a jövendő hivatásos piktorok Is — nagyjából kitaposott úton jártunk és inkább sejtettük és nem tudtuk, hogy a századok demitologizál- ták a művészetet, hogy megindult a müvész-mű-közönség, valamint a művészet anyagának, eszközeinek a felbomlása is.

Természetesen tudtuk, hogy mit jelentett — jóval születésünk előtt, a század hajnalán a Brücke, rácsodálkoztunk Nolde Pünkösdjére, lázas vitákat folytattunk a Kandinszkij alapította Neue Künstlervereinigung utódjaként működö fauvlsta-kubista Kék Lovas (Der Blaue Reiter) csoport tevékenységéről, Marc és Klee alkotásairól, a Sturm és a Bauhaus törekvéseiről. Ismertük Matisse expresszív színeit, áttételeit és modifikációit, inkább félénk tisztelettel, mint értő tudattal fogadtuk Marcous- sls Két költő, vagy Léger Kerékpárosok, de még Inkább a Város és a Pipázó katona című, számunkra akkor még apokaliptikus víziónak tűnő alkotásait és sokszor Idéztük lázas vita közben a fauve-ok törvényét: „L'exactltude n’est pás la verlté — a pontosság nem az Igazsági“

Azt mondhatnám, hogy elméleti tudásunk nagyobb volt, mint erősen redukált vizuális befogadó-képességünk, vagyis megszoktuk az azonnal felfogható, megérthető képleteket, az „egyszeri látvány“ élményét.

Picasso hatására értettük meg az általános formakultúra változásának szükségességét és e változás korszakos jelentőségét.

A kilencvenedik születésnapját ünneplő Pablo Picasso Malagában született, 1904-ben telepedett le véglegesen Párizsban. A jubileum alkalmából jó lenne lépésről lépésre követni századunk nagy fiának az életútját, nyomait keresni a Rue Lafitta és a Place de la Made- laln szalonjaiban és természetesen a „Bateau-Lavoir“-ban, a híres montmartre-i „úszó mosoda“ néven gúnyolt házban, a- raelyben 1904 óta lakott; ahol 1907 őszén bemutatták neki az akkor 25 esztendős Georges Braque-ot és ahol 1908-ban megalakult a festők és költők tömörülése; a „Groupe du Ba- teau-Lavolr“, a kubizmus élgárdája, amelynek tagjai között volt Max Jacob, Apollinaire, Juan Gris, később Léger, Delaunay, Picabia és Archipenko. De idő és hely hiányzik az életút főbb állomásainak ismertetésére, ezért hasznosabbnak tartjuk stílusbeli átmeneteinek sorrendjét — Herbert Read összeállítása alapján — ismertetni:

1914: A kubizmus „rokokó“ iránva. Gazdag színek, olajfestéken kívül egyéb anyagok és textúrák hasznosítása.

1915—16: Nagyméretű kubista kompozíciók.

1915—21: Klasszikus realizmus, többnyire ceruzarajzok. 1918—25; Manierizmus, az emberi fonnák eltorzítása.

1920—24: A két stílus neoklasszicizmus felé hajló egyesülése.

1924—28; Nagyszabású kubista kompozíciók (a Három muzsikus).

1923— 25: A „hajlott vonalú kubizmus“ kibontakozása.

1925 Picasso szürrealista időszakának kezdete.

1928— 33; Szobrok, kezdetben fémkonstrukciók majd öntött bronzfejek.

1929— 31: Monumentális, ős- képszerű alakok (Nő a karosszékben, Ülő fürdöző).

1931— 34: Az újabb szobrászati tevékenység időszaka.

1932— 34; Nagyméretű női

alakok hajlott vonalú stílusban. 1937: A Guernica festése

1938—40; Nagyszabású, szobrászati Jellegű kompozíciók.

1940—44; Háborús korszak.

Visszatérés a sík, kétdimenziós kompozícióhoz és a szintetikus kubizmushoz.

1945: A felszabadulás utáni

csapongó stílus.

1946—48: Idillikus közjáték An- tibesben (Életöröm, Éjszakai

halászat).

1948—54: Kerámiák Vallau- ris-ban.

Ried a Mester négy évtizedes alkotó pályáját próbálta felmérni, de saját szavai szerint: „Az Ilyen Időrendi fel sorolás körülbelül annyit ér, mint egy útikalauz a dzsungel ben.“ Rendkívül sokrétű tévé kenységében ugyanis nincs zárt, elszigetelt egység, csak a kai ligraftkus ösztön az, ami minden munkájában Jelen van, csak az Imaginativ és a fantaszti kus különíthető el legalább bizonyos mértékig, de ez Is csak Picasso híres tételét igazolja: „Én nem a természet után, hanem előtte és vele együtt dolgozom“.

De beszélni kell a szimbolizmusáról is, és vajon mi lehetne hálásabb indító, mint a nálunk Is, világszerte is — a művészetét még ma Is Idegenül szemlélő tömegeknek is ismerős Guernica. A mester 1945- ben jelentette ki erről az alkotásáról, hogy: „A bika nem a fasizmus, hanem a brutalitás, a sötétség... a falfestmény egy probléma határozott kifejezése és megoldása, és ezért használom a szimbolizmust.“

És Ismét Read megállapítását Idézem: „Picasso nagysága

nemcsak páratlan, vele született tehetségében keresendő, hanem érzékenységének és víziójának mindent átfogó, hallatlan távlatú skálájában és szinte kimeríthetetlen átalakulási készségében, amelyben a befogadott és a visszaadott benyomások végtelen és állandóan Döveikvö kölcsönhatása érvényesül.“

Nincs lehetőség egy világméretű felmérésre; mekkora a Picasso alkotásaiért rajongók, zsenialitását meglátók és felfogók tábora, de van egy örök érvényű törvény, nevezetesen az, hogy minden nagy művészet, túl a közvetlen társadalmi megbízatás teljesítésén — felneveli a saját közönségét, nemcsak az értőket nyűgözi le, hanem kibontakoztatja a „kezdők“ befogadó esztétikai fogékonyságát is. Természetesen a látáskultúra, a képzőművészeti kultúra alapelemeinek ismerete nélkül — állapítja meg egy szakember nagyon helyesen — a folytonos újabb változások nehezítik e művészeti ág alkotásainak befogadását s az egyoldalú vagy torzító befogadás veszélyét is sejtetik.

A Mesterről — úgy érezzük — már mindent elmondtak, a- mit a kortárs jelen elmondhat. Alfréd Barr nagyszerű monográfiája, Read néhány nagyobb tanulmánya valóban teljességre vágyva Igyekezett feltárni a pícassói műhely minden részletét.

De ha majd egyszer — talán századok múlva — berendezik a huszadik század nagy pant- heonját, a spanyol földről Indult Pablo Picasso szobra ott lesz a legnagyobbak között.

Mert ecsettel és vésővel mind a mai napig a humanista művészetet a haladást, az emberiséget szolgálja!

Péterfi Gyula

IArl.AXI JEGYZET:

ZALAY ADRIÁN művészetéről

Zalay Adrián kiállítása, amelyet 1971. augusz- tus 24. és szeptember 12. között rendezett meg a Cyprlán Majemík-kiállítóterom. ha nem is feledtette el korábbi kiállításainak vegyes hangú- lat'át, mindenképpen helyre tette azt. Zalay. ha teheti, s erre bizonyíték mostani kiállítása, többet és lényegesebbet is akar és mondani

korunk emberének. Linómetszetei, de főleg fekete-fehér kőnyomatai, belső világának gazdagságáról szolnak. Szoros szálakkal, indázó kusza és kemény kötelekkel eg.vtnásba kapaszkodva él az ember s az az elemi erő. amely igazgatja sorsát. Elsősorban a kemény akarat, amellyel le akarja tépni magáról ezekei* a kúszónövény-szi- lajságú indákat, komor erővonalakat, hat a tárlatlátogatóra. Az Emberi értékek (Cudské hod- noty) című sorozat vissza tudja adni a kórusba hajló polifón témát, s érzékeltetni tudja a belőle feizendUiŐ szólamokat is. Az Anya. az Erőszak, a Találkozás, a Boldogság, a Remény című lapjai lendületfességUkkel, az alkotó kézjegyének frisseségével hatnak. Ez már művészet a művészi élmény magas fokú megfo^hnazósa.

Három Art protisát Is láthattuk a mostMií tárlatán. A Táj, az Álom, A mindimség éneke címeket viseli ez a három faliszőnyeg. Első’sor- ban az lepi meg a szemlélőt, hogy Zalay is megpróbálkozott kifejezni magát ezzel a technikával, de Zalay Adriánnak sem engedelmeskedett. Nem tudta rákényszeríteni saját színvilágát, egyéniségét, elképzeléseit. Kár, hogy nem mellékelte eredeti festményeit, mert akkor módunkban lett volna lemérni, hogy idomult-e már eleve a technikához, vagy a technika állt ellent Zalay világának.

Mindent egybevetve, megelégedéssel vetítők tudomásul, hogy Zalay Adriánban jó képességű grafikust tisztelhetünk. Amirői szól, főleg kőnyomataiban, korunk és a magunk problémái. Jó volt ezt látni; élményt jelentett.

Németh István

Látogatás a bratislavai magyar és idegen nyelvű könyvtárban

Aki nem tudja, hűl van Bra- tislavában a városi könyvtár magyar részlege, bizony nehezen talál rá a Stúr utcai elhanyagolt, szürke, épületre.

Nemcsak kívülről elhanyagolt az épület — panaszkodik Frankó György, a könyvtár fiatal vezetője. — A könyvtárhelyiség sem megíelelo: nagyon kicsi. Berendezésünk volna is megfelelő. csak éppen a helyiséggel van baj. A ralobárt nem letet fűteni, nedves, még patkányok is vannak benne. Különben áprilistól már nemcsak a városi könyvtár magyar részlege vagyunk: Idegen nyelvű könyveket is kölcsönzünk, s ennek megfelelően az intézmény neve is módosult. Áprilistól tehát magyar és idegen nyelvű könyvtár vagyunk.

— Milyen idegen nyelvű könyveik vannak?

— A magyar könyveken kívül német (körülbelül négyezer kötet), angol, lengyel, orosz, olasz, francia könyvekkel dicsekedhetünk.

— .Az asztalon egy egész halom Dickens-müvet látok, méghozzá diszkíadásban.

— Ezeked ez angol nyelvű könyveket a Brit Külügyminisztériumtól kaptuk. Tavaly volt ugyanis egy angol könyvkiál- lltásurtk Diekens születésének századik évfordulóján, százhúsz könyvet állítottunk ki, s ezeket meg is kaptuk ajándékul. Dickens, összes müvein kívül rengeteg emlékpubllkációt. irodalmi tanulmányt, Dickensröl írt kritikát kaptunk. Na és természetesen az fró kora társadalmának a jellemzését.

— Hány olvasó.ía van a könyvtárnak?

— Az olvasók száma jelenleg nyolcszáz körül mozog, de az év végéig több mint ezerre emelkedik majd.

— Mennyi pénzt fordítanak ÚJ könyvek vásárlására?

— Pénzünk van könyvekre, az idén például negyvenezer korona. Csakhogy problémát jelent számunkra elvásárolni ezt a pénzt, mert ha jelennek is meg új könyvek, ez eléggé sematikus Irodalom. Olvasóink nagyobb része a klasszikus írókat kedveli. Minden új, modern író könyvét megvesszük, de ez az irodalom nemigen érdekli az

olvasókat. Különben l közelmúltban bővíöettük a kölcsönzési órákat heti' huszonhat óráról negyvenhat órára. Szombaton is nyitva vagyunk, és ehhez képest kevés az alkalmazottunk. Grekv Któri néni. akit már jól ismernek az olvasók — tizenkét évig volt a. könyvtár vezetö,ie —, tavaly n.yugdljba ment, és mosB már csak napi négy órát dolgozik nálunk.

A könyvtárban Csáder Erzsiké fogadja az olvasókat. Huszonkét éves, vidám — egyszóval: fiatal. Mindenkihez kedves, mindenkire mosolyog, és az az érzésem, hogy nem sokat tévedett Frankó György, nükor nevetve megállapította:

— ö vonzza ide az olvasókat.

Mert — magamról is tudom — az emberek szívesebben mennek oda, ahol kedvesen fogadják őket. Azt! hiszem, ezt nem kell senkinek külön bizonyítanom.

Mindenkinek, aki szereti a 'jó könyveket, a.jánlomr keresse fel a Stúr utcában a magyar és idegen nyelvű könyvtárat! Bizonyára megtalálja azt az Irodalmat, anvélyet kíván. Jó szórakozást!

Varga Erzsébeí

A helyes és szép beszéd

III.

Seneca helyesen állapítja meg, hogy a beszéd a lélek arca, s ha mesterségesen csinosított, beretvált és kendőzött, elárulja, hogy a lélek sem őszinte, hanem van valami csorbája.

A helyes beszédet jellemzi a világos elrendezés, a mondanivaló megjelelő megszerkesztése. A beszédnek szerves egységet kell adnunk, s az erre való törekvés kihat a beszéd három főrészének: a bevezetésnek, a tárgyalásnak és a befejezésnek elrendezésére is.

A bevezetés előkészítő része a beszédnek, egyrészt figyelmet ébresztünk vele beszédünk tárgya iránt, másrészt röviden felezzük is beszédünk tárgyát. Hibás az a bevezetés, amelyik nagyon „messziről kezdi“, nem érdekes, szétfolyó, illetőleg terjengős, s nem képes a hallgatók fi gyeimét felkelteni magunk és tárgyunk iránt. Milyen me neíe legyen tehát a jó bevezetésnek? l. Nyerjük meg hallgatóink jóindulatát... II. A téma világos kitűzése következzék... Ul. Jelöljük meg a tárgyalás menetét is.

Beszédünk legfontosabb része: a tárgyalás. Ebben a részben tényeket állapítunk meg, állításainkat bizonyító érvekkel támogatjuk, az ellenkező nézeteket cáfoljuk.

A befejezés ts igen fontos része a beszédnek. Ne legyen hosszá és nehézkest Ebben a részben kell a szónoki beszéd leghatásosabb eszközeit felhasználnunk. Értelmesen, logikus rendben összefoglaljuk mondanivalónk lényegét, de nem tévedünk ismétlésekbe. Cicero ezt így fogalmazta meg: foglaljuk össze beszédünket, de ne kezdjük meg újra.

A szép beszéd és előadás hangzásbeli, fonetikai követelményeiről való ismeretünket, a beszédtechnikai tudnivalókat is bővítenünk kell, hogy ne csak „fülre", ne csak ösztönösen igyekezzünk szépen beszélni.

Általában kevés beszédünk hangzásában a művészi igényesség. Sokan abban a hiedelemben élnek, hogy a szép magyar beszéd, a szépen szólás, a jó magyar ejtés csak egyéni adottság, s ha valakinek jó orgánuma, kellemes hanganyaga van, s ez még ügyes előadókészséggel ts párosul jjó svádáia vanj, akkor azt mondják róla, hogy mindazzal az adottsággal rendelkezik, ami szükséges a szépen szóláshoz, a szép magyar beszédhez, A dolog azonban nem ennyire egyszerű. Az bizonyos, hogy akinek a beszédhangja kellemes, meleg és színes, a szépen szólásnak könnyebben mestere is lehet. De a szép magyar beszéd nemcsak hanganyag, s nemcsak orgánum kérdése.

Alaposan Ismernünk kell a helyes magyar kiejtésnek, a jellemző hangképző szervi alapállásoknak jegyeit. Előjel tétel tehát a helyes kiejtés technikájának alapos ismere te.

A beszéd fonetikai műveléséhez, ápolásához szükséges alapvető ismeretekre mindenkinek szüksége van. Ezek a következök:

1. Helyes légzési technika nélkül nincs helyes és szép magyar beszéd. Mikor helyes a légzés? Ha a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legkisebb fáradsággal, a lehető legnagyobb levegőmennyiséget tudjuk felvenni. Sajnos, igen sokan beszélnek hibás lélegzetvétellel. Különösen gyakori hiba a hallható és ziháló lélegzetvétel. A folyamatos beszédben a szép beszédre való törekvés feltételé d levegfő folyamatos pótlása. A hadaró ember pl. helytelenül iktat be légzési szüneteket, sokszor a szavakat is szétszakítja légzést szünetekkel. A beszédhez gyors és mély be- légzés, és tartós, egyenletes kilégzés szükséges. Legfontosabb követelmény a helyes lélegzésnél — s most átadjuk a szót Egressy Gábornak, a nagy színésznek: .a

lélegzetvétel észrevétlenül történjék... a testi gépezet működését hallanunk nem szabad."

A hangos, a hallható lélegzetvétel mellett különösen csúnya folt a beszédben az ún. vadlevegővel élés. Ilyen esetben a kilégzés nem fegyelmezett, s hallható bizonyos -h, -0, -m, -n hangzóféle is; megfOf mondtam(ö) ... stb.

2. A helyes légzés eredménye, hogy állandóan megfelelő levegömennyiség áll rendelkezésünkre. A tüdőműködés szabályozza a rövid és hosszú hangzók megkülönböztetését is. A szép magyar beszéd egyik legfontosabb követelménye pedig a rövid és hosszú hangok közötti éles különbségtevés. Miért? Mert az időt art amkülönbség nyelvi funkciót teljesít. Más a por és pór, a kor és kár, a számára, rnint a szamara, más a hal és hall, megy és meggy, más a hangulata a tanárok és tanarak szónak, s ■ nevetségessé válunk, ha felcseréljük az Időtartamot ebben a nyelvi megnyilatkozásban; A baba megfürösztötte a bábát stb. Hiba, súlyos helytelenség tehát a már gyakran hallott körút, fiiér, kelemes; ellem, ellemi, poggány, vesszély, azaz a rövid hangzók megnyújtása és a hosszú hangzók megrövidítése.

Pazderák Bertalan

I

PICASSO