Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-14 / 37. szám
6 lijiljúság A futballpályAk HOLLAND TULIPÁNJA: CRUIFF AmsztardamK megbotránkozott. Amszterdam kesergett, toporzékolt, dUhBngött. Hallották már? ElmegyI Az Ajaz fabatkát sem ér majd nélküle, a fntball megint gyenge lesz. Nem ment el. De ha elment volna is, a szükőkntak továbbra is ontották volna a vizet. A habzó sört továbbra is az öblös poharakba csapolták volna a sörözőkben. Es az emberek megtömték volna a lelátókat. Tény, hogy a holland labdarúgás sakkal szegényebb lenne nélküle. Isten óvjon attól — mondogatták a szurkolók —, hogy az áldott Johann Brazfliába, az NSZK- ba, Olaszországba vagy Spanyolországba szerződjön. Hogyan történhetett, teszik fel ma is sokan a kérdést, hogy éppen Hollandiában született a tutballnak ez a kivételes képességű mestere? Aki iránt a fél világ érdeklődik? Igaz, hogy ebben az országban évek óta lendületes, ésszel teli, közösségi focit játszanak. És a ködös Albinn is egy kóhajltásnyira van csak innen a csatornán túl. Ennek ellenére leszögezhető, hogy a huszonnégy éves csatár, az idei BEK—győztes Ajaz tagja, nem jellemző tehetsége a holland fntballnak. HOL VAN HÄT A TITOK NYITJA? Erre senki sem tnd logikusan és megnyugtatóan válaszolni. Ez a különleges egyéniség kibújik minden sablonból. Minden jó futballista-tnlajdonságból van benne belőle. Es mindezt egyénisége színeivel tölti ki. Cruiff utánozhatatlan, mert eredeti tehetség. És valljuk meg őszintén: nincs is különösebb értelme azt kutat- gatni, hogy honnan örökölte ezt a tudást. Azt mindenki elismeri, hogy Cruiff személyében nemcsak a holland labdarúgás rendelkezik kivételes tehetséggel, hanem az egész futballvilág. Majdnem biztosra vehető, hogy a France Football szerkesztősége által fölajánlott aranylabdát ő kapja meg ebben az évben. Cruiff nem nyiiatkozott az európai sajtóban, hogy másává szerződik. Pedig mindig nagyon világosan tudta, hogy sohasem hagyná el hazáját. Itt lett ismert ember. Innen indult el a világhír útjára. Az Ajazszal itt aratta első nagy sikereit. Hollandiában mindenki megbecsüli, tiszteli és szereti. Az idők folyamán megkomolyodott a bohém, hosszú hajú fiú. Már nem szabálytalankodik a mérkőzéseken, nem állítja ki a bíró, nem kap büntetéseket. Művelt fiatalemberré vált, aki tudja, hogy mit akar. Ebben az évben aztán véglegesen eldőlt a sorsa. Nem reménykedhet a Real, Benfika, AC Milánó, és más nagycsapat vezetősége. Cruiff hétéves (I) szerződést írt alá az Ajazszal. Ez azt jelenti, hogy harmincegy éves koráig a holland együttes színeiben lép pályára. A futballisták életében ritkaságszámba megy a harmincadik életév fölötti sorozatos jó szereplés. Cruiff szerződése tehát azt Jelenti, hogy életfogytiglani kapcsolat köti őt egyesületéhez. A KÜLTO-ARCO FlO Nem néz ki labdarúgónak. Nyúlánk, vékony, inkább manökenre emlékeztető termet, elgondolkozott, nosztalgikus költőarc jellemző rá. Legjobb barátja, játékostársa, Piet Kaizer ezt mondja róla: „Az emberek között még mindig eléggé félszegen mozog. A pályán viszont tombol. Ott mindent megengedhet magának, mert mindent tud. Sőt, azt merném állítani, hogy Cruiff már túlságosan technikás. Néha egyénieskedik és bemutatja, hogy jobb, mint a többiek. Nem teszi nevetségessé az ellenfelet. Csak sziporkázik. Ez sokszor ingerültté teszi ellenfeleit“. Cruiff 1953-ban került először az Ajax-pálya gyepére. Szülei a stadionnal szemben laktak, és a kis Johannt beíratták a kölyökcsapatba. Tízéves kocában az ifik közé került, és már akkor lehetett látni, hogy rendkívüli a tehetsége. Tizenhét sem volt, amikor az Ajaz felnőttcsapatába került. Egy évvel később a válogatott mezét is magára ölthette. Kétszer lett a holland futball királya. A szakértők többsége szerint erre a címre minden idényben érdemes. Az Ajaz kétszer jutott a BEK-döntőjébe. Egyszer győzött is. Mi is láthattuk a képernyőn a Panathinaikosz elleni összecsapását. Eddig százhetven gólt lőtt a holland ligában. Cruiff mindig teljes erőbedobással játsi’tk, mert #övidnek érzi azt az időt. amelyet az ember a labdarúgópályán eltölthet. A foci kollektív sportág. A kollektívát viszont egyének alkotják. Általuk színesedik vagy fakul a játék. Amíg olyan labdarúgók szerepelnek az egyes csapatokban, mint johann Cruiff, ez a játék mindig izgalmas, érdekes és vonzó lesz. S-Klochan Károly És versenyen? Ott nem, semmiestre sem! Az az egy perc öt másodperc rövid idő, itt nem lehet mással foglalkozni, mindent ebbe a percbe kell süriterü. Mennyire tudod az ellenfeleket figyelni? A mellettem lévő pályákat meg tudom figyelni, szinte érzem, hol lehetnek a többiek; egyébként oldalra kell néze- getná a távolabb eső pályákra. Ez viszont nem hasznos, mert idöveszteségigel jár. kérdez a kolléga. Mikor kezdte az úszást, mennyit edz Yia. ponta, ml a kedvenc étele, nyer-e Münchenben aranyat? Szegény Andrea, aki már vagy ezerszer válaszolt ezekre a kérdésekre, eldarálja, hogy hároméves kora 6ta úszkál, napi hat és fél órát edz két fázisban, tíz kilométert tesz meg a medencében minden nap, kivéve a vasárnapot, és nagyon szereti a fagyit; a müncheni aranyért természtesen mindent megtesz... Végre kettesben maradunk, kezdődhet a beszélgetés az Eurőpa-csúcstartőval, bajnoknővel, olimpiai aranyérem-várományosával, angolul és németül beszélő tizenhét éves lánnyal, aki Hesz Mihály olimpiai bajnok menyasszonya, jövő januárban érettségizik, gyermekorvos szeretne lenni, és tiki aranyérmek sugarában nőtt fel, mert az édesanyját Székely Évának, az édesapját Gyarmati Dezsőnek hívják. Mint üstököst a csóva, úgy követik az újságírók, tévések, filmesek. Nem könnyű kettesben maradni vele. A Bratislavában megrendezett női úszó Euróf«- kupára vagy száz újságíró ér-' kezetí. Itt volt a londoni Daily Telegraph munkatársa és a belgrádi televízió riportere. Itt voltak a berlini filmesek és itt volt az Oj Ifjúság szerkesztője is. Már majdnem beszélgetni kezdtünk, amikor belohol egy hórihorgas újságíró a prágai Stadiontól, és megkér, engedjem át Andreát tíz percA rí Am Áa lACAm mJf Olvastam, hogy úszás közben verseket mondogatsz. Mondd, valóban így van ez? — Az a helyzet, hogy különösen télen, amikor „hosszút“ úszik az ember, például háromszor ezret időre, és amikor nem kell annyira a stílusra figyelni, csupán a hosszakat számolni, bármi másra lehet gondolni. Szavalni, énekelni vagy egyébb elfoglaltságot találni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyelek oda vagy nem e- rölködöm, de az ember egy idő után úgyis automatikusan rakosgatja a kezét és másra is tud gondolni. Nem hagy nyugodni « « versmondás. Milyen költeményeket mormolgatsz? Azokat, amelyeket az Iskolában tanultál? Azokat is. Vagy ha éppen ta- nutlam valamit, fölmondhatom úszás közben, de az egészében az a bosszantó, amikor elfelej-' tem, hogy mi jön, és nem lehet megállni, mert táv közben vagyok. Próbáltam olyat is, hogy két kétjegyű számot összeszorzok, de az nem ment. Van-e a százméteres hátúszásnál vagy a kétszázas távon holtpont? Van, mindenképpen, bár száz méteren olyan rövid a holt-i pont, hogy nem is érzékelhető, viszont az összes kétszáz méteres versenyszlámban a har-- madik hosszon jelentkezik — szerintem — á holtpont. Az ember ez első száz uíán fáradt, a harmadik ötven pedig azért rossz, mert tulajdonképpen — relatíve — akkor távolodik eí a céltól. A holtpont az úszásban is akarattal győzhető le? Igen. Meg aztán az ellenfelek gondoskodnak róla, hogy legyőzzem. —0— A női úszó Európa-kupán a kontinens legijobbjai Indultak. Itt voltak az NDK-beliek, itt voltak a szovjetek, a hollandok és mindenki, aki számít. Két napon át figyelhettem edzésük közben ezeket a tinédzserzseniket. De olyan stílusú, olyan esi-- szolt, legapróbb részletekig csillogó mozdulatokból álló ú- szást, amilyen Andreáé, nem láttam senkinél. Még az is, a- kit nem érdekel különösebben ez a sportág, még az is gyönyörködhet mozgásában, mert az egyetemesen, ősien szépet tartalmazza. Andrea a célba érve előszikrázik a medencéből és a győzelem után úgy sugárzik, mint ahogy csak a nagyon boldog embereik tudnak. (Folytatiukl ismérets, Móder József (a tvrdosovcei lutbaU-né''' I gyes-ikrek egyike július el- jsején berukkolt. A keáicei I Lokomotiva kék-fehér színei után a Dukla vörössárga uniformisát húzta magára. Kíváncsian várMk, milyen feladattal bízzák meg jőskát a prágai csapatban. Göllövés lesz-e ismét a feladata? A liga első mérkőzéseit nagy sikerekkel kezdte a Dukla. Veretlenül vette a nehéz akadályokat, és nincs kizárva, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, még mindig veretlenül áll a tabella élén. Az ötödik fordulóban aztán Bratl- slavába látogatott a katonacsapat. Még a mékőzés előtt fölkerestük a Carltonban Módért, aki rövidre nyírott hajjal és katonai egyenruhában fogadott. Elmondta, hogy a Duklában Tény azonban, hogy a Dukla mind ez ideig jói szerepel, >és meccsről meccsre javul. Mint Bratislavában is megfigyelhettük, sikerének titka elsősorban a kiváló középpályás-játékban keresendő. Móder, Geleta, Hrdlicka és Bicovsky nagyszerű labdarúgók, fékezni tudják az ellenfél támadásait és kiválö labdákkal tömik Nehodát, Struncot vagy Gajdúseket. Nehoda nem tartozik a sziporkázó focisták közé. Viszont cipőjén minden mérkőzésen „megterem“ a gól, hidegvérrel fekteti el a kapust olyan helyzetekben, amilyenekben mások alaposan fölé lőnek. Móder József gyors, kemény és technikás. Lát a pályán, gyakran láttunk tőle negyvenméteres elöreadá- sokat is. JÓI szerelt, ha kellett, tartotta a labdát, és néhányszor becselezte magát a kapu előterébe. A góllövés nem az ő gondja, de mint elmondj szívesen lőne már egy duMASOPUST MÖDER JÖ IPftER — DUKLA JÖSKA, MA ÜGY JÄTSZO PAGANINI! élveznek ugyan némi előnyöket a játékosok, de a napirend rájuk éppen úgy vonatkozik, mint a többiekre. Ok is reggel hatkor kelnek! A Dukla — Trnava összecsapást például este hét órakor, villanyfénynél rendezték a Sparta-pályán. A győzelem után tizenegyig kaptak kimenőt a fiúk, de másnap reggel hatkor már talpon voltak! Kérdéses persze, hogy Jót tesz-e az ilyesmi a kifáradt szervezetnek, tudja-e majd sorozatban regenerálni erejét? Jóska szerint az eddigi jó teljesítmények mozgató rugói a berukkolt újoncok, akik nem hivatásos katonák és Így anyagilag sem állnak úgy. mint társaik. Nehoda és Móder például csupán havi négyszáz korona kalóriapénzt kap és a győztes vagy döntetlenre végződött mérkőzések u- tán prémiumot. A kosztjuk Prágában ugyanaz, amit a többiek is fogyasztanak. Ez sem mondható okos megoldásnak, hiszen egy két fázisban edző sportoló sokkal több energiát fogyaszt, mint a normális napi munkád végző többiek. gót, mert mégiscsak az az igazi. Ezen a mérkőzésen Masopust, Szikéra és — a mi véleményünk szerint — Móder volt a mezőny legjobbja. Szinte ő adott jelleget csapata játékának, és alig rontott labdát. Azért gratulált neki azonnal Masopust, és azért mondta azt az elismerő mondatot, amelyet címül választottunk. Jóska felszabadultan játszik, nem nyomja a vállát a felelősség érzete, mint a Lokomotiva Idegtépő meccsein, tehát szíve szerint focizhat. Hétfőn reggel meglepetten vettük tudomásul, hogy napilapjaink kilencvenöt százalékában meg sem említik Móder kiváló teljesítményét. A forduló két válogatottjába sem került bele, és ezt azért sem értjük, mert olyanok viszont bekerültek, akik az Inter — Dukla mérkőzésen meg sem közelítették Móder teljesítményét. Persze az is lehetséges, hogy nem értünk igazán a labdarúgásnak nevezett játékhoz. De hogy Masopust sem értene? BATTA GYÖRGY MIT CSINÁL ŐSSZEL SZEPESI GYÖRGY? (BRATISLAVA! INTERJÚNK) — Az öttusa-világbajnokság után nem repülök haza az Egyesült Államokból, hanem Balezó Andrással együtt végigjárjuk mindazokat a nagyvárosokat, amelyekben amerikai magyarok élnek. Az ott élő magyarok szövetsége ugyanis mindkettőnket elöadókörútra, élménybeszámolóra hívott. Ennek az útnak nagyon-nagyon örülök. — Bár itt Bratislavában az úszást közvetítette, mindig érdeklődött a foci felöl is, mert „az az igazi“. Ki nyeri az ez évi csehszlovák labdarúgó-bajnokságot? — Azt hiszem, a prágai Dukla. Ott fegyelmezettek a játékosok, és a rendszeres életmód — ha jó játékosok Is vannak hozzá — általában meghozza a sikereket. — Mit szól Helsinkihez? Csehszlovákia remekül, Magyarország nagyon gyengén szerepelt. — Ez így van, és gratulálok Is a két aranyéremhez meg a többihez, de azt hiszem, hogy a magyar atléták nem vallanak szégyent a müncheni olimpián. Mindent ennek a célnak az érdekében csinálnak, és a helsinki! szereplést is ennek a tükrében ■kell nézni. Egyébként is jó szereplést várok a magyaroktól az olimpián. Tizenhat aranyéremre vagyunk esélyesek, ebből tíz megint „bejöhet“. — Jellemezze néhány mondatban Illov- szky Rudolf szövetségi kapitányt. — Jó megoldásnak tartom, hogy őt választották ebbe a tisztségbe. Illovszky Európa egyik legjobb erőnléti-edzője, ugyanis együtt fut a Játékosokkal, és szégyen lenne, ha valaki lazsálna, amikor az idős mester mindent kiad magából. — Utolsó kérdésünk következik: mit szói a bratislavai női úszó Eurőpa-kupa rendezéséhez? — Csak a legjobbakat mondhatom, a szervezés kifogástalan volt, minden zökkenő nélkül zajlott le. Gratulálok. Mi pedig nagyon szépen köszönjük Szepesi György nyilatkozatát. IbtJ
