Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-14 / 37. szám
'm új ifjúság 4 0} negyedben lakom, és mint ahogy az már lenni szokott, széles a környéken egyetlen élelmiszer üzlet áll a kedves vásárlók rendelkezésére. Es az is milyen... De nem részletezem; most csak egy sarkalatos problémát akarok felvetni. Az említett élelmiszerüzletben zöldségféléket is árusítanak, már amikor. Mert sajnos többször nincs, mint van, és ha van is, rossz ránézni — a paprika fonnyadt, sáros, a paradicsom rothadt, a káposzta nemkülönben, a leveszöldség kiábrándító, és sorolhatnánk még tovább is. Hogy miért van így, amikor a belváros zöldséges üzleteiben aránylag szép áru kapható, nekem nem sikerült megfejtenem. Nos csoda-e hát, ha ezt az áldatlan helyzetet a közeli falvak „magánzói“ igyekeznek kihasználni és kisebbszerü piacot hoznak össze naponta az üzlet körül. Nem csoda. Es látom, hogy a kedves olvasó már mondja is, hogy mit akarok hát akkor tulajdonképpen, ha mindenhez hozzájuthatunk. Megmondom: rendetl Egy kis odafigyelést az illetékesektől az úf negyedek lakóira is. A napokban történt. Az üzletben se paprika, se paradicsom nem volt. A magánzóknál ellenben igen. Kérdem, hogy a paprika — nyolc korona. Hát a paradicsom — hat korona. Bent a városban az állami üzletekben ugyanakkor a paprikát négyért, a paradicsomot háromért adták. Es itt vagyunk mondanivalóm lényegénél — miért nem szólnak bele az illetékesek a magántermelők árkalkulációiba, vagy ha ez nem lehetséges, miért nincsenek az új negyedek élelmiszerüzletei is ellátva a szép négykoronás paprikával...? Vagy ha ez sem lehetséges, akkor az új negyedekbe miért nem építenek több üzletet, köztük zöldséges üzleteket is? Mert akárhogy is vesszük, nem jó ez így sehogyan, hogy az új negyedek lakóiról (akik többségben munkások) az ügyeskedők többszörös bőrt húznak le. Az ilyen és hasonló dolgokat mindenképpen orvosolni kéne; hiszen az új negyedekben lakók is igényt tarthatnak társadalmunk törődésére, már csak azért is, mert nem hiszem, hogy munkahelyeiken az itt lakók rosszabb munkát végeznének, mint a belvárosban születettek.-tóMEGAN: A pohár Bementem az üzletbe egy poharat venni. — Tessék parancsolni — fogadott kedvesen az elárusító lány. — Nagy választékunk van különböző féle poharakból. Milyet parancsol? Rózsaszín vagy kék pontocskákkal, lila vonalakkal avagy fehér köröcskékkel? De barna és szürke háromszögmintákkal is vannak poharaink, esetleg szívesebben venne sárga elefántos és kék lepkés díszítésűeket? Ezenkívül kávéskészletünk is van téli tájjal díszítve. Mindenki választhat ízlésének megfelelően. A kezembe vettem a poharat és a körmömmel megpróbáltam lekaparni róla a díszítést, amely egy káró ászt ábrázolt kék alapon. — A festék nem jön le — figyelmeztetett nyomatékosan a kisasszony. — Attól nem kell félnie. A kísérletet megismételtem most már a zsebkésem segítségével. A bicska éle végigcsúszott a díszítésen, ám a festék sértetlen maradt. — A festék' behozatalból van — jegyezte meg az elárusító lány —, az Esztétika üzem nem gyárt selejtet. tevett a polcról egy sötétkék sakktáblás díszítésű poharat és elém tette a pultra. Egy pillanatig megértőén nézett rám aztán csendesen azt mondta: — Az egész szállítmány exportból maradt vissza. Alkalmi vétel. Bizalmatlanul nézegettem a poharat. — Es forró vízben sem jön le róla a festék? — Maga Igazán furcsa egy ember — jegyezte meg az elárusító lány. — Egy fél órája magyarázok már itt magának és maga nem hisz nekem. Elhatároztam, hogy megmagyarázom neki, hogy tulajdonképpen mit szeretnék. — Egy tiszta pohár érdekelne. Vagyis egy díszek nélküli pohár. — Olyan két zlotys? — Pontosan olyan — mondtam. — Egy közönséges poharat akarok. — Sajnos, olyan nincsen — mondta a kisasszony. — De ez itt csupán háromhatvanba kerül. A gyártó cég két zlotyt fizet rá. Aztán ellátja ilyen dekorációs mintával. Az ilyen pohár bizonyára mindenkit megörvendeztet. Gyönyörű! — Ez tehát azt jelenti, hogy minta nélküli poharaik egyáltalán nincsenek? — kérdeztem. — Időnként vannak — mondta az elárusító lány. — Az Egyszerűség üzem az Esztétika üzemtől vásárolja őket és speciális oldószerrel mossa le a poharakról a mintákat. Az ilyen pohár négyhatvanba kerül, jöjjön talán el a jövő héten. — Köszönöm és a viszontlátásra — mondtam. — Akkor hát egy hét múlva újra eljövök. — A viszontlátásra — köszönt a lány. Kiléptem az üzletből. Ez a furcsa körforgás meglepett, de amikor jobban belegondoltam, rájöttem, hogy talán éppen az a két üzem mozgató tényezője és éppen ezért kell valamiféle jelentőségének lenni — ha én magam ezt nem is látom.-tó- fordítása A VAMHAZNAL Ez év júninsában kormánynak Bátorságért érdemrenddel tüntette ki lozef Knnc és liff Laíka kapitányokat, a határőrség tagjait. A kitüntetést férfias Iielytáilá- sukért kapták. Meggátolták két fegyTorekkel és robbanóanyagokkal felszerelt gengszter átjutását az országhatáron. Azzal a szándékkal érkeztünk a pomézfi határátkelőre, hogy közelebbről megismerkedjünk határaink e két védőjével, megtnd- junk valamit szolgálatnkrél. Mindkettő már húsz éve védi az államhatárt, fifi laíka főleg országunk nyugati részében teljesi- tett szolgálatot, jozef Kunc pedig megismerhette a határőrség örömeit és bánatait az ország délkeleti részén is. Éppen abban az időben, amikor az államhatár De- víntől Znojmóig nagyon „fórrá“ volt. Nemcsak a ,,hiányt szenvedett“ üzletvezetők, a gyermektartás elől menekülő „jőapák“ és a nyugati álomromantlkátél elká- bnlt esztelen fiatalok akarták észtrevétienül átlépni akkor az országhatárt. Jozef Koncnak nemegyszer olyanokkal kellett megvívnia, akik gyilkoló, felforgató és romboló' szándékkal szerettek volna az országba osonni. Egy i- lyen ügynököt, aki a hlinkások- ból államellenes csoportot akart szervezni 1954-ben Kunc egy pajtából emelt ki, teljes ,,szereléssel“, még mielőtt az felemelte volna géppisztolyát. A csoport másik tagját... — Hát az jól megizzasztott bennünket — emlékezik ma visz» sza Jozef Kunc —, több hétig sikerült neki bujkálnia. Végül megtaláltuk a nővérénél a pajtában Körülfogtuk a pajtát, de ö valami padlásfélén volt fent. Mivel megadási felhívásunkra nem reagált nem maradt más hátra, mint felmenni utána. Elindultam hát fel a létrán. Már majdnem a tetején voltam, amikor revolver závárá- nak kattanását hallottam. Az én fegyverem a tokban volt. Nem maradt más hátra, mint lengorni. Még a levegőben voltam, amikor goló sivított el a tejem fölött. Akkor már a mieink is tüzet nyitottak. De nem tudták elkapni. A végén a szökevény, látván reménytelen helyzetét, önkezével végzett magával... — Mond, mit gondol az ember ilyen kritikus pillanatokban? Hi- -szen te akkor már nős voltál, és gyermekeid is voltak. — Bizony, három fiam! Csakhogy ilyen esetben nincs időd gondolkodni. Arra kell összpontosítanod, ami történik. Nem szeretnék nagy szavakat használni. Az ember egyszerűen kötelességének érzi elvégezni feladatát. A szolgálatban töltött évek folyamán bizonyos megszokások, tulajdonságok alakulnak ki nála, tapasztalatokat szerez. Felkészült az ilyen helyzetekre és tájékozódni tud bennük. Arra, hogy ml történhetett volna, rendszerint csak azután gondol, amikor már mindon befejeződött. De akkor sem szabad sokat elemezgetni, mert holnap, holnapután, egy hét múlva hasonló helyzet elé állíthatja az élet, és aki ezt a szolgálatot teljesíti, annak nem szabad félnie. Ha mégis néha elfogja a félelem, gyorsan szabadulni kell tőle. Senki sem születik bátornak. A bátorságot úgy szerzi az ember, hogy la tudja magában győzni a félelmet. — Jól mondja Jozaf, ez sokszor a tapasztalat kérdése — szói közbe Eaáka kapitány. — Azt hiszed, ez a kísérlet a határsértésre első volt itt nálunk? Dehogy! És beszélni kezdenek a hasonló esetekről. Egyszer három ember acéllemezekkel páncélozott autódaruval akart áttörni. Csak az első sorompón jutottak át. Mások egy ellopott katonai transzportőrrel jöttek, felfegyverkezve. Ezek is néhány méterre! a vámház után fejezték be.kalandjukat. Azután egy Tátra 111 próbált ,,szerencsét“. A határőrök közbelépése olyan gyors volt, hogy a vámig sem jutottak el. — A múltban Ilyenről nem írtak az újságok — szólal meg újra Laáka kapitány —, pedig kár. Ha azok, akik ilyen meggondolatlan dolgokat terveztek, megtudták volna, hogy mi még a páncélozott autókat és a lopott transzportőröket is tel tudjuk tartani, sokan meggondolták volna, megkiséreljék-e a határ erőszakos átlépését. Ezzel sok bosszúságtól kímélték volna meg magukat és bennünket is. Kemény és felelőségteljes a nyugati határunk védelmében teljesített szolgálat. De meggyőződhettünk, hogy talpig férfiak állnak a vártán és védik nyugodt 'i'ufünket. 5\" r-'"' ''ívC""'' A Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Kara megalakiilásának 50. és az önálló magyar tanszék megalakulásának 20. évfordulója alkalmából 1971. szeptember 17-18-án Bratislávában nagyszabású filológiai szim- póziont rendez. A szimpó- zionon jeles tudósok vesznek részt. A többi között dr. Szeli István egyetem! tanár (Jugoszlávia), aki Komparasztikai eredmények és tapasztalatok a Hungarológiai Intézetben címmel tart előadást. Dr. Vladimír Skalicka, DrSCc A magyar nyelvtudomány lehetőségeiről beszél, dr. Deme László, DrSc (Magyarország) Nyelvjárás és közmyelv viszonya nemzeti és nemzetiségi helyzetben címmel tart előadást. Dr. Sziklay László, CSc. Az összehasonlítható irodalomtörténetirás néhány elvi kérdéséről, különös tekintettel a magyar irodalom és a vele szomszédos szláv irodalomnak kapcsolataira témával foglalkozik, dr. Dobossy László, CSc. pedig Észrevételek a kelet-közép-európai irodalomnak összehasonlító vizsgálatáról címmel tart előadást. E kiragadott jeles személyiségek mellett számos hazai és küiföldi tudós szerepel még a szimpóziumon. A nyár vége felé sok-sok emlék merül fel bennünk; a nyári pihenés, szórakozás, szabadságok idejéből. Szívesen emlékszünk a személyes élményekre, de méginkább a csoportosan eltöltött szórakozásokra, sportélményekre, pihenésekre. Egyike az ilyen emlékezésre számot tartó nyárt akcióknak a ßZlSZ által augusztus végén StrázrUcén rendezett országos I ifjúsági találkozó volt. Sokáig megmarad emlékezetünkben. Az öröm, a fiatalság ünnepe volt ez. A sportban, a munkában és kultúrális téren elért nagyszerű eredmények ünnepe. A csehszlovák fiatalság eme egységes manifeszíációját hangsúlyozta a kultúrműsor is. Sikerrel szerepeltek amelyben a jelentős művészegyüttesek mellett mindén kerület fiatalsága fellépett. Nagy sikerrel szerepelt ebben a kultúrműsorban a Fifa- kovské Biskupice-i ÍFülekpüs- pöki) CSEMADOK együttese is. A program összeállítől nem véletlenül sorsolták be az együttest a műsor végére. A magyaros temperamentum, a zene magával ragadó sodrása jól fogta össze az egész műsort. Ez különben a közönség reagálásán is le lehetett mérni. A közönség ugyanis a fiatal együttes teljesítményétől elragadtatva frenetikus tapssal jutalmazta őket. A kostzümök tarkasága, az énekszóló mindmind magukkal ragadták a közönséget. A emlitett együttes tagjai e- légedetten távozhattak Strázni- céröl. Fellépésükkel osztatlan sikert arattak. S ez bizonyára még több és még jobb munkára ösztönzi majd őket. Az együttest a. magyar népművészet szerelmese. Molnár Tibor vezeti. Az ö munkája, o- daadása biztosíték erre. Az együttes mintegy három éve alakult, és a 35 tagú e- gyüttes röviddel megalakulása után már egész estét betöltő műsorral dicsekedhetett. Munkájához nagy segítséget nyújt és nyújtott a szövetkezet és a nemzeti bizottság. Szlovákia számos városában adtak már ízelítőt művészetükből, és több nagy népművészeti fesztiválon is felléptek, így Banská Byst- ricán f Besztercebányaj, Svidní- ken, Gömböseken fGombaszög), Zeliezovcén (Zselíz) és Magyarországon. Az együttes tagjai a falu magyar és szlovák fiataljai adják. Egyetértésben, szeretettel dolgoznak együtt. A műsoruk is így tagozódik. A temperamentumos magyar táncok mel- let,t megtalálhatók a környék szlovák vonatkozású táncai is. A együttesnek a községben jó az uánpótlása. Sok-sok fiatal várja a. lehetőséget, hogy a CSEMADOK együttesében láncolhasson, dalolhasson. Reméljük, hogy sokáig szórakoztatják még a környék lakóit, örömet, vígságot víve mindenkihez. Ihgit) Épülő főváros — szépülő körny Szlovákia fővárosának lakossága napjainkban már meghaladja a háromszázezret és 1975-ig a háromszáz- ötvenezret Is eléri. Mint a mai, mint az öt évvel későbbi lélekszámú városnak, szükségszerűen nagyok az igényei, tervei, hiszen a tények és számok ismeretében tudomásul kell venni, hogy alakuló, formálódó nagyvárosról van szó, amelynek komplex fejlesztése nem kis feladat. Abból a tényből eredendően, hogy Bratislava harmonikus fejlődésének a múltban nem egy akadálya volt, a városfejlesztési teendők ma már nyilvánvalóak, a harmonikus fejlődés érdekében azok. Első alkalommal fordult elő, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya jóváhagyta és az új ötéves tervre programba iktatta Bratislava gazdasági kereszt- metszetének elkészítését és az abból eredő komplex fejlesztési tervét. Az új ötéves terv alatt tehát a városnak olyan fejlődésen kell keresztülmennie, amolyenre még nem volt példa. S mindezeknek a terveknek ez alatt az Idő alatt haladéktalanul meg kell valósulniok. Tizenöt milliárd koronás költségvetés kezeskedik azért, hogy 1975-ben önmagához méltó arculata legyen a városnak. Egyik leglényegesebb részlete ennek a lakásprobléma enyhítése, a közlekedés, az üzlet és szolgáltatási hálózat megjavítása. A költségvetés egyUarmadát lakásépítésre fordítják, de mivel a múltban nemegyszer előfordult, hogy volt költségvetés, de nem akadt kivitelező, néhány olyan Intézkedést szükséges foganatosítani, amely ezt az áldatlan állapotot kiküszöböli. Szükségszerűvé válik, hogy a nagyobb feladatokat ellátó építőipari vállalatok vidéki kapacitásait is bevonják ebbe a feladatba. A fel- szabadulás óta ötvenkétezer lakás épült fel Bratislavá- ban. Kezdetben évente 560-at, majd 1700, 1900, 2000 lakásegységet adtak át évente. 1975-ig ennek az évi átlagnak 4800-ra kell emelkednie, ami a lakásproblémán jelentősen enyhít majd. Természetesen nemcsak a számuk növekszik, a minőségük is javul. 1980-ig néhány „generál-fejlesztési“ tervet kell megvalósítani, Ide tartozik a városi közlekedés, az iskolahálózat, a kulturális berendezések, és persze nem utolsósorban az üzlethálózat problémáinak teljes megoldása. Évente hatezer lélek költözik fel a fővárosba. Az újonnan Bratlslavához csatolt hét község újabb plusz huszonegyezer emberrel szaporítja e főváros lélekszámát. Ezeket a tényezőket letagadni nem lehet, számítani kell velük, s ezenkívül nem kevés más jelentős tényezőt kellett bekalkulálni a komplex városfejlesztés ötéves tervidőszakába. Legnagyobb probléma a lakás. A tervek szerint hónapról hónapra enyhül majd, az átadott új lakások száma állandóan növekszik. Persze a lakásbőség még nagyon messze van, de az ígéretek némileg csillapítják a lakásra várók nyugtalanságát. Más viszont a helyzet a közlekedéssel, ahol a krfzlsállapot sajnos még legalább két esztendeig eltart, s .elébe kell nézni a további nehézségeknek. Pedig hát közel nyolcszázmillió koronás költségvetés van tervezve a komoly probléma megoldására, ami ugyan folyamatban van, de még közel sem olyan stádiumban, mint ahogy azt az utazó közönség, a siető városi életritmus megkövetelné. Különös gondot kell fordítani a város tisztaságára, a kulturális intézmények szaporítására, az üzletek, szolgáltatások kibővítésére, az egészségügyi intézményekre. Hosszan lehetne sorolni, mi minden, mennyi óriási létesítmény épül majd fel az új ötéves tervben. De inkább ne tegyük. És azt se mondjuk,, hogy majd meglátjuk, hanem vállaljuk inkább a feladatokat közösen, hiszen mindnyájan részesei lehetünk, és vagyunk. A legnagyobb feladat viszont az építőkre hárul. ígéreteiket komolyan vesszük, mert ahogy nekik is komolyan kell venniük azt a valós tényt, hogy Szlovákia fővárosa (az, amely leginkább rájuk rászorul. Itt a legnagyobb a migráció, itt a legnagyobb a lakás-, a közlekedési probléma. Itt késett meg legjobban a harmonikus fejlesztés Az új ötéves tervnek sokat kell tehát hoznia Brati- slavának. Megvalósításának egyik fontos szempontja, hogy fővárosról van szó, ahol jelenleg nem áru, hanem üzlethiány miatt állunk sorban, nem a fukar költségvetés miatt tolongunk a villamoson, nem pénzhiány miatt várunk évekig lakásra, és az iskolák tizenhárom százalékában ugyancsak nem ez miatt tanítunk mindmáig két műszakban. Komoly tervek, komoly feladatok — feltétlenül meg kell őket valósítani. S hogy a múltban előfordult hibák ne Ismétlődjenek meg, a terv és a teljesítés közti összhangot szigorúan be kell tartani. Ennek tudatában jött létre a terv, ennek tudatában kell hát megvalósulnia. -1..
