Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-07 / 36. szám

M ecenzéti mesterek dlcsére­Ojsághlr: „Az Idei Ex Plzefi egyik aranyérmét a rriecenzéfl (Medzev) szalá­mi nyerte. A vert mezőnyben sze­repelt a magyarországi ,„Herz“ Is.“ Mecenzét Stósz mellett fekszik. A községet Stószhoz hasonlóan német származású lakosok alkotják. Magya­rokkal és szlovákokkal együtt élnek az erdőkkel és fenyvesekkel szegé­lyezett vidéken, és ma Is megbe­csült mestereknek számítanak egyik- másik szakmában. Ezek a német származású lakosok, a „mániák“, hajdan telepesekként kerültek Ide a stószi bányák környé­kére. Ma Is nagyszerűen értenek a ' fém megmunkálásához: hámoraikban évszázadokon át kalapálták a vasat, Stósznak ma is működik a késgyára. Az viszont, hogy kiváló szalámi ké­szül Itt, meglepett. Fokozott kíváncsisággal tudakolóz- tam hát Mecenzéfen, hol is „pöfékel“ az a szalámigyár. A gyár Háromszor is elhaladtam a fakapii előtt, amíg felfedeztem a „Potravlny“ feliratú táblát. Ilyen kicsi lenne az épület? Benyitottam, és egy közepes nagyságú udvar tárult' elém. Hátsó részében találtam meg, szorgos mun­ka alkotják. Szinte mindent kézzel végeznek. A műhelyben alig van gép, egy-két őrlőn kívül. A mecenzéti mű­hely a koäicel Potravlny részlege. Hatféle áru készül Itt, különböző mi­nőségű szalámik, kolbász és a leg­híresebb termék, az aranyérmes „.Mecenzéfl“. A kis közösség nemrég jött létre. Amikor Toma§ Gustáv, a műhely vezetője üzletben dolgozott, majd nyugdíjba vonult, nem gondolta, hogy egyszer még visszatér a szakmájához, a szalámikészltéshez, amelyet már évtizedekkel ezelőtt kiválóan vég­zett. Egy másik ember, Drotár Fran- tläek is otthagyta üzletvezetői fog­lalkozását, és a véletlen Is hozzájá­rult ahhoz, hogy a két mester nem létrehozott szalámlkészítö-műhely al­kalmazottjává vált. országról nősült. A fiatalasszony ke­lengyéjében ott lapult a magyar sza­lámi készítésének titka Is. De ez még mind kevés lett volna a si­kerhez, ha ezek a mesterek nem ren­delkeznek a kiváló szakemberek tu­lajdonságaival. Azt, hogy mit jelent a pontosság, becsületesség a munkában, magam Is láthattam, pedig erről a riport ké­szítése során egyetlen szó sem e- sett. A kis műhely ragyogott a tisz­taságtól. Pedig nem tudták, hogy új­ságíró érkezik! Ahogyan az egyes he­lyiségeket: a füstölőt, a hűtőt, a rak­tárát néztem, eszembe jutott egy ré­gebbi rlportutam: egy, a mecenzéfl műhelynek megfelelő kis üzemben jártam, és bevallom, azóta egyre rit­kábban eszem virslit meg szafalá- dét. Itt minden példás rendben áll. És araikor Drotár FrantlSek azt mondta, hogy a „Mecenzéfl“ csak elsöosztá- lyú, válogatott húsból készülhet és csak frissen, készítés közben lehet fűszerezni akkor elhittem, hogy a hús közé nem kevernek mócsingot és nem csapják össze egykettőre az egészet. A minőség ezt bizonyltja Is. Ezért sikerült aranyérmet nyernlök. Ezek az emberek még abból a mes­teremberfajtából valók, akik szeretik a munkájukat, örömet lelnek benne, és tisztelik a fogyasztót. Ök még büszkék arra, hogy kezeik közül Jó munka kerül ki, hogy nevük van. és ha az ő termékükről esik szó, mindenki elismerően bólint. Pedig nagyon-nagyon kezdetleges körülmények között ' dolgoznak: a „Mecenzéflt“ például csakis hidegebb Időben, főleg télen készíthetik, ne­hogy a hús megromoljék. Egyetlen hűtőszekrényük vani Egy érlelőjük, egy raktáruki Mi várható a jövőben? Az ember azt hinné, hogy még az­nap, amikor az aranyérmet kiosztot­ta a zsűri, összeült a Potravlny ve­zetősége, és elhatározta, hogy szé­lesíti a termelést, mert a kiváló áru Iránt hatalmas a kereslet a piacon. Erről egyelőre nincs szó. A mecen­zéfl aranyérmes szalámiból tovább­ra Is nagyon-nagyon kevés készül, üzletekben ezután Is nagyon-nagyon ritkán lehet majd kapni, hiszen azt a pár kilót, amennyit havonta szál­líthatnak, talán maga az üzletvezető Is megveszi. Kérdés persze az Is, hogy egy esetleges nagyüzemi át­szervezés mennyire tenne jót a mi­nőségnek, nem vegyUlna-e a búzába konkoly, és az eddigi pontos mun­ka nem sUllyedne-e le a már emlí­tett másik üzem színvonalára? E gy valami biztos; a fogyasz­tó szívesen vásárolna a híres szalámiból, de sajnos nincsen rá alkalma. Erről persze nem a mecenzéfl mesterek tehetnek. A hét szalámikészltö (a főnök. To- más Gustáv és felesége éppen kül­földön tartózkodnak, tekintet nél­kül nemzetiségére, példás munkát végez a kis műhelyben. Termékük elnyerte a legmagasabb hazai kitün­tetést, a legjobb minőséget jelző plzefíl aranyérmet. Ök egy kis község keretein belül már megvalósították azt, ami évszá­zadok óta minden tiszta szívű em­ber vágya szerte a világon. BATTA GYÖRGY Ez pedig a „gyár“ bejárata kában a szalámlkészítóket. Kísérőm­mé Drotár FrantlSek és Elben János szegődtek. Amit láttam, hallottam és ízleltem, nekik köszönhetem. Mes­teremberek közé kerültem. Hét ember szerezte az aranyérmet Az aranyérmes szalámit héttagú közösség készítette. Az egész műhely, hét emberből áll, öt férfiból és két nőből: Gustáv Tomáá, Gejza TomáS, Frantiäek Drotár, Ondík Jozef, Elben János, Adela TomáSová, Szabó Klári­.Í.U, Kelár Péteir felvételei Vajon hol a mecenzéfl titok ere­dete? Hogyan lehetséges az, hogy egy kis községből egyik napról a másikra „Here-verő“ szalámi kerül a piacra? , . A „.íHerfMverő“ szalámi titka Először is: Mecenzéfnek már a szá­zad első harmadában két híres sza- lámikészítő mestere volt: Gedeon és TomáS. De hogyan került hozzájuk a recept? Ügy, hogy az egyik Magyar­Kiben János és Drotár Praotiáek ninnha közben Szabó Klárika Drotár FrantiSek Eiben János Tornái Gejza Ondík jDzel TANÉVNYITÓ, VIRÁG-TÉMA Ezek azok a napok, ami­kor valami egészen furcsa, valami megmagyarázhatat­lan, nyomasztó érzés nehe­zedik a diákok szívére: vé­ge a vakációnak, küszöbön az új iskolaév. Ez az érzés azért furcsa, megmagyaráz­hatatlan és nyomasztó, mert egyaránt tartalmaz pesszi­mista és optimista elemeket. A legtöbb diák menne is, meg nem is. A döntést sze­rencsétlenségükre vagy sze­rencséjükre sohasem rájuk bízzák, és így szeptember elsején ismét megtelnek az Iskolapadok, jön az ünne­pélyes tanévnyitó, és mire kl-ki csakugyan felfogná, miről Is van szó, már be Is firkantották az első egyest vagy ötöst a noteszbe. Mi egy stílusos témával üdvözöljük az új tanévet. A világokról írunk, nemcsak azért, mert szeptember else­jén virágok díszítik a tan­termeket, hanem azért Is, mert szeretnénk, ha egy új, idáig még nem teljesen meghonosodott szokás pol­gárjogot nyerne Csehszlová­kia valamennyi Iskolájában. Miről van szó? Nem egyébről, mint arról, hogy a jövőben közüggyé, országos ' szokássá váljék: virágokkal hangulatosabbá, díszesebbé tenni a lakáso­kat, Irodákat, tantermeket A Japánban kultúrává szé­lesedett mozgalom megho­nosításáról van szó: az első lépéseket Csehszlovákia Is megtette már. Ezekről a lépésekről tá­jékoztat Simon Ernő, a Nagyidal (Velká Ida] Ki­lencéves Alapiskola kémia- biológia szakos tanára. „Mindig szerettem a vi­rágokat, dolgoztam is eb­ben a „szakmában“, látogat­tam és látogatom a virág­kiállításokat, közöttük is elsősorban a „Flóra Olo- mouc“ elnevezésű országos rendezvényt. Ezért örültem meg annak a körlevélnek, amely az elmúlt Iskolai év utolsó napjaiban érkezett címünkre. A körlevélben az állt, hogy a kassal (KoSlce] úttörőház két kategóriában megrendezi a „Virágok a- ranzsálása“ versenyt, és er­re szeretettel meghívja az alapiskolák tanulóit. ,A nagyldalakat Fedák Ro­zália és Kocsik Mária kép­viselték a rendezvényen Szereplésük kellemesen lep te meg a zsűri tagjait és engem Is. Fedák Rozália el­ső díjjal és oklevéllel tért haza. Mit Is láttam ezen a ver­senyen? A versenyzők a kö­telező és a szabadon vá­lasztható kategóriában ve­télkedhettek. Az első fela­dat: saját virágokból han­gulatos összeállítást kószi tenl. A versenyzők zölddel kombinálták virágaikat, tá- nyérkában elhelyezett ken- zanra szúrták szegfűiket. A második feladatot a zsűri adta. A versenyző „tételt húzott“, vagyis egy boríté­kot választott és az abban elrejtett kérdésre Igyekezet?^ válaszolni a gyakorlatban, ami annyit jelentett, hogy a rendelkezésére bocsátott virágokból és zöldből a helyszínen „aranzsált". Az én tanulóim mind ha­todikosok, így a biológiai gyakorlatokon aztán tovább foglalkozhatok velük. Véle­ményem szerint nagyon jó lenne, ha most már hagyo­mányossá válna a mozga­lom, szélesítenék, ha min­den Iskolát belevonnának. A tanítási órákon alkalom adódik az Ilyesmire. Aki szereti és Ismeri a virágo­kat, és aki el is tudja őket helyezni a lakásban, az esztétikailag fejlett embe . Akinek pedig van széuér zéke, ízlése, az kelleme­sebbé teheti saját környe­zetét.“ Ez hát Simon Ernő véle­ménye. Reméljük, hogy nem akad olyan magyar tan­nyelvű Iskola, amelyik ne kapcsolódna bele a mozga­lomba, már csak azért is, mert „Aki a virágot szere­ti, rossz ember nem lehet.“ (htj Új ifjúság 3 Zsebtükőr KIS HAZAI FILMTÖRTÉN»- LEM Hazánk első filmstúdióját a prágai Barrandovot 1933- ban nyitották meg. Rövid­del később, 1936-ban meg­kezdte tevékenységét a gntt- waldovi stúdió. Szlovákiá­ban a Kollba filmgyár 1953-ban nyílott meg. Az első mozielőadásra egy évvel a Lumlére fivé­rek párizsi premierje után, 1898. október 22-én. Prágá­ban került sor. Bratlslavá- ban néhány héttel később, december 22-én tartották meg a „mozgókép“ bemuta­tóját. Az első szlovák já­tékfilmet Szöktetés címmel 1910-ben készítette bizonyos Schreiber nevű fényképész. Hazánkban 1937-ben készí­tették a legtöbb filmet — szám szerint 49 egész es­tét betöltő játékfilmet. Ezt a rekordot az 1968-as év sem döntötte meg, amikor csaknem negyven filmet ké­szítettünk. CSEH gyémántok Bohuslav Balbin cseh tör­ténész 1679-ben megírta, hogy Csehországban gyé­mántlelőhelyek vannak. A cseh gyémántokról azonban eddig vajmi keveset hallot­tunk. Az első gyémántra feltehetően jóval később, 1869-ben bukkantak a híres cseh gránátok lelőhelyein, Podsedlce, Öláíkovlce és Chrasfany határában, Lovo- slce mellett. A falu nevéről ,,dláJSkovlceinek“ nevezett és 4,13x2,63 milliméteres, 0,2865 karátos gyémántot pirít csiszolása közben fe­dezték fel. A drágakő nagy feltűnést keltett. Hiába foly­tatták azonban a kutatást kalandorok és tudósok, több gyémántot hosszú Ideig nem sikerült találni. Ismét jóval később, 1927-ben találtak e körzetben egy 0,025 gramm súlyú gyémántrögöcskét. A harmadik, és egyelőre utol­só cseh gyémántra a máso­dik világháború után buk­kantak. coca-colat tessék A Brno melletti Modficén a közelmúltban megkezdték a világ legismertebb alko­holmentes Italának, a Coca- colának a gyártását. Cseh­szlovákia a 137. ország, a- mely megvásárolta e rend­kívül népszerű Ital készí­tésének szabadalmát. Leg­újabban <már a Szovjetunió is tárgyal a gyártási jog megvételéről. Az első jel­legzetes Coca-colás palac­kok már megjelentek a leg­nagyobb prágai és brnól In- terhotelekben, valamint a nagyobb turlstaközpontok- ban. Az Idén egyelőre csak 15 ezer palack Ital készül óránként. A legközelebbi években azonban a szük­ségletnek megfelelően ú«v- szólván korlátlan mérték­ben állítható elő. A Coca-cola feltalálója' John Pemberton a georgla állambeli Atlantából (USA). Az első Ital 1886-ban látott napvilágot. NEMZETKÖZI BORVERSENY bratislavAban Tegnap nyitották meg Bratlslavában a III. nem­zetközi borversenyt. A bor­versenyre több mint har­minc ország több mint ezer borfajtát nevezett be. A ha­zai borokon kívül a portu­gálok nevezték be a le.g- löhh bort — 120 fajtát. Kü­lönösen sok borral képvi­seltetik magukat az Idén a dél-amerikai országok, Ar­gentína és Chile ‘ ’vábbá Málta, Törökország, Ma­gyarország, Ciprus, a Szov­jetunió, Bulgária, Románia, Franciaország, NSZK, Algé­ria, Japán és az Egyesült Arab Köztársaság. A bor­verseny szeptember 16-Ig tart. (pl)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents