Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-16 / 7. szám
4 IFJÚSÁGUNK FORRADALMI MÚLTJA A csehszlovákiai munkásmozgalom internacionalista egységének megteremtésében jelentés szerepet játszott a forradalmi ifjúsági mozgalom, mely most ünnepli zászlóbontásának fél évszázados jubileumát. Az első világháborút követő forradalmi hullám sodrába került fiatalság korán felismerte a munkásosztály és a dolgozó ifjúság érdekeinek azonosságát. Hamar megszabadult a szociáldemokrata illúzióktól. Forradalmi internacionalista csoportokat alakított s ezek élén jártak a baloldali munkásegység megteremtésében, a kommunista párt megalakításának szorgalmazásában. A kapitalizmus megdöntéséért harcoló ifjúmunkások példát mutattak az erők összefogásában. 1921. február 20-án Prágában megalakult a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége (Komszomol), mely több mint negyvenezer cseh, szlovák, német és magyar fiatal kommunistát tömörített. A szövetség feladata az volt, hogy a kommunista ideológia terjesztésével bevonja a fiatalokat a kapitalizmus elleni forradalmi harcba. Tevékenységét részben a kommunista párt, részben a fiatal kommunisták nemzetközi összefogó szerve, a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé irányította. A Komszomol megalakulásától kezdve állandó üldözéseknek volt kitéve. Gyakran illegalitásba kellett vonulnia. A burzsoá államhatalom 1922-ben betiltotta tevékenységét. A párt úgy próbált segíteni a helyzeten, hogy szervezetei mellett ifjúsági szekciókat létesített. A FIATALOK MEGNYERÉSÉÉRT... A Komszomolnak megalakulása után ellensúlyoznia kellett a szociáldemokrata pártnak a fiatalság körében nem kevés sikerrel végzett agitációs munkáját. A szociáldemokrácia a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés átmenetét hirdette, s a polgári Csehszlovákiát a leghaladóbb politikai rendszernek kiáltotta ki. A kommunista ifjúság csak mozgalmának kiterjesztésével, a mozgalom tömegbázisának kiszélesítésével vethetett gátat a szociáldemokrata párt növekvő befolyásának. Az ifjúság aktivizálásának, a mozgalom fellendítésének legfontosabb előfeltétele az ifjúság egyes rétegeinek részköveteléseiért folyó harc elindítása volt. Széles körű, a tanoncfiatalok égető problémáinak megoldására irányuló mozgalom bontakozott ki. A kommunista fiatalok bizottságokat alakítottak a tanoncok védelmére. Ezek követelték: a nyolcórás munkaidő betartását, az éjszakai munka megszüntetését, az esti és a vasárnapi oktatás eltörlését, fizetett szabadság biztosítását stb. Ezzel az akcióval a Komszomol komoly tekintélyt vívott ki magának a tanoncifjúság körében. A szövetség a munkásfiatalok követeléseit is napirenden tartotta. 1925 áprilisában nyilvános gyűlésekkel egybekötött agitációs hetet rendezett, melynek során a fiatalság megismerkedett a Komszomol programjában szereplő konkrét gazdasági és szociális követelésekkel. Kísérletek történtek járási méretű konferenciák megrendezésére is. A kommunista fiatalság a párt szövetségi politikájának formálódásával párhuzamosan tudatára ébredt annak, hogy az ifjúság széles tömegeihez, a dolgozó ifjúság egységének megteremtéséhez az út az ifjúmunkások és a falusi fiatalok szoros összefogásán keresztül vezet. A kommunista fiatalok negyedik kongresszusa után a Komszomol agitációs munkája a falvak fiatalságára is kiterjedt. A szövetség a falvakon és a nagybirtokokon sejteket alapított. A falusi fiatalság megnyerése a kommunizmus eszméi számára összekapcsolódott a kisparasztok és a földmunkások követeléseinek a támogatásával. 1926 februárjában a Komszomol az újonnan alakult falusi sejtek segítségével mezőgazda- sági konferenciákat szervezett, ezek a fiatal agrárproletárok helyzetének megjavítását, földreform megvalósítását, új adórendszer bevezetését követelték. Az egységfront-törekvésekre — melyek 1927-ben a dolgozó fiatalok országos kongresszusában csúcsosod6-0 * tak ki — kedvezőtlenül hatott a párton belüli válság elmélyülése. Az ígéretes kezdeményezésekből puszta jelszóhangoztatás lett. A szövetség mindennapi munkájában a kommunista párt feladatainak és munkamódszereinek mechanikus átvétele érződött. A gottwaldi i- rányvonal győzelme kedvező feltételeket teremtett a hibák kiküszöböléséhez. Az V. kongresszus hatása a dolgozó ifjúság és a munkásosztály szorosabb kapcsolatában, kapcsolatának szorosabbra fűzésében jelentkezett. A párt fokozottabb figyelmet szentelt a fiatalok követeléseinek, és igyekezett bevonni a fiatalokat a munkásosztály sztrájkmozgalmaiba. 1929 tavaszán a fiatalság csatlakozott a nagy mezőgazdasági sztrájkhoz és a Vörös Szakszervezet által kitűzött jelszavakat kiegészítette a saját követeléseivel. Követelték az elvégzett munka egyforma bérezését, kéthetes fizetett szabadság biztosítását, ifjúsági bizalmik funkciójának rendszeresítését. Az akció bebizonyította, hogy a fiatalok csak a munkásosztály harcaihoz kapcsolódva kényszeríthetik ki követeléseik teljesítését, s megmutatta hogyan válhat a dolgozó fiatalság a proletariátus küzdelmeinek aktív támogatójává. A sztrájk során szerzett tanulságokra rendkívül nagy szükség volt később, a gazdasági válság kirobbanása után. A válság nehéz helyzetbe juttatta a Knmsznmolt. Az a feladat hárult rá, hogy a kiúttalanság és kilátástalanság közepette feltárja az ifjúság előtt helyzetének valódi, a kapitalizmus lényegéből fakadó okait, s hogy a fiatalokkal megértesse, hogy a válság leküzdése csak forradalmi úton lehetséges. AZ ANTIFASISZTA HARC SZOLGÁLATÁBAN A fasizmus uralomra jutása és térhódítása új helyzet elé állította a fiatalságot. A cél a fasiszta' veszély elhárítása, az ország valamennyi demokratikus erőivel való összefogás lett. A burzsoázia legreakciósabb csoportjai, a fasizmus hordozói elleni harc, a szabadság- jogok védelmezése szorosan összefonódott a fiatalság gazdasági, szociális és politikai helyzetének megjavítására irányuló törekvésekkel. Ezeket az igényes feladatokat az ifjúság csak a legszélesebb tömegalapokra é- pülő mozgalom kibontakoztatásával teljesíthette. A CSKP VII. kongresszusa célul tűzte ki az ifjúság demokratikus, antifasiszta platformon alapuló egységének megteremtését. Ojtípusú ifjúsági szervezetek alakultak s ezek összekapcsolták az ifjúság részköveteléseit az egész társadalom előtt álló feladatokkal. A ZvSz mla- dych, a Zväz slovenskej mládeze, a Deutscher Jugend- bund, a Magyar Fiatalok Szövetsége népfront szellemben fogta össze az egyes nemzetiségek haladó ifjúságát. A fiatalság harcolt a háborús veszély ellen, támogatta a fasiszta reakció ellen harcoló Spanyolország demokratikus erőit, tömeggyűléseket szervezett, gyűjtéseket rendezett a spanyolországi harcosok megsegítésére stb. Szembeszállt a köztársaság egységére törő erőkkel. Tiltakozó leveleket juttatott el a köztársasági elnökhöz, tüntetéseket rendezett a fenyegető fasiszta agresszió ellen. Rendkívül nagy visszhangra talált a Devínska Nová Ves-i, a rozsnyói (Rozüava) és a kassal (KoSice) ifjúsági találkozó. A Csehszlovák Köztársaság a demokratikus erűk minden igyekezete ellenére a fasizmus áldozata lett, s ezzel lezárult a csehszlovákiai forradalmi ifjúsági mozgalom harcokban, e- seményekben és hosszú időre szóló tapasztalatokban egyik leggazdagabb szakasza. Az út, amelyet a kommunista ifjúság megtett, nem volt mentes tévedésektől, hibáktól és ellentmondásoktól. A fiatalság sokszor túlbecsülte erejét és szerepét, forradalmi harcait azonban mindvégig abban a tudatban vívta, hogy az új világ csak a kommunista párt vezetése alatt valósítható meg. Kiss József K8MUHISTIC8Á STútik SSSRÖSlttVENSIU SEKC.H K«MUM:-.TiCf:í iNTKRNACtON ÁlV KOMMUHISIiSCHE PÄ8T6I BÉR TSGHSfiHOSWWAKÉI Ni S :•! >\ t>m Hi >M M< NÍ5 HSCiiEN’ INTERNATIONALE *. M NM XHA STtfANA A C&fcHSZLOVÁMA* íS >s: üVENSKA KOMMUNISTA PÁRT SeUíi» A Ke«. ífttonacíoaaíé k-if». in:i !Raci«náJy szekciöia kOAOHtCTftUHA fiAi’TtH KÓMUNÍST PARTfA NEXtíC.IOfíAHMMHH Í'ZECMOO.OW AC]Í CwotHi SeíiCy» Kő*. fuTVpijButOHaay Kom. Mivtízynűx-otíéwk! CéfctiíK MüíIOAJ • — Jugendsektlon - • Sekcja mtocbsfeá y Ifjúsági szekció - Sekcia miádeíe CísÍo Nr. Szám 'íltCAO Numer Kraj Kreis Kerület - KpaiS 1 £ Mfefiti skurwna OrtKgrupoe HviyicsojJart Micuéüa rpyna örwpa mkjscowa Císio - Nr - Szám - Hncvio - Nutam ’Ä fenti címmel sorozatot Indítunk lapunk hasábjain Wittenberg József veterán újságíró visszaemlékezéseiből, aki ötven évvel ezelőtt indult el a szlovákiai magyar újságírás útján. A szerző elvezeti az olvasót a régi polgárt rendszerek birodalmába. A feladat, amelyet maga elé tűzött, jelentős, és nemcsak biztos emberismeretet, nemcsak szociálpolitikai bizonyságot igényel, hanem az időszerű okok és okozatok közötti történések elemzését is. Olvasóink bizonyára szívesen veszik e sok érdekes adatot tartalmazó visszaemlékezést. Volt egyszer egy kedves szempár, és ez a szempár mindig csak a gyermekeit látta, mindig őket nézte, figyelte fejlődésüket, érvényesülésüket, akármerre jártak a világban. Volt egyszer egy szív, s ez olyan szív volt, amelyben jóság és szeretet lakozott. Volt egyszer egy kicsi, munkában megtöpörödött öreg néni, mindig feketében járt, és fehérség ragyogott körülötte. Volt egyszer két drága kéz, ez a két kéz mindig csak adott és dolgozott, amikor kifáradt és megöregedett, akkor is dolgozott. Ez az áldott asszony tizenegy gyermeket szült és nevelt, küszködött értük, hogy az ő életük szebb és boldogabb legyen, mint amilyen az övé volt abban a nyomorúságos, nagyon szegény világban, a- melyben ő nevelkedett. Ebben a visszaemlékezésben, ahol leírom életem, először róla emlékezem. Szerette az embereket, az ifjúságot, dalt és a muzsikát. Emlékszem fáradt és kedves mosolyára, és emlékszem szomorú könnyeire. Ez volt az én édesanyám. A századforduló kezdetén, pontosabban 1900. február 21-én születtem Magyarország fővárosának egyik legnagyobb proletár peremvárosában, Ojpesten. Jövetelemre nem volt nagy szükség a szűkös körülmények között élő családban, de mégis nagy szeretettel fogadtak; ahol tíz ember eszik, ott a tizenegyedik sem hal éhen — tartatták. Életem folyamán sok mindent láttam, tapasztaltam, átéltem. Országokat és nevezetes embereket láttam eltűnni. Bálványokat ledőlni, és ha újak jöttek, már tudtam: ezek is egyszer ledőlnek. A sors göröngyös úttal, kevés virággal, de annál több tövissel látta el az életemet. A tövisek is jól jöttek, tőlük izmosodtam meg. Házak, birtokok helyett valami mást kaptam a sorstól, ami mindennél többet ért, mert a házakat elárverezték, a birtokok elúsztak, és ilyenkor sírtak a háztulajdonosok és a birtokosok. Egy apró jószágot kaptam, amely ha szűkösen is, de kenyeret adott nekem és néha dicsőséget is, és mindenhová követett és nem lehetett lefoglalni, elárverezni. Ez a hű társ az írótollam. Hálát adok a sorsnak, hogy ezt szánta nekem, nem pedig valami kastélyt vagy földbirtokot. Hol volna az már?! De a toliam itt van velem, itt is marad, amíg élek. Mindegy: milyen eredménnyel! Mindegy: milyen sikerrel. Áldom a sorsomat, amely a kezembe adta toliamat. Ennek az egyetlen ajándéknak, ennek a semmi kis apró jószágnak köszönhetem, hogy az vagyok ma is, aki voltam életem delén: jókedvű, öreg újságíró. Amikor édesapám a kilencvenes években tanítói oklevéllel Budapestre érkezett, igen nehezen tudott elhelyezkedni. Megnősült, szegénylányt vett feleségül, és bizony a gyermekáldás igen bő volt a betűvetés szegény tanítójának a házában. Amikor én születtem, apám már régen elhagyta tanítói állását, és az újpesti Ganz-Da- nnbius hajógyár munkása lett, mert egy gyári munkás nagyobb fizetést kapott, mint egy elemi iskolai tanító. Az elemi iskolát egy iszákos tanító „úr“ nádpálcája alatt végeztem az újpesti Széna téri iskolában. Pontosan emlékszem arra. amikor az egyik bátyámtól „öröklött“ nagy cipőmmel először léptem be az osztályba. Egy térkép függött a falon meg a tanrend, a katedra messze volt a padoktól. Tanítónk mogorva, élettől elcsigázott ember volt. Negyvenen ültünk az osztályban és örökké tintásán. Tanítómnál néha különös előnyöket élveztem, mert zálogházi ügyleteit mindig sikeresen elintéztem. Abban az időben a „nagyvárosi“ proletárgyerek nemigen tudta elképzelni a falusi életet, s így nemigen ismerte a háziállatokat, kivéve a lovat, kutyát, macskát, egereket és patkányokat, amelyekből a proletárvárosban éppen elég volt. Az egyik érán, amikor éppen a háziállatokról tanultunk, felszólított a tanító úr: — No, Wittenberg, mondd el nekem, hogy miért hasznos a liba? Sajnos a libáról nem sokat tudtam, mert anyám csak néha hozott a vásárcsarnokból libaaprólékot, jó levest csinált belőle és a kifőtt húshoz kiadós mártást, sok krumplival, a liba nyakát meg megtöltötte, mint a hurkát, megfőzte-megsütötte, majd felszeletelte, mint a szalámit, a család minden tagjának jutott egy-egy szelet. No de a tanító úr kérdésére nem akartam egészen kur tán felelni, s elmondtam, amit a libáról éppen tudtam: — A liba arról hasznos — soroltam magabiztosan —, hogy jó zsírja, tepertője, mája, combja, melle és másféle húsa van. — Jól van, gyerek — bólintott a tanító —, de a legfontosabbat kihagytad. Mi a legértékesebb a libán? Hallgattam, mert nem tudtam. — Hát mondd, Jóska, mi van nálatok otthon az ágyban? — Poloska — feleltem az osztály legnagyobb derűjére. — Hát toll nincs a dunnában, vánkosban? — kérdezte nevetését visszafojtva a tanító. — Az is van — mondtam szerénykedve —, de poloska sokkal több. Erre aztán kitört az osztályból a röhögés. Ezt a feleletemet szájról szájra adták az egész iskolában, majd a fővárosi vicclapok is megírták, s így iutottam első ízben országos „hírnévhez“. (folytatjuk)
