Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-09 / 6. szám

— Hol bújnak meg az ilyen isteni termetű, kedves férfiak, hol bújnak meg a szemünk elől?

— Ha elmondom, nem hiszed el. Ott voltam, ahonnan bárki felemelhetett volna, akár egy eldobott vackot.

— Nono, ezt a hazugságot nem o- lyan könnyű megbocsátani, ezt a hibát jóvá kell tenni.

— ö, ez aztán nem nagy dolog, annál is inkább, mert nem hazugság, no meg azért is, mert egy ilyen aranyos teremtés kedvéért szívesen teszem jóvá a nem létező hibákat is.

Már reggel felé járt az idő, amikor Daniel Harway felöltözött és lábujjhegyen kiosont a mosolyogva alvó lány kajütjéből

Portsmouth közeledett. Daniel csak két ízben járt itt, de valahogy meg volt benne az a különös vele született tulajdonság, hogy vadidegenben is úgy közlekedett, mintha ott született volna.

Ott állt az első osztály fedélzetén és nézte a ködbe burkolt partokat. Azon gondolkozott: kész csoda, hogy von Richterék megszívlelték szavait és nem kísérik.

Akkor eldobta a szívarszípkát és gyors léptekkel, fanyar mosollyal az arcán visszasietett Ewelyn kajütjébe. Egy ideig nézte a lányt, roppant kiábrándulva, csalódottan. Akkor megszólalt:

— Fräulein, Ich bin fertig!

A lány ijedten ugrott fel az ágyban és szégyenlősen eltakarta meztelen testét.

— Ml történt? — kérdezte ijedten.

— Befejeztük a játékot és megyünk innen. Bitte schön.

— De hova, Daniel?

— Befejeztük az utazást, kicsikém.

A lány nyafogva fordult hasra, kezét a párna mögé fúrta s álmosan átölelte. Daniel most az egyszer elkésett. A gázpisztoly eldördült, ő pedig lassan lecsúszott az ágy mellett, eszméletlenül a padlóra.

6.

A hajő Portsmouth-ban több mint három órát vesztegelt nem volt csoda hát, hogy a King XY ott találta a kikötőben. Nem volt csoda, hisz az utasszállító útközben több helyen ís kikötött. Southendtől Portsmouth-ig Dowerben jó fél órát várt az indulásra, a King XY pedig nem este hatkor, hanem már négykor útnak indult, a veteránok nem tudták kivárni, míg Falcot javítómesterei befejezik a hajó cicomázását.

— Az a fontos, hogy egészséges, nem pedig, hogy piros-e vagy kék.

— Ha Dán ott lett volna, valószínű, meglepődött volna a legénység összetételén. Harway biztos volt benne, hogy a kapitányi címet Tronton, az öreg fedélzetmester kaparintja meg, annál is inkább, mert Tronton- nak örökké ez volt az álma. Néhányszor volt is másodkapitány, kormányos, de sohasem kacsintott rá nagyobb szerencse. És most, amikor itt volt az alkalom, a Punch Clubban ü- lést tartott a két veterán, és hol az egyik, hol a másik kezében táncolt Daniel pár soros levele.

— Mr. Dampsey egy hajót bíz ránk, és ez nem kis dolog. Azt ajánlom, hogy kapitánynak Dick Newtont, a fiatalon nyugalmazott haditengerészeti rosszcsontot tegyük meg. Tudjuk mindnyájan, miért nyugalmazták, tudjuk a Dél-afrikai Unióban esett kalandját! Nekünk való ember — mondta fennhangon Tronton.

— Így van — kiáltották mindnyájan.

A hír, hogy Dyxtorn és Tronton legénységet toboroz, percek alatt elterjedt, úgyhogy a Punch Club szűknek bizonyult. Baddy, a pincér egyre hencegett, hogy előző nap ő szolgálta ki Mr. Dampsey-t, és hogy az tízfontos borravalót adott neki csak azért, hogy megjegyezze a nevét.

— Ide figyeljetek! — kiáltotta túl a tömeget Dyxtorn. — A levélben az áll, hogy a legénységet ml toborozzuk, tehát azt vesszük fel, akit akarunk. Mister Dampsey megbízik bennünk, s nekünk ezt a bizalmat igazolni kell, azért azt ajánlom, hogy egy hajón vén trotykosból elég kettő. A legénységet viharedzett, tapasztalt, életerős tengerészekből kell összeállítani.

— Így van! .— kiáltotta a tömeg.

Most újból Tronton vette át a

szót:

— Én fedélzetmester maradok, Dyxtron pedig első gépmester. Itt van-e valahol Dick Newton?

— Itt vagyok — törtetett elő egy negyven körüli mosolygós férfi. Arca sötétbarna, szeme tengerkék. Haja pedig hófehér. Igazán különös látvány volt egy negyvenes férfi hófehér hajjal. Sokan azt mondták róla,

hogy egy kivételes, igazi angolszász példány.

— Akkor válassz magad mellé másodkapitányt!

Dick egy percig hallgatott, aztán érces hangon kijelentette:

— Robert Newton.

— Éljen! — harsogták valameny f nylen.

Hamarosan elő is került Robert Newton, a huszonkét éves kalóz. Apja NAGYÍTOTT mása. A fedélzeti legénységet a szokáshoz híven, Tronton válogatta össze a munkanélküli matrózok közül. Olyanokból, akike! személyesen is ismert.

Alig egy óra alatt készen állt a legénység, és megérkezett a taxi karaván is a Punch elé. Akkor a hátsó helyiségből fergetes káromkodás hal látszott rossz angolsággal. A Punch Club dalmát szakácsa összeve rt! mister Feedinggel. a tulajdonossal és viharosan végigtörtetett a tömeg e lőtt.

— Én vagyok fűre Zamina, szakács hajósember. Milyen hajó az, ahol csak hajóznak és nem esznek, Mon dani nekem! Ez a Feeding ócska a- lak, én menni a tengerre, mert itt nem tudni ffizni, én egyáltalán nem tudni főzni, ha a tűzhely nem billeg.

Olyan derültség támadt, hogy fűre Zaminát a levegőbe emelték és kezeiken vitték a taxiba.

Southendben Mr. Falcot alaposan elcsodálkozott a különös gárdán, de mosolyogva adta át a borítékolt útirányt, a Harway által letétezett ü- zemanyag- és más költségekre előlátott pénzt Trontonnak. Amint már említettük is, a KING XY két órával e- lőbb kiúszott a Temze torkolatából, mint ahogy Daniel gondolta, és teljes gőzzel a doweri szoros felé hajtott.

— Ügy ismerem ezt a gépet, mint a tenyeremet, hisz, szinte hihetetlen, épp ezen a cirkálón töltöttem életem nagy részét, és különös, de így van, szinte egyszerre vontak ki bennünket a forgalomból — tűnődött Dick Newton, a híres vezetéknevű kapitány. Csupán azon évelődött, hogy a fegyverek, ágyúk helye üresen tátong: leszerelték a lövegeket, mind egytől egyig. Pedig azok nélkül nem hajó a King XY. Nem bizony. Olyan, mint amikor az ember gálába öltözik,

frakk van rajta, de mezítláb sétál le- föl.

A King XY fiatalosan szelte az É- szakí-tenger hullámait. Dyxtorn szíve hevesen vert, a gépek -úgy hallgattak rá, mint a juhászra a jő kutya.

A doweri szorost egy kis kerülővel a francia partok közelében szelték keresztül és teljes gőzzel Portsmouth felé haladtak. Dick Newton lehunyt szemmel is elvezette volna itt a ha jót, de téved mindenki, aki azt hiszi, hogy fia, Rob Newton, kevésbé ismerte a hajőséletet, a tengereket, mint apja.

Kérdezné valaki: miért siettek eny- nyíre? Ennek két oka is volt. Elsősorban azért, mert minden matróz kívánta a tengeren való vágtatást. másrészt pedig, mert id. Newtont kellemes emlékek kötötték egy Portsmouth)' fiatal özvegyasszonyhoz.

így történt aztán, hogy hajnalban ott találták a szóban forgó utasszál lító hajót a kikötőben.

Különben a borítékolt útirány a következő naranccsal szolgált: Portsmouth, ha nem vaqyok ott, jelentkezni Wiqht szigeten Primo helységben Firsther haiógyárosnál, reggel kilenc órakort

És ott állt a kikötőben a King XY, közvetlenül a John Dawis személy- szállító szomszédságában.

És mert az életben vannak megma gyarázhatatlan véletlenek, közvetlenül a hajó indu'ása előtt Daniel Harway feleszmélt. A kajüt ajtaja be volt zárva. Persze, ezt csak feltételezte, mert keze-iáha össze volt kötözve. Beletelt jó tíz perc, amikor egyik csuklóján isissé meglazult a kötél, és íev nagy nehezen kiszabadult a gúzsból. Amikor végre kinvújtózhatott, lépteket hallott közeledni.

Gyorsan visszafeküdt előbbi helyére.

Kinyillott az ajtó, és. ketten léptek be.

— Nincs baj, még eszméletlen, a kötés pedig kibírja, akár a Hebridák- ig is.

— Gondolod, hogy nem fogják keresni?!

— Nem hiszem, hogy bárki is tudja, hogy a hajón van. A CIA elvesztette szem elől még Londonban. Mi Is csak ennek a nyavalyás készüléknek köszönhetjük, hogy minden lép'é- sét tudjuk. No gyerünk...

(Folytatjuk!

% „Pesszimista“: A több alatt mi 10-15 verset értettünk. Ez a most küldött három ugyanis nem sokat árul el írójukról. A szerelemről vall bennük nagyon általánosan, kevés egyéni ízzel. Mélyebbre kell ásnia önmagában. ha elfogadhatót akar •írni. Verseiben ne csak leírjon, hanem láttasson is.

® „Első próbálkozás“: íráskészsége van; írását azonban túl hosszúra nyújtotta. Sok a felesleges, lényegtelen kérdés. Küldjön tudósítást iskolájuk sportéletéről. (Röviden, a lényeget írja mindig!)

$ „Pressia Nera“: Aki írni akar, annak először a nyelvet kell tökéletesen birtokolnia, aztán az irodalmat kell megismernie s csak utána foghat tollat. ön még túlságosan fiatal, van ideje, hogy a fentieket megtegye. Aztán majd meglátjuk... A költészet ugyanis olyan kifogásokat, hogy „szlovák iskolába jártam, azért' nem tudom a magyar helyesírást“, nem ismerhet el... Tanuljon!

$ „Hol itt az ibolya?“: Beküldött versei alapján — biztatjuk és kérjük, hogy küldjön újabbakat. Ügy érezzük, tehetséges — a vers építésében a gondolat (a mondanivaló) logikai mélyítésében követ el a- zonban hibákat — s így versel csupán szép sorokat mutatnak.

0 „Őszi románc“: Az ember, és a természet szeretetét a Gyermekkor, a Mit én? és a Téged keres című versek néhány szép sorában csaknem tökéletesen megfogalmazza:

/ Mit ér az ég? / ha fény nem ragyog, / ha nem hullanak / sugárharmatok, / ha a fák a- latt / árnyék nem pihen, / ha visszhang helyett / rád bámul a csend. / stb. Ősz című verse közölhető, csupán két sora sikerült laposra: / Tépett, rongyos fodrok, / szoknyák.../ — Próbálja kijavítani! A költészet képes beszéd — és egy-egy sikerült kép többet mond száz meg száz magyarázó sornál... Várjuk újabb verselt.

® „K. I. 71“: Keresse fel szerkesztőségünket. Hozzon magával verseket is.

Á római ügyészségen egy jókora köteg fényképet őriznek, amely Anna Falarinot ábrázolja meztelen felsőtesttel vagy teljesen meztelenül a tükör előtt, felhúzott szoknyával stb. Egyesek azt állítják, hogy a márki beteges hajlamú szörnyeteg volt. mások viszont úgy vélik, hogy Anna Falarino sem volt angyal és talán ö volt az, aki a márkit belekeverte ebbe a játékba.

Nyilvánosságra került az is, hogy a márki mennyit fizetett a fiatalembereknek a szolgálataikért. Nem volt valami bőkezű. Csupán a „belépéskor" fizetett 30 000-től 100 000 líráig terjedő összeget.

Massimo Minorenti is egyike volt a fizetett szeretőknek. A könnyű megélhetésre vágyó bukott diáknak jól jött ez a kis pénz. Sőt utólag kiderült, hogy nemcsak a pénz. mert a furcsa pár — Massimo és Anna — között mély- érzelmi kapcsolat alakult ki.

Azt rebesgetik, Anna Falarino azért élt oly viharos és könnyelmű életet, mert tudta, hogy tüdőrákban szenved. Gyakran emlegette, hogy előbb-utóbb úgy végzi, mint Letizia Iso. a márki első felesége, aki. tüdőrákban halt meg. Az autóban, mellyel a végzetes napon barátja társaságában hazahajtott, egy aznap irt levelet találtak:

„Drága Massimo! Hozzád fordulok, bár nem tudom, szeretsz-e valójában. Részemről ez nem volt közönséges kaland. Kérlek, próbálj új életet kezdeni..."

Eszerint Anna Falarino elhatározta, hogy örökre szakit barátjával és talán eddigi életével is. Dohát akkor a márki miért szánta magát oly végzetes tettre?

Felmerült továbbá, hogy a márki zsarolás áldozata volt. s végüjis nem bírta tovább, ezért úgy határozott, végez magával és a feleségével is. Mindmáig homály fedi azt a különös esetet js, amely nyolc esztendővel ezelőtt játszódott le a Casati-villában. Akkor rejtélyes körülmények között meghalt a márki egyik fiatal szolgája. A rendőrség — bár gyilkosságra gyanúsított — „természetesen“ nem talált semmiféle terhelő bizonyítékot sem a ház ura ellen.

Az egyik indiszkrét rendőr elárulta, hogy a márki zöld fedelű naplójában többek között ilyen bejegyzést is találtak:

„Anna istenien néz ki meztelenül. A Fiumiclno strandon találkoztunk egy katonával. Harmincezer Urát fizettem neki."

Szemtanúk mesélik, hogy a márkinak semmi kifogása sem volt a „kollektív szerelem" ellen. A naplójában viszont ez áll: „Meghalok, mert nem bírom elviselni, ha mást szeretsz."

A márki kiszámíthatatlan, ingerlékeny, hirtelen haragú ember volt. Egyszer, néhány esztendővel ezelőtt, csúnyán megverte egyik szolgáját. mert az reggel korán ébresztette.

Feltételezhető, hogy eredetileg csak Massimo Minorentitől akar) megszabadulni, ám pillanatnyi elmezavarában úgy döntött, legjob' lesz, ha a kínos botrány minden egyes szereplőjével leszámol.

A BOLDOG HÁZASOK DICSFÉNYÉBEN

A Casati-házaspár — most már nyilvánvaló — kettős életet élt. A kívülállók azt hitték, hogy házasságuk a lehető legszerencsésebb és boldog megértésben élnek egymással. A legfelsőbb arisztokrata körökben mindketten nagyon szívesen látott vendégek voltak. Nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendtek. A márki magas, karcsú, kisportolt, szabályos arcú, elegáns férfi volt. külsejéből Ítélve egészen kellemes ember benyomását keltette. Merőben más volt azonban a jelleme. Szadista és exhibicionista hajlama még a nyilvánosságra is kiszivárgott. Kj tudja azonban, hogy a Via Puccini 9. szám alatt meddig tartott volna még az „édes élet", ha Massimo Mino rent! nem lett volna egy más típusú, a márki elképzeléséivel szöges ellentétben álló férfi? Anna Casati — az újságírók állítása szerint — halálosan beleszeretett a diákba. A degenerált és perverz márki ezt sehogy sem tudta elviselni.

De ki volt valójában Massimo Minorenti? Nagynénije a következőket mondta róla:

— Az unoka öcsém egyszerű, végtelenül kedves, finom, jő családból származó fiú volt. Ebbe a piszkos ügybe a márki és felesége húzták bele. Lehet, úgy vélte, ha bekerül a felsőbb arisztokrata körökbe, valóra válthatja terveit, melyeket az egyetemen nem valósíthatott meg. Hiszékenységéért az életével fizetett. Massimo édesanyja teljesen tönkre van. kárpótlást követel.

A Minorenti család ügyvédje is Massimo pártján áll:

— Jóvátehetetlen Igazságtalanság történik, ha befeketítik Massimo nevét. Massimo csupán áldozat. Naiv volt. és könnyen belement a játékba. ízen till meg vagyok győződve arról, hogy Anna Falarinot megpróbálta kimenteni abból a fertőből, amelybe a márki taszította.

(Folytatjuk)

Anna Falarino