Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 1. szám
új ifjúság 7 £mM| 1 László *r Egyike volt azoknak a fiúknak, akikről néhány éve azt mondták: „reménységek“. Persze a szkeptikusabbak mintegy takarékoskodva az optimizmussal, azt tartották az akkor még pelyhes állú fiúkról, hogy „ha nagyon igyekeznek, még színészek lehetnek“. Csendes László Rimaszombatban (Rimavská Sobota) született, ott éretségizett és énekelgetett. 1962 tavaszán egy zenés vígjátékban szerepelt, amikor az arra turnézó MATESZ rendezője, látva a felcsillanó szikrát, parolára nyújtotta a kezét — csapj fel ecsém színésznek! Csendes elfogadta a feléje nyújtott kezet és Komáromban (Komárno) az „Atyus“ (Fellegi István) beiktatta az akkor még egyetlen színházunk tagjai közé. — Két héttel a felvételi után léptem először a színpadra. Egri Viktor Szarkafészek című darabjába ugrottam be. Utána Sós Márton Pékjének Ferijét alakítja, majd Shakespeare Makrancos hölgyében vállal három epizódszerepet. Dávid Teréz Az asszony és a halál című darabja után két évig állandóan egy szerepet játszik — zöld kosztümben és nehéz bakancsban. De a katonaságnál is kibújik az „angyalbőrből" a színész. Kis együttest alakít és Praha meg több cseh város ifjúsági színpadain szerepel saját rendezéseivel. Amint kikapja az obsitot, visszatér, pontosabban visszarohan a színházhoz. Ebben az időszakban már nem mint fiatal kezdő, hanem a katonaságot kiszolgált felnőtt férfi céltudatosságával ‘dolgozik. Minden szerepén megdolgozik, „kimíveli" az alakítandó figurát; fokról fokra emelkedik az elismerés ranglétráján. Ebben az időszakban szerepel a Haramiákban, Szent Péter esernyőjében, két Lahola-darabban, a Világ négy sarkában és a Bosszúban, a Dandin Györgyben és a Liliomfiban míg eljut a Rómeó és Júlia Mercutiójáig és az Isten császár parasztjának Zsigmondjáig. Nem teljes a paletta, a szerepek felsorolása, csak a nevezetesebb alakításokat és emlékezetesebb szerepeket soroltuk fel, melyek lényeges állomásai voltak a fiatal színész gyors fejlődésének. Nem titok, hogy eddig talán legsikeresebb alakítása a „Zsigmond“-beugrás volt. A produkcióról a kritika és a közönség is csak a legjobbakat tudta mondani, Pedig ez a szerepe is beugrás volt, ugyanúgy, mint élete első hivatásos szerepe. Két hét alatt kellett megtanulnia... és sikerült. — Nagyon kemény tizennégy nap volt — emlékezik vissza. — A bemutató dátumán már nem lehetett változtatni. Két hétig nem aludtam, nem ettem, nem beszélgettem senkivel, csak tanultam és próbáltam... meo- érte. — Miért és hogyan lettem színész? Elmondani nem lehet. A színészet számomra csak meseízű álom volt, amikor felvettek a színházhoz, ajándék. Ma; hivatás — egyszerűbben; mindennapi kemény munka. Két rendezőre emlékezik vissza szívesen, Lukác Viktorra és Beke Sándorra. Lukác Viktor volt az első az életében, aki felhívta a figyelmét a változó stílusokra, az „igazságjátékra“, a színpadon - hazudni - lehetetlenre. — A színpadot igazságáért szeretem, mert ebben következetesebb, mint az élet. Beke Sándor volt az, aki megtanította a színészi mesterség fogásaira, többek közt azokra a mesterfogásokra is, amelyekre Lukác felhívta a figyelmét. A kassai (Kosice) Thália Színházat azért „választotta“, mert megszállottja a munkának: mert a színházra nemcsak a színésznek, hanem a közönségnek is szüksége van; mert a kulturális életben a lehetőségek munkára köteleznek, és az igények törvényt szaknak. Gágyor Péter ‘ r ’ 9/' • >. V?:* ■ 'ZWfrfEllestük Meglestem két nebuló beszélgetését, akik azt újságolták egymásnak, hogy mit hozott a Jézuska. — Tudod, amikor anyuék elmentek hazulról — mondta az egyik —, Pistával az egész lakást felforgattuk a karácsonyi a- jándékök után! — És megtaláltátok? — De meg ám! — Akkor nektek nem is volt meglepetés. — Hát nekünk nem, de nekik igen. — Miért? — Mert a csomagra ráírtuk: „Elég smu- cig volt a Jézuska!“ —O— Örökzöld vita tárgyát képezi a gyerekek körében, hogy k-i hozza az ajándékot. Megkérdeztem a szomszédék kislányát. — A nyuszi — felelte. — A nyuszi? — mondom. — Hogyhogy? A nyuszi húsvétkor hozza. — De igenis, a nyuszi — akadékoskodott. — Anyuszi... Hacsak fele annyira tud énekelni, mint amilyen csinos, akkor sztárt csinálok belőle — mondta hat évvel ezelőtt Paola menedzsere. Paolából azóta már valóban sztár lett. 1969-ben Madridban elnyerte az Eurovízió nagydíját. „Imádok énekelni, bár jelenleg Zürichben szerepelek. Közben nyelveket is tanulok, sőt a tolmáesi vizsgát is letettem.“ Ennyi elfoglaltság mellett aligha jut ideje a magánéletére?! „Csak beosztás kérdése az egész. Még úszni is jut időm, és szenvedélyesen szeretek korcsolyázni. Sajnos egyedül a szerelemre nem marad időm. Azzal még várnom kell. De hiszen még fiatal vagyok és ráérek. Egyelőre csak két dolog érdekel igazán: az éneklés és a napfelkelte. A hajnal a nap legszebb szaka — képes vagyok többször is felkelni miatta, hogy lássam. Hobbym a fényképgyűjtés. Egyszóval a nagy szerelemre még várnom kell — mondja mosolyogva —, de hiszem, ha itt lesz az ideje, bizonyára rám talál. —sí— A miniszoknyának egyszer s mindenkorra befellegzett. A divatdiktátorok szerint a maxi teljes győzelmet aratott. A fürdőruhák között azonban továbbra is megmarad a bikini. Sőt Curré- ges mester, a világhírű párizsi divattervező úgy véli, hogy a tenyérnyi öltözéken is lehet még valamit spórolni. Szerinte jövőre ilyen, kivágásokkal „módosított“ bikini lesz a következő fürdőidény divatslágere. Kíváncsiak. sőt türelmetlenek vagyunk. Hogy is vagyunk a szentimentalizmussal? Az egyik legnépszerűbb és legjobb táncdalénekes érdekes módon éppen a fiatalok körében nem örvend valami nagy érdeklődésnek. Tudjuk miért. De tudja-e ő is? Korda György nem lepődik meg kérdésünkön. — Nem ér váratlanul a kérdés. Persze hogy tudok róla. Nem először gondolkodom el rajta. Tudom, sokan úgy gondolják, dalaimat hallgatva, hogy én énekesnek is, embernek is szentimentális vagyok. De hát ez nincs így. Ha így van, ha nincs így: dalai jórészt szentimentálisak. — Igen, ez a probléma az én problémám is. Jól tudom, hogy a modern embertől, s éppen a fiataloktól, mi sem áll távolabb, mint a szentimenta• lizmus. Jól van ez így. Én se sorolom magam a szentimentális emberek közé. De mint énekesnek, már kötöttségeim vannak. Érdekes módon: legnagyobb kötöttségem a hangom. A szerzők úgy gondolják, hogy hangom, hangvételem a nagy lélegzetű számokat kívánja meg, azokat pedig a szentimentális hangulatú dalok legjobb lehetőségének tartják. Innen ered az, hogy ilyen számokat írnak nekem. Persze, az énekes más szá mot aligha énekel, mint amir lyent a szerzők írnak. — Ezért aztán megpróbálkoztam, hogy olyan szerző dalát is énekeljem, aki nem szentimentálisát ír. Nagylemezemen találkozhatnak ilyen számmal is. Zeneszerzője: Schock Ottó. Szövegírója: S. Nagy István. A dal címe: Ne önts olajat a tűzre. Műfaja pedig: rock and roll. Tehát: kísérletezik. — Inkább úgy mondanám, hogy keresem az érzések kifejezésének mai, modern formáit. Keresem a lehetőségeimet. Ami ugyan nem beat, de már nem is a csillag-hold-napfény komplexum. Bár nem olyan egyszerű — ebben sem — előrelépni. Az idő szalad. Korda György programja bővül. Tavasszal volt a nyugatnémet Ariola cégnél első lemez- felvételen, a Bergendi-együtf tessel országos turné, közben athéni fesztivál. Télen: A Ber- gendi-együttessel turné a Szovjetunióban. S míg a probléma probléma maradt, legújabb hazai slágere is megszületett. A címe: Kész boldogság. A dalt Tony Renis énekelte a tavalyi San Remo-i táncdalversenyen; közönségdíjat kapott érte. Két kézzei kapott utána, s felvette műsorába Tom Jones is, aki a népszerűséggel, mint tudjuk, korántsem áll hadilábon — a fiatalok körében. (S. Gy. F.)
