Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-22 / 25. szám

10 új ifjúság Palágyi Lajos riportja II. Illírek ivadékai Az idegenforgalmi prospektusokra és héza­gos történelmi ismereteimre támaszkodva mindössze annyit tudtam Dubrovnikről — vagy a történelmi hűség kedvéért nevezzük talán Raguzának —, hogy epidaurumi menekültek alapították, valamikor a hetedik században, miután Epidaurumot a szlávok feldúlták. Kö­rülbelül ebben az időben emlegeti először egy ismeretlen ravennai történész Ragusium né­ven. Később, a X. században Konstantin Phor- phyrogennetos bizánci császár könyvében a szláv eredetű „dubrava“ szóra támaszkodva már a város mai Dubrovnik elnevezését hasz­nálja. Mint minden valamirevaló város, Dubrovnik keletkezéséhez is fűződik romantikus legen­da arról a halászról, aki elsőnek épített haj­lékot a mai paradicsomváros helyén. Sajnos a legenda nem őrizte meg a derék halász ne­vét, csak az idegen fülének sejtelmesen, bá­natosan hangzó dalmát népdalokban maradt fenn emléke. Mindenesetre az ősi város la­kossága emberemlékezet óta halászattal és ke­reskedelemmel foglalkozott, és ezt a mestersé­get űzi a lakosság javarésze ma is A halá­szathoz a város körüli öblök, szigetekkel ta­golt tenger Ideális feltételt nyújtanak. Ehhez járul legújabban a modern népvándorlások ko­rában az Idegenforgalom. Az idegenforgalom Mekkája A mai Dubrovnik egy nagy idegenforgalmi iroda. Nyugati filmcsillagok, milliomosok, nincstelen diákok és vékony pénzű turisták egyaránt felkapott helye.' Néhány nyugati mág­nás, unatkozó playboy házat is vásárolt vagy építtetett a városban, és itt található egy nagy nemzetközi ifjúsági campingtábor, ahová é- vente tízezrével sereglenek a kopott farmer- nadrágos diákok, ifjúmunkások, tinédzserek vagy éppen hippik, szerény kis poggyásszal, kevéske pénzzel, ám annál dúsabb fantáziá­val. Ottlétemkor a városban tartózkodott például Agatha Christie, a detektívregények koroná­zatlan királynője, akit hiába próbáltunk fel­kutatni, mert a rá jellemző rejtélyes körülmé­nyek között eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. És Yul Brynner, a kopasz westernhös is itt gyógyítgatta reumáját a szikrázó adriai ve­rőfényben. Persze őt eszem ágában sem volt felkutatni, mert fülemben csengtek fotóripor­ter kísérőm szavai, aki elmesélte, hogy né­hány héttel korábban megpróbálták meginter­júvolni az éppen Jugoszláviában forgató öre­gedő „cowboyt“, aki köztudomásúan nem sze­reti az újságírókat. Az egyik vállalkozó szel­lemű fotoriporter a többszöri visszautasítás után is megpróbálta titokban lefényképezni. Vesztére, mert megismerhette, hogy Yul Bryn­ner nemcsak filmbeli látszat direkteket tud osztogatni. No de térjünk vissza az idegenforgalomhoz. A derék dubrovnikiak utánozhatatlan, megle­pő dalmát vendégszeretettel fogadnak min­denkit. Persze balga naívság lenne azt hin­ni, hogy ezt puszta önzetlen emberszeretetből teszik, jó üzlet ez nekik mindenképpen, és hát valamiből csak élni kell. Egyébként Dubrovnik mindössze 20-25 ezer lakosú város — akkora, mint Komárom —, de évente 30-, sőt 40-szer annyi turista is fel­keresi. Megtudtam például, hogy a városban ide­genforgalmi főiskola működik, amely felsőfo­kon oktatja, hogyan kell kedves, decens mo­soly és megfelelő szolgálat kíséretében ki­csalni a jóhiszemű külföldi zsebéből a kemény pénznemeket. Alighanem kevés ilyen intézmény van a világon. Fenntartása nyilván kifizető­dik. Szállodavárosok Jugoszláviában egyébként is lépten-nyomon azt kellett tapasztalnom, hogy az idegenfor­galmat úgyszólván törvényesítették. Csak a közelmúltban tárgyaltak a jugoszláv legfelsőbb szervek kerek két hónapig Washingtonban, hogy hitelt csikarjanak ki idegenforgalmuk fejlesztésének pénzelésére. Fáradozásukat si­ker koronázta, a világbank húszmillió dollár kölcsönt ad a Dubrovnik közelében tervezett Babin Kuk és tízmillió dollárt a Portoroz kö­zelében épülő Bernandin szállóvárosok épí­tésére. A Babin Kuk nevű szállóváros 79 hek­táros területen épül Lapadnál (félsziget Dub­rovniktől néhány kilométerre északra). A szál­lodákban összesen 5000 fekvőhely lesz. Már útközben, az autóbusz ablakából meg­figyeltem, hogy végig a festői tengerparton jóformán nincs ház, amelyen ne függne a tábla: Kiadó szoba. Amikor pedig a Pille té­ren, a Jugoszláv Légiforgalmi Társaság irodá­ja előtt kiszálltunk, a „bennszülöttek“ való­sággal megrohantak bennünket. Bábeli hang­zavar közepette, nekívörösödve igyekeztek egymás kezéből kiráncigálni poggyászainkat. Már kezdtem aggódni testi épségemért, ezért barátságosan rábőlintottam az egyik bodrog­közi paraszt külsejű idősebb bácsira. Rövid egyezkedés után elindultunk. Áthaladva a vár­Dubrovnik a fiatalok városa. Háttérben a Sponza palota, amelyről sorozatunk legközeleb bi folytatásában írunk DORMÁN felvételei Keskeny kis utcák, jellegzetesen velencei építési stilus kapun, újdonsült házigazdánk egy szűk, si­kátorszerű utca lépcsőin vezetett bennünket felfelé. Kissé vegyes érzelmekkel követtem, mert az utca kezdett mindinkább rejtélyessé, mintsem megnyerővé válni. Társamra néztem, aki alighanem azt gondolta, amit én, mert szürke meglepetés ült az arcán. Vendéglátás felsőfokon — Itthon volnánk — állt meg házigazdánk, Mirko Basiő a várfal legfelső bástyája, a Min- Ceta tövében, a teraszosan épült, jellegzetes utcasor egyik kétemeletes lakása előtt. Aggo­dalmunk, hogy piszkos lyukra találunk, alap­talan volt. Gyönyörű, napos kis szobát kap­tunk, WC-vel, fürdőszobával, hideg-meleg víz­zel. Az ablakból a dubrovniki háztetők felett remek kilátás nyílott a tündöklő tengerre. Gondolkodás nélkül fogtuk fürdőnadrágun­kat és azon melegében lefutottunk a tenger­re, este házigazdánk meginvitált egy pohárka jellegzetesen gyenge vörösborra és vacsorá­ra. — Nem, már nem dolgozom sehol — mond­ta vacsora közben. — Kiadjuk a szobákat. Mit mondjak? Megélek belőle. Másnap megolvastam a házban legalább négy, a mienkhez hasonlóan felszerelt kiadó szobát. Gondoltam, ebből tényleg megélhet az ember. Nekünk — tekintettel arra, hogy i- dény vége volt — 35 dinárt számolt fel a szo­báért. A főidényben azonban ennél sokkal töb­bet kér. Mirko BasiCéhoz hasonló „miníhotel“ van azonban majdnem minden óvárosi dubrov­niki házban. El kell azonban még mondanom, hogy más­nap este hazatérve, meglepődve tapasztaltuk, hogy ingünk és minden alsóneműnk, amelyet előző este, illetve aznap reggel társammal csak úgy szanaszét hagytunk, kimosva, kiva­salva, összehajtogatva pihent az ágyon. Házi­gazdánk, Mirko Basiö felesége ártatlan mo­soly kíséretében szabadkozott, hogy bátorko­dott rendbetenni a holminkat. Ezt ottlétünk alatt kérés nélkül, ingyen, minden ellenszol­gáltatás nélkül, gyakran megtette. (Folytatjuk) Harkovi tervezőmérnökök és donyecki gépgyártók o- lyan univerzális járógépet Frankfurtban újfajta von- szerkesztettek, amellyel az tatét szerkesztettek, amely örök fagy birodalmában is nemcsak úttesten futhat, lehet dolgozni. A rakétael­hanem síneken is kitünően ven működő égéstérben elé­közlekedik. Rádió adó- és gő benzin különleges szóró­vevökészülékkel és mentő- fejeken keresztül szuper­berendezéssel van felsze- szónikus sebességgel gázsu reive. Szerkesztői szerint a- garat lövell ki. Ezek alig lagutakban rekedt mozdo- egy óra alatt fél méter át- Üjonann szerkesztett járművek versenyét tartják hamaro- nyok és vonatszerelvények mérőjü, 12 méter mély lyu- san a napsugaras Floridában. A részvevők között lesz a csi­vontatására fogják leginkább kákát fúrnak a keményre nos Nancy Epps is — ezt a furcsa, hatkerekű jármüvet fogja használni. Néhány nagyvá- fagyott talajba. A hernyó- vezetni. Habár ezt a próbaútját csak beharangozónak szánta, ros tűzoltósága már érdek- talpon mozgó berendezés az is kitűnt belőle, hogy Nancy a fő esélyesek között van, lődött a .kétéltű“ vontató nehéz terepen is könnyen, járműve ugyanis kétéltű, tehát mindig a legrövidebb úton iránt. biztosan halad. haladhat. Belorusz orvosok kísérle­tei azt bizonyítják, hogy az öregedés során a mikroele­mek jelentősen elszaporod nak a szervezetben. Ennek eredményeképpen a szervek kevésbé tudják ellátni funk­cióikat. Szovjet gyógyszer kutatók most olyan gyógy­szerek létrehozásán dolgoz­nak, amelyek ezt a felisme­rést hasznosítva, lassítják az öregedés folyamatát. Májkómában haldokló 26 beteg megmentése érdeké­ben a szovjet orvosok új módszert alkalmaztak álla ti máj ideiglenes bekapcso­lásával. A 26 beteg közül hatot sikerült megmenteni. Ez igen nagy eredmény, hi­szen ez a súlyos betegség a korábbi kezelési módsze­rekkel szinte teljesen gyó­gyíthatatlan volt. A világ statisztika szerint 110 ha­sonló műtét közül különbö­ző országokban csupán 10 égződött sikeresen. A' m

Next

/
Thumbnails
Contents