Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-19 / 3. szám
t L B. 1948-1970 „Hallottál arról a súlyos autószerencsétlenségről? öt halott..." Szomorú, szomorú, de nekem is megvan a magam baja! Egy hét van még a fizetésig, és nincsen csak egy ötvenesem, három napja folyik a vízvezetékből a víz, és még mindig nem jöttek megjavítani. Rosszul tanul a gyerek, ráadásul egyhetes látogatóba jött hozzánk a nejem édesanyja... Azt sem tudom, hol a fejem! Autószerencsétlenség...? Hát Istenem! Van ilyen. • Súlyos válságban van irodalmunk, színjátszásunk, kultúránk és iskolaügyünk. Aggasztó... Hová jutunk igy? ' Meghalni sincs időm. Szégyellem, de így van; már egy hónapja nem volt napilap a kezemben. Öt órát alszom, naponta. Rengeteg a gondom... családi botrányokkal tarkítva. Hogyan érdekeljen így irodalmunk krízise? Volt már ilyen! • „Katasztrofális kimenetelű földrengés" Nem tehetek róla, nem érzem — de hogy majd szét robban a fejem, azt igen! • „Bestiális kéj gyilkosság. Kilenc halálos áldozat." Volt, van és, lesz ilyen! Csak arra figyelhetek, hogy meg tudjam venni gyerekeimnek a narancsot és a banánt. Tőlem kiszáradhat a Csendes-óceán is, ölhetnek államfőket és államfőjelölteket, rabolhatnak, városok dőlhetnek össze. háborúzhatnák... Nincs rá időm, hogy érezzem, és nem is érint közvetlenül az ügy. Igen, így van. Megtanultunk csak magunkkal törődni! Teljesen lekötnek minket privát keserveink. Lényünk részvétkapacitása alig elegendő legszűkebb környezetünkre és persze saját magunkra. Semmi sem zökkent ki bennünket egocentrikus létritmusunkból. Halál? Hisz mindenki meghal egyszer (bár egyelőre — minimum nyolcvanéves koromig megóvhatna ettől a sors). Idővel megszokja az ember az elhalálozásokat, a halálhíreket. Istenem, mit tehetünk? Van ilyen! • PARÁNYI SPORTHÍR: Az orvosok mindent elkövettek, hogy megmentsék a világhírű brit atléta, LILIAN BOARD ifjú életét. A betegség legyőzte a sportoló 22 éves szervezetét. Bocsánat egy pillanatra, doktor, profesz- szor, tudós uraim! Nincs itt valami tévedés? Azt mondták, hogy a rendszeres életmód, táplálkozás és főleg a rendszeres testedzés, a feltételei... Tetszenek érteni? Hát kérem, ez a Board, ha jól tudom, ez egy bajnoknő, mind között a legjobb volt! Szívós, kisportolt szervezet. Rendkívüli fizikum! Ilyen még nem volt! Lehetséges ez? Azt hiszem, azt is írták a lapok — csak véletlenül vettem észre —, hogy akaratereje is rendkívüli volt ennek a lánynak... Hol itt a logika, kérem? Semmi baja nincs. Megnyeri az Európa-bajnokságot, és egyszer csak fogyni kezd. Még precízebb edzésadagok, még kalóriadúsabb ételek, kiegyensúlyozott életkörülmények, nagy elhatározások — állítólag Münchenben is nyerni szeretett volna —, és ő csak tovább fogy. Amíg el nem fogy teljesen... Ilyen még nem volt! Hát persze a rák! Főleg 40—50 éves kortól felfelé, meg aztán a túizott dohányzás, alkoholfogyasztás, meg tudom is én, mik hatására. Na de hát 22 évesen? Edzett, patyolattiszta szervezet? Ki hallott ilyet? Hogyan kell akkor csinálni ezt az élet-ügyet, kérem? Ez nagy kegyetlenség volt! Pár milliárd ember t e- hetetlenül nézi, hogy kimúljon egy kiváló, elsőrangú ember, a maga területén a legjobbak legjobbika! 6 új ifjúság--------(gg) A világbajnok Rodninová-Ulanov páros mindent megtesz azért, hogy ismét a dobogó legfelsőbb fokára álljon. A szovjet lapok szerint remek formában vannak. Tóth Elemér: Majdnem megfeledkeztünk egy nagyon érdekes kérdésről, amely sok szurkolót a mai napig izgat, és amelyre itt, most, az egyik legilletékesebbtől kaphatunk feleletet: 1954-ben, a svájci labdarúgó-világbajnokság döntőjében biztosnak látszó aranyérem csúszott ki a magyar labdarúgók kezéből. Mi volt a vereség oka? — Paraszti egyszerűséggel i- gyekszem válaszolni: azért vesztettünk, mert a futballt gólokra játsszák, és az ellenfél hármat rúgott, mi meg csak kettőt. Hogy ebből mi az igazság? Erről is órákat lehetne beszélgetni, de én nem vagyok pesszimista típus és ami elmúlt, azt megváltozhatatlannak tekintem, lezártnak tartom. Tény az, hogy azt a döntőt nem a németek nyerték meg, hanem a magyarok vesztették el. A vereség nem egyetlen játékos számlájára írható, hanem valamennyiére, a pályán lévőkére. Persze volt már ilyesmi az életben, a történelemben, a fociban. Tudni kell vereséget szenvedni is, megtörölni az izzadt homlokot és le- horgasztott fővel szépen az öltözőbe ballagni. A fájdalom azért volt olyan mély, mert a válogatott előzőleg hihetetlen győzelmi sorozatot produkált hatvan-egynéhány meccsen, és erre a szériára ez lett volna a korona. De hát a labda gömbölyű, és oda száll, ahová rúgják. Ezután néhány perces német nyelvű beszélgetés-betét következik, amelynek az a lényege, hogy: Puskás német ajkú család gyermeke, szüleit 1945-ben csaknem kitelepítették Magyarországról. E- redetileg Putznak hívták, a szülei magyarosították meg nevüket és természetesen az övét is. Mindebből egyvalami fontos: az, hogy a világhírű labdarúgó mindig magyarnak érezte magát, és Magyar- országot tekintette hazájának. Különben is kár a kákán csomót keresni, mert alig akad ország a világ kontinensein, ahol a szó szoros értelmében „fajtiszta" embereket találnánk. Az emberiség alaposan megkeveredettt, és ez a jó Egyrészt genetikailag, másrészt az egymáshoz való közeledés szempontjából. A magyar történelem is számos példával szolgál. Elegendő talán Petőfi esetét említeni, aki szlovák édesanyától származott, és .apja is inkább szerb volt, mint magyar. Petőfi azonban magyarnak érezte magát, és senki sem kételkedik érzései tisztaságában, így van ez Puskással is. Szó esett ezután arról, hogy van- e kedvenc magyar nótája Puskás Ferencnek, aki ravaszul hunyorított, és azt mondta, hogy van, de azt bizonyára nem ismeri az asztaltársaság. Lemezét, amely néhány magyar nótát tartalmazott, mosolyogva ironizálta: elképzelhető, milyen volt a produkció, ha filharmonikusok játszották a magyar nótákat! — Legyen szíves, meséljen még valamit csapata tagjairól, hogyan viselkednek a görög fiúk? — Nagyon rendesen, bár sok a probléma. A szerencsém az, hogy szeretnek a „gyerekek“. Néha ösz- szezördülünk, de aztán jönnek, bocsánatot kérnek, és minden rendben van. A vezetés jó, én is megteszek értük mindent, ás ők is értem. így minden akadály leküzdhető. — Az összeállításba senki nem szólhat bele? — Senki. Sem a lefekvés időpontjába, sem abba, hogy mi lesz a vacsora. A kimenőt is én szabom meg. — A rúgótechnikája, ahogyan azt az edzésen megfigyeltem, még mindig jobb, mint a csapat összes játékosának a lövőtudománya együttvéve. — Ez valóban így van. Az igazság az, hogy a görög focista nem tud jól rúgni. Ennek az az oka, hogy senki sem tanította őket erre, bár az elmúlt tíz esztendőben kiváló mestereik voltak. Ahhoz vi* szont, hogy valaki megtanuljon rágni, nagyon sok idő és türelem kell. — £s megtanulható a rúgás tudománya? — Egv fiatal kamaszt meg lehet tanítani rá, de egy huszonhathuszonhét éves profit bajosan. Csi. >o OS :o > 0 < t— i— < OQ szólni lehet a stíluson, vagy gyakoroltatni ezt-azt, de ilyen korban késő már. Az edzéseken kényszerítem őket a lövésre, nem törődöm azzal, ha a szögletzászlót találják el vagy az eget, csak lőjenek. Magam is nagyon szeretek kapura rúgni, és talán így ellesnek valamit. A góllövésnél nincs szebb dolog a világon, és ezt magyaráz- gatom nekik is, sőt, mint mondtam, kényszerítem őket arra, hogy lőjenek. Három-négy görög fiú a- kad is, akinek van érzéke ehhez és csinálja is, de van hat másik, és ez a hat soha az életben nem fog jól kapura lőni. — Térjünk vissza e téma kapcsán a múltba. Volt-e kapus annak idején, aki Puskást is próbára tette, aki Puskásnak is problémát okozott? — Ilyen kapus nem volt. A kapus különbéit: is csak szükséges rossz a futballban, ha meg lehet fogni a lövést, megfogja, ha meg védhetetlen, úgyis bemegy a labda. — Persze Puskással is megtörtént néha, hogy nem sikerült az áhított dugót beragasztania... — Minden nem sikerülhet. Akkor kosárlabda-eredmények születnének a meccseken, 79:76 vagy hasonlók. Tóth Edemér: Lenne egy indiszkrét kérdésem. Mivel lehet vajon egy Puskás Ferencet mint edzőt, megfizetni? Mennyi a fizetése a Panathinaikosznál? — Elégedett vagyok. Nem lehetnénk konkrétabbak? Havi kétezer? — Valamivel több. Háromezer? — Annyi azért nem. A havi fizetésem 2500 dollár Athénban. (Hát ez bizony gyönyörű fizetés! 6s most, hogy a görög bajnok Európa legjobb négy csapata közé kerülhet, bizonyára még többet fizet majd a vezetőség. Persze az Everton, az angol bajnok nem adja könnyen a bőrét, és a szakértők egyöntetű véleménye szerint minden bizonyai továbbjut. Puskás csapata egyébként továbbra Is Jó formában van, egypontos előnnyel vezeti a görög labdarúgó- bajnokságot, amelynek három csapata késhegyre menő küzdelmet vív. Tavasszal minden eldől. A prémiumok kérdése Is...) (A befejezés következik) Gerd Müller, a Bayern München és a nyugatnémet válogatott tagbaszakadt csatára igazán nem panaszkodhat. Az 1969— 70-es labdarúgóidény értékelései a világ élvonalába állították. Mint az európai labdarúgó-bajnokságok legeredményesebb csatára, megkapta az 1969—70-es bajnoki évad „aranycipőjét.“ Ő lett az 1970-es világ- bajnokság gólkirálya, s a távozó év legjobb európai futballistájának minősítették, tehát neki dukált az „aranylabda“ is. Az évenként megismétlődő szavazáson 30 európai ország sportújságírói vesznek részt. Ez a zsűri már régen kialakult, névsora nem általánosan ismert. Annyit azonban sikerült megtudnom, hogy a magyarországi kollégákat egyedül Lukács László, a Nép- szabadság sportrovatának vezetője képviseli... 1. Müller (Bayern München — NSZK) 77 pont; 2. Moore (West Ham United — Anglia) 69 p.; 3. Ríva (Cagliari — Olaszország) 65 p.; 4. Beckenbauer (Bayern München — NSZK) 32 p.; 5. Overath (FC Köln - NSZK) 29 p.; 6. Dzsajics (Crvena Zvezda Beograd — Jugoszlávia) 24 p.; 7. Cruyff (Ajax Amsterdam — Hollandia); 8. Banks (Stoke City — Anglia); 9. Mazzola (Inter Milano — Olaszország) 8—8 ponttal; 10. Seeler (Hamburger SV — NSZK/; 11. Rivera (AC Milano — Olaszország); 12. Israel (Fei.ie- noord Rotterdam — Hollandia) és 13. Sesz- ternyev (Torpedo Moszkva — Szovjetunió) 7—7 ponttal; 14. Lee (Manchester City — Anglia); 15. Van Hanegen (Feijenoord Rotterdam — Hollandia); 16. Domenghini (Cagliari — Olaszország); 17. Kindwall (Feijenoord — Hollandiában működő svéd játékos) 4—4 ponttal; 18. Hurst (West Ham United — Anglia); 19. Facchetti (Inter Milano — Olaszország); 20. Ball (Everton — Anglia); 21. Cooper (Leeds United — Anglia) 3—3 ponttal; 22. Eusebio (Ben- fica — Portugália); 23. Szkoblar (O. Marseille — Franciaországban szereplő jugoszláv labdarúgó) 2—2 ponttal; 24. Djorkaeff (FC Paris St. Germaine — Franciaország); 25. Dumitrache; 26. Dinu (mindkettő a Bukaresti Dinamo játékosa — Románia); 27. Rexach (FC Barcelona — Spanyolország); 28. Kreische (Dynamo Dresden — NDK) egyaránt 1—1 ponttal. Összesen 26 jelölőlista forgott közkézen. MUllert közülük 21-en rangsorolták. Nyolc első helyet kapott (a portugál, a csehszlovák, a nyugatnémet, az ír, a szovjet, a francia, a bolgár meg a belga „szavazótól". Moore hat első helyét a török, a svájci, a norvég, az NDK-beli, az angol és a spanyol illetékes javasolta. Ríva öt első helyének ajánlója: a román, a svéd, a lengyel, a finn és az osztrák küldött. Overath három első helyének szószólója: az olasz, a jugoszláv és a dán szavazó. Beckenbauernek a két első helyet a magyar és a görög kolléga ítélte oda. Seelerre a holland, Dzsajicsra a luxemburgi szavazott az első helyen, míg Seszternyev a szovjet sportújságírótól kapott Müllerrel együtt első helyes szavazatot. —O— Most pedig elevenítsük fel, kik is voltak eddig Európa legjobb lebdarúgói: Stanley Matthews (Blackpool — Anglia), Alfredo di Stefano (Real Madrid — spanyol színekben szereplő argentin), Raymond Ko- pa (Real Madrid — spanyol színekben szereplő francia labdarúgó), di Stefano — aki eddig egyedül lett földrészünk kétszeri legjobbja, Luis Suarez (FC Barcelona — Spanyolország), Omar Sivori (Juventus Torino — olasz színekben játszó argentin), Josef Masopust (Dukla Praha — Csehszlovákia), Lev Jasin (Dynamo Moskva — Szovjetunió), Dennis Law (Manchester United — angol színekben szereplő skót válogatott), Eusebio (Benfica — Portugál színekben szereplő mocambique-i labdarúgó), Bobby Charlton (Manchester United), Albert Flórián (Ferencváros — Magyarország), George Best (Manchester United — angol csapatban játszó északír labdarúgó), Gianni Rivera (AC Milano — Olaszország). —O— Az 1970-es év teljesítményeinek értékelésénél természetesen a világbajnoki szereplés volt az elsőrendű szempont, de sokat nyomott a latban a jó BEK — és a Világkupa — teljesítmény is. Az 1971-es év végén majd az Európa- bajnokság selejtezőinek legjobbjait várhatjuk az élre... Zala József
