Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-15 / 24. szám
JEGYZETEK PREMIER UTÁN (ARBUZOV-DARAB A THÄLIÄBAN) í. A háborúk az emberiség rákos daganatai. Nem emlékszem a legutóbbira, emlékszem viszont a szerelemre. Arbuzov darabjában a szerelem a gyógyító sugár, a szerelem kísérli meg szétrombolni a kort, a halálos véggel fenyegető, egyre szaporodó daganatokat, áttéteket. Egy lány körül két kamasz napja világít. Leónyidik és Marat nemcsak azért harcol Indáért, mert Lida szép lány, hanem talán azért is, mert az ilyen rendkívüli helyzetekben, amikor repülők zúgnak el súlyos bombákkal és porrá mállanak a házak — az embernek még inkább szüksége van a szeretetre. Lida nagyon vigyáz rá, nehogy egyértelműen kinyilatkoztassa, kit kedvel jobban. Nem akarja sem Leonyidíket, sem Maratot szerencsétlenné tenni. Ahhoz van azonban ereje, hogy emberi gyengeségeiket szemükre vesse a legnehezebb helyzetben is. 2. A Thália Ján Ivanőot, az eperjesi (PreSov) Ukrán Színház főrendezőjét hívta meg. A szőke, csupa energia rendező kiválóan ismeri Arbuzovot és világát. Eredetiben ' olvasta az Arbuzov-műveket, ismeri az Arbuzov-előadások erényeit és hibáit, és mint főrendező a szakmában is a legjobbak közé sorolható. A rendezés azért volt hiteles, mert kerülte a pátoszt, nem állította be egyoldalúan a szereplőket: nem csupa keserűség, csupa sóhaj embereket láttunk még a bomba lecsapódásakor sem, hanem embereket, akiket a jókedv, a humor is jellemez. Volt az előadásnak három-négy jelenete, amikor a néző olyan felszabadultan nevethetett, mintha vígjátékot nézett volna. Arbuzov néhány mondata a mának is szól. Ezek is külön hangsúlyt kaptak az előadásban, és ez is a rendező érdemei közé sorolható. Mint a műsorfüzet és a plakátok hirdették, a Thália ezzel a darabbal köszöntötte az ötvenéves fönnállását ünneplő CSKP-t. Nemcsak a szerző megválasztásával és a témával, hanem a gyakorlatban is bizonyított a színház, így elkerülte a sablon buktatóit Nézzük csak, hogyan lehet a gyakorlatban internacionalistáknak lennünk: Ján Ivanőo rendező ukrán, és ukrán társulat tagja. A díszlet (Ladislav Sestina) és a kosztüm (Jarmila Opletalová) szlovákok munkája, a szereplők (Sunyovszky Szilvia, Gálán Géza, Csendes László) magyarok. 3. Sunyovszky Szilvia Lidája a fiatal művésznő legjobb alakításai közé sorolható. Szubjektív szemszögből: nekem minden eddigi szerepe közül ez tetszett a legjobban. Tudott játékosan könnyed lenni az egyik pillanatban és dörgedelmesen komoly a másikban. Végigjátszotta azt a széles skálát, „KÖNYVET VEGYENEK!” Az utóbbi két év folyamán, kénytelen volt eladni, de a a téli hónapokban is, kerék- legkedvesebbeket mégis meg- páron járta a komáromi járás tartotta. Kiheverhetetlen vesz- országútjait egy fiatalember. A teségnek tartja, hogy a köny- kerékpáron nagy csomagtartó, vektől meg kellett válnia. Ér- a csomagtartón tyúkketrec ték volt, amelyet nem a legki- nagyságú bőrönd, a bőröndben sebb áldozattal és költséggel könyvek. gyűjtött össze, és amelyet baA könyvek eladók, s a kíná- gatell áron volt kénytelen ellő neve Szabó Jenő. adni. Az ok? Azt mondja, maTízszázalékos részesedésért a gánügy, családi jellegű prob- komáromi (Komárno) köny- léma. vesbolt könyveit árusította, Persze a könyveket igyeke- természetesen nemcsak a já- zett olyan embereknek eladni, rás falvaiban, hanem helyben, akik szükség esetén visszaköl- a városban is. Kiállt az utcá- csönzik neki. Évekkel ezelőtt ra és könyvet kínált. Így hát például Komáromban járt Klap- tcrmészetes, hogy mindenki is- ka György Franciaországban meri. Barátai nem sok jóval élő dédunokája. A ritkaságbiztatták, amikor a vállalko- számba menő Klapka-emlékira- zásba belekezdett. Tudta, hogy tokát ekkor már eladta Szabó nem nagyok a lehetőségei, de Jenő. De kölcsönkérte a baráttudta azt is, mekkora benne a jától, s miután belejegyeztette szándék. Madame de Klapka nagyapjáHét éve ismerősöm. Egy ré- ra emlékező mondatát, vissza- gi Jókai-napok alkalmával ta- juttatta a könyvet barátjának, nácsolta valaki, hogy menjek bízvást, egyszer majd ismét az el és nézzem meg a könyvtá- övé lesz. És ha nem is? Korát. Meglepődtem a könyvtár máromban nincs párja ennek gazdagságán s gondos váloga- a könyvnek. Hogyan is kerül- tottságán. Ez régen volt. Az- tek hozzá ezek a könyvek, ho- óta nehéz időkön ment kérész- gyan alakult ki a könyvekhez tül a szóban forgó fiatalember való viszonya? — könyvtárának nagy részét Ácsinasnak tanult Nyitrán! amelyre egy nőnek és egy háborúban reszkető embernek alkalma nyílik. Gálán Géza — rövid hajjal — sokkal fiatalabb, mint hinnénk. Gesztusaiban és vitázó mondatainak hevességében azonban férfi már, és színpadon, három felvonás során elhiteti velünk, hogy gyors férfivá érésében nagyon nagy szerepe volt a háborúnak, amely szigorú fekete törvények közé szorítja az embereket. Csendes László Leónyidik bőrébe is sikerrel bújt bele. Tudott ellenpólus lenni, és így a cselekmény mindvégig megtartotta feszültségét. Úgy vélem, partnerei is elégedettek voltak vele. Ez a három fiatal megérdemelné, hogy egyszer, egy önálló előadás ürügyén igazi színikritikus nézze meg őket, és szakszerűen elemezze végig játékukat, amely tulajdonképpen egy Csehszlovákiában felnőtt-új nemzedék egyik első komoly, szigorú mércéket is elbíró munkája volt. Az előadás végén feltettem magomnak a kérdést: Vajon mikor látjuk újra együtt Sunyovszkyt, Csendest és Galánt? Ügy tudom, Szilvia ősztől csak Budapesten játszik, mert szerződése — és sorsa is — a Madách Színházhoz köti. Gálán Géza a Prágai Filmművészeti Főiskolán tanul. Rendező szeretne lenni, és ezt a színvonalas iskolát egyre komolyabban kell vennie, mert szigorúak a követelmények. Csendes László őstagja a Thál iának. Reméljük, még sokáig az is marad. (batta) Sunyovszky Szilvia és Gálán Géza a darab egyik jelenetében Az iskolában is már különösen Tudatosan árusított. Ezt is érdekelte a történelem, a ma- csati azért tartom érdemesnek gyár irodalom, de mindenek- megjegyezni, mert magam is előtt a reformkor irodalma és megfordultam már jó néhány történelme. Az inasévek alatt könyvesboltban, és meggyőző- a legényszálláson megdöbbent désem, hogy nem kevés he- azon, hogy szaktársai, fiatal lyen úgy árulják a könyvet, kortársai milyen keveset tud- mint a paprikát vagy a karának arról, ami őt a leginkább lábét. érdekli. Előadásokat tartott hát Sok könyvet eladott már — a barátainak, járta a környező célját részben elérte. S közben falvakat, járta a környező vá volt egy titkos vágya is: be- rosok antikváriumait, pénzét kerülni bolti eladónak, ezt sze- könyvekre költötte. rette volna. S teljesült. Egy Mindezt csak azért tartom hónapja már a komáromi köny- érdemesnek elmondani, mert vesbolt eladója, s rövidesen van egy fiatalember, aki nem kinevezik a könyvesbolt veze- is olyan rég felült a kerék- tőjének. párra, ment és közben megái- Mondom, csak azért szóltam lította az embereket, könyvet róla, mert meggyőződésem, kínált nekik. S ne.m eredmény- hogy ezután is könyvként fog- telenül, mert nem bestsellere- ja a könyvet árusítani, két „tukmált“ a vásárlókra. —el— Akiről illik megemlékezni A könyvszeretők is kevésbé barátainak széles tábora, ismerik Fekete István írót és Fekete István nemcsak müveit. író, hanem mezőgazdasági Nem nekrológot akarok ír- szakíró is. 1937-ben egy ironi — erre mások hivatottak dalmi pályázaton tűnt föl, A —, csak a legfontosabbat, a- koppányi aga testamentuma mit tudnunk kell. Fekete 1st- című történelmi regényével, ván Göllén, Somogy megyében 1939-ben a Zsellérek c. regészületett 1909-ban, és 1970. jú- nyével elnyerte az Egyetemi nius 25-én kísérte utolsó út- Nyomda pályadíját. Sorra kö- jára olvasóinak, tisztelőinek és vették egymást regényei és elLukács György, a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosa, kétszeres Kossuth-díjas, akadémikus, a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a kiváló marxista filozófus és esztéta, aki 1918 óta volt tagja a pártnak, hosszan tartó, súlyos betegség után, június 4-én, 86 éves korában elhunyt. Meghalt Lukács György Mint fiatalon megtalált és bátran vállalt eszményképének, Ady Endrének, az ő útja is az Értől az Óceánig vezetett. A budapesti polgári család fia — akt 1885. április 13-án született — már egyetemista éveiben szembekerült az elmaradott magyar valósággal. És ha lázadása még sokáig csak a romantikus antikapitaliz— mushoz jutott is el. a polgári világ válságának átélése felismertette vele a fiatal Bartók Béla törekvéseinek jelentőségét is. Több évig Németországban tanult és dolgozott — egy esztendeig Olaszországban is élt —, a mestereinek vállalt nagy alkotók azonban nem engedték, hogy pillanatokra is elszakadjon a magyar valóságtól, illetve attól, amit belőle akkor felfogni tudott. Amikor Lukács György — nem sokkal az első világháború kitörése után — visszaérkezett hazájába, egy olyan, ha nem is túl tágas értelmiségi kör élén állott, amely szenvedélyesen szembeszállt az imperialista háború borzalmaival, és hitet tett a magyar nép élniakarása mellett. Ahhoz azonban, hogy a már fiatalon is jelentős esztétikai, etikai és irodalomkritikusi munkásságot végző Lukács valóban kitörhessen a romantikus elképzelések és a polgári radikalizmus eszmeköréből, meg kellett születnie a legbátrabbak álmait megvalósító lenini Októbernek, amely fordulópontot jelentett Lukács György gondolkodói és alkotói pályáján is. Nagyszerű dokumentuma a Lukács életében és gondolkodásában végbement forradalmi fordulatnak belépése a magyar kommunisták még üldözött pártjába, sok úttörő kezdeményezést jelentő népbiztosi működése az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságban, veszélyeket vállaló, illegális tevékenysége a húszas évék forradalmi emigrációjában. Kiemelkedő szerepe volt a korszerű marxista esztétika kidolgozásában. a szocialista realizmus elméletének megteremtésében, abban, hogy az emberi kultúra haladó hagyományait a forradalmi munkásmozgalom számára gyümölcsöztesse. Lukács György az „Utam Marxhoz" megírása óta újabb jelentős eredményeket ért el, ha nem is volt mentes különböző tévedésektől. Viharos esztendőkben, viharos évtizedekben élt és alkotott, olyan műveket hozott létre mégis, mint a polgári irracionalizmust nagy eru- dícióva,] lelepléző „Az ész trónfosztásá“-t, vagy a már hetvenen túl papírra vetett „Az esztétikum sajátosságú“-!. Ezekben a legkiválóbb alkotásaiban az 1949-től nyugalomba vonulásáig különben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófiai tanszékét vezető, 1948-ban Kossuth-dí.jjal is kitüntetett és 1949-ben akadémikussá lett Lukács György teoretikusként mutatkozott meg. Az emberiség jövőjét, új távlatait kifejező és biztosító nemzetközi munkásmozgalom stratégiai feladatai felől közelítette meg a filozófia — benne az esztétika, az ismeret- és lételméiet, az etika — különböző kérdéseit. Egyik utolsó írásában Lukács György arról beszélt, hogy „napjaink kétségbeesésének. és szorongásának legfontosabb bázisa az emberiség aktivitásának következtében — amelyet szocialista részének tudatossága irányít — eltűnőben van". A kétségbeesés elleni reális remények vezették el Lukács Györgyöt a békeharcosok sorába is. Ott volt azonban a fontos nemzetközi fórumokon, ahol az emberiség igazságos békéjéről esett szó, ahol az emberiség jövőjéért küzdöttek. Lukács György az emberiségben és nagy távlatokban gondolkodott, de együtt lélegzett az őt szülő magyar néppel, a már eddig is megszépített és — mint arról többször szólt — még tovább szépíthető és szépítendő magyar valósággal. Lukács Györgyöt öt világrészben gyászolják. Magyarként volt az emberiség hű fia a marxista tudós és gondolkodó, Lukács György. beszélései, közülük az állat- történetei lettek a leguépsze- rübbek; Csi, Lutra, Kefe, Bogáncs. Nagy sikert aratott a Bogáncsból készült filmje és két ifjúsági regénye is: a Tüskevár és a Téli berek. 1956- ban megjelent Halászat című kézikönyve e nemben hézagpótló munka. Mint képzet) mezőgazdász, hosszabb ideig foglalkozott szakoktatással, a negyvenes években számos kisfilmet írt és rendezett a művészi megoldású ismeretterjesztés filminűfajával kísérletezve. Pepi-kert c. munkája (1960) a szarvasi arborétum története és leírása. Elbeszélései. karcolatai sűrűn szerepelnek a rádió műsorában. Számos folyóirat munkatársa volt. Regényei és kisebb írásai francia, lengyel és német nyelven is megjelentek. Ján. M. HABROVSK5 Miatt vagy végett? i i i ■ A névutók használatában is sokszor vétünk a helyes magyarság ellen. Nemcsak írásban, hanem a mindennapi beszédben is, elég gyakran. 1. A rizsföldeken keresztül öntözőcsatornákat építettek. — Az öntözésen keresztül értek el jobb termést? Nem! A jobb termést öntözéssel érték el. A keresztül névutó — eredeti jelentésében — hol?, merre? kérdésre felelő helyhatározót fejez ki. Egyes esetekben időhatározóként is használhatjuk: Heteken keresztül készült a vizsgára. Ez a mondat nem kifogásolható, de még helyesebb, magyarosabb volna akkor, ha az időtartamot -ig raggal vagy az át névutóval fejeznénk ki: Hetekig vagy heteken át készült a vizsgára. Egyéb, elvontabb határozókat (így pl. mód- vagy eszközhatározót) azonban semmiképpen sem fejezhet ki a keresztül névutói HELYTELEN: A szakszervezeten keresztül kapott segélyt. Majd értesítlek levélen keresztül. Feleségén keresztül ő is a családhoz tartozik. Arany Toldi Miklóson keresztül a magyar parasztot jellemzi. 2. Azt hiszem, három héten belül elkészülök ezzel a munkával. — Jó lesz, ha négy hét alatt, el tudod végezni. A belül és az alatt névutóval egyaránt megjelölhetjük a cselekvés időtartamát. A két névutó jelentése között azonban árnyalati különbség van: a belül névutóval alkotott időhatározó azt fejezi ki, hogy a cselekvés a megHELYES: A szakszervezettől... ... levélben vagy levél útján ... Felesége révén ... ... Toldi Miklós alakjában ... jelölt időszak eltelte előtt befejeződik; az alatt névutó viszont arra utal, hogy a cselekvés az egész megjelölt időszakot kitölti, s csak az időszak elteltével fejeződik be. 3. Két hét múlva, a vizsgák után el fogok utazni. Az időhatározóként használatos múlva és után névutók arra utalnak, hogy a cselekvés meghatározott időszak vagy időpont elteltével fog elkezdődni. A különbség köztük az, hogy a múlva névutó a cselekvés kezdetéig eltelő időtartamot fejezi ki, az után névutó pedig valamely eseményre, időpontra való rákövetkezési jelöl. Nem használjuk tehát az után névutót a múlvá névutó értelmébeni HELYTELEN: HELYES: Három nap után ismét el Három nap múlva ... kell mennem az orvoshoz. ... századok múlva vagy Ez a remekmű még századok századok elteltével... után is az emberiség kincse lesz. • ' 4. Az üzlet leltározás miatt zárva van. — Az üzlet vezetője árubeszerzés végett utazott el. A miatt névutó okot, a végett névutó pedig célt fejez ki. Ha ezt a két névutót egymással felcserélve, egyiket a másiknak a jelentésében használjuk, akkor mondatunk értelmetlenné válik. HELYTELEN: HELYES: Leányom gyomorrontás vé- ... gyomorrontás miatt... gett mulasztott az iskolából. ... kivizsgálása végett. Bizottságot küldtek ki az ügy kivizsgálása miatt. 5. A képes helyhatározó általában egy ige vagy egy melléknév állandó vonzataként fordul elő. Ilyen vonzatok a következő mondat helyhatározói raggal ellátott névszói is: Ebben az emberben megbízhatsz, mert mindig őszinte volt a barátaihoz, következetesen ragaszkodott elveihez, távol állt minden alakoskodástól, színleléstől, tehát valóban méltó a bizalomra. Néhány igénknek kettős, sőt hármas vonzata is lehet. Ilyenek:: Hasonlít az anyjához (vagy: az anyjára). Ezen a kérdésen (vagy: erről a kérdésről) sokat vitatkoztunk. Egy gyermekkori pajtásommal jpajtásomról vagy pajtásom felől) álmodtam. Vonaton (vagy: vonattal) utazott. A vonzótokkal kapcsolatban újabban Igen elterjedt az a hiba, hogy egyesek az eredeti rágós vonzat helyett névutós szerkezetet használnak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nyomatékosabbnak, hatásosabbnak, esetleg ünnepélyesebbnek érzik a két szóból álló névutós kifejezést, mint a rágós névszót. Nyelvünk hagyományainak azonban ebben az esetben jobban megfelel a rövidebb, tömörebb kifejezés, vagyis a rágós vonzat. HELYTELEN: HELYES: Az ilyen kérdések fölött sokat lehet vitatkozni. Az illetékesek döntenek majd az ügy fölött. Sokan csodálkoztak a történtek fölött. A készletek fölött a minisztérium rendelkezik. A legjobb akarat mellett sem teljesíthettem kérését. ... kérdéseken vagy kérdésekrőli ... ügyben. 1 ... történteken. ... készletekkel... ... akarattal... P az der ák Bertalan I
