Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-08 / 23. szám
új ifjúság 4 Alauda Bertalan, lőcsei bírő H áromszáz esztendeje, 1671, április 30-án I. Lipót császár és király Zrínyi Péter horvát bánt és Frangepán Ferenc horvátországi főnemest Bécsújhelyen, Ná- dasdy Ferenc nádort pedig Bécsben felségárulással vádolva lefejeztette. A magyar történelem azonban úgy emlékszik rájuk, mint akiknek a Habsburg-ház zsarnoki uralmának ki- terjesztése ellen irányuló szervezkedése kiindulása volt a négy évtizedes kuruc küzdelmeknek, amelyek 1711. április 30-án a szatmári békekötéssel értek véget. E négy évtized levegőjét két népszerű regényünk sűríti magába: JÓKAI Mór müve, A LŐCSEI FEHÉR ASSZONY és MIKSZÁTH Kálmán regénye, A FEKETE VAROS. Mindkét regénynek Lőcse a színhelye. Vajon miért esett Jókai és Mikszáth választása épp erre a városra? Jókainak az adhatta az ötletet, hogy olvasta THALY Kálmánnak Lőcse feladásáról szóló közleményét. Thaly ebben Korponay Jánosné született GÉCZY JULIANNA — a lőcsei „fehér asszony“ — árulásának tulajdonítja a város feladását. Az írót természetesen a saját korában az 1848—49. évi szabadságharc nyomán felbukkanó magatartási, erkölcsi kérdések foglalkoztatták, és az így beállított történelmi esemény jó anyagul kínálkozott ezek kifejtésiére. Romantikus regényében a történelmi események azt a következtetést sugallják: a hazaárulók büntetése a halál. Mikszáthot is saját korának kérdései foglalkoztatták. A magyar társadalomban már kibontakozott a tőkés fejlődés, s a polgárság megalkudott a hatalmat birtokló nemességgel. Érdekeik mögött a nemzeti érdek háttérbe szorult. Érdekközösségük nem volt mentes az érdekellentétektől sem. A polgárság és a nemesség összeütközésére érdekes példát nyújtott az a lőcsei eset, amelyet Mikszáth állított regénye központjába: a Városi polgárságnak és egy nemesnek a harca. Ezt a nemest Mikszáth Görgeynek nevezte el, de — mint egy levélben írta — „egyre menne, ha az alispánt Nagy Mihálynak hívnák, vagy bárkinek“. Általa valójában egy TÍPUST és egy KORT kívánt megjeleníteni. Egy regényes hős A Görgeynek elkeresztelt regénybeli alispánnal együtt egy VALÓBAN ÉLT Görgeyt is megjelenít Mikszáth regénye. Ez a Szepes megyei GÖRGEY JÄNOS. Az ő alakja köti össze a REGÉNYBELI történetet a nagy TÖRTÉNELMI eseményekkel: Thököly Istvánnal — aki részese volt a Wesselényi-felkelésnek —, majd fiának, Thököly Imrének mozgalmával. A Wesselényi-féle szervezkedés gyökerei az 1864. augusztus 10-én megkötött, a magyar nemzetre előnytelen VASVARI BÉKÉIG nyúlnak. E békekötésben I. Lipót császár nem használta ki a törökkel szemben a szentgotthárdi ütközetben aratott győzelem előnyeit: érintetlenül hagyta a törökök újabb birtoklásait, és biztosította a szultán erdélyi főhatalmát is. Majd ezután egyre nyilvánvalóbbá vált az is, hogy az udvar célja: Magyarország vallási és politikai szabadságának eltörlése. A főurak előtt célként a magyar RENDI ÄLLAM saját hatalmi alapjainak a megteremtése, e rendi állam függetlenségének a kivívása volt. A legnagyobb birtokosok — ZRÍNYI Péter horvát bán, sógora: FRANGE- PÄN Ferenc horvát főnemes, NÄDASDY Ferenc országbíró, WESSELÉNYI Ferenc nádor és az ország északkeleti és keleti területén I. RÁKÓCZI Ferenc választott erdélyi fejedelem — fogtak össze ezért a célért. A szervezkedés e főurak óriási birtokai révén szinte az egész országra kiterjedt, de bázisa a Rákóczi-birtokon volt. E vidék ugyanis, Bécstől távolabb lévén, lehetővé tette a protestáns vallás bátrabb gyakorlását, akkor nyílt szembehelyezkedésnek számított a pápasághoz hű osztrák dinasztiával. Továbbá ez a földrajzi fekvés lehetővé tette, hogy a szervezkedés lengyel vagy orosz támogatást is kapjon. Wesselényi és társai között azonban nem alakult ki EGYSÉGES felfogás az udvarral szemben. Weselényi a törökkel akart szövetségre lépni, Zrínyi azonban ragaszkodott fivérének, Zrínyi Miklósnak, a költőnek és hadvezérnek az elvéhez, és FRANCIA segítségre gondolt. A VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG és a KÖZPONTI VEZETÉS HIÄNYA folytán a már reguláris csapatokkal is rendelkező szervezkedés felbomlott. Zrínyi és Frangepán egymással versengve igyekezett Bécsbe, hogy az udvar előtt kegyelemért esdekeljen. Ennek ellenére fejüket vette a császári hóhér, Nádasdyt sem kímélve. Thököly István grófnak — aki szintén részese volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek — már hat éve állt ekkor szolgálatában a Mikszáth-regényben is szereplő Görgey János. Ez a kisnemes a szépséges középkori Madonnájáról híres TOPORCON született 1639-ben. Thököly megbízásából 1669-ben Varsóban és Bécsben járt. hogy az osztrák fogságban levő magyarok számára segítséget szerezzen. Bécsből rossz hírekkel tért vissza Árva várába, ahol a beteg Thököly István várta. Thököly hamarosan meghalt. Tizenhárom esztendős fiát, Imrét Likava várában érte apja halálának híre, mire Erdélybe menekült. S nyolc év múltán apja örökébe lépve, elfoglalta Iglót, Rózsahegyet és a felkelés szempontjából létfontosságú Garam menti bányavárosokat. Egymás után hódolt meg seregei előtt Kassa, Lőcse, Eperjes, Tokaj, Fülek. Polgárok és nemesek A kurucok kezére került Lőcse városának parancsnoka lB82-ben Görgey János lett. A hármas fallal erősített Lőcsén megmerevedett felfogás uralkodott a rendi szervezetről. Eszerint a régi szent királyok az ország népét három részre: nemességre, parasztságra és városi rendre osztották, és külön törvényekkel úgy rekesztették el őket egymástól, hogy közöttük semmi elegyedés se legyen. A királyok a parasztságot alárendelték a nemességnek, de a városi rendet nem. Nem is akarták, hogy a nemes a városba szálljon. Erre a polgárok — a lőcseiek is — jelesen ügyeltek. A két rend közötti villongásokat végül az 1635. és az 1655. évi országgyűlés a nemesek javára rendezte. A lassú beköltözés előnyösen ötvözte a városok lakosságát. A legtöbb — zömmel német lakta — városba a nemességgel jutott be a magyar nemzetiség, terjedt a magyar nyelv. A polgár ellenben a városba költözött nemesség életmódját, világszemléletét alakította. A nemes keresetre, iparűzésre adta magát, a polgár pedig földet vásárolt magának a falakon kívül, és tisztes ipara mellett mezőgazdasággal is foglalkozott. Lőcsén 1676-ban a CÉHRENDSZER keretében nem kevesebb, mint negyvennégy iparág virágzott. A város élén a bíró és a tanács állt, szinte korlátlan jogkörrel, de szigorúan megszabott felelősséggel. A TANÄCS szabályozta a lakosság összes életkörülményeit, olykor belenyúlva a családi és magánéletbe is. Megállapította a lakosság egyes osztályainak ruházatát, a termények és iparcikkek árát. A polgár az állam hadaiban nem tartozott személyesen küzdeni. A szomszédos földesurakkal való összetűzések esetén vagy a közvetlenül őt érintő idegen támadásokkal szemben azonban a maga erejére volt utalva. Ezért a polgárok tartoztak megfelelő fegyverzetről gondoskodni. A céhek lőfegyvert a várostól kaptak. Évenkénti szemlén kellett bizonyságot tenniük harci készségükről. A puskákkal való jártasságot a városi lövészegyletekben sajátították el. A véderő megszervezése és egységekre osztása a tanácsot illette. A céhek többnyire a bástyák védelmét és a tüzérségi szolgálatot látták el, a céheken kívüliek pedig — az esetleg felfogadott zsoldosokkal együtt — gyalog szolgálatot teljesítettek. GÖRGEY JÁNOS MINT LŐCSE PARANCSNOKA túltekintett a katonai feladatok végzésén, és azon fáradozott, hogy az 1645. évi linzi béke értelmében érvényesítse a vallások közötti türelmet, a vallási egyenjogúságot. A vallási egyenjogúság a XVII. században központi kérdés volt, és megoldatlansága előnytelenül nyomta rá bélyegét minden nemzeti törekvésre, lehetetlenné téve az osztrák abszolutizmus elleni összefogást is. Bizonyára a messzebbre tekintő szemlélete miatt bízta meg Görgey Jánost az evangélikus Thököly Imre és a katolikus II. Rákóczi Ferenc is kulcsfontosságú feladatokkal. A Porta Thököly katonai sikerein felbuzdulva, Bécs ostromát határozta el, és KARA MUSZTAFA százezer főnyi seregével körülzárta a császárvárost. De LOTHA- RINGIAI KÁROLY császári fővezér és SOBIESKY JÄNOS lengyel király egyesült csapatai fölmentették Bécset, a törökökre pedig döntő csapást mértek. Ezzel az ütközettel — amelynek a kuruc seregek is részesei voltak a törökök oldalán — THÖKÖLY IMRE FELKELÉSÉNEK SORSA MEGPECSÉ7"' 9DÖTT. Alig telt el másfél évtized a Thököly-felkelés után, az országban ismét meggyűlt a panasz a vallási üldözések, a törvénytelen adók és az osztrák zsoldosok fosztogatásai miatt. Ezek újfent cselekvésre késztették az elnyomottakat. Itt lépünk át a Mikszáth-regény hátterét képező történelmi valóságból Jókainak A lőcsei fehér asszonyról szóló történetébe. Rákóczi zászlaja alatt Lőcse 1703 novemberében már II. RÁKÓCZI FERENC hadai előtt nyitotta meg kapuit. A kuruc sereggel együtt vonult be Lőcsére Görgey János is mint Szepes vármegye nemesi felkelőinek parancsnoka. Az 1705. évi szécsényi országgyűlés szentesítette a magyarországi rendek szövetkezését, és II. Rákóczi Feipiwwa—a—hiiii»ii»iiijiii i ..IIJim. .......‘........ rencet e szövetkezés vezérlő fejedelmévé választotta. Az országgyűlést váltakozó hadi események követték, amelyek a következő esztendő végére a kurucok számára előnyös helyzetet teremtettek. Ezt azonban veszélyeztette A GAZDASÁGI TÁMASZ BIZONYTALANSÁGA, valamint a csapatokban erősödő OSZTÄLYELLEN- TÉT, amelyet némely nemes magatartása idézett elő. Ezeket a visszásságokat volt hivatott megszűntetni az 1709. évi ónodi országgyűlés, amely több intézkedést fogadott el a jogrend helyreállítására és a „libertás“ rézpénz inflációjának megszüntetésére. Ám, ami a Thö- köly-felkelést meggyöngítette, az kikezdte a Rákóczi vezette szabadságharcot is: a városok POLGÁRAI nem hagyták el otthonaikat, a NEMES visszakényszerítette földjére a hadba vonult jobbágyokat — vagyis a két kiváltságos osztály nem volt hajlandó a nemzet ügyét a maga osztályérdekei fölé helyezni. A hadsereg létszáma is egyre apadt. Heister tábornagy 1708. augusztus 3-án Trencsén térségében súlyos vereséget mért a kurucokra, és az erdélyi nemesek sorra hűséget fogadtak a császárnak. Görgey János, Szepes várának parancsnokaként 1709 decemberében — amikor lisztet küldött az éhező Lőcsének — figyelmeztette a város parancsnokát, AND- RÄSSY tábornokot, hogy az Eperjes elestéről szóló hír hazugság, amellyel Heister tábornok meg akarja őt téveszteni. De a következő év elején elesett Kézsmárk is, őrsége Lőcsére vonult. Az ellenség követte, és Löf- fenholtz császári tábornok hamarosan megadásra szólította fel Andrássy tábornckot. O a város tanácsával és ALAUDA Bertalan bíróval együtt fontolóra vette a felszólítást. A városi tanács ugyanis — a lakosság nélkülözésére hivatkozva — kilátástalannak tartotta a harc folytatását. Andrássy mégis tovább akart küzdeni, élelmet és építőanyagot kért a várostól. De amikor február 4-én Löffenholtz ismételten megadásra szólította fel, a tanács megállapította a megadás feltételeit. Andrássy ekkor elküldte Löffenholtz dandárnokát, CZELDER Orbánt, hogy tárgyaljon a feltételek enyhítéséről, és e tárgyalások eredményeképpen a császári csapatok kilenc nap múlva bevonultak Lőcsére. Ez a történelmi valóság. Ma is mutogatják a kaput Jókai Mór romantikus regényében azonban LŐCSÉT ANDRÁSSY ISTVÁN TÁBORNOKNAK ÉS A „LŐCSEI FEHÉR ASSZONYÁNAK, GÉCZY JULIANNÁNAK CSELSZÖVÉSE SZOLGÁLTATTA KI. Géczy Julianna egyébként történelmi alak: egy kuruc kapitánynak volt félárván felnőtt leánya, Andrássy egyik labanc érzelmű tisztjé- _ nek, Korponay Jánosnak a felesége. Bár Jókai történetszövése nem felel meg a valóságnak, Lőcsén még ma is MUTOGATJÁK AZT A KAPUT, AMELYEN A „FEHÉR ASSZONY“ ÁLLÍTÓLAG BEVEZETTE A LABANCOKAT. Géczy Julianna nemcsak a regényben volt laza erkölcsű, és ezzel sok minden magyarázható. Emellett főbenjáró perének tárgyalásakor ö maga is hivatkozott Lőcse feladásával kapcsolatos érdemeire, császárhűségére. De — mint írtuk — a város megadását a város vezetői határozták el és hajtották végre: erről hiteles okmányok maradtak fenn. Bár Görgey János tovább védte Szepesvárat, sőt az őt megadásra ösztönző Andrássy tábornokot is elkergette, végül a reménytelen helyzetben ő is kénytelen volt feladni a várat. S nemsokára Pálffy János, az osztrák haderők újonnan kinevezett magyarországi fő- parancsnoka tárgyalásra kérte Rákóczit. A fejedelem — bízva Péter orosz cár segítségében — el is fogadta az ajánlatot. A tárgyalások vitelével Károlyi Sándort bízta meg. Ő maga Lengyelországba ment, Károlyi azonban a fejedelem távolléte alatt hűségesküt tett I. József császárnak, majd a szatmári gyűlésen Rákóczi tilalma ellenére elfogadta Pálffy János föltételeit. Ez a szatmári béke révén létrejött szerződés megszilárdította Magyarországon a Habsburg-abszolutizmust, kiélezte a vallási harcokat, és újabb száz esztendőre megerősítette a nemesi kiváltságokat és a népet sújtó örökös jobbágyság rendszerét. Vámbéri Gusztáv Lőcsén látható kép a „fehér asszony“-ról, aki hívo.gató- lag int a Probstner-házból a városba vezető titkos alagút bejáratánál nirTMMiWUiiiil I BWHMIBBBHBBBHMiaMW—
