Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-01 / 22. szám

12 #• »ft * A kötött gyermekholmi előnye általában is­meretes: nemcsak azért praktikus, mert egyedül elkészíthető, hanem mert a kötött holmit nem kell sutba dobni, ha a gyermek kinőtte. Egy­részt mert nem baj, ha egy kicsit szűk vagy rövidebb a kelleténél, másrészt mert szétfejtjük s átkötjük valamilyen más ruhadarabra. Képünkön két praktikus modellt mutatunk be: a kisfiúé pulóver-mellény garnitúra, a kislányé pedig nyáron ujjatlan ruha, hidegebb időben pe­dig blúzzal vagy pulóverrel a kötényruha szere­pét tölti be. Színösszeállítás: a kisfiúegyüttes eredetiben tengerészkék-fehér, a ruhácska pi­ros-fehér színezésben készült. PULÓVER Kötésminta: 1. Patentkötés: 3 sima, 2 ford. Széles patentkötés: 8 sima, 2 ford. Kötéspróba: 31 szem 40 sorban — 10 négyzetcentiméter. A pulóver elejét és hátát fehérrel kezdjük, 119—119 szemre és patentkötéssel kötjük. A ki­vágásnak 2 cm szélességben lekötjük a szeme­ket (5 szem) és két részben dolgozunk tovább. A gombolás- és gomblyukpántra az elejéből 37 —37 új szemet képezünk, és a színén símán. a visszáján fordítottan kötjük. Az ujjakat 68—68 szemre kezdjük, kékkel és patentkötéssel dol­gozunk. A pánt elkészítése után fehérrel folyt, a munkát: a színváltás első sorában (a szintén) csak sima szemeket kötünk. A gallért 108 szem­re kezdjük, kékkel és patentkötéssel kötjük. 6 cm kötésmagasságnál 15 egyenlően elosztott he­lyen 2 szemet fordítottan egybekötünk. A mellény elejét 68—68, a hátát 118 szemre kezdjük és patentkötéssel kötjük.. A derék el­készítése után a széles patentkötéssel folyt., s közben az előre elkészített szabásminta szerint kialakítjuk a ferde szabásvonalat. A pántokat fehérrel kezdjük, a karöltőpántot 120—120 sZem- ,re, az elejepántot a nyakkivágással 333 szemre Veronika válaszol Jelige: GONDOLSZ-E MAJD RÄM? (18 éves) Nemcsak a fiú követett el hibát, hanem a nővéred is. Azonnal meg keüett volna monda­nia, hogy az udvarlöd neki Is szándékszik udva­rolni. Mindketten jellemtelenül viselkedtek, mert a hátad mögött akartak szórakozni. Mondd meg a fiúnak, hogy előbb is bejelenthette volna, hogy a nővered is tetszik neki. Nem tartom fontos­nak egy ilyen fiúval fenntartani a barátságot. Jeüge: „EÉLEK, HOGY JÁTÉK AZ EGÉEZ“ (18 éves) Nem lenne semmi baj, csupán félő, hogy mi­vél olyan ritkán találkoztok,, talán nem ismeri­tek eléggé egymást. Egyébként, előbb neked kell bemutatnod a fiút a szüleidnek, azután mutas­son be téged ő a szüleinek. Jelige: „MEGHALNI KÖNNYEBB. MINT BÚ- CSÜT VENNI TŐLE (18 éves) Kedves kislány, nem szeretek senkit hiteget­ni, igaz, jósolgatni sem akarok, mégis meg kell Írnom, nem hiszem, hogy a fiú jelentkezik. Leg­utóbb az természetesen csak kifogás volt« ami­ért nem jött, a azóta bizonyára már többször is kezdjük és patentkötéssel kötjük. A részek ösz- szeállítása után a pántok külső szélét egy sor rövidpálcával behorgoljuk. KISLÁNYRUHA Kötésminta: Lyukacsos minta: 1—6. sor: sima 7. sor: 6 sima, 2 szemet- áthúzással egybekö­tünk (az elsőt leemeljük, mintha simán akar­nánk lekötni, 1 szemet simán lekötünk és át­húzzuk rajta a leemelt szemet), 1 dupla ráhaj- tás, 2 szemet simán összekötünk. 8. sor: 1 ford., az első ráhajtást fordítottan, a másodikat simán kötjük le. 7 ford. 9—14. sor: színén sima, visz- száján ford. 15. sor: 1 sima, 2 szemet áthúzás­sal egybekötünk, egy dupla ráhajtás, 2 szemet simán összekötünk, 5 ford. 16. sor: 6 ford., az első ráhajtást fordítottan, a másodikat simán kötjük le, 2 ford. Az 1—16. sor ism. Kötéspró­ba: 27 szem 40 sorban — 10 négyzetcentiméter. A ruha szoknyájának eleje részeit 90—90 szemre kezdjük, fehérrel és a pántot 1 sima. 1 ford, váltakozásával kötjük, majd a lyukacsos mintával folyt, tovább. Á derékrésztől felfelé piros fonállal dóig., és a lyukacsos mintával kö­tünk. A szoknya hátát 136 szemre kezdjük, és a patentkötéses szegély után a lyukacsos min­tával folyt., majd rákötjük a felsőrészt, szintén a lyukacsos mintával. A karöltönél és a kivágás­nál helyet hagyunk a szegélynek. A zsebet 14 szemre kezdjük, pirossal és a lyukacsos mintával kötjük. A kész zsebet egy sor rövidpálcával be­horgoljuk. Összevarrjuk a vállakat. Megkötjük a pánto­kat: a karöltőre 98, a kivágásra 210 szemmel. A szoknya jobb elejéből felveszünk 70 szemet és j fehérrel, patentkötéssel megkötjük a pántot. Há- i romszorosan vett fehér fonálból két 35 cm hosszú hurkát horgolunk és az ábra szerint a ruha. felsőrészére varrjuk. lett volna alkalma meglátogatni. És különben is: bármi jött közbe, tudatnia, értesítenie kellett volna. Ez a legelemibb kötelessége mindenkinek mindenkivel szemben — nemcsak a szerelme­seknek. Sajnos éppen a szerelmesek tartják jó megoldásnak a szó nélküli elmaradást. Pedig ez nemhogy jó, hanem nagyon is csúnya módja a szakításnak — kétségek között, magyarázat nél­kül hagyni, hogy valaki várjon ránk! — nem beszélve arról, hogy fölöttébb neveletlen visel­kedés. Tudom, kislány, hogy fáj a csalódás. De sze­retném, ha elvetnéd magadtól a szomorú gon­dolatokat, amelyeket a kétségbeesés diktál. Fia­tal vagy, és hidd el, még nagyon sok jó vár rád az életben. Egy fiú miatt igazán nem sza­bad, hogy valakinek elmenjen a kedve az élet­től. Tudod mit? Kérek tőled valamit. Leveled vé­gén azt Írod, hogy ha sikerül rajtatok segíte­nem, küldesz fényképet magatokról. Nos. én mást javasolok: ha elfelejtetted ezt a fiút, s érzed, hogy te elöted is olyan örömteli élet áll, mint bármely fiatal lány előtt, írd ezt meg ne­kem. Jó? Leveledet várom, tudom, hogy nem jön hamarosan, de én bízom benne, hogy egy­szer megérkeziUi, VERONIKA m lig akad valaki, aki még felnöttko- rában is ne emlegetné gyermekkori boldog élményeit — sőt az elnáspán- golásokat, a barátoktól „szenvedett“ veresé­geket és más „nehézségeket“ is. Általában minden gyerek boldog, már csak azért Is, mert könnyen felelt, mert míg az egyik szeme sír, a másik már nevet. És van eb­ben valami nagy-nagy boldogság, hogy mi, szülők, boldoggá tehetünk egy kis ember­két; mert ha elgondolkozunk rajta, rájö­vünk, hogy az emberkének sírását-neveté- sét, boldogságát-keserüségét tulajdonképpen mi irányítjuk. Óriást felelősség ez, a szülő felelőssége gyermekével, annak jövőjével szemben. Rajtunk múlik ugyanis, hogy ne csak tdeig-óráig szerezzünk örömet gyerme­künknek, hanem helyes szeretetünkkel a gyermek egész jellemének kialakulását jó irányba tereljük. Minden szülő szereti gyer­mekét (legalábbis azok, akik a szülő elne­vezést megérdemlik), de helyesen szeretni, hogy abból a gyermeknek és mindannyi­unknak, a társadalomnak is haszna legyen — tudni kell. A szülői szeretetnek nem a határtalan elkényeztetésben, hanem az ésszerű neve­lésben kell megnyilvánulnia. Az elkényez­tetett gyermek önző lesz — mindenkivel szemben, a családtagokkal és szülőkkel szemben Isi —, amit persze egy józan szülő sem kíván; de ezen a fő jellembeli hibán kívül az elkényeztetés még más hátrányo­kat is magával von: a gyermek, akinek még a szeme rebbenésével kifejezett óhaját is teljesítik, akit elhalmoznak játékokkal, édességekkel, szebbnél szebb ruhákkal, nem ismeri az igazi öröm érzését; mindennek csak egy pillanatig örül, s máris azon töri a fejét, mit kérjen legközelebb. Tudja, hogy azt is megkapja, öröme így ismét csak egy pillanatig tart. És ez baj. ß aj továbbá az is, hogy az elkényezte­tett gyermeket nem szeretik a ját­szó-, később iskolatársai. Természe­tes, hogy nem. Mert mindig azt akarja, hogy az 6 kívánsága érvényesüljön, mindenben 6 akar lenni a fő (ahogy otthon megszok­ta, ott 8 a család középpontja), később nem tetszik neki, hogy 8 az, akinek engedelmes­kednie kell a tanítónak és nem fordítva. Gyermeket nevelni nem könnyű; ebben a kis írásban még egy töredékét sem említ­jük meg a felelősségteljes, sokrétű tevé­kenységnek, de elrettentő példaképpen meg­említenünk néhány — sajnos gyakran is­métlődő esetet. Színhely: tömött autóbusz. Fiatal mama ül, mellette öt év körüli fiúcska. Idősebb bácsi felszáll; a mamát figyelmeztetik az utasok, állítsa fel a gyereket, hogy az idős bácsi leülhessen. A mama ilyesmiről még nyilván sosem hallott, nos, sóhajt egy na­gyot — aztán feláll és átadja helyét a bá­csinak. A maga helyét! A gyerek továbbra is ülve maradi Mit tanult ebből a gyermek? Hogy a mamáknak át kell adniuk a helyü­ket az Idősebbek részére, a gyerekek vi­GYERMEK­KOR! ból nem is gondolhat másra. A fiatal mama pedig bizonyára nagyon elszörnyűlködne,ha valaki megmondaná neki, hogy a kb. öt­éves kisfiúnak már magától át kellett vol­na adnia a helyét, s hogy nem tette fneg, a mamáidnak kellett volna őt figyelmeztet­nie rá. £ z a téma nem új, és naponta szám­talan járművön számtalan módon va- riálődik. Mert a kisfiúkból és kislá­nyokból nagyobb, majd nagy fiúk és lányok lesznek, ezek szintén nem adják át a he­lyüket (mert gyermekkorukban nem tanul­ták megl), azután nekik lesznek gyerekeik, akiket szintén nem tanítják meg, hogy ad­ják át a helyüket. És a körforgás megy to­vább... (Természetesen más a helyzet ka- ronülő kisgyermekkel; ez kb. hároméves korig számítható. Vagyis: a kisgyereket az ölében tartja a mamája, vagy ha a gyer­mek már elég nagy ahhoz, hogy álljon, esetleg a mamához támaszkodva — nem kell a helyet foglalnia. f ontos feladatuk a szülőknek, hogy a gyermeket bevonják a családba, „csa­ládtagként" kezeljék. Ha a kisgyer­mek csak játszik, s ha valamire kéri a szülőt, akkor „hagyj békén, nem látod, mi­lyen fáradt vagyok“, vagy „tőled egy perc nyugta nem lehet az embernek" és hasonló válaszokat kap, önkéntelenül is fölösleges­nek érzi magát; de ha a mama kér, adja neki a szemétlapátot, vagy apukának vigye oda a papucsát, segédkezzen az asztal te­rítésénél vagy a fehérnemű kiakasztásánál Ikapcsolók adogatása), hasznosnak érzi magát, hiszen 8 is „dolgozik". (Három éven felüli gyerekről van szőj. Ez persze még nem zárja ki a rengeteg kérdést, de a szülő válaszoljon rá türelemmel, és minden szó­nál arra gondoljon, hogy a gyermekét „for­málja“. A szülő nem vezetheti kézen gyermekét egész életén keresztül. De a gyermekkorát irányíthatja. Ezzel kapcsolatban idézi ]. A. Komenskjy minden idők egyik legnagyobb pedagógusa a gyermekkorra vonatkoztatva Horatius, a nagy latin költő mondását: „A korsó mindvégig megőrzi az először betöl­tött anyag illatát“. < U. < >* Z o Gyümölcstorta: Ostyalapokat vásárolunk és elkészítjük hoz­zá a krémet. 2 deci tejben sű­rűre megfőzünk 2 evőkanál lisz­tet, majd a tűzről levéve, ki­hűtjük. Közben 15 dkg vajat: kikeverünk 15 dkg vaníliás por­cukorral, a hideg besamellel si­mára keverjük, és óvatosan, hogy össze ne szaladjon, bele­keverünk 3 deci tisztított epret vagy málnát. (Ha apránként, erősen keverve adjuk hozzá, nem lesz csomós.) Ezzel a krémmel megtöltjük a lapokat, ráborítjuk a felső lapot, véko­nyan megkenjük azt is krém­mel, és legalább fél napig áll­ni hagyjuk, hogy a tészta ma­gába szívhassa a krém nedves­ségét. (Legjobb aloballal kibé­lelni egy püspökkenyérformát vagy keskeny tepsit és abban rétegezni a tésztát.) Tálalásnál a tészta tetejét kirakjuk friss eper- vagy málnaszemekkel. lejszinhabos eperkrém: 20 , dkg cukrot simára keverünk ] 3 deci átpasszlrazott málnával (vagy ribizlivel), belecsavarjuk ,! rél citrom levét. Közben kemény habot verünk 3 deci tejszínből, és a krémmel óvatosan össze­keverve, talpas poharakba vagy üvegtányérokba osztjuk. Tete­jét friss gyümölcsszemekkel és tejszínhabbal díszítjük, majd jégbe hűtjük. Babapiskótával adjuk asztalra. Diós puszerli: (maradék fe­hérjét felhasználhatjuk hgzzá.): 6 tojás kemény habjába bele­keverünk 25 dkg darált diót, és 25 dkg porcukrot, majd ki­zsírozott sütőlapra kiskatnállal halmokat rakunk belőle. A kis kupacok tetejére egy-egy szem mazsolát vagy kimagozott meggyszemet teszünk és lassú tűznél megsütjük. (Kisebb mennyiségből is kifizetődik ké­szíteni, mert nagyon, kiadós.) Bordás szelet (ugyancsak fe­hérjék felhasználásához): 4 to­jásfehérjéből kemény habot ve­rünk, belereszeljük egy fél cit­rom héját, hozzáadunk 14 dkg porcukrot és 12 dkg őrölt diót vagy mandulát... őzgerincfor- mát alaposan kizslrozunk, kö­zepes tűznél megsütjük benne a diós masszát, kiborítjuk, és ha kihűlt, csokoládéöntettel vonjuk be. Nagyon szép, ha hosszúkásra vagdalt mandulá­val megtűzdeljük a tetejét. (Ha csokoládémáz és manduladíszí­tés nélkül adjuk, a tetejét még melegen szórjuk meg porcukor­ral.) Epres kehely: A szokásos módon 6 tojásból piskótatész­tát készítünk, és nagy tepsi­ben sütjük meg, hogy vékony legyen. Eperlzzel megtöltjük, összegöngyöljük és vékonyan felszeleteljük. Egy-egy talpas pohárba rakjunk belőle 3—3 szeletet hogy a pohár falá­hoz simuljon és szépen Játszód­jék. Az így kábáiéit poharat megtöltjük készen vett eper- fagylalttal, amely közé nyers eperszemeket keverünk. A po­harat gazdagon díszítjük tej­színhabbal. Epres lepény: 40 dkg lisztet összekeverünk 20 dkg marga­rinnal, 13 dkg cukorral, 2 to­jássárgájával, kevés citromlé­vel, reszelt citromhéjjal és any- nyi tejföllel, hogy könnyű, ru­galmas tésztát kapjunk. Tepsi­be téve, világosra megsütjük, majd hagyjuk kihűlni. Közben 5 dkg fehérjét habbá . verünk, és 22 dkg cukorral gőzön sű­rűre verjük, majd a tésztára simítjuk, a tetejét eperszemek­kel díszítjük. A sütőbe vissza­tolva. nagyon gyenge lángon inkább szárítjuk, mint sütjük, mert a habnak nem szabad megkeményednie. Hidegen koc­kára vágva tálaljuk. Mogyorószelet: 6 tojássárgá­ját, egy egész tojást jól kike­verünk, hozzáadjuk fél citrom reszelt héját, 3 evőkanál zsem­lemorzsát, egy tojás felvert habját. Kilenc evőkanál mogyo­rót a héjától megtisiztítunk, megpirítjuk, ledaráljuk és a masszához hozzákeverjük. Vé­konyra nyújtjuk, szeletekre vágjuk, megsütjük és tetszés szerint ízzel is tölthetjük. Tejfölös eper: A letisztított, megmosott epret üvegtányérok­ra vagy talpas poharakba pú­pozzuk. Egy pohárhoz egy deci tejfölt számítunk; a tejfölt ke­vés cukorral édesítjük, nem kell édesnek lennie. csak éppen hogy érezni lehessen az élesí­tést. A gyümölcsre öntjük és tálalásig jégen tartjuk. Baba­piskótával vagy keksszel adjuc asztalra.

Next

/
Thumbnails
Contents