Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-18 / 20. szám

6 új ifjúság KICSODA ÖN, MONSIEUR ROELANTS? Tíz évvel ezelőtt azt válaszolta volna a már akkor is híres belga csodafutö, hogy rendőr. Mit is mondhatott volna mást, ami­kor az atlétikát nem is űzhette másként, csak mint amatőr. Később, nem egy esetben ő maga is meg­feledkezett arrúl, hogy van egy jé nyugdí­jas foglalkozása. A világ egyik legjobb hosszútávfutéja, illetve akadályfutöja volt. Ma harminchárom éves, de az atlétika még mindig a legnagyobb szerelme. Két év múltva szeretne nyerni Münchenben, az olimpiai játékokon. A leghosszabb távon in­dul, a maratoni futók vetélkedésében sze­retne győzni. Ha ma kérdeznénk tőle, hogy kicsoda is ön, monsieur Roelants, azt válaszolná, festő Szülővárosában, Loewenben megnyílt a napokban az első önálló tárlata. Tájképek sorakoznak egymás mellett. — Nem is tudom, hányszor utaztam kö­rül a világot — mondta a csodafutó. — Mindig megcsodáltam az egzotikus Afrikát, a festőién szép Japánt, a szédítő Amerikát. Minden képem egy-egy élményt örökít meg. ­Arra a megjegyzésre, hogy jó hobbyt vá­lasztott, a következő cáfolatot adta: —• Sző sem lehet hobbyról. A festészetet legalább olyan komolyan veszem, mint az átlétikát. Ebben is az edzésen múlik min­den. Munkanapjaim azzal fejeződnek be, hogy festek. Sokszor éjfél utánig is dolgo­zom. A LEGHOSSZABB TÁV Réges-régen történt, a nehézsúlyú ököl­vívók első világbajnokságán: egy összecsa­pás 75 meneten át tartott. A végkimerülésig. 1889. |úlius 8-án vívták ezt a maratoni küzdelmet, és akkor kezdték el írni egy új sportág, az ökölvívás történetét. John L. Sullivan vekerekedetl (ohn Fitzpatrick-kal. Valami hasonló történt sokkal később a sportok sportjában, az atlétikában. A skót Davis McKinley 1954-ben elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, lefutja a 100 mérföl- des távot. Ez átszámítva több mint 160 ki­lométer. Kihívta a versenybírákat a stadionba, és a salakpályán elkezdett körözni. 12 órán és 40 percen át tartott a futása, ami mind a mai napig világrekord. De mivel az ilyen kimerítő versenynek semmi köze sem lehet a sporthoz, az IAAF — a Nemzetközi Atlétikai Szövetség — so­sem fogja hitelesíteni ezt a világrekordot. BATTA GYÖRGY: AZ MTE LOÍ [K DOKUMENTUMOK TÉNELMÉBÖL .1. A kassai {Kosice) ham címen havilapot jelentetett meg. A szerkesztőség és a kiadóvál­lalat a Kovács utcában, az 56-os szám alatt volt. Felelős szerkesztő Goldhammer Géza volt. A lap eme címoldala a szovjet sportolókat kö­szönti. Ekkor, 1924-ben jártak elő­ször .Csehszlovákiában szovjet spor­tolók. *2. Ez a plakát 1932-ból való. tor­naakadémiát hirdet. Valószínűleg nem kerüli el az olvasó figyelmét, hogy az FMTE milyen szorosan e- gyüttműködött *a DDOC kultúrcso- porttal (Délnická divadelná ochqt- nícka cinohra). (bo) BOZSIK, 1971 (III.) Bozsik úr, a svájci világbajnokság döntőjé rőt még most, tizenhét esztendővel utána is sokat lueszéinek. Én sem szalasztóm el az al­kalmat egyetlen ríportutamon sem, és meg­kérdezem az „illetékesektől", mi okozta a ve­reséget. Érdekes, mennyire másképpen látja a nyugatnémetektől elszenvedett vereség okait Grosics, Hidegkúti és Puskás. Mi a 2:3-ról az ön véleménye? — Az, hogy egyes felelőtlen játékostársaim miatt vesztettünk. (A beszélgetés alatt — már amennyire a buzgó jegyezgetés engedte — igyekeztem meg­figyelni, milyen típusú ember az, egykori fe­dezet Azt hiszem, a legjellemzőbb vonása: a komolyság. Tömören, de lényeget kifejezően válaszolgat, nem tálalja bőséges körítéssel mondandóit, hanem rögtön a lényeget fogal­mazza, A játékot, a futballt Is mindig fele­lősségteljesen, komolyan vette. Íme, igazolá­sul vallomása a fociról.) — Még az edzőmérkőzést is komolyan, tel­jes felelősséggel kell venni, nem még a klub- közi vagy válogatott meccseket! Ez csak úgy lehetséges, ha az ember nagyon szereti a fut­ballt, ha le tud mondani a foci miatt más dolgokról. Nagy játékossá csakis így fej­lődhetik az ember. A foci alkalmat ad egy ' kis „bolondozásra“ is. A játékos az edzése­ken kitombolhatja magát, de a mérkőzéseken — és minden egyes mérkőzésen! — legyen komoly, játsszon felelősségteljesen. Bozsik úr, lesz-e a családban folytatója a futballinesterségnek? — Van egy kilencéves fiam. sokat kell ve­le cselezni passznlgatni, van is érzéke a já­tékhoz de mindig azt tartom szem előtt, hogy az első az iskola a tanulás, azt kell a leg­komolyabban venni. v Van-e ún. „érett korszaka“ a játékosnak? És ha van, akkor mely évek jelentik a fut­ballban azt az időszakot, amikor a tudás szinte a tökéletességig csiszolható? — Minden játékos más, ezért nehéz sza­ROHAM »«•ts.T uf i iw.«' «v>nu«><iu»M 0PH8E r, TOBAPRmw m c.‘ e. c. Pl tww u;**. KtmitSAK A íWftVfEtl'.VfÖlOót t VITÁM*: VAS, SCftfeVÚOVÍ A * S. X. S. *,l &>:<?•> : ^ >r vN."t:Nívo\ itt MiiÄM-fcS-o .. - ■* s.tr. *;*-•{>, i ifistóM fcu*» zxketv*. a >*** 4» {WKuxtö ywit a unh «ttt t es sä: ixözi* a* > sank« H íty* aim ő? t..mm tvttVk, t>Vn a t*itt&A w> V-- *> " P.i->A» »1« It { TVT ) ► •>» ^t;~v vit^-í'** \4év»+ »TtfÄi t<öu Rob&inklt ........... RotooMikwl : 'ír-r'&i WtoS* zuJktokH fi # JXíOC. • » *. A .--t-u. <U«#UtMn* ■ ül Telocvio \ jfíWV&tK ■ >' t ****** rti****** #$££* i. ísAakkkf .***$*»<£^ íhjt-íl. f. ptt*'., / Ai ;íí f ■■■ t. &.+■, ;*#(.;», y* «totfífcí. N 9 Vhmitt*. < V Vöt SS : Ifi, ' >. : • t. ím* < 5Htot y&tuA %K w< j&V.'.M, f f, (Í'M ff',*»*. ' ÍKfM+9'f *y<a#í 'A t~. /VtiM Wt>'. ii-M bsvíit 'frftnXfs • v*í»r*.í %<. & - » s- ArU* n« «*{*<«** trt/>.Y*U>4V >. * i'Asft'- if <u f***£?„'} V/StXx y» I? : Ai'*■<.+ 9 9ÍSÍt « \%.9S>KVAi%, % •>v Mumkémökl ttrur&otkf s A fcsfeSs* a- lm<0* &W * <**?­«kíí*» ití M». ft« S w&M ■ ms^yúwaMÍíxt» iKÍ* im», Tornaekariemiaiat í xtwt£toa& ÍS V. iutL -gtojMÍ, ■; ztzMSs&íiS .S£,s»s-« : mk v~e» : ‘Jv. U. in. VJÚÁJM -5. : mim f «én w.-mI« h*IÁv« ., ÍÍ' 4Á>ffÁY' ''"íií 'Z, , Y 4» ’x-'s.fi (yé.. ? y.i4*%: %> 'i, v At**» «j r i*»iy ttf? 4 f t A fkés»: .. ; SU*#** útoMtoc JWuííi, *, íUfi&fi f>tMí6. ■■ y- ’ A H&f f?4Ív»f*ÍA9 favllSt#, • Wf'iU't, ■A f kAA.» 44*fut*iá* ÍuAüMu íj, JMist tí»y*fíy xAf&ítd, f f, faSs%*h fi- íf&­>í. f*s ffA trAztkuvAi*. p ***«i*Ay <*sxA*** Uf&t&y-­fsc^y '■y'^'y 9 fff, . Á A fkitff H ?>%*£,. '&#a*r ífcrfyk-fcfe fr- ** V- WL **##**» f* AAc****** « A "fA>: tfrry^fnsfk**' *?■ X wiffy u,<i£ t­f ,#J.xsxs-'* í4y* &$&■**ÍÍS'y+ »»', XtíAAfAU: t f.Mtt*omctív* iLuMfU**» __«v,x bályt alkotni, mert vannak kivételes tehetsé gek, mini mondjuk Albert vagy Kocsis Lajos akik már tizennyolc éves korukban is éretten mozogtak és láttak a pályán. De nagy általá nosságban az mondható, hogy a labdarúgó huszonhat éves korára „érik be“, ekkor tud ja a legtöbbet és legjobbat produkálni Sok mindent hallottam és kérdeztem már az aranycsapattal kapcsolatban. Az érdeklődés most mintha még Inkább visszafordulna felé­jük — mert a mai magyar futball nem na gyón kényezteti el híveit. Az aranycsapat ál tatában nyert. Mégis megkérdezném, akadt-e olyan találkozójuk, amikor ön. a játékmester úgy érezte, reménytelen a helyzet, — Ilyenre nem nagyon emlékszem, mert ha vesztésre álltunk is. igyekeztünk kiegyenlíte­ni és nyerni, és ez többnyire sikerült. Talán éppen a Csehszlovákia elleni 2:4-es mérkőzés volt az, amelyen ilyesmit éreztem játék köz­ben. Igaz ugyan, hogy ez az itthoni, Népsta dionban elszenvedett vereség már nem is az igazi nagycsapatot érte, mert akkor már „szét volt verve“ a régi gárda. Mint utazó futballista, a világ mely részén látta a legtöbb jó futballistát? — Azt hiszem, nem leszek szerénytelen, ha azt mondom, hogy az ötvenes években, az én időmben, Magyarországon volt a legtöbb nagyszerű játékos. Ezt nemcsak az aranycsa­pat tagjainak névsorával igazolnám, hanem azzal, hogy akkoriban egy sereg kiváló, sőt egészen kiváló focista volt Magyarországon rajtunk kívül, és ezek nem tudtak a váloga­tottba kerülni. Elég talán, ha kapásból meg­említek néhány nevet: Csordás, Szusza, Ko­vács Imre, Szojka, Sándor, Várhidi. A beszélgetés ezzel a néhány mondattal ért véget. Én ugyan másnap reggelig kérdezget­tem volna, de nem akartam tovább zavarni Bozsik Józsefet, aki a beszélgetés alatt gyak­ran lépett a pulthoz, hogy az érdeklődő vá­sárlónak egy-egy szép kardigánt vagy puló­vert mutasson. Befejezésül csak néhány gon­dolatot rögzítek még, és ezeket a sorokat az­zal fejezem be, hogy remélem, lesz még mód és alkalom a világhírű játékossal riportot ké­szíteni. Sok vita folyik ma is arról hogy nem bur­koljuk-e a mítosz fátylába ezeket az arany­fiúkat? Nem túlozzuk-e el jelentőségüket, nagyságukat? Azt hiszem, erről szó sem le­het/ sőt még nagyon ts mérsékelt hangnem, amelyet használunk Persze mindezt csak té­nyekkel, dokumentumokkal lehetne meggyőzően igazolni, és erre lenne is javaslatunk. Álljunk hát elő vele: Mind a csehszlovák, mind a magyar futball problémákkal küzd, most kísérli meg ismét az élvonalba zárkózást, korszerűbb felké­szülési tervek alapján készül, új elveket fo­gadott el. Valószínű, hogy nemcsak az érde­kesség, hanem a hasznosság szemszögéből is üdvös lenne a tévében néhány sorozatban be­mutatni az ötvenes évek magyar aranycsapa­tának egyes mérkőzéseit. A csehszlovák válo­gatott csúcskorszaka későbbre esik, ezt az együttest a chilei világbajnokság előtti és közbeni találkozóin kellene a képernyőn vi­szontlátnunk. Nem hinnénk, hogy a nézők til­takoznának a műsor műfaja ellen, amely akár a csehszlovák vagy magyar labdarúgás törté­netét is feleleveníthetné, különös tekintettel a legjobb,, legszebb időszakokra. Mindez az­ért látszik leginkább indokoltnak, mert ak­koriban nem volt tévéadás, és így milliók es­tek el attól a gyönyörűségtől, amelyet ez a nagyszerűen művelt játék szerzett. Javaslatunkról mind a csehszlovák, mind a magyar tévét értesítjük, Radnai Jánosnak és Karol Poláknak címezzük a levelet, és a két sportrovatvezető válaszának is helyet bizto­sítunk az Oj Ifjúság hasábjain. Kíváncsian.vár- juk, hogy a Masopusttal, Grosicnsal, Hidegkú­tival, Puskással és Rózsikkal készített soro­zatok után alkalmunk lesz-e majd dokumen­tumokkal is alátámasztanunk többször hangoz­tatott mondásunkat: régi dicsőségünk, bizony, ott késel az éji homályban! lo! ilna a gong Az 1924, évi párizsi olimpiai játékok légsúlyú döntőjében az angol McKenzie kikapott az a- merikai La Barbatöl és ezzel megnyerte a sporttörténet első ökölvívó Európa-ba jnokságát. Már ezekben az időkben annyi­ra népszerű volt a „nemes ön­védelem“, hogy a nemzetközi szövetség Eurőpa-bajnokságok rendezésére is elérkezettnek látta az időt. Az elsőt Fran­ciaország fővárosában tartották, az olimpiai torna legjobb eu­rópai versenyzői Európa-bajno- ki aranyat is kaptak. Május 26-án Madridban találkoznak kontinensünk legjobb bokszoló* hogy eldöntsék a 20. Európa- bajnokságon az aranyérmek sorsát. csehszlovák és magyar SIKEREK Egy negyedszázadot kellett várnia Csehszlovákiának, míg az Eurőpa-bajnokságok törté­netében először léphetett cseh­szlovák versenyző a dobogö legfelső fokára. Az első győz­tes nem volt senki más, mint Papp László sógora és nagy ellenfele. Torma Gyula, aki 1949-ben Oslóban nyert váltó- súlyú Európa-bajnokságot. U- tána ismét szűk esztendők kö­vetkeztek, egészen az 196\ évi moszkvai EB-lg. Itt a nehéz­súlyú Josef Némec léphetett a dobogö középső fokára. (Az ér­dekesség kedvéért jegyezzük meg. hogy Moszkvában szerez­te utolsó elsőségét s .engyel Pietrzykowski, aki négy Euró- pa-bainoki aranyéremmel a leg­sikeresebb ökölvívók élén áll). Négy évvel ezelőtt Rómában az olimpiai bajnok, Bohumil Nemééek nyerte az utolsó kon­tinensbajnokságot Csehszlová­kiának. fok vagy kevés-e ez a há­rom első hely a 19 Európa- bajnokságon? Nehéz lenne er­re választ adni. Tény, hogy vannak sokkalta eredménye­sebb országok is. Például a Szovjetunió, Lengyelország Magyarország stb. Igaz. a ma­gyarok aranyérmeik 70 száza­lékát a 30-as és a 40-es évek­ben sezrezték, de már a két évvel ezelőtti Európa-bajnoks5- gon tudomására adták öreg kontinensünk kemény legényei­nek, hogy a Papp László és Adler Zsiga vezette magyar válogatott Madridban is sike­rekre számíthat. Magyarország az eddigi Eu- rópa-bajnokságokon tizenkét első helyet szerzett. Talán nem lesz érdektelen megemlíteni i- zoknak a magyar ökölvívóknak a nevét, akik súlycsoportjuk­ban bajnoki címet nyertek. 1928 — légsúly: Kocsis. 193) — légsúly: Énekes, pehelysúly: Szabó, 1932 — légsúly — Éne­kes. 1934: harmatsúly: Énekes 1937 — légsúly: Énekes II. (É- nekes István öccse), 1942 — pehelysúly: Frigyes, 1947 — harmatsúly: Bogács. 1949 — középsúly: Papp, nehézsúly: Bene III.. 1963 — könnyüsúly: Kajdi, 1967 — paplrsúly: Ge- dó. pehelysúly: Orbán. ŐRSÉGVÁLTÁS A két évvel ezelőtti buka­resti Európa-bajnokság azt i- gazolta, hogy az európai élme­zőnyben őrségváltás történt. A lengyelek a sportág történeté­ben talán a legmélyebbre zu­hantak: egyetlen súlycsoport döntőjébe sem került lengyel ökölvívó. Viszont előre törtek a románok, akik bizonyítot­ták, hogy már nemcsak közel­és belharcos, rohamozó ököl­vívók, hanem a szívósság, e- rőnlét. teherbírás mellett szo­lid technikával is rendelkez­nek, vívásuk roppant változa­tos. Éppen sokoldalúságuk mfatt kevesen vehették fel ve­lük az EB szorítójában a ver­senyt. Csupán az erőt a tech­nikával kombináló, kitünően képzett szovjetek tudtak u- gyanannyi érmet (hetet) sze­rezni, mint a románok. Ezért kell komolyan számolni fpa- nyolországban e két orszáq versenyzőivel. De ne feledkez­zünk meg a magyarokról sem A többi nemzet csupán néhány súlycsoportban érhet el figye­lemre méltó eredményeket. Az idei nemzetek közötti mérkőzéseket, tornákat és az országos bajnokságokat figyel­ve, nem várható átlagon felüli mezőny Madridban, súlycsopor­tonként legfeljebb egy-két ki­emelkedő ökölvivő jelentkezhet. Ez azért is valószínű, mert az egyes országok válogatottjai kiöregedtek, részben felfrissül­tek lúj versenyzőkkel, akik a- zonban még nem rendelkeznek kellő rutinnal és tudással. KAJDI NYOLC ÉV UTÄN DUP­LÁZIK? 1961-ben Belgrádban a ma­gyar csapatban ügyes kis újonc mozgott, aki a négy között egy hosszú kezű. szőke skóttal ke­rült össze. McTagart olimpiai bajnokot a pontozók azonban még mindig tisztelték. Két év múlva aztán Kajdi • János Eu- rőpa-bajnokságot nyert._ Később balszerencsés évek következ­tek: kéztörés, lepontozás (a rőmai EB-n Kulej ellen), el­tiltás, balszerencsés veresé­gek. A 32 esztendős Kajdi Já­nos újra megpróbálja. Ritka e- set az amatőrök között, hogy valaki ilyen korban is a leg­jobbak között legyen. Kajdi kirobbanó formában van, tech­nikás, erőteljes, gyors, s Papp László szerint is eséllyel- uta­zik Madridba. Ugyanúgy bízik a magyar szakvezető az Eurő- pa-bajnok Gedö Györgyben és Badari Tiborban is. A többiék csak kedvező sorsolás esetén kerülhetnek a dobogó közelé­be. És a csehszlovákok ? Sajnos nem sok reménnyel utaznak a spanyol fővárosba. Hullám­völgyben van nálunk ez a fér­fias sportág. Az edzésmódsze­rek elavultak. nincs erőnlét, így a mérkőzések második­harmadik menetében nincs erő technikázni, mert menekülni kell az erőteljes, jől félkészük ellenfél elöl. A legfrisebb pél­da erre a Kuba elleni két ta­lálkozó. Egy nem egészen friss példa: a bukaresti Eurőpa-bai- nokságon egv csehszlovák ököl­vívó sent élte túl a második fordulót, öten az első. ketten pedig a második fordulóban voltak kénytelen meghajolni a najyobb tudás előtt: Most is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents