Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-11 / 19. szám
KÖZÖTT 10 A mikor április végén Jahja Khán, pakisztáni államelnök elrendelte a fegyveres beavatkozást Kelet-Pakisztánban, talán maga sem tudta, milyen poklot szabadít az országra. Hetvenezer fegyveres katona bizonyára megszállhatja a dákal rádió stúdióját és a nagyobb ipari központokat, ám huzamosabb ideig nem fojthatja el 70 millió elégedetlen ember akaratát. Ennyi lakosa van Kelet-Pakisztánnak. Pakisztán 1947-ben alakult az egykori Brit India területén. Az indiai muzulmánok már a XIX. században erősen kifejezték akaratukat, hogy önálló államot alakítsanak. A brit gyarmatosítók melegen üdvözölték, sőt szították a hindu és a muzulmán lakosság közti ellentéteket, mert elterelték a figyelmet az ország égetőbb társadalmi problémáiról. A felszított' kedélyek 1946-47-ben egy véres vallásháborúban robbantak ki, amely több mint fél millió áldozatot szedett és több mint 7 millió muzulmán az éppen születendő Pakisztán területére menekült, ugyanakkor 10 millió hindu lakos Indiában keresett menedéket. Ezzel a- zonban nem oldódtak meg az ellentétek, és ezt az örökséget kapta ajándékul az újonnan alakult pakisztáni állam. Az országban uralkodó áldatlan állapotok, az éhség, a leírhatatlan nyomor csak fokozta az amúgy is feszült légkört, s ez végül is napjaink véres tragédiájává fajult. A mangófa alatt probléma miatt a nyugati országrészben kell tartani. Május első napjaiban a monszun-esők tovább fogják korlátozni a reguláris hadsereg mozgási szabadságát. Ugyanakkor ez az időszak kiváló lehetőséget nyújt az egyes városokat összekötő közúti és vasúti kapcsolatok megzavarására. Ily módon a mangófa és a bambuszdárda nem egyszerűen a kelet-pakisztáni népi ellenállás összeomlásának jelképe — hanem egy új típusú, és minden jel szerint hosszú partizánháborúé is. Az egyetlen lehetőség Ezért továbbra is le lehet szögezni, hogy Bangla Desb — vagy ha úgy tetszik, Kelet- Pakisztán — problémája megoldatlan. A meg oldást eredetileg csak az jelenthette volna. sebb kibontakoztatását. Éppen az ilyen politika típusú megoldás érdekében fejthet ki hatalmas és eredményes diplomáciai tevékenységet a szovjet kormány, amikor a taskenti megegyezéssel sikerült közreműködnie egy indiai-pakisztáni háború megakadályozásában. A Szovjetunió a mostani válságban is a politikai megoldás mellett foglalt állást. Podgor- nij államelnök üzenete ezért szólította fel Jahja Khánt, Pakisztán miniszterelnökét „a vérontás megszüntetésére és a politikai megoldásra váró áttérésre“. A Szovjetunió akcióját a nyugat-pakisztáni politika — amely az események tanúsága szerint a „katonai megoldás“ mellett döntött — nem fogadta megértéssel. A félhivatalosnak tekinthető Pakistan Times és más lapok nyilvánvalóan sugalmazott cikkekben támadták a Az indiai határ közelében egy pakisztáni faluban a közelmúltban „hivatalosan kikiáltották“ a „szuverén Bangla Desh“ (Bengáli nemzet) 'köztársaságot. Közvetlenül az aktus e- lőtt a felkelők kénytelenek voltak feladni Chuandanga városát, amelyet eredetileg Bangla Desh ideiglenes székhelyének tekintettek, így a köztársaságot — az egyik indiai hír- ügynökség szavai szerint — „egy mangófa tövében“ kiáltották ki. A szertartást az Avami Liga valószínűleg letartóztatásban lévő vezetője, Mudzsibur Rahman sejk nevében Nazrul Iszlám, a liga egyik vezető politikusa, a frissen kikiáltott köztársaság alelnöke vezette. A kormány élére Tazuddin Ahmed, az Avami Liga főtitkára került. A bambuszdárda jövője Az a tény, hogy Bangla Desh köztársaságot „egy mangófa alatt“ kiáltották ki — már jelezte, hogy a valóban népi jelleget öltő ellenállás gyakorlatilag minden kelet-pakisztáni városból kiszorult. A városi központokért folytatott harcban a frontális összeütközésben a bambuszdárda — még ha több millió is van belőle — nem fegyver a reguláris hadsereg tankjaival és gépfegyvereivel szemben. Ezért valószínű, hogy a legközelebbi jövőben Pakisztán központi kormánya a külvilág felé bizonyos mértékig fenn tudja tartani a városi központok birtokában a normalizálás látszatát. A felszíni konszolidáció és az óriási véráldozatokat követelő brutális „rendcsinálás1' tehát voltaképpen nem oldotta, és a jelek szerint nem is oldja meg a központi kormány gondjait. Csak annyiban változtat a helyzeten, hogy az ellenállás jellege változik meg. A városi központok az ellenállás szempontjából elvesztik jelentőségüket, a hangsúly a falura és a falusi tömegekre helyeződik, és a küzdelem mindinkább partizánháború jellegét ölti. Ez súlyos gondokat jelent Pakisztán központi kormányának. A körülbelül 80 000 főnyi katonaság abszolút tűzfölénye ellenére sem lehet alkalmas egy 75 milliós országrész egészének megszállására. Ismeretes, hogy az u- tánpótlásnak egész India megkerülésével kell Kelet-Pakisztánba Jutnia, nem is beszélve arról, hogy a mintegy 300 000 főnyi pakisztáni hadsereg zöme nem mozdulhat Nyugat-Pakisz- tánból, mert ezt a hadsereget az indiai-pakisztáni viszony kiéleződése és a kasmíri HATALM ha a nyugati országrész politikusai messzemenően tekintetbe veszik a nacionalista Avami Liga eredeti követelését, amely nem elakadást, hanem nagyfokú autonómiát követelj: Ke- let-Pakisztán számára. Voltaképpen ma is ez lenne az egyetlen lehetőség arra, hogy — ha változott belstó tartalommal is — az eddigi állami keretek között lehessen megoldani a helyzetet. A! hadsereg Intervenciója miatt ez a lehetőség ma távolabbnak tűnik, mint valaha. Az eredmény: Kelet-Pakisztán különleges helyzete miatt előtérbe került a partizánháború alternatívája — s ez jóformán az összes nagyhatalmakat' igen komoly problémák és súlyos dilemmák elé állítja. Ami a Szovjetuniót illeti, már 1968 januárjában, a taskenti megegyezés idején világos volt, hogy a szovjet kormány az egész térség népeinek érdekében feltétlenül szükségesnek tartja az itteni államok békés egymás; mellett élésének biztosítását, s ezzel a nemzeti függetlenség és a gazdasági fejlődés erőteljeszovjet békefelhívást, s ezekben a közleményekben már felbukkantak az 1966-os taskenti egyezménnyel kapcsolatos elítélő hangok is. Kína és a „két Bengál“ Emlékezetes, hogy annak idején éppen Bhutto, a nyugat-pakisztáni választásokon győztes Néppárt élesen India-ellenes és Peking felé orientáló vezetője volt az a politikus, aki (akkor még ellenzékből) támadta a Taskent- ben létrehozott politikai megegyezést. Ezek a visszhangok ily módon arról tanúskodnak, hogy a központi hadsereg kelet-pakisztáni hadjárata az ország nyugati részében fokozatosan eltolta a hatalmi erőviszonyokat Bhutto javára — akinek politikai támogatása nélkül a hadsereg a jelenlegi helyzetben már aligha tud kormányozni. Kína a maga részéről csak kétheti hallgatás után reagált az eseményekre. Az első nyilatkozat lényege az volt, hogy kijelentette: „Nem avatkozik be egy másik állam belügyeiJAHJA KHAN RAHMAN SEJK . UÜU'iÜVuiM u ..Ilibe.“ Ez a formális szempontból „kifogástalan“ nyilatkozat az adott helyzetben — a nyugat- pakisztáni katonai intervenció körülményei között — a katonai módszerek jóváhagyását jelentette. Ennek a magatartásnak a kínai kormány részéről megvolt a maga logikája. A kínai-indiai viszony feszültté válása óta ebben a körzetben Pakisztán Kína legfontosabb szövetségese. Mégpedig: mindkét Pakisztán. A nyugati rész azért, mert Kasmír pakisztániak által kormányzott részével együtt határos Kínával, másrészt délen ellenőrzi a Perzsa-öböl bejáratát. Ezért a gazdasági, technikai és mindenekelőtt katonai segély nagy része Nyu- gat-Pakisztánba ömlött, és stratégiai út is é- piilt Kína és Nyugat-Pakisztán között. Kelet-Pakisztán fontosságát az adja meg, hogy ez stratégiai „forgópontja“ az Indiai szubkontinensnek és a Burma-indokfnai félszigetnek. Peking dilemmája éppen az, hogy hosszú partizánháború esetén a partlzánmoz- galom vezetése a nacionalista Avami Liga kezéből átcsúszhat a falusi területeken komoly bázisokkal rendelkező, kínai orientációjú ultrabaloldali szervezetek kezébe. Kína igyekszik számolni ezzel a lehetőséggel. Jelenleg ugyan a központi kormány oldalán áll, de nyitva hagyta a kaput egy partizánháború esetleges támogatására, amennyiben annak politikai 1- rányítását elfogadhatónak ítéli. Ezen a ponton válik még kiélezettebbé India politikai dilemmája. Ismeretes, hogy a Kelet-Pakisztánnal, a hajdani Kelet-Bengállal szomszédos Nyugat-Bengál Indira Gandhi számára az ország legproblematikusabb tartománya. Noha az államot pillanatnyilag kongresszus párti részvétellel létrehozott koalíció vezeti, a választásokon a (változó mértékben) kínai orientációjú „marxista-kommunista“ párt bizonyult a legnagyobb politikai erőnek. Bármennyire elvi és pillanatnyilag távoli a- zonban a lehetőség — azt már ma is jelzi, . hogy a Bangla Desh iránt megnyilvánuló indiai rokonszenv mögött koipoly dilemmák és aggodalmak húzódnak meg. (Az indiai oldalra menekült 200 000 kelet-pakisztáni jelenléte önmagában is probléma egy gyakorlatilag nyitott államhatár feltételei között). A lehetséges fordulatoknak e távolról sem teljes, kombinatív felsorolása is jelzi: a katonai roham nem oldott meg semmit. Ha a mangófa alatt kikiáltott Bangla Desh a közeli hónapokban képesnek bizonyul egy hosz- szantartó partizánháború megszervezésére, akkor a világ e részén a status quo rendkívül ingataggá válik, és nagyszabású hatalmi érdekeket érintő feszültségközpont keletkezhet. ■ ■ 1 \ ' • \ ■ „TÄVOLBALÄTÄS“ A világ egyik legnagyobb obszervatóriumában, a Szovjet Tudományos Akadémia Zelencsuki Asztrofizikai Állomásán befejezték a 6 méter átmérőjű, óriásteleszkóp a- lapjának szerelési munkálatait. Az új csillagvizsgáló a kaukázusi hegyvonulat egyik 2100 méter magas ormán épül. Helyét gondosan választották ki, a tudósok 6 éven át vizsgálták az itteni látási viszonyokat. Az óriás szemű berendezés segítségével a tudósok sokkal távolabbra hatolhatnak a világűrbe, távoli galaktikákat vizsgálhatnak, tanulmányozhatják a csillagok, a csillagködök fizikáját, más bolygók légkörét, felületét. Az új teleszkóp érzékenységét a következő példával szemléltethetjük: ha a Szovjetunió távol-keleti körzetében valaki meggyújt egy gyufát, akkor a láng fellobbanását a kb. 10 ezer kilométerre levő teleszkóp rögzíteni tudja. AZ ÉP FOGAKÉRT Egy amerikai sztomatoló- giai intézet orvosa olyan festékanyagot állított elő, amely — a hírek szerint — mindenféle károsodástól megvédi a fogakat. Az új anyag egyebek közt fluor- vegyületeket és szalícilsaoat tartalmaz. Ecsettel kell a fogakra kenni, —O— Az orvostudomány előrehaladásával ellentétben naponta 30 000 gyermek pusztul el olyan betegségben, amelyen az orvostudomány ma már segíthetne. Közel egymilliárd szegény gyermek közül csak minden negyedik részesül születése pillanatában orvosi segítségben, s talán emiatt lesz később negyvenszer nagyobb az öt éven aluliak elhalálozása, mint a modem orvos- tudomány vívmányaiban részesülhető gyermekieknél. Ez mutatja, milyen fontos nálunk is a gyermeklcórházak, bölcsődék és specializált rendelők létesítése. OPEL SPORT-COUPÉ: — Ebben az évtizedben már általánossá válik ez a forma. Az új Opel Sport-Coupé az Opel Diplomat továbbfejlesztett változata. A CD/2 230 lóerős V8 motorja az utazósebességet is a 200 km/óra körül tartja. ÜZBÉG TÜDŐSÖK tanulmányozzák az 1966-os taskenti földrengés fészkéből kiemelt anyagot: azt az oszlopformájú, szürkésrózsaszín kristályos hegyi kőzetet, amelyet Taskent belvárosából, egy 2,5 kilométer mély fúrólyukból hoztak felszínre. A másik fúrás őtkilométeres mélységig hatol a földrengés epicentrumában. A tudósok telemetri- kus készüléket helyeznek el a mélyben, hogy „kihallgassák“ a föld belsejét, és tanulmányozzák a mélyrétegek viselkedését. DELFINSZÁMLÁLÁS A szovjet tudósok befejezték a delfinszámlálást a Feketetengerben. Megállapították, hogy az 1965-ös vadásztilalom óta megkétszereződött a delfinek száma. A három hónapig tartó számlálást repülőgépek segítségével végezték. Kiderült, hogy a krími partok mentén található a legtöbb delfin. —O— Ismét gazdagodott a szlovák sajtó népes családja. Az elmúlt napokban megjelent az újságáruskioszkokban a STOP című folyóirat első száma. Ennek leginkább a gépkocsi- és motorkerékpártulajdonosok örülnek majd. A havonta megjelenő folyóirat elsősorban nekik szól, szakmai problémákban nyújt tanácsot, bemutatja a külföldi autógyártás újdonságait, de érdekfeszítő írásait bizonyára a nem motoros emberek is nagy érdeklődéssel olvassák. Már a 64 oldalas STOP első számának színes, ízléses kivitele is arra enged következtetni, hogy a lap érdekes tartalmas olvasmányt nyújt.
