Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-11 / 2. szám

6 új ifjúság Az óévben számos levelet hozott a posta, s a néhány soros tudósításokból is sikerült bizonyos képet alkotnunk arról, mi zajlik középiskoláinkon a sport területén. Pénzes Júlia Somorjáról (Samorín) írja: December 9-én, illetve 16-án Komáromban (Komárno) rendezték meg a hagyományos, egyelőre még a Sportvilág szerkesztőségének seríe-, géért kiirt kosárlabda-versengést. A párká­nyi, dunaszerdáheiyi, komáromi, galántai, szenei, ógyallai, pozsonyi és somorjai (Stú- rovo, Dunajská Streda, Komárno, Galanta, Senec, Hurbanovo, Bratislava, Samorín) is­kolák leánycsapatai versenyeztek. Pénzes Julika csak a somorjaiak eredményeiről tu­dósít, de jó lett volna, ha a végső sorren­det is közli. Lapunknak egyetlen sportszer­kesztője van, aki egyben a kelet-szlovákiai munkatárs is, igy nem tud minden rendez­vényen részt ?enni. Ezúton értesítjük vi­szont a Galántai Magyar Tannyelvű Gimná­zium tornatanárait, hogy levelük ügyében folynak a tárgyalások, az eredményről le­vélben értesítjük őket. Addig is arra kér­jük, hogy rendezvényeik műsorát és ered­ményeit mielőbb juttassák el szerkesztősé­günkbe, sőt még gyorsabban megkapnák, ha B. Gy. | Kosice, Kuzmányiho 23.) címé­re Írnának, igy előbb kerülhet rovatunk­ba az anyag. Kutrusz Rózsa Nagymegyerről (Calovo), Szököl Imre a kassai (Kosice) magyar ipa­riból tudósított. Mindkettőjük újabb jelent­kezését várjuk. Ugyanez vonatkozik Varga László komáromi, Puskás Erzsébet tornai­jai (Safárikovo), Illés Mária és Vrastyák Mária füleki (Fiiakovo) levelezőinkre is. Várjuk továbbá Szepsiből (Moldava nad Bodvou) Csizmadia János levelét, aki első jelentkezésekor arró] írt, bogy a mezőgaz­dasági szakközépiskolában mindig is élénk sportélet folyt, Horváth József és Nagy Já­nos, valamint Droba Pál sokat foglalkoznak a diákokkal. A legeredményesebb sportoló az asztalitcniszező Moys József, aki több já­rási és körzeti versenyen győzött. Az ipariból, Kassáról Derján Bálint is je­lentkezett levelével, de kaptunk Budapest­ről is, Gazdag Marikától tudósítást, illetve készséges ajánlkozást erre a munkára. Gazdag Mária egyébként az FTC női teke­csapatának a tagja. Rédli Margit Ipolyságról (Sahy) ír. Be­számol arról, hogy Botló Árpád és Pásztor Miklós segítségével folyik a magyar tan­nyelvű általános iskolában a sportélet. Köz­li, hogy péntek délutánonként 30-35 tehet­ség jár edzeni a sportkörökbe, és nagyon sajnálják, hogy csupán atlétikai találkozó­kat szervezhetnek rendszeresen a járásban, a gimnasztikát elhanyagolják. Az Ipolysá­giak egyébként évek óta a legjobbak közé tartoznak a járásban, sőt a nemzetközi if­júsági atlétikai bajnokságon is indultak. A telet a felkészülésre fordítják majd, mert tavasszal ismét helyt akarnak állni. Kaptunk néhány levelet kilencéves isko­lákról is. Köszönjük figyelmességüket, de ők inkább a Tábortűz szerkesztőségét ke­ressék fel soraikkal, mert az Oj Ifjúság nem veheti el laptársa „kenyerét.“ Az első, és talán máig is leg­emlékezetesebb olyan tévéközvetí­tés, amely a Reált és a Benfikát hozta egészen közel hozzánk az 5:3-as Benfika-győzelemmel vég­ződött BEK-csata volt. A közép-eu­rópai fociszakértők itt látták is­mét Puskást. Sok évi szünet után, fölösleges kilóitól megszabadulva brillírozott a pályán, és emlékeze­tes góljait máig sem felejtették el a játék inyenckedvelő szerelme­sei. Tóth Elemér: Hogyan történhe­tett, mi okozta a nagyszerű kez­det után a vereséget? Úgy emlék szem, ön három gólt lőtt, és még is kikaptak a Béniikétől. — Egyszerűen: a focit kilenc ven percig játsszák, hajtani kell, végig. Nem elég húsz percig vil­logni, és azt hinni, minden rend ben van. Játszani kell végig — becsületesen. Azt a meccset mi vesztettük el. 2:0-áról nem szabad kikapni. Persze a focihoz a vere­ség fogalma is kapcsolódik. Tud­ni kell veszteni is, el kell visel­ni a vereséget is. — Di Stefanóról sem tudunk e- gészen hiteles véleményt hallani, mert elég keveset láttuk. Ön egy csatársorban szerepelt vele. Va­lóban olyan remek játékos volt? — Di Stefanp egyike a legna gyobbaknak, akiket én valaha ját szani láttam. Egyébként egy na­gyon furcsa ember, de nagyon jó barát. Tiszta lelkű, jó fiú. Menta­litása furcsának tűnhet esetleg, mivel ő dél-amerikai, de ismerni kell a lelkivilágát. Kilenc éven át voltunk a legjobb barátságban, e- gyetlen nézeteltérés nem volt köz­tünk. Sokan azt hitték, hogy fél­tékenyek vagyunk egymásra a pá­lyán. Ez nem igaz. Sem neki, sem nekem nem volt szükségem — és okom sem! — ilyesmire. Ezt csak az újságírók találták ki: kell va­* lami érdekeset tenrti a lapba, mert a lapot el kell adni! — Puskás egyik Csepelen élő, budapesti barátja szól közbe: ö- csikém, gyere már haza, nagyon sokan várnak rád. Ott Csepelen, a gyárban is‘ sokan érdeklődnek rólad, elolvassák a legapróbb hírt is a lapokban. — Józsikám, én mondtam már, hogy hazamegyek. De nem az a lényeges, hogy hazaugorjak, ha­nem az, hogy ottmaradjak. Lehet, hogy a bajnoki idény végén há­rom hónapot töltök majd Magyar- országon. Sok ott a barát, az is­merős, a rokon, egyiket sem aka­rom megbántani. Ha hazamegyek, mindenkit meglátogatok, és ehhez legalább három hónap kell. Rövi- debb idő alatt nem megy, és én nem szeretnék megsérteni valakit, nem szeretném azt, hogy csalódja nak bennem. — A szót Puskás egyik legré­gibb ismerője és barátja veszi át: Öcsikém, te tudod, mire képes Pe­lé, és ismered magadat is. Pró­bálj tárgyilagos véleményt mon­dani arról, hogy ki a nagyobb já­tékos, Pelé vagy Puskás. — Nem szeretem az ilyen pár­huzamokat, mert nem is lehet ilyesmit összemérni. Peléről már elmondtam a véleményem. Nyuga toii is volt egy-két vita erről a kérdésről, és a szakértők mindig eljutottak ehhez a ponthoz: vajon Pelé Európában is Pelé tudott vol­na-e lenni, és ford‘tva, Puskás, az európai miként boldogult volna Dél-Amerikában? — És általában: milyen az ed­zők helyzete a világban? — Nehéz. Nem adnak időt arra, hogy egy szakember perspektivi kusan foglalkozzon a csapattal. E redmények kellenek, azonnal. F.s ha megvan a győzelem? Akkor nyert a közönség és a klubelnök Ha viszont kikap a csapat, akkor kikaputt az edző. — Több ízben találkoztam Sze pesí Györggyel, aki sok jót mon dott önről. (Puskás közbevág: Jó néznénk ki, ha a barátom rósz szül nyilatkozna rólam!) Sok le genda kering személye körül, sok szór az a benyomásom, hogy a szenteket sem övezi ennyi legenda. (Puskás'megint közbevág, nevet­ve persze: Hát igen, szent volt egynéhány, de Puskás csak egy!) Ellenőrizni szeretnék most egy i lyen közszájon levő történetet Egy osztrák-magyar mérkőzésen állítólag úgy döntötte el a mérkő­zés sorsát, hogy az utolsó perc ben — miután fölmérte, hogy jobb megoldás nincs — a tizenhatoson belül álló osztrák védő kezére ej tette a labdát, aki annyira meg hökkent, hogy magához őlelte ’ a ca « •c c a ° 52 . o Qj § O Cu «0 a; bőrt. Az így szerzett tizenegyes- sei nyelt aztán a magyar váloga­tott. Így volt ez? — Miért ne? (Ekkor jegyezte meg Szepesi: ezért Puskás Puskás. Mindig van egy ötlete, amely akár mérkőzéseket is eldönt. A szerk.) Ötlet nélkül nincsen foci. Vagyis: ötletesnek kell lenni, fineszesnek kell lenni, vpgártynák kél! lenni, és becsületesnek kell lenni. Ha e- zek a tulajdonságok jellemzik a futballistát, nem lehetnek különö­sebb bajok. — Ne haragudjon, hogy közbe­vágok, és egészen másról kérde zem. Nem hiányzik a magyaros étkezés? Ehetett-e Madridban, il­letve Athénben bablevest vagy gyulai kolbászt? — A gyulai kolbásszal nincs probléma, az kapható mindenütt a világon, a bablevest meg megfőzi a feleségem,' á'. lányom, vagy leg­rosszabb esetben én. Most pedig hallgassuk meg az asztaltársaság egyik Idősebb tag­ját,'Puskás ismerősét, a volt já­tékvezetőt, aki szintén Magyaror- szágról ruccant' át arra a pár órá- ra, amit a Panathinaikosz itt töl­tött: Két ízben olyan besz* nek voltam tanúja, amely Pu i vo­natkozott, és ügy vélem, uogy a cikksorozat anyagát is színesíthe­ti, ha elmondom. Becsben, az Európa presszó e- lőtt egy újságíró megkérdezte di Stefanót, mi a véleménye arról, hogy a Reálban Puskás is helyet kapott. Di Stefanó csak ennyit mondott: Puskással földre szállt a labdarúgás istene. Meg kívánom jegyezni, hogy mindezt tíz-tizenkét szakember előtt nyilatkozta, és nem magyar vagy spanyol hallga­tóságnak, tehát nem volt bizonyos diplomácia á kijelentésében. A közelmúltban, egy régi labda­rúgó temetése után összeültem Se­bes Gusztávval, Hegyi Gyulával stb., és szóba került Puskás meg Pelé. Sebes Gusztáv, az aranycsa­pat kovácsa kapta a kérdést: von­jon párhuzamot a két világhírű ember között. Sebes ezt mondta: — Mindkettő világklasszis, de én mégis Puskással indulnék egy vi­lágkörüli turnéra, ha újra kezd­hetném, mert a magyar betyárság •nem Felében rejtőzik! Púsítás: Sokat beszélnek erről, de én azt mondom, egy focista ne beszéljen magáról. Én magam so­hasem láttam játszani, és nem kel­lemes és ildomos magáról beszél­ni pz embernek. Én ezt vallom és tartom. (folytatjuk)----■* CL Ti , f • „Úf\ tfJÜS/)'G “ Sjt&riesi/á'ieye/ieé. #í m,ndkn iec/tei ú/sa.ionu.1 uciuOt^tn hj/cLm a ic^rád/ S&neí A I | ifti, Jr 5 i, Ll V..Í.I. lxní> ÍVASNYÁK és KLÉRI ÜDVÖZLETEI tovatunk az elmúlt évben is kapott né­hány üdvözlő lapot ismert sportolóktól. Ezek közül közlünk most kettőt. Az egyiket Kiéri László, az ország kulturista-bajnoka, a másikat Andrej Kvasnyák, a Belgiumban profiskodó focista küldte. Mindkettőnek nagyon megörültünk és ezúttal is köszön­jük. se is B B fl Brazflia labdarúgását napjainkban többet emlegetik, mint bármikor ezelőtt. Ennek az a magyarázata, hogy a brazil válogatott minden kétséget kizáró módon szerezte meg a világbajnoki cfmet. Azóta eltelt né­hány hónap, s nem árt kissé bepillantani a brazil labdarúgás „műhelyébe“. A brazil országos bajnokságot két cso­portban bonyolítják le. Táblázatonkint jelenleg a következő a helyzet: „A‘ L. PalmeirPS CSOPORT: 11 B 3 2 12:6 15 2. Atletico Mineiro 10 4 60 12:5 14 3. Gremico 12453 10:8 13 4. Botafogo 10 4 3 3 10:9 11 5. Bahia 11 3 5 3 6:6 11 6. Sao Paulo 133 55 12:13 11 7. Santos 1125 4 11:16 9 8. America 11146 11:18 6 „B‘ l.»Fluminense CSOPORT: 12 8 22 23:9 18 2. Internacional 126 42 15:9 16 3. Flamengo 11551 15:6 15 4. Corinthians 12 4 4 4 13:12 12 I 5. Cruzeiro 10 433 14:10 11 6. Santa Cruz 12264 11:19 10 7. Atletico Parana 13 33 7 7:19 9 8. Vasco 12237 13:17 7 9, Ponte Preta 1... ­11146 8:22 6 A táblázatok ékesen bizonyítják, hogy a Santosnak nincs esélye a bajnoki cím el­nyerésére. Világszerte csodálkoznak azon, hogy a híres Pelé, Carlos Alberto és Clo doallo együttese ennyire sikertelen, pedig Brazílián kívül mindenütt a legkapósabb, és pénztáros legyen a talpán, aki meg tudja fizetni azt a csillagászati összegei, amelyet a Santos vezetősége csapata egy- egy szerepléséért — különösen, hp Pelé is játszik — kér. A be Énem avatott azt hihetne, hogy ta Ián Gilmarnak nincs megfelelő utódja, és a csatárok hiába igyekszenek, mert a kapott gólok is sokat nyomnak a latban. A való ság egészen más. A Santos megvette az ar­gentin Gejast, akit Brazíliában jelenleg a legjobbnak tartanak posztján, de a soroza tos vereségeket ő sem tudta megakadályoz ni. A Santos más, világszerte ismert nevű csillagai: Lima, Edu, juel. Rildo már nem csillognak-villognak, az új tehetségek, mint Manuel Maria, Douglas, Louis Carlos, Leo és Osni még nem értek be, tehát a gene rációs problémát nem sikerült jól időzíteni, megoldani. A BÍRÁK PROBLÉMÁJA A világ legjobb labdarúgását Brazíliában játsszák, de talán sehol nincs annyi és in­dokolt panasz a játékvezetők működéséről, mint éppen a kávé hazájában. A bírák e- rélytelensége miatt sok mérkőzés elfajul és képletesen „favágássá“ válik. Gyakran ép­pen a bírák befolyásolják a pályán elért eredmény végső kialakulását. A játékosok morfondíroznak: „Mit segít rajtam, hogy lovagiasan, sportszerűen ját szom, ha végeredményben csapatom elvesz ti a találkozóját, mert az elleni durva ságait, nincs, aki megtorolja?-“ A dolgok summázása brazíliai méretek ben elrettentő: egyetlen élcsapat. sem tud­ja zökkenőmentesen lebonyolítani a bajnok ságot, ha nem áll rendelkezésére megfelelő számú játékos. A legtöbbje legalább 20 lab­darúgót kénytelen szerepeltetni egy-egy i- dényben. Világszerte azt hittük, hogy a brazil lab­darúgás mindenütt és mindig a példakép lehet, s. lám a valóság egészen más. A technikai trükkök tárába behatolt a durva­ság, az erőszak, s ennek — főleg az otta­ni játékvezetők érthetetlen erélytelensége miatt a játék szépsége látja kárát. Még a világbajnok hazájában sem min­den arany, ami látszatra fénylik... ZALA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents