Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-06 / 14. szám

új ifjúság 4

Huszonhat évvel ezelőtt szabadult fel Szlovákia fővárosa. A város huszonhat év a- latt átalakult arculatának, fejlődésének összetevőit szinte lehetetlen felsorolni. Huszonhat év munkájának eredményei állnak mögöttünk — szemmel látható e- redmények. E tényből következtetve gondoljunk a jövőre és képzeljük el, mérjük fel feladatainkat. Képzeljük el, hogy néz majd a város felszabadulásának ötvenötödik évfordulóján, az ezredforduló esztendejében, kétezerben.

Nehéz feladat a jövőt elképzelni, s tervezni még ennél is nehezebb. De feladat, egyenesen kötelesség. A jövő megközelftőleges ismerete nélkül ma már egyetlen téglát sem lehet végérvényesen elhelyezni. Persze nemcsak a közeljövőről, hanem nagyobb távlatokról is szó van. Ez esetben Bratislava elkövetkező harminc esztendejéről. E három évtized tulajdonképpen nem is olyan nagy távlat, de abból a szempontból, hogy ez idő alatt Szlovákia fővárosának lakossága a tervek szerint egymillióra nő — óriási.

Jelenleg Bratislavában körülbelül háromszázezer ember él.

Az adat, hogy a főváros lakossága kétezerben eléri az egymilliót — nem légből kapott, miszerint az sem, hogy ugyanebben az időben Szlovákiában összesen hatmillió ember él majd.

De kezdtem talán azzal a ténnyel, hogy két évvel ezelőtt hat műépítészből álló csoport megbízást kapott, dolgozza ki, készítse el Bratislava fejlesztésének távlati tervét, egyszóval, a lehetőségek és szükségszerűségek egybevetésével vázolja, hogy néz majd ki, hogy nézhet ki a város kétezerben. A terv hozza felszínre a lehetőségeket, konkretizálja a szükségszerűségeket. A hat javaslat elkészült. Komoly szakemberek csoportjára vár a kiértékelés, a döntés, melyik javaslatot fogadják majd el, vagy milyen mértékben használják fel a hat javaslat értékeit, hogy belőlük kombinálva végérvényesen papírra fektessék, makettbe és folyamatosan valóságba vigyék át a legideálisabb elképzelést. Van rá harminc esztendő.

Ing. arch. Jozef Chovanec, a hat javaslat egyikét kiIng. arch. Jozef CHOVANEC

dolgozó csoport vezetője közismert, neves szakember. A több tucat itthon felépített, általa tervezett modern épület mellett felsorolható néhány olyan is, amelyet ő tervezett, s hazánk külföldön épített fel.

Szimpatikus légkörű műtermében, a Stavoprojekt i- rodaházának ötödik emeletén, már ko-j reggel várom a műépítészt, remélem, sikerül a találkozás. Két napja próbálkozom, hiába. Chovanec mérnök elfoglalt ember.

A találkozás végül is sikerül.

Kérdést sem várva, lelkesen beszél.

— Nem biztos, hogy a mi tervjavaslatunk válik valósággá. Szó se róla, van elég esélyünk. Egy azonban bizonyos. Kétezerben meglesz a r-'llió lakos. Természetesen a szükségszerűség tényezői visznek el eddig a számig. A terveket nemcsak szlovákiai, csehszlovákiai perspektívák szem előtt tartásával, hanem a közép-európai viszonylatok és perspektívák figyelembevételével készítettük el. A legnagyobb szerepet játszó tényezők már ma adottak. Az első a Duna, a második, hogy a város a Kis-Kárpá tok hegyvonulatának tövében fekszik, s nem utolsó szempont az, hogy két o- lyan nagyváros között, mint Bécs és Budapest. Továbbá szerepet játszanak az ipar- fejlesztés, a mezőgazdaság adott, objektív lehetőségei és a közvetlen a városon vagy annak közelségében vonuló nemzetközi, óriási távolságokat összekötő autóutak.

Bratislavát mindig is kis perspektívákkal építették. Ez természeteesen hiányosság, s komoly gondokat o- koz a további városfejlesztési tervek kidolgozásának felelős munkájában. Gondolok itt elsősorban az egészségileg káros hatású üzemek elhelyezésére, amelyek már ma a város közepére esnek. A repülőtér ugyancsak rossz helyen épült. Elképzeléseink szerint a jövő repülőterét Szencen (Senec) túl kéne felépíteni. Ez mind a jelenlegi, mind a jövőbeli városközponttól látszólag távol esik, de úgy gondoljuk, az új repülőtér nemcsak a főváros, hanem az egész kerület repülőtere lesz majd. illetve kellene lennie. Számítani kell a re- püléstechnika további, ütemesebb fejlődésével, azzal, bogy a za jártai másságtól a várost mindenképpen mentesíteni kell.

A feladathoz a mai állapotok felmérésével léptünk hozzá. Egyik legnagyobb probléma már ma is a közlekedés, az ipari üzemek levegőszennyezése. Az üzemek kitelepítését nem tervezzük, de szükségszerűnek látjuk, hogy más jellegű termékeket gyártsanak. Ami a közlekedésfejlesztést illeti, természetesen metrót tervezünk. Ahhoz viszont, hogy a metró építését elkezdjék, a lakosság számának el kell érnie a hatszázezret. A metró vonala összeköti majd a távol eső repülőteret is a várossal. Az új ipari zóna a Komárom-Budapest i- rányába haladó főútvonal mentén épülne majd ki. So- morja fSamorín) környékére esne majd a már gyakran szóban forgó autógyár is.

A városközpont elképzeléseink szerint továbbra is a már meglévő városközpont marad, de ezenkívül új központok épülnek. Po- zsonypüspöki (Podunajské Biskupice) körzetében száz- ötvenezer lelket befogadó lakótelep épül. Mivel a Slovnaft is ide épült, ez a lakótelep a vegyiparban dolgozók sajátos igényeinek megfelelően realizálódik. Ez annyit jelent, hogy a vegyipar alkalmazottjai nemcsak itt laknak, élnek majd, hanem a munkahelyeik is itt épülnek fel. Mert a fejlődés a szellemi munka aktívabb szükségességét jelzi, ide a vegyipari kutatóintézeteket, számító- központokat tervezzük. A jelenlegi repülőtér helyén

és körzetében ugyancsak hasonló nagyságú lakótelepet tervezünk, akárcsak a ligetfalui (PetrZalka) oldalon, ahol az építkezés már meg is kezdődött. A legnagyobb lakótelep — vagy nevezhetnénk lakótelep-hálózatnak is — a Kis-Kárpátok hegyvonulatára és annak közvetlen környékére épülne. Mert kevés városnak vannak olyan klimatikus a- dottságai, amelyet Bratislava esetében ez az óriási zöld terület jelent. Úgy látjuk, ezt kell a leginkább kihasználni. Természetesen hovatovább, annál nagyobb, igényesebb lakásokat kell építeni. Remélhetőleg a tervek realizálásának időszaka alatt a jelenlegi lakásprobléma annyira enyhül majd, hogy nem a lakásmennyiség növelése lesz az elsődleges szempont, és így a lakáskultúra, urbanisztika törvényszerűségei, követelményei egyre jobban érvényesülhetnek.

Ha terveink megvalósulnak, akkor az elkövetkező valóságba visszatér a gótikus városok harmóniája. Minél kisebb mozgást akarunk, ezért is folyamodtunk ahhoz a megoldáshoz, hogy új, komplett városközpontok épüljenek. Terveink kímélik a zöld területeket, védik a levegő tisztaságát, védik a folyókat, vizeket, mert tudjuk, Szlovákia o- lyan értékekkel rendelkezik, amelyeket kímélni kell.

Az ilyen nagyméretű terv- javaslat esetében külön figyelmet kell szentelni annak, hogy kerüljük az urbanizációs uniformáltsé/it. Terveink szerint az épülő öt nagy lakótelep elutően más és más stílusú lesz.

Az ezredforduló dátuma már nincs is olyan messze. Gyerekeink akkor harmincnegyvenévesek lesznek. A feladat teljesítésére viszont úgy látjuk, elegendő e harminc esztendő.

A milliós város egy része már valóság. E meglevő valóság nagy része az elmúlt huszonhat esztendő eredmé nye, az óriási tervek meg valósítása majdnem ugyan ennyi időt vesz csak igény be. Mégsem paradox tervek Hiszünk benne és meg akar juk valósítani. A fejlődés törvényszerűsége, hitünk, a- karatunk és eddigi eredményeink biztosra ígérik a kétezerre tervezett várost.

(K. F.)

A dunaszerdahelyi (D. Streda) és galántai járási kiállításokon az elmúlt é- vekben nagy sikerrel szerepelt egy nádszegi (Trstice) művész: Juhos Rudolf. Első pillanatban csak az alkotások technikája az, ami meglepi a szemlélőt; apró, mozaikszerű nádszeletekböl alakulnak ki a falusi élet egy-egy mozzanatát ábrázoló képek. Ilyenek például a Szövők, Aratók, Nádaratás, Juhász című képei. Juhos Rudolf egyéni művészetével nemcsak a múltat idézi, hanem a jelenből is megragad egy-egy epizódot, ilyen témájú képe a Beat-zenészek című kompozíciója. Azt a

pillanatot ábrázolja, amikor a zenészeket a ritmus szinte extázisba ejti.

Képein az ősi mozdulatok szépsége és a munka dicsérete dominál.

Néhány szó arról, hogy is jutott el az egyszerű falusi rokkant ember a művészetnek ilyen magas fokára. Juhos Rudolf 1919-ben született Nádszegen, már fiatal korában is érdekelte a művészet, szeretett rajzol- gatni, festeni, sajnos a két világháború közötti nehéz években nem volt alkalma

tanulni. A festéssel csak a felszabadulás után kezdett komolyabban foglalkozni, és minden alkalmat megragadott, hogy tovább képezze magát. Így került el Bratislavába, az Iparművészeti Középiskolára, ahol egy tanfolyamon Valacky professzornál tanult. Később belekapcsolódott a dunaszerdahelyi és a galántai járási képzőművészek klubjának munkájába, és itt is sokat fejlődött. A háborúban szerzett sebesülése miatt nem folytathatta ere deti mesterségét, az asztalosságot, ezért stukatúrké- szítéssel kezdett foglalkozni. Ekkor került először

kapcsolatba a náddal. Munkája közben született meg az ötlet: a nád is a művészi munka eszköze lehet. Felismerte, hogy a laikus szemlélő számára a nádszálak mind egyformák, de ha valaki évekig foglalkozik vele, észreveszi, hogy a nádszálak színének több árnyalata van és darabokra vágva, vászonra felragasztva, alkalmas emberi alakok ábrázolására. Ez a felfedezés határozta meg további művészi tevékenységét, és helyes formát választott. Ezt a kiállításnak sikere és a járási kiállításokon szerzett díjak is bizonyítják.

Babusek Károly

Wittenberg József:

Vili.

HÍRADÓ

1887 karácsonyán indult el Pozsonyban a Híradó című napilap, idősebb dr. Vutkovich Sándor kiadásában és szerkesztésében. A leginkább helyi hírekkel foglalkozó napilap rövid időn belül az akkori bratislavai magyar ajkú lakosság kedvenc lapja lett. A lap indulásakor a helyi híreken kívül csak a nagy országos eseményekről hozott kommentár nélküli tudósításokat. Később politikailag a függetlenségi párthoz tartozott, de nem elkötelezve, hanem csak elvileg. A Híradó több évtizedes konzervatív tradíciójával egyedül állt a szlovenszkói magyar napilapok között. Ez a tradíció mindenkor a szolid, megbízható újságírást jelentette.

A Híradó a régi programmal, de új érzésekkel a tarsolyában folytatta munkáját az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor is. A lapot csak akkor tudta elragadni a sovonizmust hirdető politikai áradat, amikor dr. Vutkovich Sándor öregségére való tekintettel, kivált a lap kötelékéből.

A Híradó az 1920-as évek elején Arkauer István tulajdonába került, aki nem követte elődjének útját, hanem politikai téren kívánta lapja anyagi bázisát emelni. Amikor a harmincas évek elején Eszterházy János került a keresztényszocialista párt élére, Arkauer István lett a párt sajtófőnöke és eladta a régi pozsonyi magyar ajkú lakosság lapját. Ezt a változást nem nézték jó szemmel az olvasók és tömegesen mondták le előfizetéseiket.

1937 januárjában előzetes bejelentés jelent meg a lapban, hogy a Híradó alapításának ötvenéves évfordulója alkalmából ünnepi számot készülnek kiadni. Azonban már februárban anyagi okok miatt kényszerszünet állt be a lap megjelenésében. Márciusban újra megjelent a Híradó, de már a jubileumi számról nem tett említést és a hónap utolsó napján minden bejelentés nélkül megszűnt az egyik legrégibb pozsonyi újság: a Híradó.

v” *********

Írni i 1WI

*.*<4*& ******* «*«*'■"*

/*'•*<*

I«*»«*.*»****««,; s s»'***

; • »wwwy/wwww0/M***ff*~**• . *<//!*'

........

* í - <• <//+*<**» i <**h<*a n

... ) »'■>* * I * v* *4^ »

I ! iÄÄÄ

Vs?-.

< /W»' '/»Mi'

<'«>■<»» / «o*

Wí ♦ *

•> f W*

wv: II»:* v-w

PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP

1921 nyarán Szent-lvány József, Körmendy-Ékes Lajos, Szil- lassy Béla és Hevessy László, a szlovákiai magyar pártok vezéreinek egy pőstyéni találkozóján született meg a Prágai Magyar Hírlap elindításának a gondolata. A kezdeményezők megbízták Gál István volt Rimaszombat (R. Sobota) megyei képviselőt és dr. Flachbart Ernő ügyvédjelöltet, hogy dolgozzák ki ennek a lapnak a tervezetét.

Közel egy évi szervezési munka után 1922. június 1-én, prágai székhellyel, megjelent a Prágai Magyar Hírlap. A lap élsó főszerkesztőjét. Béla Henrik újságírót Budapestről hívták meg, azonban a nevezettnek nem tudtak itt-tartözkodási engedélyt szerezni, aki így egyhónapi működés után elhagyta állását. A pártvezetöség Petrogally Oszkár besztercebányai (B. Bystrica) ügyvédet, az ellenzéki pártok központi irodájának igazgatóját nevezte ki a szerkesztőség élére.

Már néhány hét múlva a lap megalakulása után, -annak a mellőzhetetlen szüksége merült fel, hogy a lapvátlalkozásnak széles anyagi lehetőséget, nagyszabású jogi és üzleti keretet kell biztosítani. Rövidesen megalakult Losoncon (Lucenec) a Prágai Magyar Hírlap szindikátusa s ez elhatározta a Prágai Magyar Hírlap Rt. megalapítását.

A lapkiadó elnöki tanácsában helyet foglaltak: dr. Giller János ügyvéd, Herzog Ignác losonci (Lucenec) tikorgyáros és földbirtokos, Tarján Ödön losonci gyáros és földbirtokos, Rákossy Lajos rozsnyői (Roznava) likőrgyáros és földbirtokos és még több más ismert soviniszta magyar egyéniség, akik az irredenta politika hívei voltak.

A lap politikai irányában a szélsőjobboldali tendenciát követte, és hogy anyagi erejét emeljék, a lap irányítói a magyarországi kormánykörökkel vették fel a kapcsolatokat, amely később nyilvános botrányba fulladt

A kellemetlen fiaskó után a lapvezérek országos részvényjegyzést indítottak el, amely gyenge eredménnyel zárult. A kitartó szervezési munka ellenére sem emelkedett az előfizetők tábora, így az ellenzéki pártok vezetősége határozatot hozott: 1923 májusában először az ismert Szepesi Hírlapot, majd az Ungvárott megjelenő Ruszinszkói Magyar Hírlapot szüntették meg, s ezek előfizetőt szervezték be a Prágai Magyar Hírlap olvasói közé.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyar ellenzéki pártszövetség életében 1925. február 4-éve! nagy változás állt be. Ezen a napon a szövetség vezére, dr. Petrogally Oszkár hirtelen meghalt. Petrogally halála után erős bomlás indult az egyesült magyar pártok berkeiben. A lap élére Dzurányi László került, akinek személye ingadozó politikai magatartása miatt a párton belül bonyodalmat okozott.

1925 márciusában kitört a keresztényszocialista párt hónapok óta tartó súlyos válsága. Dr. Leilei Jenő nyitrai ügyvéd, a párt vezető funkcionáriusa éles támadást intézett az ellenzéki magyar pártok egyes vezetői ellen. A vakmerő támadást az érintettek nehéz küzdelem árán ugyan kivédték, de a bonyodalom tovább tartott.

Április 14-én dr. Körmendy-Ékes Lajos, az ellenzéki pártok egyik vezére levelet intézett Lelleihez és fölszólította párttagságáról való lemondásra.

A keresztényszocialista párt válságával egyidejűleg és annak hatása alatt indította meg Szent-lvány József. Jaross Andor tar- tománygyülési képviselővel az egységes magyar párt megalakítására irányuló akciót. Szent-lvány munkája látszólag eredménynyel zárult, mert október 18-án Érsekújváron (N. Zámky) megalakult a Magyar Nemzeti Párt. Az új reakciós párt mint a szlovákiai magyarság „többségének“ képviselője, teljes egészében átvette a Prágai Magyar Hírlap irányítását.

Szent-lvány a Prágai Magyar Hírlap és a Bohémia című Prágában megjelenő német lap hasábjain keresztül fölvetette a nemzeti kisebbségek közös választási és parlamenti frontjának tervét. A kezdeményezést a német párt örömmel fogadta. A Bund der Landwirte, a magyar nemzeti párt, a német iparospárt és a szlovenszkói németek pártja közös parlamenti klubot alakítottak.

A keresztényszocialista párt vezetésében is nagy változás állt be. leváltották a régi vezetőket és pártelnöknek Eszterházy János nyltraivánkai (Ivanka pri Nitre) földbirtokost választották meg.

Az ellenzéki magyar pártok közötti vlaskodást használta fel Szlávik György agrárpárti belügyminiszter, amikor 1933 tavaszán kiléptette Dzurányi László főszerkesztőt a Prágai Magyar Hírlaptól és a Bratislavában megjelenő Magyar Üjság című lap élére állította. (Folytatjuk)

, w# mmmm s* M

V tm-m o«* •*.. ***** • ■»* «e— ‘ f

Élt»«*#** vsára#» ' HúnatS <

* * *3385* i