Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-23 / 12. szám
Á téli Északi-tenger felől süvítő szél állandóan viharosabb és élesebb lett. Üvöltve örvénylett át a parti gátakon, majd végignyargalta Hollandia síkságait. Senkinek sem okozott azonban különleges gondot. Január vége volt, és ebben az Időszakban a viharos szelek az Északi-tenger felett mindennaposak. \ A meteorológusok sem látták indokoltnak a viharveszély Jelzését. Mégis néhány óra múlva a dühöngő északnyugati szél orkánná változott, áttörte az évszázadokon át viharokkal dacoló gátakat, Hollandia összes tartományait elöntötte a szökőár, emberek tízezrei harcoltak puszta életükért, sok százan halálukat lelték a Jéghideg árban. Hendrijke de Jong asszony szorongva figyelte 1953. január 31-én a mind nagyobb erővel tomboló viharos szél zúgását. Tanyájuk csak tizenöt kilométerre állt a tengerparti gátaktól, majdnem hat méterrel mélyebben, mint a tenger szintje. Végre közeledő autó zúgása hangzott fel. Férje és lánya érkeztek meg. A gátakat voltak megszemlélni. Most már legalább nem lesz egyedül. — A kutyajáját, életemben csak kétszer vagy háromszor láttam ilyen forrongónak a tengert — szól Kees de Jong, amikor belép a lakásba. Pedig Kees mint nyugalmazott hajőgé- pész, életének nagy részét a tengeren töltötte. — A víz olyan habos, mintha hó lepné be — toldja meg a tizenhat éves Trix. A vidékre lassan aláereszkedik a sötétség. Kees bekapcsolja a rádiót, hogy meghallgassa a híreket. Még mindig semmi figyelmeztetés a közeledő orkánról. Henrikje hirtelen felkiált. Kees felugrik a székről. A Süvöltő szél egy csapásra fülsiketítő ordításba megy át. A lámpa pislákol egynéhányat és kialszik. Kees egy viharlámpát gyűjt meg. — A vihar bizonyára kidöntött egy magas feszültségű vezetéket. Menjünk aludni, úgysem lesz ma már áram. A hálószobában Hendrikje átöleli férjét. — Miért nem ülünk mindhárman a kocsiba és miért nem megyünk egy magasban fekvő helyre? Vagy legalább Water- lietbe, az is magasabban van, mint mi. Nagyon féleki — Minek mennénk? Még sohasem történt semmi, mióta déd- szüleim ide költöztek. Hányszor mondtam, hogy rémeket látsz — nyugtatja feleségét Kees. A meteorológusok még mindig nem akarják tudomásul venni, hogy több olyan tényező gyülemlett fel, amely kiválthatja a katasztrófát: A vihar napok óta óriási víztömegeket „sodort" át a La Manche-csatornán az Atlanti-óceánból az Északi-tengerbe, és ezzel megnövekedett a tenger szintje. A viharos szél ezt a víztömeget Hollandia partjaihoz hajtja. Ezekre az órákra várható a kéthetenként rendszeresen ismétlődő szélsőségesen magas dagály. M endrikje forgolódik az ágyon, nem tud elaludni. Férje békésen alszik mellette. Nem bírja ki a fekvést. Felöltözik és lemegy a konyhába. Megpróbál kimenni az udvarra, de csak néhány centiméterre tudja kinyitni a kifelé nyfló ajtót. A szél ereje óriási. És ekkor a szél üvöltésén keresztül is meghallja: a watervlieti harangok kongását. Hend- rikje felrohan a lépcsőn és megrázza az alvó férjét: — Kees, a harangok, a watervlieti harangok! A férfi rögtön felébred. Kiugrik az ágyból és lerohan a konyhába Mint minden part menti lakó, tudja, hogy a harangok vizet jelentenek. Átszakadt valamelyik gát. Az erős férfinak is csak nehezen sikerül kinyitni a vihar által ostromolt ajtót Hendrikje fut felébreszteni Trixet, alig tudia ruhába bújtatni az álmos lányt. Kees elemlámpájával bevilágít a tomboló éjszakába. Most már ő is tisztán hallja a watervlieti harangokat. Azután felkiált: Alig harminc méterre egy házmagas, sebesen közeledő vízfalat pillant meg. Megfordul és a konyhába rohan, a víz ebben a pillanatban már eléri térdeit. Ahogy szalad fölfelé a lépcsőn, követi a víz is. — A padlásra — ordítja. ¥ Átszaladtak a gátak Hendrikje és Trix elrohannak mellette, Kees már csípőig merül a vízbe. Ebben a pillanatban az ár betöri az emeleti szoba ablakait. Mint egy vad hegyi patak tör be a házba/ Keees az utolsó pillanatban menekül fel a padlásra. De itt sincsenek biztonságban. Kees kitolja feleségét és lányát a padlásablakon a háztetőre. Érzi, amint a víz a padlást is elönti. Gyorsan kiemel néhány tetőcserepet, és így, lépcsőket csinálva, kúsznak fel a háztető csúcsára. Majdnem egy percig tart, amíg a nők feljutnak. Kees már derékig áll a vízben, amikor sikerül neki is felmásznia a csúcsra. — Fogózkodjatok belém — ordítja, hogy túlkiabálja a tomboló vihart. Megfordítja fejét és megdermed. Egy újabb a háznál magasabb árhullám közeledését látja. — Istenem — kiáltja —, erősen fogózkodjatok, erősen... — Egy hatalmas fatörzs emelkedik ki a vízfalból, mellbe találja Keest és Trixszel együtt lesodorja a tetőről. Hendrikje görcsösen kapaszkodik", amikor az ár átcsap rajta. Amikor magához tér, lába a kavargó vízbe lóg. A sós víz égeti a szemét. És borzadva állapítja meg — egyedül van. Férje és lánya eltűntek. — Kees, TrixI — kiáltja az üvöltő szélbe. Ojra és újra. Órákon keresztül. De nem érkezik válasz. Csak a szél ordít és a víz mormog. A szomszédos négy házból sem kap választ. Ott is csend honol. Nincs senki, aki segítséget nyújthant neki. A négy ház lakói egytől, egyig a vízbe fúltak. ügy, mint itt Watervlietben, Hollandia összes part menti tartományaiban a víz lett az úr. Reggel öt óra felé némileg szűnni kezd az orkán. De most a vihar után jéghideg sarkköri légtömegek hatolnak be Hollandia fölé. Mint egy gyászlepel borítja be a hó a vízből kinyúló tetőket. És a halál szedi az újabb áldozatait. Az emberek, akik erejük utolsó megfeszítésével megkapaszkodtak a tetőkön, és fákon, most lassan megdermednek, kezük elfásul és hangos sikollyal csúsznak bele a jéghideg vízbe és eltűnnek örökre. Amikor Hendrikje reggel körülnéz, csak vizet lát. Víz, víz, víz, ameddig a szem ellát. Már alig van ereje kapaszkodni. Széttárt karokkal fekszik a háztető csúcsán és érzi, amint végtagjai lassan érzéketlenné válnak. Közömbösség vesz rajta erőt. Egyre gyakrabban gondol arra, hogy elég lenne oldalra fordulni, és pár pillanat múlva a jeges ár véget vetne a kínoknak. De a remény mindig visszatartja ettől a mozdulattól. Hátha Kees és Trix valahol megkapaszkodott. — Ez tartja benne az életet egész napon keresztül. Azután megkezdődik a második éjszaka. Közben megindul a mentés. .Az elárasztott terület azonban olyan nagy, hogy a mentés üteme nagyon lassú. A vízsújtottak egyelőre a maguk erejére vannak hagyva. A veszély embert ihlet sok hősi tettre. A húszéves Bram Meermann huszonötször úszik a jéghideg vízben egy ötven méterre álló házhoz és minden alkalommal egy gyermeket hoz biztonságba. Csak amikor összeesik a kimerültségtől és a hidegtől, kénytelen abbahagyni a mentést. Másnap reggel indul meg a nagyarányú mentés. A környező államokból érkezett mentőosztagok segítségével. A mentés főhősei a helikopterek pilótái, akik éjjel-nappal a levegőben tartózkodnak. Azonban még mindig több tízezer azok száma, akik védtelen, az időjárás viszontagságainak kitéve várják megmentésüket. Ezek közé tartozik Hendrikje is. Már nem tudja lemérni, mióta van a háztető csúcsán, az örvénylő víz felett. A hidegen és kimerültségen túl az éhség is kínozza. De legrosszabb a szomjúság. Félig álomba merülve látomásai vannak, önmagával folytat beszélgetést, majd hangosan férjét és lányát hívja. Soha többé nem láthatja meg őket. Hetvenöt óra múlva mentik meg. Csak homályosan észleli az embereket, amikor a helikopter föléje ereszkedik, a mentő kezek megfogják. Előzőleg segítségért integetni sem volt már ereje. H etekig tart, amíg a holland kormány legalább hozzávetőleg ki tudja mutatni a károkat, amelyeket az árvíz okozott. Hollandia egyhatodát öntötte el a víz. 1355 ember veszítette életét. Egymillió lakos veszítette el úgyszólván minden vagyonát. A kágikat csak milliárdokb'an lehet kifejezni. A VILÁG FAKITERMELÉSE A világ fatermelése 1966-ban lépte először túl a 2 milliárd köbméteres szintet, azóta lassú ütemben emelkedik. Bármilyen lassú is legyen azonban az emelkedés, mégsem szabad megfeledkezni arról, hogy 1949-ben a világtermelés még csak 866 millió köbméter volt, és a másfél milliárd köbméteres szintet csak az ötvenes évek közepén érte el. A legújabb adatok 1967-ből származnak, amikor is a világ fatermelése 2 milliárd 55 millió köbméter volt, s ebből 1 milliárd 157 millió köbméter volt az ipari és szerszámfa, 898 millió köbméter tűzifa. Ezt az óriási menyniségű fát a világ 4 milliárd 15 millió hektárnyi erdőségei szolgálták. A kitermelt fának körülbelül fele tűlevelű, másik fele lomblevelű erdőkből származott, legújabban azonban az arány eltolódott, és ma világátlagban az ipari célokra szolgáló fának több mint 70 százaléka származik tűlevelű erdőkből. A világ fakitermelése viszonylag lassan emelkedik, annál erősebben növekszik a faszükséglet. Továbbra is megoldatlan a hatalmas őserdőkből származó fa gazdaságos szállítása, pedig a növekvő igényeket csak ezeknek az erdőknek az igény- bevételével lehetne kielégíteni. . Üzbegisztánban engedély kell ahhoz, hogy valaki — ha éppen erre szottyan kedve — levantei viperát fogjon. Az oroszul gjurzának nevezett mérgeskígyó drágább az aranynál, hiszen számos betegség gyógyítására alkalmas mérgét még exportálják is. A gjurza védelem alatt áll, pusztítása orvvadászat! De hogy a kígyó mégse legyen „hiánycikk“, a turkesztáni hegygerincnek a Kizil-Kum-sivataggal határos nyúlványán tízezer négyzetkilométeres területen kígyótelepet létesítettek. Itt hemzsegnek a kígyók, tehát tíz évig még szabad a vadászatI Közeledik a fürdőidény, ezért a nyájas olvasó figyelmébe ajánljuk egy min- neapolisl (USA) gyár legújabb szabadalmát, a „men- tolabdát“. A „Sav-a-life“ néven forgalomba hozott micsoda — magyarra fordítva kb. életmentőt jelent — egyszerű teniszlabdához hasonlít, ám ha a vízbe dobják, önműködően felfúvódik. I- lyen állapotban akár 120 kilós terhet is elbír, sőt még egy kötélhurok Is van rajta, amelyben a bajba jutottak megkapaszkodhatnak. A hagyományos mentőövvel szemben az a legnagyobb előnye, hogy egy jó dobó 70-80 méterre is eldobhatja, és egészen pontosan „célba veheti“ a mentésre szoruló szerencsétlent. (pi) Ötmillió éves a grúz szőlő. Ezt tanúsítja az a kőben talált szőlőlevéllenyomat, amelynek korát a tudósok határozták meg. Manapság több mint 400 szőlőfajtát termesztenek Grúziában. Vannak ritkaságszámba menő szőlővesz- szők is. A grúz tudósok a közeljövőben adják ki a Grúziában található ritka szőlővesszők „atlaszát“. A 21. század első épületét mutatja be a fenti kép. New Yorkban építik, s ha elkészül, a világ legmagasabb háza lesz. A nemzetközi kereskedelem központjának fogják nevezni, ötvenezer ember dolgozik majd benne. A megannyi hivatalon kívül hatszáz ágyas szálloda és húszezer embert ellátó étterem is lesz benne. Föld alatti garázsaiban kétezer autó fér el.
