Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-01 / 35. szám
EGY DJ ISKOLA Dunaszerdahely egészségügyi középiskolát kap. Ez a szenzáció már májusban biztos volt. Sőt az is, hogy az iskola nem is annyira Du- naszerdahelyen, mint Inkább Királyfiakarcsán lesz. Habár az illetékesek megígérték, hogy csak ideiglenesen, amíg felépítik Dunaszerdahelyen az új iskolát. Most csak azt sajnálom, hogy nem láttam a királyfiakarcsai kastélyt — ahová „kinézték“ az iskola helyét májusban — három hónappal ezelőtt. Ha láttam volna, most fel tudnám becsülni azt a. rengeteg munkát, amellyel három hónap a- latt szó szerint kicsinosították a régi Bartal-'kastélyt. De vegyük csak sorjában. Ottjártunkkor — úgymond — már minden a helyén volt, még a kréta is Az épület gondnoka Szamaránszky Feri bácsi aki végigkalauzolt bennünket, azt mondta, a kastélynak van vagy negyven helyisége. Nem számoltuk, de benéztünk mindenhová, még a paplanokat is megsimogattuk, amelyekkel majd a harminc intemátusi leány fog takarózni. Minden-* ütt tisztaságot és tökéletes rendet találtunk. A Bartal-kastély új lakóira vár. Nem földesúri kisasszonyokra, mint 30-40 évvel^ ezelőtt, hanem egyszerű „jányokra“, a- kik szeptember elsején felkötik a fehér főkötőt, felveszik a fehér köpenyt., és négy év múlva meglehet, épp a maguk ágya mellett fognak üldögélni, csendesen vagy haragosan. Mert ilyen i9 van. Megnéztük a tizenhat hektáros parkot is a kis halastóval, meg a készülőiéiben levő laboratóriumot Is. Tetszett, és a járási nemzeti bizottság egészségügyi osztályának csak gratulálhatunk az ötlethez, hogy ide, ilyen reprezentáns környezetbe helyezte az iskolát. Nem tudom, milyen lesz a jövendőbeli, a dunaszerdahely) iskola épülete, de a királyfiakarcsai szép, romantikus. Ismervén építőiparunk „világraszóló" tempóját, bátran remélhetjük, hogy a Bartal-kastély még sokáig fogja szolgálni a fehérköpenyes kisasszonyokat. Ez a kis hir talán megnyugtatja az aggódó anyukákat is Itt tanulni lehet. Mit!? Itt tanulni kell! Most hínár csak a lányokon múlik, hogy valóban azt tegyék és nem mást. méghozzá gyorsan, mert ha máris érettségi után lennének, akkor is későn lenne. Zácsek Erzsébet Vége a nyári szünidőnek! A boldog gondtalan napokat felváltja a munká, a gond, de a diákok a szívük mélyén talán már így is türelmetlenül várják! „Hát állsz még, te régi épület? Mégsem igaz, amiről egész vakáció alatt annyiszor álmodoztam? Mégsem dőltek romba falaid? Hiába várom már, ki tudja, hányadik szeptember elseje?" Tegyétek szivetekre kezeteket és váltjátok be, egy ici-picit a ti sóhajaitokhoz is hasonlít ezen vérbeli diák sóhaja. Mert aki boldogan búcsúzik a kéthónapi gondtalan élettől, és ott tudná azt hagyni akkor is. ha nem hívná „a kötelesség", az menőfej, és előtte le a kalappal. A tanárok, de nem diákok kedvence ő. Szóval mint meggyőződhettetek róla, az iskolaépület ott van a régi helyén, régi ismerősként köszöntget felétek, és ti ne öltsétek vissza nyelveteket, mint ahogy szoktátok, ha valaki nem talál épp jókedvetekben. Gondoljatok arra, hogy nem is egész egy év múlva ismét beköszönt a drága vakáció, feltartóztathatatlanul, és ezt semmi az ég világon nem akadályozhatja meg. Es ugye kibírtátok ezt az évet is? Pedig milyen nehéz volt! Most már idősebbek vagytok, erősebbek, edzettebbek, de főleg okosabbak! Játszva kihúzzátok a vakációig hátralévő tíz hónapot. Fel a fejjel, srácok'. Pár nap múlva itt az érettségi, vagy valamilyen más nagy dolog. amely egész embert követel. Mindent bele! Mert most bizony még nem is sejtitek, mi mindent jelent majd számotokra a zöld asztal. Gyiijtsétek az egyeseket, hogy szüléitek is örömüket leljék bennetek, de mindenekelőtt saját érdeketekben! Ezt. ugye tudjátok!? És semmiben sem maradjatok le az osztályelsők mögött! Sokat kérdezzetek tanáraitoktól, érdekeljen minden benneteket! Tudjatok! Foglalkozásuk: HÁZIASSZONY zőgazdasági iskola mellett fog működni, tehát mezőgazdasági jellegű lesz —, annak elvégzése után növendékeink bármely mezőgazdasági munkában megállják majd a helyüket. Tudvalevő, hogy ezek rendszerint szezonmunkák, úgyhogy megfelelnek majd a nőknek, mert hiszen a telet otthon tölthetik családjuk körében. Tudomásom szerint a már létező ilyen iskolák (szlovák nyelvű) végzettjei nagyon „kapósak“ voltak. Vitték őket bölcsődékbe, óvodákba, üzemi konyhákra, szociális intézményekbe, sőt adminisztrációs alkalmazottaknak is. — Mivelhogy az iskola jellegénél fogva nem sorolható a középiskolák közé, és már túllépte az alapfokú iskola határait, sokan talán dilemma e- íőtt állnak: kelt-e fizetni a tanításért, érvényesek-e az iskolára a szociális rendelkezések. — A tanítás Ingyenes, ugyanolyan ösztöndíjra jogosultak az igénylők, mint a középiskolákon A leány-szaktanonctnté- zet tanulói ugyanott kaphatnak diákotthont, ahol a többiek. Sőt ezt úgyszólván mindnyájuknak biztosíthatjuk, mert hiszen az iskola még új. Oj a diákotthon is, szép, nagy tágas. van hová őket tennünk. — Nézete szerint van-e jövőjük ezeknek az iskoláknak? — Azt hiszem, igen! Ez nagyrészt tőlünk is függ, de ismerem az iskola tanárait, és merem állítani, hogy a lányok egy kis igyekezettel nagyon sokat tanulhatnak tőlük. Kívánunk sok sikert mind az iskola új tanári karának, mind a jövendőbeli müveit, szakképzett háziasszonyoknak. Reméljük, megérjük a férjek iskoláját is. Beszélgetett: Zácsek Erzsébet A Somorjai Leány-szaktanonciutézet és Mezőgazdasági Technikum diákotthona. Kevesen tudják, hogy szeptember elsején Somorján megnyílik Csehszlovákia első magyar nyelvű leány-szaktanonc- intézete. Oj az iskola neve, egy kissé titokzatos is, felkelti mindenki érdeklődését. Az iskola, első diákjairól, céljairól és jellegéről annak igazgatójával, Maöek Pállal beszélgettünk — közvetlenül a „kapunyitás“ előtt. — Hány tanuló jelentkezett a mindenki számára még új iskolába? — Hetvenhat, két osztály megnyitására kaptunk minisztériumi engedélyt, úgyhogy a létszám kb. megfelel. — Milyen tanulmányi előmenetelő kilencedikes lányok jelentkeztek? — Nem mondhatom, hogy a legrosszabbak, azt meg igazán nem, hogy a legjobbak. Nézze, ennek pl. három négyese is van, míg ennek a lánynak csak két hármasa. A jelentkezők nagy része eredetileg nem erre az iskolára akart jönni, vagy csak azért választotta ezt, mert még nem döntö.tt, milyen szakma lenne számára a legmegfelelőbb. Ez várható is volt, hiszen a leányszakiskola mindössze kétéves, nem végződik záróvizsgával, sem érettségivel, a végzettek csak úgynevezett elbocsátó levelet kapnak, amely bizony jövőjüket illetőleg édeskevésre jogosít. — De látok itt a tantárgyak között gépírást, gazdaságtan a- lapjait, főzést, varrást, ház- tartásvo/etésl, esztélikai nevelést, gyermekgondozást stb., és ezek arra engednek következtetni, hogyha a lányok az iskola elvégzése után állásba szeretnének lépni, erre esetleg több szakmában lehetőségük lesz. — Ez így van, de az iskola mindenekelőtt tökéletes falusi háziasszonyokat, anyákat akar nevelni. — Talán abban bíznak, hogy a közeljövőben végre betöltheti a nő azt a szerepet, a- mely a legjobban illik hozzá? — Abban is, de azt csak remélhetjük. Egyszer talán eljön annak is az ideje, hogy a férjek keresete elegendő lesz a család fenntartására, de ad- íig is, ha úgy élnézem az iskola tantervét — mivelhogy a leány-szaktanoncintézet a meMit csináltál a nyáron? Voltunk egy nagyszerű kiránduláson a Balatonnál. Tudom, hogy ez sok ember számára nem jelent semmi újat — de nekem tetszett, és nem bánnám, ha akár holnap megismétlődne, — Az úgy volt, hogy az osztályunk tavasszal a füleki Kovosmalüban dolgozott, és onnan volt egy kis pénzünk. Azt mondtuk, hogy ezt pedig most „elutazzuk“, és a Balatonra esett a választásunk. Már útközben Fonyód felé alig fértünk a bőrünkbe. Nagyon örültünk az ígérkező öt szép napnak. Csak amikor haza kellett jönnünk, akkor tűntek ezek a napok igazán rövidnek. Családoknál laktunk. Már ott-tartózkodásunk első napján zuhogott az eső. Ez azonban nem nagyon zavart bennünket, legalább megismerkedhettünk a környezettel. Elmentünk például egy vendéglőbe és érdekes dologra jöttünk rá: míg magyarul dumcsiztunk egymás közt, a pincérek felénk sem néztek. Amikor szlovákul kértük a málnát meg a fagyit, azonnal felemelkedtünk az idegen vendégek kategóriájába. Legalábbis a pincérek szemében. Törtük a szlovákot, mert bizony egyikünknek sincs egyese belőle. Egyszerre csak odaszól az osztályfőnökünk: „Hé, fiúk, csendesebben!“ Magyarul, persze. A pincérnek leesett az álla. „felvettük, leporoltuk" és elvonultunk. Ugyanúgy meglepődtek a lányok is, akiknek a szelet próbáltuk csapni, és akik szintén idegeneknek könyveltek el bennünket. Az egyik osztálytársunk volt ott a tréfabontó. így legyen az ember idegen olyan országban, amelynek nyelve egyúttal az ő anyanyelve is! Hát ez az öt nap volt az. ami nagyon jö volt a vakációmból. Hazajöttem Somorjára, itt már várt a munka — a javából! Három hétig dolgoztam az építővállalatnál. és ha csak tehettem, kiszaladtam nagypapámék- hoz. akik most kezdtek családi házuk átépítéséhez. Jövendőbeli szakmám az építészet, meg aztán a nagynapám még is érdemli,, hogy segítsük őt mindenben. Dolgoztam, és egyszer a gitárt is a kezembe vettem. A kassai Meteor-zenekar — amelynek bátyám is tagja meg a többiek és a környékbeliek — fellépett egy ifjúsági találkozón Mondhatom, nem kis sikerrel. Én is közéjük álltam, bár már régen nem pengettem húrokat. Ha az ember egyszer lapátnyelet vesz a kezébe, sokáig kell várnia, míg az ujjai „gitárképesek“ lesznek. Az iskola? Hm! Ritkán gondoltam rá a két hőnap alatt, pedig szeretem, amit tanulok. Egyszerűen nem volt rá idő, de azért örülök, hogy viszontlátom osztálytársaimat. Losoncot meg a srácokat... Etmondta: Botló Tibi, a Losonci Element Gottwald Építőipari Középiskola harmadikos tanulója. Illllllllt — új ifjúság 3 A dunaszerdahelyi járás egyik falujában, Padányban lakom. Tornaijára járok iskolába, szeptembertől már harmadikos leszek Ezen a nyáron osztályunk kéthetes kirándulást szervezett a bolgár tengerpartra. Az Aranyhomokon töltött felejthetetlen napokról szeretnék most beszámolni pár sorban. Tornaijáról korán reggel indultunk az iskola autóbuszával. Három, utazásra szánt nap állt előttünk. Vajon jól sikerül-e majd a kirándulás, kárpótolja-e a tenger a háromnapos fárasztó utat? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak, amikor még egyszer visszanéztünk az egyre távolodó kisvárosra. Az országhatár! ellenőrzések, a kisebb-nagyobb bosz- szúságok; számtalan élmény és a huncut jókedv egyenletesen oszlott meg a háróm nap folyamán. Mindennap új tájakat, falvakat és városokat láttunk. Először Magyarországon haladtunk keresztül, de csak fél napig, így a három napból kettőt Románián keresztül utaztunk. Legjobban a román faluk jellegzetes népiessége kötötte le figyelmünket. A legtöbbjükben lányok és asszonyok üldögéltek kinn a ház előtt, kézimunkáztak vagy csak beszélgettek. Az európai divatnak a román falvakban még csak a nyomát sem láttuk. A legtöbb helyen népviseletben járnak, és csak elvétve látni egy- egy divatosabb ruhát. Bukarest azonban ennek az ellentéte. Meglepett bennünket a sok-sok park, és akaratlanul is arra gondoltam, hogy a román nép szereti a virágot. Amikor átléptük a bolgár határt, minden érdeklődésünk a tengerre összpontosult, és minden beszédtéma végén ott lebegett a vágy: Bárcsak már ott lennénk! Délután négy óra felé járt az idő. amikor megpillantottuk a tengert. Mondanom sem keli, mennyire lenyűgözött bennünket a látvány, s már-már attól kellett tartanunk, hogy az autőb tsz felborult, mert mindenki a tengert akarta látni, és a busz jobb oldalára tömörültünk. Messziről nyugodt és szelíd volt a tenger, hátán a sok hajóval. A hullámok haragoszöldek és vidámkékek tudnak lenni, csaknem egyszerre. Ilyen volt a Fekete-tenger az első látásra. Miután a Panoráma campingtáborban felállítottuk sátrainkat. szaladtunk a tengerpartra. A fürdéstől sem a sötétség, sem a fáradtság nem vette ei a kedvünket. Az elénk táruló látvány csodálatos volt. A tengerparti mulatóhelyek fényei ráesnek a tengerre, és ez a látvány olyan hatással van az emberre, amelyet csak az ismer, aki már valaha átélte. Egy délután városnézésen voltunk Várnában. Az utat hajóval tettük meg, de szerencsére egyikünk sem kapott tengeri betegséget. Várna szép város, rendezett parkok és rózsák. Mindenütt rózsák. Sokat derültünk azon, hogy a bolgárok igenlő fejmozdulattal jelzik a tagadást Egy hét múlva felszedtük sátrainkat, és fájó szívvel hagytuk ott a Fekete-tengert. Jól sikerült ez a kirándulás, s azt hiszem, osztályunk minden tanulója sokáig fog rá emlékezhi. Rásó Jolán, Padány
