Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-25 / 34. szám

APRÓ­CSEPRÓ HERB ELLIOT, a hajdani világcsúcstartó mondta: „Az edző olyan ember, aki má­sok verítékével keresi ke­nyerét.“ Igaz?-0­A Tennis de France című lap írja: Nem, ez lehetet­len. Ez a versenyző, aki itt szenved a wimbledoni gye­pen, nem TOM OKKER. Az igazi Okker eltűnt, talán az Atlanti-óceán valamelyik szigetén, amelyet ffsupán májusban hat alkalommal repült át. A kilométerek ezreit tette meg, hogy sok pénzt keressen. Sikerült, de a számlát a legfontosabb versenyen kell kifizetnie. Tavaly valósággal repült a pályán, most mintha nem is A szovjet együttes tagjai gratulálnak a magyar csapatnak. Balról jobbra Balczót, Kele­ment és Bakót látjuk. lenne vége lendületének, ru­ganyosságának, ifjúságának is. Gyorsan, nagyon gyor­san fölismeri, hogy nem tudja legyőzni ezt a csö­könyös HEWITTET. Három játszma után csüggedten ballag az öltözőbe. Kikapni lehet. De hogy egy verseny­ző önmagát verje meg... ez Wimbledonban megbocsát­hatatlan.-0­JOZEF KSINAN, a Sm ■ : egyik júliusi számában i j POLLÁK-féle ügyről ír. | (Köztudott, hogy Jaroslav K Fóliák, a VSS és a csehszlo- | vák válogatott játékosa nem S volt Hajlandó klubjával meg- |j hosszabbítani szerződé ■f. !j és most, amikor e sorodat | írom, még mipdig kétséges, íj mi lesz vele. A Sláviába megy-e, és vár egy évet, $í vagy enged a nyomásnak, fi és aláírja a VSS-be további j évekre). Sok kitételével e- gyetértünk, de azzal sem­mi esetre sem, hogy PET- ROVlC, a prágai Slávia já­tékosa hasonló képességű labdarúgó, mint Pollák, sőt, hogy kettőjük között nin­csen semmi különbség! Ez B túlságosan elfogult kijelen- | tés, amely nem fedi a va­lóságot, mert mind a szak­emberek; mind a szurkolók és még a játékosok is más­képp látják a dolgot. A két ligás futballista teljesítmé­nye között van különbség — a kassai Bobby Charlton ja­vára!-0­Jozef Marko a szövetségi kapitányi tisztség után most az Inter edzője lett. Bemutatkozása nem sike­rült, csapata vereséget szen­vedett Eperjesen. Láttuk a mérkőzést, és utána több i- dőt az edzővel töltöttünk. Nem törte le a vereség, sőt máris az újabb feladatok jártak a fejében. Kíváncsiak vagyunk, új szerepkörében lesz-e szerencséje, mert a focihoz az is kell, bár Eper­jesen nem Fortuna döntött. kelemen: Jó, hogy Bafczó sarkára léptem! Még mielőtt bármit is közzétennék Kelemen Péterrel, az öttusa új vi­lágbajnokával folytatott beszélgeté­semből, fontosnak és elkerülhetet­lennek 'tartom tisztázni az alábbi fo­galmakat. ÖTTUSA — Gyermekkoromban any- nyit tudtam róla, hogy a magyar sport éremgyűjtő csoportjába tarto­zik, és nehéz sportág. Később egy le­xikon segítségével gyarapodtak is­mereteim. Megtudtam, milyen rend­szer szerint pontozzák a „tusázókat“, kik a legjobbak, mi várható a jövő­ben, és hol rendzeték a legrangosabb versenyeket. Megtanultam, hogy az öttusa eleinte a hadtudománnyal, a háborúviseléssel volt összefüggés­ben, hiszen az volt a cél, hogy mi­nél képzettebb, soko'd-'lúbb és fizi­kailag is állóképes' katonákat, tiszteket nyerjen a hadsereg. A svéd hegemóniát a szovjet és magyar vál­totta fel, napjainkban is ez a két sporthagyhatalom vívja a legöldök­lőbb küzdelmeket az elsőségért. BALCZÖ — Szinte csak jót olvas­tam és hallottam róla. Mexikói a- ranyérme után (a csapatban szerez­te) sikerült végre interjút készíte­nem vele, mégpedig egy díszvacso­rán, amelyet a budapesti polgármes­ter rendezett az olimpiai bajnokok és helyezettek tiszteletére. Mint ma­gánember is nagyon szimpatikus. Ö- szinte és pontos, mint az elektroni­kus számológépek. Egyéniségében, megjelenésében, viselkedésében volt valami, amelynek láttán azt mondja az ember: valahogy így képzelem el századunk legjobbját. Szinte azt mondhatjuk, sportágának tudósává vált, új utakat keres, győzelmeit és vereségeit is az emberi kiegyensú­lyozottság bölcsességével fogadja. Ő tette érdekesebbé és színesebbé ezt a sportágat, mert az emberi teljesí­tőképesség, akaraterő-koncentrálás, fegyelmezettség, kitartás fogalmait ő gazdagította a legszínesebben és leg- dokumentálhatóbban. Tudatos és mégis ösztönös, komoly és mégis minden csínyre kész. KELEMEN — Ö az utánpótlás leg­tehetségesebb tagja. „Szép jövő áll előtte, ha ő is úgy akarja“, hisz if­júsági világbajnokságot, később ko­moly felnőttversenyeket nyert. Hu­szonnégy éves korában legyőzte Bal­czót és a világbajnoki arany tulajdo­nosává vált. Az egyik budapesti lap­ban olvastam, hogy Kelemen Péter az Akácfa utca egyik épületében él szü­leivel. Nosza elő a telefonkönyvet, keressük meg a pontos címet! Bu­dapesten vagy kétszáz Kelemen él, de az Akácfa utcában mindössze e­gyetlen család. Így valósult meg a beszélgetés, amelyet ezúttal még egy­szer megköszönök Péternek. — Az öttusa öt ága közül melyi­ket szereted a legjobban? — Ügy alakult a dolog, hogy min­dig a másikat szerettem. Egyszer a lovaglás volt a kedvenc számom, egy­szer meg a futás, mindig a körül­ményektől függően. De ha jól sike­rül egy edzés, az mindig örömmel tölt el. — Hogyan foglalnád össze tömö­ren öttusázó-életrajzodat? — A véletlen folytán egy volt test­nevelő tanárom kezébe kerültem 1962-63-ban, és az ő révén jutottam az öttusához. Pályafutásom 1964-ben kezdődött, és gyorsan az élvonalba kerültem mint ifjúsági versenyző. 1966-ban Pozsonyban egyéni és csa­patgyőztes lettem, ezt 1967-ben egy kisebb megtorpanás követte, de 68- ban már a felnőttek között verse­nyeztem. Ezüstérmet szereztem, és az 1969-es eredményeim alapján ki­harcoltam a budapesti világbajnoksá­gon való részvételt: egyéniben u- gyan csak a kilencedik helyet sike­rült megszereznem, de a csapatver­senyben ezüstöt szedtem össze. Az eredményt sikernek könyvelték el, annak ellenére, hogy kikaptunk a szovjet együttestől. Az idén egyen­letes, jó teljesítményt nyújtottam e- gész évben, és éreztem, hogy éppen a világbajnokságon leszek majd a legjobb erőben. — Ez az aranyérem története is lehetne? Warendorfban mikor gon­doltál először arra, hogy világbajnok lehetsz? — Az aranyéremnek más a törté­nete, mert tulajdonképpen csak a futás percei alatt villant föl, hogy nyerhetnék, de olyan drámai volt az egész, annyira magával ragadott en­gem is, hogy egy pillanatig sem fog­lalkozhattam a gondolattal: enyém lehet az aranyérem. A körülmények számomra roppant kedvezően alakul­tak. A két nagy rivális, Onyiscsenko és Balczó egymást figyelték, a szov­jet fiú kimerült a végére, Balczó meg azt hitte, nem tudja a hátrányt le­dolgozni és csak második lesz, de Onyiscsenko mögött. Azt nem tud­hatta, hogy én is jól futottam, pon­tosabban: jól hajráztam, és kifeje­zetten ennek köszönhetem az időt, az egy másodperces minimális előnyt, amellyel megvertem. ' — Én csak a legjobbakat tapasz­taltam és olvastam Balczóról. Te, aki társa vagy a válogatottban, mit mon­danál róla? — Kb. három éve ismerem köze­lebbről, mert sokat vagyunk edzőtá­borban, együtt lakunk, többet vagyok a társaságában, mint azelőtt. Benyo­másaim alapján csak azt tudom mon­dani én is, amit te. A vereséget is olyan emberien, olyan természetesen fogadta, hogy nekem szinte meg­könnyítette a győzelmet. Nekem is voltak olyan érzéseim, mint mások­nak, hogy éppen most, a hatodik e- gyéni világbajnoksága előtt nyertem meg az aranyat. De a reagálása, hozzáállása megnyugtatott. — Milyen volt a győzelmed vissz­hangja? — Táviratokat már a verseny szín­helyére küldtek, először Móna István, aki nemcsak nekem, hanem a csapat minden egyes tagjának gratulált. Sok újságíró keresett fel, egyszerre „ér­dekes fiú" lettem, mert bár. azelőtt is kapcsolatban voltam szerkesztők­kel, mégsem voltam számukra igazi mágnes. Számomra szinte szokatlan volt ez az érdeklődés. — Családi körülményeid? Vannak- e testvéreid? Egyedül vagyok, szüleimmel élünk hármasban itthon. — A sportolás befejezése után mik a céljaid? — Most igyekszem a jövő alapjait lerakni, mert fölvettek a jogi karra, és ősztől kezdve „gólya“ leszek. — Miért éppen a jogit választol­tad? Annyira vonzott, vagy itt több a szabad idő? — Jól szinkronba lehet hozni a sportolással, ez a nyomosabb érv, de a munkahelyem — a Belügyminiszté­riumban dolgozom — szintén logi­kussá teszi választásomat. — Légy szíves, mondd el egy nap edzésműsorát, mondjuk közvetlen a világbajnoksági előtti nap beosztását! — Nem az utolsó fázis volt a leg­nehezebb, hanem a téli alapozás. Az utolsó fázisban kevesebbet edzet­tünk, de nagyobb intenzitással, míg télen hosszabb, fárasztóbb a tré­ning. Vegyük a hétfőt, az „párhuza­mos nap“ szerdával és péntekkel. A hétfőt lövészettel kezd­jük, ez nem fizikailag, hanem szel­lemileg fáraszt, kb. egy órát vesz i- génybe. A továbbiakban futok; mini­mum egy, de sokszor, másfél-két ó- rát. Ezután könnyebb úszás követke­zik, és ezzel elmúlt a délelőtt. Bár ez csak három edzés, de az edzés helyei messze esnek egymástól, so­kat kell utazni a színhelyre. A futás a budai hegyekben van, az úszás a ——bw——aw—warai— Sportuszodában stb. Tizenkettőig-fél egyig tehát foglalt vagyok. Sokszor szusszanásnyi időm is alig akad. Dél­után négytől folytatom aztán a vívó­teremben az edzéseket. Mindennap ott töltöm az estét. És ezt nem bán­tam meg, mert jól ment a vívás, sok múlott ezen. Ennyi egy nap műsora. Másnap délelőtt lovaglás és úszás van, este pedig ismét vívás. — Hogyan oldottad meg az étke­zést? Bizonyára sok energiát vesz­tesz. Itthon étkezel? — Résziben itthon, részben étte­remben, ha összpontosításon va­gyunk. Nem vagyok nagyevö, sőt ki­fejezetten keveset eszem. Hízékony vagyok, vigyázok, és megválogatom, mit fogyasztok. — Az év befejező részében mi vár még rád? — Augusztusban pihenek, szabad­ságot vettem ki. Ismerőseimnek a küzdelmek részletéit mesélem, majd a Velencei-tóhoz megyek. Szeptem­berben készülök a Dózsa nemzetközi versenyére. A nagy nyilvánosság e- lőtt zajló viadal lovagló-számát a Mezőgazdasági Kiállítás területén rendezik. Aztán átmeneti időszak jön, és novemberben kezdetét veszi a jövő évre való fölkészülés. — Befejezésül egy hagyományos kérdés: mit tanácsolsz és üzensz a fiataloknak? Azoknak, akik esetleg szintén a világbajnoki aranyéremről álmodoznak? — Nagyon sok élsportoló bizonyít­ja, hogy a tehetség önmagában ke­vés a sikerhez. Én nem voltam ki­ugró tehetség, de az edzéseken min­dig a maximumot nyújtottam, amed­dig erőmből futotta, hajtottam. A szorgalomnak köszönhetem eredmé­nyeimet. — Még egy ráadáskérdés: a sajtó szerint ritkán volt együtt ilyen jó szellemű közösség. München előtt ez mindenképpen biztató. Mi várható az olimpián? — Érezzük, hogy együtt még so­káig jól szerepelretünk, jó volt a hangulatunk Warendorfban. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy München­ig páholyban a helyünk. Sok a te­hetséges fiatal, s ezeknek a fiúknak nagy vágya az, hogy ők is reprezen­tálhassanak egyszer, tehát nekünk is alaposan föl kell készülnünk, hogy megtartsuk helyünket a válogatott­ban. Ez a rivalizálás jót tesz mind­annyiunknak, és úgy érzem, Balczó Andrással is csak jót tehet ' az, hogy a sarkára léptem: még többet fog e- zek után edzeni. BATTA GYÖRGY Nagy Nyári Sportrejtvényversenyünk harmadik fordulója 1. A világbajnokságon szépen szerepelt a perui labdarúgó-válogatott. Ki edzette ókét? 2. A Slovan Bratislava egykori középhátvédje bejutott a világválogatottba is. Hogy hívták ezt a já­tékost? t Megismételjük a tudnivalókat: A feleleteket postai levelezőlapon egyszerre, tehát a nyolc kérdés közlése, után kell szerkesztőségünk címére beküldeni. A feladó pon­tos nevének feltűntetése, az olvasható írás lényegbevágóan fontos! A címzésnél jelöljétek me: Sportrejtvény. Aki külön-külön küldi be feleleteit.- nem pontozzuk. Értékes dijakét nyerhettek, jól szórakoz­hattok! Két hét múlva várjuk tehát megfejtéseiteket További ió szórakozást, és nyaralást kívánunk Címünk: Redakcia Űj Ifjúság (Sportrejtvény), Bratislava, Prazská 9.

Next

/
Thumbnails
Contents