Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-25 / 34. szám
APRÓCSEPRÓ HERB ELLIOT, a hajdani világcsúcstartó mondta: „Az edző olyan ember, aki mások verítékével keresi kenyerét.“ Igaz?-0A Tennis de France című lap írja: Nem, ez lehetetlen. Ez a versenyző, aki itt szenved a wimbledoni gyepen, nem TOM OKKER. Az igazi Okker eltűnt, talán az Atlanti-óceán valamelyik szigetén, amelyet ffsupán májusban hat alkalommal repült át. A kilométerek ezreit tette meg, hogy sok pénzt keressen. Sikerült, de a számlát a legfontosabb versenyen kell kifizetnie. Tavaly valósággal repült a pályán, most mintha nem is A szovjet együttes tagjai gratulálnak a magyar csapatnak. Balról jobbra Balczót, Kelement és Bakót látjuk. lenne vége lendületének, ruganyosságának, ifjúságának is. Gyorsan, nagyon gyorsan fölismeri, hogy nem tudja legyőzni ezt a csökönyös HEWITTET. Három játszma után csüggedten ballag az öltözőbe. Kikapni lehet. De hogy egy versenyző önmagát verje meg... ez Wimbledonban megbocsáthatatlan.-0JOZEF KSINAN, a Sm ■ : egyik júliusi számában i j POLLÁK-féle ügyről ír. | (Köztudott, hogy Jaroslav K Fóliák, a VSS és a csehszlo- | vák válogatott játékosa nem S volt Hajlandó klubjával meg- |j hosszabbítani szerződé ■f. !j és most, amikor e sorodat | írom, még mipdig kétséges, íj mi lesz vele. A Sláviába megy-e, és vár egy évet, $í vagy enged a nyomásnak, fi és aláírja a VSS-be további j évekre). Sok kitételével e- gyetértünk, de azzal semmi esetre sem, hogy PET- ROVlC, a prágai Slávia játékosa hasonló képességű labdarúgó, mint Pollák, sőt, hogy kettőjük között nincsen semmi különbség! Ez B túlságosan elfogult kijelen- | tés, amely nem fedi a valóságot, mert mind a szakemberek; mind a szurkolók és még a játékosok is másképp látják a dolgot. A két ligás futballista teljesítménye között van különbség — a kassai Bobby Charlton javára!-0Jozef Marko a szövetségi kapitányi tisztség után most az Inter edzője lett. Bemutatkozása nem sikerült, csapata vereséget szenvedett Eperjesen. Láttuk a mérkőzést, és utána több i- dőt az edzővel töltöttünk. Nem törte le a vereség, sőt máris az újabb feladatok jártak a fejében. Kíváncsiak vagyunk, új szerepkörében lesz-e szerencséje, mert a focihoz az is kell, bár Eperjesen nem Fortuna döntött. kelemen: Jó, hogy Bafczó sarkára léptem! Még mielőtt bármit is közzétennék Kelemen Péterrel, az öttusa új világbajnokával folytatott beszélgetésemből, fontosnak és elkerülhetetlennek 'tartom tisztázni az alábbi fogalmakat. ÖTTUSA — Gyermekkoromban any- nyit tudtam róla, hogy a magyar sport éremgyűjtő csoportjába tartozik, és nehéz sportág. Később egy lexikon segítségével gyarapodtak ismereteim. Megtudtam, milyen rendszer szerint pontozzák a „tusázókat“, kik a legjobbak, mi várható a jövőben, és hol rendzeték a legrangosabb versenyeket. Megtanultam, hogy az öttusa eleinte a hadtudománnyal, a háborúviseléssel volt összefüggésben, hiszen az volt a cél, hogy minél képzettebb, soko'd-'lúbb és fizikailag is állóképes' katonákat, tiszteket nyerjen a hadsereg. A svéd hegemóniát a szovjet és magyar váltotta fel, napjainkban is ez a két sporthagyhatalom vívja a legöldöklőbb küzdelmeket az elsőségért. BALCZÖ — Szinte csak jót olvastam és hallottam róla. Mexikói a- ranyérme után (a csapatban szerezte) sikerült végre interjút készítenem vele, mégpedig egy díszvacsorán, amelyet a budapesti polgármester rendezett az olimpiai bajnokok és helyezettek tiszteletére. Mint magánember is nagyon szimpatikus. Ö- szinte és pontos, mint az elektronikus számológépek. Egyéniségében, megjelenésében, viselkedésében volt valami, amelynek láttán azt mondja az ember: valahogy így képzelem el századunk legjobbját. Szinte azt mondhatjuk, sportágának tudósává vált, új utakat keres, győzelmeit és vereségeit is az emberi kiegyensúlyozottság bölcsességével fogadja. Ő tette érdekesebbé és színesebbé ezt a sportágat, mert az emberi teljesítőképesség, akaraterő-koncentrálás, fegyelmezettség, kitartás fogalmait ő gazdagította a legszínesebben és leg- dokumentálhatóbban. Tudatos és mégis ösztönös, komoly és mégis minden csínyre kész. KELEMEN — Ö az utánpótlás legtehetségesebb tagja. „Szép jövő áll előtte, ha ő is úgy akarja“, hisz ifjúsági világbajnokságot, később komoly felnőttversenyeket nyert. Huszonnégy éves korában legyőzte Balczót és a világbajnoki arany tulajdonosává vált. Az egyik budapesti lapban olvastam, hogy Kelemen Péter az Akácfa utca egyik épületében él szüleivel. Nosza elő a telefonkönyvet, keressük meg a pontos címet! Budapesten vagy kétszáz Kelemen él, de az Akácfa utcában mindössze egyetlen család. Így valósult meg a beszélgetés, amelyet ezúttal még egyszer megköszönök Péternek. — Az öttusa öt ága közül melyiket szereted a legjobban? — Ügy alakult a dolog, hogy mindig a másikat szerettem. Egyszer a lovaglás volt a kedvenc számom, egyszer meg a futás, mindig a körülményektől függően. De ha jól sikerül egy edzés, az mindig örömmel tölt el. — Hogyan foglalnád össze tömören öttusázó-életrajzodat? — A véletlen folytán egy volt testnevelő tanárom kezébe kerültem 1962-63-ban, és az ő révén jutottam az öttusához. Pályafutásom 1964-ben kezdődött, és gyorsan az élvonalba kerültem mint ifjúsági versenyző. 1966-ban Pozsonyban egyéni és csapatgyőztes lettem, ezt 1967-ben egy kisebb megtorpanás követte, de 68- ban már a felnőttek között versenyeztem. Ezüstérmet szereztem, és az 1969-es eredményeim alapján kiharcoltam a budapesti világbajnokságon való részvételt: egyéniben u- gyan csak a kilencedik helyet sikerült megszereznem, de a csapatversenyben ezüstöt szedtem össze. Az eredményt sikernek könyvelték el, annak ellenére, hogy kikaptunk a szovjet együttestől. Az idén egyenletes, jó teljesítményt nyújtottam e- gész évben, és éreztem, hogy éppen a világbajnokságon leszek majd a legjobb erőben. — Ez az aranyérem története is lehetne? Warendorfban mikor gondoltál először arra, hogy világbajnok lehetsz? — Az aranyéremnek más a története, mert tulajdonképpen csak a futás percei alatt villant föl, hogy nyerhetnék, de olyan drámai volt az egész, annyira magával ragadott engem is, hogy egy pillanatig sem foglalkozhattam a gondolattal: enyém lehet az aranyérem. A körülmények számomra roppant kedvezően alakultak. A két nagy rivális, Onyiscsenko és Balczó egymást figyelték, a szovjet fiú kimerült a végére, Balczó meg azt hitte, nem tudja a hátrányt ledolgozni és csak második lesz, de Onyiscsenko mögött. Azt nem tudhatta, hogy én is jól futottam, pontosabban: jól hajráztam, és kifejezetten ennek köszönhetem az időt, az egy másodperces minimális előnyt, amellyel megvertem. ' — Én csak a legjobbakat tapasztaltam és olvastam Balczóról. Te, aki társa vagy a válogatottban, mit mondanál róla? — Kb. három éve ismerem közelebbről, mert sokat vagyunk edzőtáborban, együtt lakunk, többet vagyok a társaságában, mint azelőtt. Benyomásaim alapján csak azt tudom mondani én is, amit te. A vereséget is olyan emberien, olyan természetesen fogadta, hogy nekem szinte megkönnyítette a győzelmet. Nekem is voltak olyan érzéseim, mint másoknak, hogy éppen most, a hatodik e- gyéni világbajnoksága előtt nyertem meg az aranyat. De a reagálása, hozzáállása megnyugtatott. — Milyen volt a győzelmed visszhangja? — Táviratokat már a verseny színhelyére küldtek, először Móna István, aki nemcsak nekem, hanem a csapat minden egyes tagjának gratulált. Sok újságíró keresett fel, egyszerre „érdekes fiú" lettem, mert bár. azelőtt is kapcsolatban voltam szerkesztőkkel, mégsem voltam számukra igazi mágnes. Számomra szinte szokatlan volt ez az érdeklődés. — Családi körülményeid? Vannak- e testvéreid? Egyedül vagyok, szüleimmel élünk hármasban itthon. — A sportolás befejezése után mik a céljaid? — Most igyekszem a jövő alapjait lerakni, mert fölvettek a jogi karra, és ősztől kezdve „gólya“ leszek. — Miért éppen a jogit választoltad? Annyira vonzott, vagy itt több a szabad idő? — Jól szinkronba lehet hozni a sportolással, ez a nyomosabb érv, de a munkahelyem — a Belügyminisztériumban dolgozom — szintén logikussá teszi választásomat. — Légy szíves, mondd el egy nap edzésműsorát, mondjuk közvetlen a világbajnoksági előtti nap beosztását! — Nem az utolsó fázis volt a legnehezebb, hanem a téli alapozás. Az utolsó fázisban kevesebbet edzettünk, de nagyobb intenzitással, míg télen hosszabb, fárasztóbb a tréning. Vegyük a hétfőt, az „párhuzamos nap“ szerdával és péntekkel. A hétfőt lövészettel kezdjük, ez nem fizikailag, hanem szellemileg fáraszt, kb. egy órát vesz i- génybe. A továbbiakban futok; minimum egy, de sokszor, másfél-két ó- rát. Ezután könnyebb úszás következik, és ezzel elmúlt a délelőtt. Bár ez csak három edzés, de az edzés helyei messze esnek egymástól, sokat kell utazni a színhelyre. A futás a budai hegyekben van, az úszás a ——bw——aw—warai— Sportuszodában stb. Tizenkettőig-fél egyig tehát foglalt vagyok. Sokszor szusszanásnyi időm is alig akad. Délután négytől folytatom aztán a vívóteremben az edzéseket. Mindennap ott töltöm az estét. És ezt nem bántam meg, mert jól ment a vívás, sok múlott ezen. Ennyi egy nap műsora. Másnap délelőtt lovaglás és úszás van, este pedig ismét vívás. — Hogyan oldottad meg az étkezést? Bizonyára sok energiát vesztesz. Itthon étkezel? — Résziben itthon, részben étteremben, ha összpontosításon vagyunk. Nem vagyok nagyevö, sőt kifejezetten keveset eszem. Hízékony vagyok, vigyázok, és megválogatom, mit fogyasztok. — Az év befejező részében mi vár még rád? — Augusztusban pihenek, szabadságot vettem ki. Ismerőseimnek a küzdelmek részletéit mesélem, majd a Velencei-tóhoz megyek. Szeptemberben készülök a Dózsa nemzetközi versenyére. A nagy nyilvánosság e- lőtt zajló viadal lovagló-számát a Mezőgazdasági Kiállítás területén rendezik. Aztán átmeneti időszak jön, és novemberben kezdetét veszi a jövő évre való fölkészülés. — Befejezésül egy hagyományos kérdés: mit tanácsolsz és üzensz a fiataloknak? Azoknak, akik esetleg szintén a világbajnoki aranyéremről álmodoznak? — Nagyon sok élsportoló bizonyítja, hogy a tehetség önmagában kevés a sikerhez. Én nem voltam kiugró tehetség, de az edzéseken mindig a maximumot nyújtottam, ameddig erőmből futotta, hajtottam. A szorgalomnak köszönhetem eredményeimet. — Még egy ráadáskérdés: a sajtó szerint ritkán volt együtt ilyen jó szellemű közösség. München előtt ez mindenképpen biztató. Mi várható az olimpián? — Érezzük, hogy együtt még sokáig jól szerepelretünk, jó volt a hangulatunk Warendorfban. Ez persze nem jelenti azt, hogy Münchenig páholyban a helyünk. Sok a tehetséges fiatal, s ezeknek a fiúknak nagy vágya az, hogy ők is reprezentálhassanak egyszer, tehát nekünk is alaposan föl kell készülnünk, hogy megtartsuk helyünket a válogatottban. Ez a rivalizálás jót tesz mindannyiunknak, és úgy érzem, Balczó Andrással is csak jót tehet ' az, hogy a sarkára léptem: még többet fog e- zek után edzeni. BATTA GYÖRGY Nagy Nyári Sportrejtvényversenyünk harmadik fordulója 1. A világbajnokságon szépen szerepelt a perui labdarúgó-válogatott. Ki edzette ókét? 2. A Slovan Bratislava egykori középhátvédje bejutott a világválogatottba is. Hogy hívták ezt a játékost? t Megismételjük a tudnivalókat: A feleleteket postai levelezőlapon egyszerre, tehát a nyolc kérdés közlése, után kell szerkesztőségünk címére beküldeni. A feladó pontos nevének feltűntetése, az olvasható írás lényegbevágóan fontos! A címzésnél jelöljétek me: Sportrejtvény. Aki külön-külön küldi be feleleteit.- nem pontozzuk. Értékes dijakét nyerhettek, jól szórakozhattok! Két hét múlva várjuk tehát megfejtéseiteket További ió szórakozást, és nyaralást kívánunk Címünk: Redakcia Űj Ifjúság (Sportrejtvény), Bratislava, Prazská 9.
