Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-04 / 31. szám

új ifjúság 7 ;y,W .. FEIJTKl LÁSZLÓ Elismerésre, hírnévre vágyé atomtudósok figyelmébe: ahhoz, hogy az emberiség meg­tartsa őket emlékezetében, emberiség is szükséges.-0­Ha a tudománynak sikerül megoldania, hogyan lehet nukleáris fegyvereket nem gyártani, akkor megmenekül az emberi faj. A haditechnika fejlődése során arra is akad példa, hogy az ember szorítja ki a gépet. Lásd: japán élő torpedó, élő légi­bomba stb. Az ellenség egyik ismertetőjele az, hogy csúnya, ellentétben a mi szépségünkkel-0­Ha majd meg lehet figyelni a hiperszu- perbomba hatását, akkor a kísérlet nem si­került. Ha már nem lehet megfigyelni, ak­kor sikerült. Sajnos, a háborúban sem hallgatnak a múzsák, pedig rájuk férne egy kis pihenő A szemben álló felek között nem vágó hidat kellene építeni. — akit a világ leg­szebb asszonyaként emlegettek, két év­vel ezelőtt súlyos mű­téten esett át. A „Na­tional Insider“ ame­rikai napilap sajnál­kozva írja, hogy Liz azóta nagyon sokat veszített a szépségé­ből. Legendás hírű, szép márványbörét foltok tarkítják, oly­annyira, hogy a sztár már nem is igen mu­tatkozik társaságban, sőt filmszerepet s‘-m vállalt. Jelenleg hí­res orvosok gondjaira bízta magát. A ap még hozzáfűzi, houy remélik, a kezelés si­keres lesz, és Liz új­ból megjelenik majd a filmvásznon rajongói legnagyobb örömére. (si) — Szólítson inkább Szilviának, vagy ahogy a bará­taim hívnak, Szilvinek! — Ezt a „szigorú“ figyelmeztetést hozzám intézte Sunyovszky Szilvia, rögtön a művésznő megszólítás u­tán. — Ez a „művésznőzés“ talán meg sem illet, hiszen félig még diák vagyok. Azaz nemrég még diák voltam. — Valahogy így kezdődött a beszélgetésünk Szilviá­val, akinek hajdani diákságát mi sem bizonyítja job­ban, mint friss színészdiplomája, amelyen alig száradt meg a tinta. Sunyovszky Szilvia egyike a Színészmű­vészeti Főiskola most végzett növendékeinek. Fiatal és tehetséges. Olyan fiatal, hogy egy kicsit dicsekszik is korával, 22 éves. Még el sem végezte a főiskolát, a film, a televízió s a nagy fővárosi színházak máris le­hetőségeket kínáltak neki. De bármennyire is vonzóak voltak ezek az ajánlatok, s ha egy kicsit nehéz szív­vel is, ö mégis más utat választott. Talán azért, mert távolabbra néz. És nemcsak a művésznő megszólítást, hanem a valódi művésznek járó megtisztelést is sze­retné kiérdemelni. De erről talán beszéljen ő maga: — Hogy nagyon az elején kezdjem, 1948-ban szület­tem a csehszlovákiai Rozsnyón. A középiskola elvég­zése után a pozsonyi Színművészeti Akadémiára vettek fel. Nem akarom részletesen elsorolni életem jelentő­sebb eseményeit, de ez mégis fontos ahhoz, hogy ért­hető legyen választásom. Ősztől ugyanis két évig a kassai Thália Színház tagja leszek. Valóban hívtak pes­ti színházba is. S a csábítás olyan nagy volt, hogy né­ha már-már meg is inogtam. Ügy érzem azonban, hogy tartozom annyival szülőföldemnek és a kassaiaknak, akik pozsonyi tanulmányaimhoz ösztöndíjjal járultak hozzá, hogy ott kezdjem meg színészi pályámat. — Hogyan került a budapesti Színművészeti Főisko­lára? — Két évig jártam a pozsonyi Színiakadémiára, ahol Karol L. Zachar, a kitűnő színész-rendező volt a ta­nárom. Még ma is szívesen gondolok ezekre az évekre, és hálás vagyok Zachar tanár úrnak azért, amire meg­tanított. Most például éppen a főiskolai vizsgaszere­pemre, Csehov Három nővérének Másájára készülve, jutott eszembe egyik intelme, mely szerint egy, a jel­lemből fakadó visszatérő gesztus sokkal többet ér sok­sok apró mozdulatnál. Két év után kérvényeztem Szlo­vákia Oktatásügyi Minisztériumánál, hogy tanulmányai­mat a budapesti főiskolán fejezhessem be. Az engedélyt megadták. És én egy kicsit hazajöttem Pestre, hiszen az édesanyám itt született. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy e két év alatt Várkonyi Zoltán és Vá­mos László lehettek a tanáraim. Zachar, Várkonyi és Vámos valóban ideális mesterek minden kezdő színész számára. Azzal az űtravalóval, amit tőlük kaptam, a pályakezdés sem lesz olyan rettenetesen nehéz. Apro­pó pályakezdés. Az előbb úgy hangzott, mintha csak pusztán kötelességtudatfoól mennék vissza Kassára. Pe­dig nem így van. Az ott reám váró feladatok lelkesí­tenek is. Tudom, hogy nehéz lesz, mégsem félek, hi­szen Beke Sándor, a Thália Színház művészeti vezetője olyan rendező, akivel minden fiatal színész örömmel dolgozna. — Tudja-e már konkrétan, milyen feladatok várják Kassán? — Csupán azt tudom, hogy valószínűleg Sarkadi Im­re Elveszett Paradicsom című drámájában mutatkozom be Kassán, Mira szerepével. S azt hiszem, hogy már nem kiabálom el, hiszen a szerződést megkötöttük. Februárban ismét Budapesten játszom, a Madách Szín­ház Ármány és szerelem előadásának Lujzájaként. Sunyovszky Szílvia .terveiről lelkesen, mégis valamifé­le irigylésre méltó józan meggondolással beszél. Lám, a könnyen felületességre, a könnyebbik útra csábító nagy lehetőségeken kívül is maradt' valami. Méghoz- zá nem is kevés. Egyelőre csak Mira, a kassai Thália Színházban, és Schiller csodálatos hősnője, Lujza. S ki láthat még a jövőbe? Igen, Szilvia, vagy ahogy a barátai hívják, Szilvi, le­hetett volna „sztár“ is. 0 azonban jó színésznő sze­retne lenni, és szerencsére hosszú távon e kettő nem zárja ki egymás?. Tavaly nyáron ismerkedtek meg, azóta is a pletykaro­vatok állandó szereplői: A 21 éves angol trónörökös, Char­les herceg és az öt évvel idősebb Lucia Santa Cruz. Lu­cia a chilei nagykövet leánya, nagyon figyelemre méltó teremtés — és amint mondják —, nemcsak csinos fe­jecskéje van — hanem eszes is. A cambridge-i egyetem rektorának, Lord Butler-nek segédkezik emlékiratai ösz- szeállításánál. Viszont az oxfordi egyetemen nyerte a dók­Filmsorozat készül Rózsa Sándorról SUNYOVSZKY SZILVIA FŐSZEREPBEN Móricz Zsigmond Rózsa Sándor című regényéből 12 ré­szes filmsorozatot készít a Magyar Televízió. A minap Al- győn megkezdték a forgatást. A forgatókönyv szerzője Si­pos Tamás. MÖRICZHOZ HÍVEN — Több regényből írtam már forgatókönyvet, de ilyen nehéz munkám még nem volt. Állandóan úgy éreztem, hogy csak ügyetlenkedem Móricz árnyékában — mondot­ta Sipos Tamás. — Amikor Szinetár Miklós rendezővel és Szűcs Andor dramaturggal először ültünk le beszélgetni a filmről, már akkor eldőlt, hogy a móriczi anyaghoz ra­gaszkodva építjük fel a film menetét. Az alkotói hármas úgy döntött, hogy csak a Rózsa Sán­dor a lovát ugratja című részt viszi filmre, s a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét című kötetből csak né­hány epizódot használnak fel. A téma látványos produk­cióra csábíthat, és ilyen típusú filmre enged következtet­ni a forgatás néhány számszerű adata is: előreláthatólag 12 ezer ember, 400 ló és 25 idomított kutya szerepel majd a sorozatban. VÁGY A HŐS UTÁN — Szó sincs látványos szuperprodukcióról — folytatja Sipos Tamás. — Nem akarjuk elkészíteni az angol Robin Hood-sorozat magyar változatát, nem is szólva az Angyal­hoz hasonló krimisorozatról. Ugyanakkor egy, a Szegény- legényekhez hasonló filmet sem tervezünk, mert azt Jan- csó Miklós már kitűnően elkészítette. Móricz művét szám­talanszor újraolvasva is csodálatosnak tartja az ember. Finom - lírája, játékos iróniája, modern dramaturgiai tö­mörsége, a nép ismerete és szeretete megható, megdöb­bentő. Olyannak írta le Rózsa Sándort, ahogyan feltehe­tően a nép képzeletében élt, mert nyomorúságában, elke­seredésében szüksége volt arra, hogy higgyen benne. Le­het, hogy Rózsa Sándor valójában nem ilyen volt, ennek tisztázása a történészek feladata. Ám az bizonyos, hogy a világirodalomban kevés író akad, aki ilyen szépen, iga­zan tudta volna felmutatni azt a vágyat, ami a népében él az őt védelmező hős után. Mi megpróbálunk ragasz­kodni Móriczhoz, s bár lesznek látványos jelenetek is, de a mű szépségeit nem szeretnénk eladni a látványosság­ért. CSIZMÁKAT KÉSZÍTETT A filmsorozat főszerepét Oszter Sándor negyedéves fő­iskolai hallgatóra bízta Szinetár Miklós. Nagy lehetőség ez egy fiatal színésznek. Az bizonyos, hogy a könyvet olvasva, ilyennek képzelhettük Rózsa Sándort: zömök, izmos, szi­gorú arcú. Életkora is éppen huszonhárom év, s ennyi volt a legendás hírű betyár Móricz regényében is. — Győrből jöttem a főiskolára. Anyám szerint rokona is vagyok Rózsa Sándornak, anyám ugyanis röszkei lány, s ott valahogy mindenki rokona volt mindenkinek. Ükanyám még találkozott Rózsa Sándorral a szegedi börtönben. Ne­kem úgy mesélték, ahogy ő beszámolt róla: töpörödött, ősz hajú ember volt már, csizmákat készített, ötször ol­vastam el most a könyvet, s nem gondolok arra, vajon pontosan így csinált-e mindent. Hiszem, hogy így volt. A női főszerepet, a betyár hűséges szerelmét, Annát Su­nyovszky Szilvia alakítja.

Next

/
Thumbnails
Contents