Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-21 / 29. szám
FELEKI LÁSZLÓ ■■ Militarista filozófia: a háború megnyerni, és nem meqelőzni való. Arra a kérdésre, hogy „vaj vagy ágyú?“ — a válasz világos ágyú. Mert a vaj elfogy, de ágyúval mindtQ lehet újat szerezni. A katonás bölcselet lényege a hadianyag -el vííség. —O— Hézagpótló munka lesz „A lőpor szerepe a politikai meggyőzés történetében" című munka. —0— A katonai szellem kife.iesztése már a gyermekkorban kezdődik. Erre való a játékkatona, a játékkard, a játékpuska, a ]á- tékrokkant a játékhulla. —OA civilizáció alkotásai nélkül a légierőknek nem lennének célpontjaik. —0Az erőszak iskolakönyvéből’ „Ha rövid az értelmed, toldd meo egv karddal!“ —O— Az indiai-pakisztáni ellenségeskedések jóvoltából sokan éhhalál helyett hősi halált haltak. SZOVJET-SVÉD koprodukciói filmet készített Jurij Jegorov rendező „Egy ember a túlsó oldalról“. Az egyik főszerepet a képen látható Bibi Anderson ismert svéd színésznő alakítja. A film arról szól, hogyan rendelt a szovjet kormány 1920 ban 1000 mozdonyt Svédországból. Az a barátság és együttérzés elevenedik meg, amelyet a haladó gondolkodású svédek tanúsítanak a szovjethatalom iránt már a szocialista állam fennállásának első éveiben. Jugoszláviából kaptuk a hírt, hogy az újvidéki Matic Piroskát a vajdaság eszményi háziasszonyává választották. A megtisztelő címet a Prakticna zena című újság versenyén szerezte. Nem közölték, hogy mi szerint bírálták el a derék háziasszony képességeit és tulajdonságait. Csak arról szereztünk tudomást, hogy hét próbát állt ki. és — mint írják — „hét nyelven“ — a valóságban magyarul, szerbül, németül, franciául és olaszul — beszél. Nem tudom, ki hogy van vele, de legtöbb férfitársam nyilván igazat ad nekem, már az is sok, ha egy nő egy nyelven beszél. (P) Mint már hírül adtuk, a Napraforgók című olaszszovjet koprodukciós film bemutatója alkalmából Moszkvában járt Sophia Loren, a népszerű olasz filmszínésznő. A Lityeraturnaja gazeta munkatársa interjút készített a filmcsillaggal. Ennek az interjúnak közöljük az érdekesebb részleteit. Hogy érezte magát a Szovjetunióban? — Poltavában, a külső felvételek színhelyén — ahol az általam megszemélyesített hősnő, Giovanna elesett férje sírját keresi —, a moszkvai műtermekben és most, a bemutató idején is úgy éreztem magam, mintha szülővárosomban, Nápolyban lettem volna. Filmeztem már Rómán és Olaszországon kívül Londonban, Hollywoodban és másutt, s a különbség nem a művészi módszerekben van, hanem a forgatókönyvben és az emberek hozzáállásában. Hogyan fogadta a filmet az olasz közönség? — Kedvezően. Carlo Ponti kijelentette, hogy még egyetlen film sem jelentett számára ekkora sikert. Természetesen akadtak emberek, akik elégedetlenek voltak, akiknek nem tetszik az egyszerű, a háborútól undorodó becsületes emberek története. Meggyőződésem, hogy a Napraforgók olyan visszhangot vált majd ki az emberek körében, mint a Szállnak a darvak és a Ballada a ka- tonáró. Miben különbözik a Napraforgók azoktól a filmektől, amelyeket ma Olaszországban vetítenek a filmszínházak? Az Olaszországban vetített flimek 90 százaléka kimondottan szórakoztató jellegű. Sem értelmi, sem érzelmi szempontból nem nyújtanak semmit az embernek. A Napraforgók viszont nem is avantgarde, nem a mozilátogatók szűk, igényes részét lekötő alkotás. Filmünk egyszerű történet, a széles nagyközönség részére készült Térjünk át más témára! Kívánja-e, hogy a fia egyszer színész legyen? — Óvakodom a jóslástól — elvégre csak másfél éves. Első filmszerepén — éppen a Napraforgókban — már túlesett. Giovanna gyermekét játszotta. Van-e rejtett vágya, egy filmszerep, melyet szívesen eljátszana? — Régi vágyam, hogy eljátsszam legkedveltebb regényhősöm, Anna Karenyina szerepét. Anna megszemélyesítőjének az érzelmek tarka skáláját kell tolmácsolnia, ezért ez a szerep nagy előkészületet és tehetséget követel. Szeretném, ha a forgatásra itt, a Szovjetunióban kerülne sor. Tudom, hogy a közelmúltban fejezték be a Tolsztoj-regény filmrevitelét. Viszont ez már a tizenhatodik Karenyina-film, s alighanem nem is az utolsó. Ezért nem adtam fel a reményt. Másik vágyam, hogy filmben vagy színpadon eljátsszam Kurázsi anyó szerepét. Berlinben találkoztam Bertolt Brecht özvegyével, és beszéltünk erről. Remélem, hogy egyszer még eljátszhatom mindkét szerepet. (T)
