Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-15 / 50-51. szám
fflflHuywfq—w ej ifjúság 15 Fél évszázados lemaradást . ',%K * kell pótol mük Interjú dr. Szeli Istvánnal, a Hungarológiai Intézet igazgatójával Az ötvenes évek első felében született meg t gondolat, hogy ezen a Szenteleky által ,,lomha, lapos, tespedt táj“-nak emlegetett vidéken égető szükség lenne egy intézetre, amely megpróbálná gyógyírt találni az itteni magyarság beteges kulturális életére, s megkísérelné elejét venni a még nagyobb lemaradásnak B Szabó György, az akkor még meg nem született, magyar tanszék keretein belül szándékozta megindiiani a munkát, a leendő intézet legfőbb feladatául pedig a tanszék teljesebbé tételét, a hallgatók szemináriumi foglalkozásának megszervezését, a tudományos kutatásba való bevezetését jelölte meg. Később, részben az igények növekedésével, részben a reális szükségletek jelentkezésével, bebizonyosodott, hogy nem ilyen típusú intézetre van szükség, hanem olyanra, amely teljesen önálló munkaszervezettel kizárólag tudományos kutatásokat végezne. Az ilyen igényekkel föllépő Hungarológiai intézet életre hívásának közvetlen előkészületei 1968-ban indultak meg. s 1989 feb ruár elsején szinte egyidejűleg a Vajdasági Történeti Intézet és a szerb horvát Lingvisztikái Egyesület megalakulásával elkezdődött a munka \z alapító a Bölcsészei tudományi Kar volt, de teljes önállóságot adott az Intézetnek. A Hungarológiai intézet napjainkban már több mint másfél éves múltra tekint vissza, s igen szép sikereket . mondha* magáénak. Dr. Szeli István megbízott igazgatót az Intézet munkájáról, problémáiról fagattuk. — induláskor milyen célokat, feladatokat tűzött maga elé a Hungarológiai Intézet, s melyeket váltotta eddig valóra? — Munkánk megkezdésekor az alapszabályzat ban lefektettük, hogy öt munkaterületen (magyar irodalom, magyar nyelvészet, magyar folklór, összehasonlító irodalom, összehasonlító nyelvészet) fogunk tudományos kutatást végezni; ehhez kapcsolódott, később hatodikként a szerb- horvát-magvar nagyszótár készítése. Kezdetben, sajnos, csak a két Összehasonlító diszciplínára kaptunk belső tudományos munkatársakat, s így az első esztendőben természetszerűleg ezek mutatták föl a legszebb eredményeket, ezekből a témakörökből jelentettük meg a legtöbb publikációt is. Vannak viszont olyan munkaterületeink, melyeken nem dolgozhatunk eredményesen még most sem, mer?, jelenleg sincs tudományos fokozattal rendelkező magyar nyelvészünk, s néprajzra is csak nemrég kaptunk munkatársat. Vannak több évre tervezett tudományos fela dataink. amelyeknek teljesítése 1973-ra, esetleg 1974-re várható. Itt megemlíteném a Szén lefekvés Sinkó-monográfiának, a Kórógyi-szótá: kötetének megjelentetését, a szerb-hor gyár nagyszótár befejezését. Fontosnak tartom kiemelni, hogy tud- kutatásokat végző intézet a miénk: szil megszervezett tudományos kutatással^ szí megszabott tudományos feladatokat oldunk Másfél éves munkánk legnagyobb erec^' nek tartom, hogy sikerült létrehoznunk magyar nyelvű tudományos folyóiratot J viában Negyedévenként jelenik meg. Az dolgozói minden szerkesztőségi munkát teljesei ingyen végeznek. — Miben látja az Intézet legfőbbé feladatat különös tekintettel a jugoszláviai űü—Gcsáíl kul turális életére? \ — Nálunk Vajdaságban a szí terén sok évtizedes lemaradás^ ennek nagyon mélyek a gyöl Magyar Monarchia alatt szűk^ lemi kifosztottság állapotába grszágnak. A királyi Jugos vábbfejlesztette volna az itt teges kulturális életét, is megsemmisítette. A általán nem lehetett ezen a területen.i A Íels2abadulájfiilyi költ. Fél évszázMo-s lemaradásaikén behoz teljesen elhanyagolj területeket a tudorig vizsgálódás górcsc&e alá hegyeznünk'. Mindé rönkkel azon mupr^lkcfeunk, hogyr a töfrfcri sonló intézménnyel együtt hozzájáruló riásj hiányosságok pótlásához. Nálunk / ifiigyar ii agyaror- egyet—i tanszékUgyancsak nagv visszahúzó erő szűkös anya- q: helyzetünk. A Tartományi Tudományügyi Közösség pénzeli intézetünket, biztoAüi a fizetéseket, a kutatások költségeit, a< továbbtanulást, de ez a nekünk juttatott Mymc) nőm elegendő a zavartalan munka végléséhej^ A közeljövőben kénytelenek lesünk más ! m-rásböl Ms pénzhez jutni. — Tart »a Jk fenn kapcsaitokat hCnpli és kül- fötdi tudományos központ okkal? — Szin|^?f%B^iife^rd^Bt/hazai/% %ia szági tucj kel, köny Oltárral, mú^Wfímal vannak kapcsolni kék nem korlátozódnak kizáIkre, hanem^i/rjednek a tűcseréjére zlönyéből kéftfciz példányt külvilágba, Ma^^uországtól Firmer- etuniőtól .AMgWkáig. A hazai in jó vi^/n^ban vagyunk. Oqy z együttmüköaÄ igen hasznos, mert partnereinktől mi is kapunk fontos ezenkívül Jp néhány olyan témánk k közösen oldhatunk ul a magyar frekvencia- Magyar Tudományos ödve végezzük, a szlovén- a szlovéniai intézetek se a termékeny kapcsolatokat hanem bővíteni is szándéink, egyetemi hallgatóink misegíthetnék a Hüngarélógial Innyos munkái napotokat KÖzépj lyen forrni tézet műnk áj? — Az/Jft#ézetnek, sajnos nem’ állnak rendéi- kezésér^Sriyagi eszközök, hogy fölvásárolhassa a régi^Wyóira tokát, könyveket, amelyek be- gvűjt«^nélkül pedig nem végezheti munkáját. A kÖ^^núIthan az általános iskolások, a kö- zépfcl^lások, az egyetemisták soraiban eg.v ak- cigjpdítottunk, amelynek célja a jugoszláviai mSfcpär irodalom régebbi dokumentumainak Ösz- ^Jyűjtése. Szerte Jugoszláviában vannak még Kilódé, szétszóródott emlékeink: újságjaink, kovnveink. könyvtárakban, padlásokon heverő évfolyamaink, melyeket az Intézetnek mind bir- okolnia kell: ezekből akarjuk ugyanis kialakíözött egy-^^** V~ tani a hazai magyar irodalom könyvtárát. szelfemtíjdomá r.yok . '«stöbt fterülete ta Heíeü'-tö, ezért kit), el fog tartani. ként kei jér! jnunkánk még évVajdaságban eddig csupán a ku/ilMUs tevékenység bizonyos főrrttáiban, az ü;&wIomban és a színjátszásban értünk el eredrflénpeket. a tudományos élet megszervezése csi^roost kezdődött meg. Hiszem^hogy a Hungarológiai Intézet munkálkodása nemcsak az jü élő magyarság kulturális tudatának magasabö\p!ntre való emelését eredményezi, hanem végre megérjük azt is, hogy a magyar nyelvű és tárgyú tudomány az őt megillető helyre kerül. — Munkájuk bizonyára nem problémamentes. Melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák a nagyobb szabású, erőteljesebb munka kibontakozását? — Szinte minden problémánk, nehézségünk a káderhiányra, a szűkös anyagi helyzetünkre vezethető vissza. Jellemző állapotainkra, hogy Ju qoszláviában egyetlen tudományos fokozattal rendelkező magyar néprajzos sincs, igen kevés a képzett nyelvészek száma is mindez nagymértékben hátráltatja munkánkat. £ a I 1 Édesapját Jeveszta Saba- jevnek hívták, grúz tájakról sodorta a második vtlághá ború vihara a Vajdaságba Aztán a Vörös hadsereg csa patai visszatértek Oroszor- szagba, s egy becsei kislány sohasem ismerhette meg az édesapját. — Az iskolában minden pajtásomnak volt apja, csak nekem nem; egyedül, véd teiennek éreztem magam — mondja elgondolkozva —, nagyon korán megjelent bennem a kisebbrendűségi érzés, s ezt máig sem sikerült kiölnöm magamból. Megmaradt bennem a szorongás, a kételkedés, a félénkség, csak a színpadon érzem magam biztosnak, csak ott tudok •teljesen föloldódni. Bada Irén, a Szabadkai Népszínház fiatal színésznője nyolc évvel ezelőtt Pirot- ban lépett fel a világot jelentő deszkákra, első nagy szerepe, első nagy sikere a csodálatos Anna Frank naplója volt. Egy évig maradt ott, s ez Idő alatt szép szerepeket kapott a tizenhat é- ves becsei lány. Hét évvel ezelőtt aztán fölcsillant a ' nagy lehetőség: a Szabadkai Népszínház szerződtette. A lehetőség azonban csak lehetőség maradt, a merész álmokból nagyon kevés valósult meg. — Sajnos, egyre kisebb, egyre jelentéktelenebb szerepeket kaptam, persze, hogy ezekben nem tudtam nagyot adni. nem tudtam az egyéniségemet megta'Vni. Amióta az Életjel keretében megalakult a Kísérleti Színpad, némileg javult a helyzet. A fiataloknak ez az egyedüli lehetőségük, hogy csináljanak valamit. — Mégis Szabadkához kötötted az életed. Hét éve vagy Itt. Azt jelentené ez, hogy szereted ezt a várost? — Gyűlölöm Szabadkát. Komor, szürke, idegen város. Egy fiatamak szinte semmi lehetősége nincs itt a fejlődésre, a kibontakozásra. Nincs, levegőm Szabado 5 m >* kán, minden pillanatban úgy érzem, megfulladok. Annyiszor el akartam menni! Hívtak Mostarba, Eszékre, Va- raZdínba, nagyobb fizetést, kényelmes lakást adtak volna; itt meg a férjemmel egy próbateremből átalakított koszos kis szobában élünk. Mégis itt maradtam. Szeretem a színházat, a magyar színházat; érte még Szabadkát is elviselem. — Ügy látszik, a film kegyesebb volt hozzád, mint a színpad. Mondj valamit a filmszerepeidről! — Branko Miloseviőnak, a Neoplanta fiatal rendezőjének első nagy játékfilmjében, a Szép parádéban kaptam szerepet. Egy modern lányt, egy falusi „hippit“ a- lakítok benne, aki unatkozik, majd megfullad a falu mozdulatlan levegőjében, s mindenáron csinálni akar valamit, meg akarja törni ezt a mozdulatlanságot. 0- lyan szerep ez, amely nagyon megfelel nekem, szinte nem is kell játszanom, e- lég csak önmagamat adnom. — A mai film: színház és megtelcnség. Téged is láttunk már olyan darabban, a- melyben hiányos öltözetben jelensz meg a színpadon. A filmszereped is ilyen. Mit jelent számodra a vetkőzés, a meztelenség: egyszerűen csak azt, hogy fölhívod magadra a szakemberek, a közönség figyelmét? — Sohasem tartottam művészhez méltónak azt a fogást, hogy mindent elkövessek, csak hogy foglalkozzanak velem. mindegy, Jót vagy rosszat, csak írjanak rólam. Sohasem lépek úgy a színpadra, hogy no most majd feltűnést keltek. A meztelenségben Is van szép, de csak ha funkcionális, nem pedig öncélú. Az ember nem szokta eltitkolni a tudását, minek titkolja el tehát, ha szép a teste.. — Azt mondják, egy kicsit minden színész hóbortos, bolondos. Valóban így van? — De még mennyire! Azt hiszem, teljesen normális, kiegyensúlyozott lelkivilágú ember nem is tudna igazán- nagy alakításokat nyújtani. Én is nagyon ideges, érzékeny, bolondos, kiismerhetetlen természet vasvok. ósi házak. Meggyőződésem, hogy akciónkkal sikerül tömegbázist fölsorakoztatnunk az Intézet mögé. — Az Utak egymás felé című könyvéért, a délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok tapulmá- nyozásában elért eredményeiért Ön Októberi dijat kapott. Milyennek látja napjainkban ezeket á kapcsolatokat? — Engem személy szerint inkább á kérdés tudomány-történeti oldala foglalkoztat, de mint olvasónak, fordítónak az irodalomhoz közel álló embernek sajnálattal kell megállapítanom, hogy a délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok nagyon egyoldalúak. A magyar olvasóközönség sokkal intenzívebb érdeklődést mutat a jugoszláv népek irodalma iránt, mint fordítva, összehasonlíthatatlanul több jugoszláv müvet ültetnek át magyarra, mint magyart szerb-horvátra. Biztató kísérletek, javulást sejtető kezdeményezések föl- bukkannak, de a legtöbb hazai kiadó megalkuszik az áldatlan helyzettel, az olvasóközönség bizonytalan ízlésével, az üzleti érdeket tartva szem előtt, csupán a siker-regényeket fordítják, s így nagyon egyoldalúvá válik a magyar irodalom interpretálása Jugoszláviában: az igazán nagy értékek nem juthatnak bele a hazai irodalmi tudatba. Jóval több megértésre és jó szándékra lenne itt szükség. DUDÁS KÁROLY írása DORMÁN LÁSZLÓ felvétele Kopács a baranyai községek egyik őstelepülése. Szűk és kicsi itt minden, öregedést hirdető. Gyerek alig van, annál több az idegen kíváncsiságát ébresztgető évszázados épület, a kubista egyszerűséggel és mértani elrendezéssel épült, meghatóan szép. de nyugodt életre egyre alkalmatlanabb ház és gazdasági udvar. A falu lakói egyszerűek, szívélyesek és vendégszeretők, de ma már gyanakvók is, ha várost ember kerül közéjük. Kallódó régiségek u- tán kutatunk, szívesen hoz- , zák elő és mutatják a hasznavehetetlen, megrozsdáso dott és megrepedezett tárgyakat, de rögtön zárkózottakká válnak, mihelyt eladásra nógatjuk őket. Sokat nem akarnak kérni, de attól is félnek, hogy potom áron jutunk a ki tudja milyen értéket képviselő holmihoz. — Azt még én faragtam — mondja az idős háziqazda egy rozoga lábmosóteknőre mutatva. Dicsérik, árat azonban nem szabnak, bár azt sem mondják, hoqy nem adják — Nincs már ilyen fa. Meg a kezem se bírná — mondja az öreg. Maid később: — Meg aztán tudom én, hogyne tudnám, mire kell ez maguknak. Kereskednek ve le maid Németországban. — Nem oda viszik, A ré giségek közé akarják ezt is tenni — tudálékoskodik az asszony, enyhítve az öreg sértődött neheztelését. Aztán mégse vesszük meg ,a teknőt. Az utca végén a hetvenkilenc éves Baka lános már meqtHW bennünket. Nem szokott ő sohase sokat beszélni idegenek előtt, mond ja, mert nem akar újságba kerülni. Egyszer azonban járt itt egy tanárnő, az unszolta, hogy mondjon neki valamilyen régi meséket. Hát tud ő, tud olyat Mátyás királyról, hanem a maga élete mégis érdekesebb. El is határozta, hogy megírja. Vett egy füzetet, de élettörténetének a leírásában méq csak a katonaságig jutott el. — Pedig csináltunk ml forradalmat is — mondja büszkén. — Az első világháborúban Ferenc József császár tengerésze voltam a Velebit nevű hajón. Becsuktuk mi a tisztjeinket és elfoglaltuk a hajót — meséli —. csak hát nem tartott ez így sokáig. Büntetésből a szárazföldre küldtek. De ott is jó volt, mert Pólán ötvenkét lánnyal, asszonnyal dolgoztam együtt. Ott tanultam meg olaszul is. Sokáig voltam katona, de frontra so hásém kerültem, mert megszöktem, mielőtt még kivittek volna. — Lassan szállingóztak haza a többiek is. Ki innen szökött meg, ki amonnan. Láttam én. hogy nincs a- zóknak most semmijük, csak a szegénységük. Elhajtottam hát kétszázötven disznót az uradalomból, hogy legalább ennivalójuk legyen. De ml re visszaértem volna a faluba. már ácsolták az akasztóját. Apám csempészett ki gyékény alatt szekéren a faluból, mert Eszékre akartam menni a francia idegenlégió ba. Eszéken találkoztam az egyik volt tisztemmel, hívott Budapestre, hogy majd ott beáltunk katonának az őszirózsás forradalomba. Fel is mentünk. Onnan meg Pécsre, ott a bányászokat is beszerveztük. Szolgáltam én m^vtmesmer r-r.r.z f Kun Bélánál is. Aztán az az idő is elmúlt. Dombóvárra kerültem sofőrnek. Petróleumot szállítottunk Fiumébe. En meg sódert tettem a ciszternába, így szabotáltam. Észre,is vették, rajta is kaptak. Ebből akasztás lesz megint, qondoltam. Megszöktem hát. Aztán portáskodtam Vínkovcin meg Torontói vármegyében, mert négy nyelven beszélek. Ezért vett fel a katonaság is fordítónak, de ott hamar megúntam, hogy annyit kellett ülnöm a hideg folyosón és várnom, míg szükségük lesz rám a tiszturaknak. Pipáját tömködi, öngyújtóját szorongatja. Nem gyújt rá, csak megszopja olykor a kialudt pipa végét. — A másik háborúban sejttttkár voltam itt Baranyában. Megvan a,z „arany- nagrqdlm“ is. amit, tavaly kaptam, Monostoron. Mert én voltam a Népfront elnöke is. Hatvanöt népqyülést. tartottam. A beljei beszédemet méq a pécsi rádió is sugározta negyvenhatban. — S most mit csinál? — tudakolom. Nem érti mindjárt a kérdést. közelebb hajol, közben a jegyzetfüzetembe is beles, írom-e pontosan, amit mond. Megkérdem megint. — Most mit csinál? — Hát dolgozom otthon a ház körül. — Nyuqdíja van? — Nincs. De nem is kértem én azt soha. Mert megvan a megélhetésem meg a mesterségem. Kádár vagyok — felezi be a beszélgetést, s kihúzza magát. Elbúcsúzunk. Kisvártatva utánunk szól méq. hogy legközelebbi találkozásunkkor majd az „életírását“ is megmutatja. Akkorra talán elkészül, mert jön a tél, lesz ideje írni. Podolszkl. József gya n a kvó e m berek ,—mi rmnmfsmamm
