Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-15 / 50-51. szám

/ • r ’1 t A HALDOKLÓ VAROS 1957-ben még 332 000 lakosa volt Velencének, de az 1938-as év végén már csak 130 000 ember élt itt, kétszázezren hagy­ták el a várost az elmúlt tizenegy év alatt. Az emberek a környező városokba költöznek, munkát és életet keresve. El­lentmondásnak hangzik, hogy ott keresik az életet, ahol az erősen szennyezett levegő a tüdőbajt és a légzőszerv! meg­betegedéseket már mindennapossá tette, de Így van. Ezek a városok biztonságot ígérnek, amelyet Velence már nem tud megadni. A lagúnák szépsége ugyanis haldoklik... <e>. BUKARESTI MOZAIKOK A vendég, látogató, turista az alattomosan kúszó halált nem veszi észre. Megérkezik autóval vagy vonattal, átha­lad egy hosszú hídon, majd átszáll egy motoros csónak­ba, és gyerünk a Grand ca- nalon égészen a Szent Márk térig. Jobbról-balról gyönyörű paloták sorakoznak. Több mint négyszáz van belőlük Velencében. De Gior- gia Bellavitise mérnök meg­állapítása szerint ebből alig száz van jó állapotban. A többi vár... Mire? És mire vár egész Velen­ce? A válasz egyszerű: A cso­dára, amely megmentené a haláltól. Ha ez a megmentés sikerül, valóban csoda lesz. Velence ugyanis lassan be­leveszik a tengerbe. Nem az a probléma, hogy a víz szint­je emelkedik, hanem a vá­ros aránylag gyorsan és vá­ratlanul süllyed. Évente három millimétert. Ez látszólag csekélység, de az elmúlt ötven év alatt íizenpyolc centimétert tett ki, és amint a szakértők ki­számították, 2000-ben ez a süllyedés gyorsasága kétsze­resére növekszik. Ez azt je­lenti, hogy a századfordulón a víz elönti a házak föld­szintjét. A fenyegető magé diáról legjobban a híres Dó- XSé'palötábarT győződhetünk meg. Az oszlopok talpazatai, melyek a 14. században szi­lárd alapon álltak, ma más­fél méterre süllyedtek alá. Mi az oka Velence pusz­tulásának? A tenger, mondhatnánk. És így igaz. A tenger is, illetve a kiszámíthatatlan tengeri áramlatok, amelyek lassan lemállasztják a szige: leket. Ezek az’áramlatok o- kozták a Lidó melletti Szent András erődítmény egy fa­lának leomlását. Minden hullám, amely Velence kö­veihez ütközik, a város lé­lekharangját jelképezi. E- zenkívül a nedvesség és a sós levegő szétbomlasztja a festményeket, freskókat, va­kolatot és a szobrokat. Állítsanak gátakat a vá­ros köré? Nem lehet. Szükséges, hogy a tenger vize behatol­jon a városba, mert a ten­geri áramlatok tisztítják a lagúnákat, és csatornákat, hisz ezekbe gyűlik az egész város szennyvize. Már tizen­öt évszázadon keresztül így szabályozza a tenger a város életét. Azonban a jótevő tenger veszélyt is tartogat tarsolyá­ban. 1944. november 4-én Velencét huszonnégy óra a- latt kétméteres vízár öntöt­te el. Amikor azt kérdeztük, mi az oka Velence pusztulásá­nak, ízt mondtuk, a tenger lsi . És még ki? Bármilyen hihetetlenül hangzik, de az is, aki ma legjobban kiált Velence meg­mentéséért — az ember. Mert ő az, aki a környé­kén ipari üzemeket épít és hozzájuk lakónegyedeket. Ehhez- vízre van szüksége. Ezért kutakat fúr, folyókat szabályoz, gátakat, víztároló­kat épít. És mert nem elég neki a szárazföld, a kibá­nyászott földet oda viszi, a- hol eddig tenger volt. Ha majd itt is szárazföldet te­remt, kezdi élőiről az épít­kezést. A tudósok megálla­pították, hogy mindez felbo­rította Velence talajvlzrend- szerét, vákuum keletkezett, és ebbe süllyed bele ma a város. Például a híres Rialto hídnál a talajvíz szintje az utolsó húsz év alatt öt mé­tert süllyedt. Valószínű, hogy a környéken kitermelt földgáz is hozzájárul a vá­ros romlásához. Ezt a Pó fo­lyó völgyében észlelt jelen­ségek alapján tételezik föl. Itt ugyanis a földgáz kiter­melése egy év alatt 40 cen­timéteres süllyedést idézett elő. Tehát az ember az, aki a mesés városnak a halálát i- dézi elő. Civilizációjával be- lekontárkodott a természet­be és a lagúnák életének e- gyensűlyába. Az eredmény ismeretes — Velence haldoklik. Vajon lesz-e erő a meg­mentésére? Ha módosabb ember kí­vánja meglátogatni Bukares­tet, minden bizonnyal repü­lőgéppel utazik. Éz a leg­gyorsabb és legkényelme­sebb mód eljutni a Balkán szívébe, a Román Szocialista Köztársaság 1 350 000 lakosú fővárosába. Ilyenkor az első találkozás a várossal az Otopenl repülőtéren törté­nik. Ha a látogató történe­tesen először látogat ide, bi­zonyára már útközben kü­lönböző, nem mindig hízel­gő képek asszociálódnak képzeletében a Balkán szó említésekor. Annál kellemesebb megle­petés éri, amikor kiszáll a gépből. Otopenl Európa e- gytk legkorszerűbb repülő­tere. Ha az ember körülnéz a minden kényelemmel és eleganciával ellátóét légiki­kötőben, egy csapásra meg­változik tudatában a Balkán szó értelme. Nyomát sem ta­lálja azoknak az „ismér­veknek“, melyek ezt a szót fémjelezték. —o— A kevésbé „pénzes“ ember vonattal közelíti meg Buka­restet. Ez ugyan hosszadal­masabb, kevésbé kényelmes, viszont olcsóbb, és főleg o- lyan élményben részesíti az utast, amelyet a légi út nem tud biztosítani. Az ablakon keresztül ugyanis végigszem­lélheti Romániát majdnem egész hosszában. A lenyűgözően szép út tel­ve látnivalókkal. Predeal és Sinaia égig érő havasai, a mély völgyben a legendárls Olt vize zúg, majd minden átmenet nélkül kifut a vo­nat a beláthatatlan al-dunai síkságra. Feltűnnek Ploesti olajmezöi, és egy Óra múlva Bukarest szívében, a Gara de Nord pályaudvaron fékez a vonat. Az „újonc" itt Is kényte­len változtatni elképzelésein. A pályaudvaron tisztaság. rend — nyoma sincs a „köz­ismert“ balkáni „életmód­nak“. Erről egyébként az e- gész városban meggyőződhet a látogató. A pályaudvaron túl egy nagyváros forgatagába kerül az ember. Modern épületek, gyors és kényelmes várost közlekedés, pezsgő élet. Szé­les, végtelen hosszú utak és parkok, parkok... Bár át le­hetne belőlük néhányat tele­píteni hozzánkI Néhány perc utazás troli­val és a város központjában vagyunk. Calea Vlctorlel — Bukarest legismertebb utcá­ja. Valamikor itt volt a leg­több üzlet. Még most ts köz­pontnak számit, de a város építése folyamán vetélytár- sat kapott. Az újonnan épí­tett sugárutak — a Bulevar- dul Balcescu és a Bulevar- dul generale Maghera átvet­te a nagyváros központjának szerepét. Áruházak, üzletek, éttermek, üzletek, éttermek... Itt minden új, korszerű, a felszabadulás után épült. Es a város most is épül tovább. Oj nemzetközt szál­loda. Lakónegyedek. Az e- gyik Ilyen lakónegyed meg­látogatásánál majdnem ott­honosan érzt magát az em­ber. A Baltea Álba amolyan bukaresti Strkovec. De azért méqts különbözik valamiben. Nemcsak hogy sokkal na­gyobb, hanem vidámabb is. Nem érezni annytra a nagy lakótelepek kaszámyahan- gulatát, a házak nem ké­szülnek egy kaptafára. Vál­tozatos architektúra, vidám színekkel. Es még valami: a lakóhá­zak építésének befejezésével egyldöben befejezik a kör­nyezet rendezését ts. Min­denütt fű és virágok. —O— Három dolgot Irigyeltem a bukarestiektől. Az első a gyors és kényel­mes városi közlekedés. A második? Nem tudom, hogyan csi­nálják, de a föld alatti ká­belek, vízvezetékcsövek és csatornázás karbantartásit megoldották anélkül, hogy szükséges lenne feltúrni az utcákat. A harmadik a Flareasoa. Egy hatalmas tó, sőt e- gész tórendszer, ahol fü­rödni, napozni, csónakázni és vitorlázni lehet — a vá­rosban. Trolival a város bár­mely pontjából néhány per­cen belül elérhető. —O— A legszebb bukaresti él­mények közé tartozik a Fa­lumúzeum megtekintése. A város egyik legszebb park­jában építettek föl egy fa­lut. Itt összpontosul Romá­nia sokrétű lakosságának népművészete. Megcsodál­hatjuk itt a jellegzetes népi építkezési stílusokat az e- gész országból. Moldova, Munténla, a deltavldék, az Al-Duna, Erdély, mind-mind eredeti építkezéssel képvi­selteti magát. Házak, temp­lomok, gazdasági épületek. Nem utánzat — valóban e- redeti. A jellegzetes építke­zési remekműveket szét­szedték és Itt összerakták. A lakóházakat belső beren­dezésükkel együtt telepítet­ték ide. összesen 212 épü­let több mint tizenhatezer népművészeti tárggyal. Mél­tó képviselője Románia né­pet szellemi gazdagságának. —0— Valamikor Bukarestet Bal­kán Párizsának nevezték. Nem tudom, hogyan nézhe­tett kt akkor a város. Ma vi­szont azt tapasztaltam, hogy a Balkán elnevezés ama rosszalló értelmezése alap­talan, mert valóban egy Pá- rízs-szerü várost építettek. —hr— Gyöngyszem a Zerevsan folyón A Zerevsan folyó nemcsak a büszke Szamarkandnak, hanem a szép Bucha- rának is szülőanyja. A folyón át csak 270 kilométer távolság választja el a két várost. A mai technika állásánál ez egy kő- hajításnyira van csak. Főleg ha tudatosít­juk, hogy az Üzbég SZSZK területe 450 ezer négyzetkilométer, és maga a bucharai ke­rület nagyobb, mint köztársaságunk. Vala­mikor azonban nem ismerték az autót, az autóbuszt és vasutat. Az első vasutat 1888- ban építették Bucharában. Addig egyetlen összekötőt a világgal a karavánok jelentet­ték. Erre vezetett a híres „Arany út“ és a a legendás „Nagy selyem út“, mely Bizán­cot kötötte össze Kínával. A legelterjedtebb „jármű" a teve volt. Csak az érdekesség kedvért: a teve napi átlags^iessége 40 ki­lométer. A múlt században tehát ez a „kő­hajítás“ egy heti utazást jelentett. Kétezer éves létezése alatt Buchara sok uralkodót és emirt kiszolgáit. Egyikük épí­tett, a másikuk rombolt. 1220-ban ide érkezett hadseregével Dzsin- gisz kán. Buchara harc nélkül behódolt, ezért megígérte Dzsinglsz kán, hogy nem rombolja le a várost. Azután azonban kö­vetelte a város összes kincseit. Amikor a kincseket eléje rakták, kevesellette. De többet senki sem volt hajlandó adni. Ezért el­határozta, mégis lerombolja a várost, de megkíméli a hét legszebb épületet. Lehet, monda csak az egész, de annyi bizonyos, Buchara az egyike azon kevés városoknak, ahol a mongolok dúiása előtti épületeket találunk. A mohamedán vallásnak Bucharában és környékén nagy befolyása volt. Például a Kalan mecset befogadóképessége tízezer ember. A múlt századokban minden isten- tiszteletnél tömve volt. Ma már fölösleges az impozáns méret. Habár az idősebb kor­osztály még tartja vallását, Allahnak ma már nincs semmi befolyása az emberekre. A szovjet hatalom eredményes harcot vívott az emberek gondolkodásáért — ez persze nem jelenti azt, hogy érzéktelenül elnyom­na m'ndent, ami a vallással összefügg. Portosan azon a helyen, ahol ma a gyer­mekszanatórium áll, volt az emir háreme. A falak díszítése gyönyörű. Például a „sakkteremben“ évente változtatták a dí­szítést A falak ornamentális burkolatát é- vente négyszer szétszedték és új díszítés­sel pótolták. Az ernirnek álladóan 200—250 „felesége“ volt a háremben. Emellett „szak­értői" . szüntelenül járták a környéket és a 9—18 éves kislányok legszebbjét kiválasz­tották a hárembe. Az emlr hatalmának jelképe az Ark erő­dítmény a város közepén. Négy hektáron terül el, és egyes részei Buchara legrégibb építkezései közé tartoznak. Régebbiek a több mint ezeréves Iszmaila Szamani mau­zóleumnál. Az Ark kapuja felett évszáza­dokon keresztül egy nagy korbács függött, mintegy jelképezve az emir korlátlan ha­talmát. Az erőd előtti téren könyörtelenül alkalmazták is ezt a hatalmat. Bármilyen kihágásért az emir mint az élet és halál ura, elrendelhette a legszigorúbb büntetést. Ha jó napja volt, kegyesnek bizonyult, csak hetvenöt botütéssel sújtotta a bűnöst. Har­minc-negyven ütés után rendszerint beállt a halál. Ha a vádlott kibírta a büntetést, életfogytiglani börtön várt rá a földalatti kazamatákban. Legszigorúbban a lázítást büntették. Még 1917-ben is végeztek ki em­bereket, köztük az üzbégek nemzeti költő­jét, Ajnit. 1920-ban pedig legálisan embere­ket adtak el rabszolgaságba. Ennek az álla­potnak 1920 szeptembere vetett véget, ami­kor megérkezett a M. V. Frunze vezette Vö­rös Hadsereg, és az emir elmenekült. A szov­jet hatalom Bucharában most ünnepli ötve­nedik évfordulóját. A legnagyobb változást, amelyet Bucha- rának és környékének hozott a forradalom, a vízzel való ellátás jelenti A sivataggal folytatott harcban a víz mindig a legértéke­sebb kincsek közé tartozott. A középkorban húsz nagy tartályba gyűjtötték a vizet az esős időszak alatt. Amikor aztán elfogyott, szomorú napok következtek Bucharában. De amíg tartott, addig sem örülhettek a lako­sok, mert a tárolt víz gyakran hatalmas járványoknak volt az okozója. Ma az egész várost korszerű vízvezeték-hálózat látja el Ivóvízzel. Korszerűsítik a csatornázási rendszert is. Hogy ez mit jelent az ottani száraz és hőségtői gyötört vidéken, csak nehezen tudjuk elképzelni. A vizet a ku- jungmozarszki víztároló szolgáltatja. Kiter­jedése 27-szer 12 kilométer. Továbbá a Komszomolszkoje nevű mesterséges tó. Mindkettő a Zerevsan folyótól és egy öntö­zési csatornán- keresztül az Amu-Darja fo­lyóból kapja a vizet. A forradalomig Bucharában ismeretlen fogalom volt az ipar. Ma a százezer lakosú városban 17 ipari üzem működik. Legelter­jedtebbek az élelmiszer- és a könnyűipar. A könnyűipari üzemek főleg helyi eredetű nyersanyagot dolgoznak fel, mint például a karakül-juhok bőrei, gyapot stb. De van már gépipara is, itt főleg kőolaj és földgáz kitermelésére használt berendezéseket gyártanak. Nem messze Bucharától gazdag földgázlelőhelyeket tártak fel. A gáz egy részét a helyi erőművek használják fel, a többi vezetékeken egészen az Urálig és Szibériába vándorol. Ha hozzátesszük, hogy a városnak több középiskoláján kívül három egyeteme, szín­háza és kilenc nagy könyvtára van, körül­belül képet alkothatunk, mennyit változott Buchara az emir dicstelen megfutamodása óta.

Next

/
Thumbnails
Contents