Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-10 / 45. szám

„Mégis ember vagyok,

Több, mint a csillag és több, mint a harmat.

Csak engem emészt az emberi gond, s a szerelem.

Ez ad nekem fájdalmat és hatalmat.“

Juhász Ferenc

Olyan Üzleteink még nincsenek, ahol boldogságot, nyugodt, elége-^ dett életet árusítanának. Sajnos.

Olyan társadalom sem létezik, amelynek gazdagságát, bőségét egyaránt élvezhetné minden ember. Habár törvényeink biztosítják ezt, tudjuk, hogy a valóság e- gészen más.

Vannak, akik egy kezükkel kezelnek hatalmas gépeket, egy kezükkel ölelik asszonyukat olyan szorosan, mint más kettővel. Egy kézzel, mert a másikat elvitte a gépszíj vagy a háború... Vannak, kik örökös terhet hordanak hátukon, amit a köznyelv púpnak nevez és vannak, kik félszemüket vesztették egy pajtásuk jóvoltából, aki épp gesztenyedobáló kedvében volt. Ök is emberek. Sőt.

A testi fogyatékosságúak számára nem építettünk intézeteket. Ez jó. Jó, hogy köztünk élnek, mert ha senkitől, tőlük mindig tanulhatunk kis emberséget, leckét vehetünk erős akaratból, önfeláldozásból, önzetlenségből és jobb lenne, ha a nekik szánt intézetek helyett nekünk — akik nem tudjuk eléggé értékelni, hogy mindenünk megvan, épek, egészségesek vagyunk, és sokszor nem tudjuk, mit csináljunk — építenének olyan iskolákat, de inkább óvodákat, ahol az említett „tantárgyakat“ majszolgatnánk...

1/

atona Mária huszonkét é- I 4 vés.

Ül a piciny íróasztal mögött, és én lehetetlennek tartom, hogy fekete trapéznadrágja jobb szára üres. Csak akkor eszmélek fel, amikor sétálni hív és kikiált édesanyjának a konyhába:

— Anyu, légy szíves a botomat.

Várok, míg felcsatolja műlábát.

Nem tart soká.

— így ni, most már akár táncolni is mehetünk.

A ház körül hatalmas kert, gyümölcsös, két-három paddal, meg hintával. „Felnőtt hintával“. Szédülés vagyok, de inkább a hányinger, minthogy szégyenben maradjak. Mária a „hajtó“, miközben mindenről cseveg, csak arról nem, ami miatt tulajdonképpen meglátogattam.

— Ha nagyon akarom, anyu nekem is megveszi a maxit. Azt mondják, Pesten már minden második lány abban jár.

Tudom biztosan, Komáromban ő lesz az első „maxis“. Egyetlen gyermek, szülei mindketten dolgoznak és mindent előteremtenek, amire Máriának szüksége van.

— Perszehogy megvesszük neki a hosszú kabátot. Boldog lesz. Mint akkor, amikor a korzón látta, micsoda divat lett a nadrág. Megtörtént, hogy egész délután a korzón ácsorgóit. Ez abból állt, hogy a Kormoránnál, tudja, a textiláruháznál, álldogált félórát, aztán minden kirakat előtt ugyanennyi ideig. Ha áll, még a mindentudó sem mondaná, hogy műlába van. A semmibe bámul, ezt már tudom. Mert a múltkor még a fotóüzlet előtt is félórát ácsorgóit. Az embereket figyeli, akik elmennek mellette. Akkor boldog, ha látja, hogy valaki érdeklődik i- ránta, sőt, még ha megfordulnak utána!

égy évvel ezelőtt lett igazi Máriává, korán felnőtté, addig csak Mari volt. Leérettségizett, sőt a közgazdasági egyetemre is sikeresen felvételizett. Júliusban rátalált a fiúra, akiről azt mondta, ő, vagy senki, (ne haragudj, hogy ezt is kikotyogom) de a Balatont már csak féllábúan látta meg. Bár sose engedték volna anyuék, hogy vele menjen... A Trabant talán még máig is ott hever valahol Székesfehérvár mögött.

— Végre kettesben lehettünk. Hajtott, mert azt mondtam, szeretem a gyorsaságot, úgy örültünk az első éjszakánknak... Sose került rá sor. A siófoki kórházba csak édesanyámék jöttek meglátogatni.

Jegyzőkönyvi másolatot mutat, az autóbaleset oka: a vezető gyakorlatlansága. Elszámította magát a kanyarban. Neki csak az orra vérzett, úgyhogy a mentők sokáig azt hitték, Mária ült a volán mögött. A fiú viselkedését mások egyszerűen eserbenhagyásnak könyvelnék el. A lányt azóta nem ismeri.

Mária lábát amputálták. Kérdi, érdekel-e milyen „nyavalya“ miatt? Igen, érdekel. Latin szavakat mond, és nevet, mert tudja, hogy úgysem jegyzem meg.

Beszélgetésünk ismét bizakodó jelleget kap.

— Azóta már sokszor találkoztam vele. Vagyis — mégsem. A legtöbbször átmegy az út másik oldalára és mindig akad valami, ami „leköti“ figyelmét. így látják; azok, akik ilyenkor elmennek mellette. Én mást Iátok.

M

ég most sem komolyodik el,

pedig úgy illene. Csak egy pillanatig tart, míg megtalálja a keresett szavakat:

Ügy látszik, pecches vagyok.

Ez az egyetlen lemondó mondat, amely ottlétem alatt elhana- zott.

— Na és, hogyan volt tovább?

—" Karácsonyra már egészen j rendbe jöttem, azaz hogy botla-' doztam, elcsúsztam. Begyulladt aj sebem, de ezután legalább megfő-! gadtam az orvosok minden szavát. Az egyetemről lemondtam.! Nevetni fog: a lépcsők miatt. Barátnőim is el-elmaradoztak, férjhez mentek és ma már csaknem mindannyian gyerekkocsit tolnak maguk előtt...

Kívülről úgy tűnik, hogy Máriánál minden rendben van, hiszen emberek között él, elégedett ésj megbékélt sorsával. Rettenetes e-i gyedüilétéről csak két ember tud-; szülei. Mindamellett, hogy figye-i lembe veszik túlságos önállósodását, segíteni akarnak rajta.

De hogyan?

Manapság kevés az egészséges fiatalember, aki egy rokkant lánnyal kötné össze életét. Miért is. hiszen ő egy „egész“ lányra jogosult. Hasonló sorsú fiatalokkal meg nem volt módjuk találkozni. Igaz, sehová se járnak, de így még talán jobban érződik Mária magránya. Isten őrizz, ő ezt sosem említette, egy szóval se. A könyveit bújja, állandóan olvas, és „veszedelmes" műveltségéről. én1 is meggyőződtem.

— Talán nem is arról van sjó, hogy Mária férjhez menjen. Egyszerűen jó barátokra, csevegő társakra van szüksége. Fiatal még! es nagy kár lenne, ha ezt az időszakot később teljesen törölné é- letéből, egyszerűen azért, mert nem tudná, mi is az voltaképpen.

fl.

_____________________

■ ■ négy éve hordoz, nem o- . .nehéz, hogy továbbra

is ne tudna egyedül viselni. De kettőnek biztosan sokkal köny,ietlne- Es miért ne köny- nyitsunk hasonló sorsú emberek eleten, ha módunkban áll. Megle- het, Losoncon vagy Léván, egy másik zátonyra futott olvassa riportunkat és talán lesz annyi ide- le’ "°?y tollat fog és ír szerkesztőségünknek, Máriának.

Keresd, keresse meg azt az ó- rát, amikor Máriának ír: Meglehet, nem tőle kap választ, de egy hasonló sorsú lánytól vagy fiútól. Ez mellékes. Fő, hogy megtalálják egymást, az élet módját, receptjét, és a helyes mércét annak használatára. Ha így lesz, akkor majd hamarosan eljön az a pillanat, amikor hónapokig nem gondolnak majd bajukra; arra, ami miatt elveszettnek és félembereknek érzik magukat.

Nagy azok száma is, akiket férjük elhagyott, mert nem tudtak harmadikat ajándékozni a család- r.ak-.^em tartoznak ugyan a testi hibával sújtottak közé, de ók tudjak a legjobban, hogy menynyi a közös vonás életükben. Szívesen rendelkezésükre bocsátjuk a szlovákiai gyermeknevelő intézetek címét, esetleg jótanáccsal is szóigaihatunk. Ehhez csak az' szükséges, hogy tudjunk róluk. I Segítünk szívesen, hiszen emberek vagyunk.

ZÄCSEK ERZSÉBET

l

1893-ban született Biharugrán az „also soron“, ahol egyfelől az urasági földek zárták el a paraszti szemhatárt, másfelől pedig a nagyutcai módosabb kertek. Nehéz gyermekkor után tizenhét éves korában felárva maradt, nyakába szakadt a család minden gondia

baJ°kra Iegényes vállalkozó kedvvel felelt: beállt kőműves- inasnak, vegigtanulta az építőipar úgyszólván minden szakmáját és k°Zrm bekalandozta a környéket is. Egyhoidas gazda és kőműves- seged lett. Az első világháborúra uZ ° ?SZ 6S az orosz barcté- r®" harcr0- Az összeomlás után hazatér falujába. a forradalom- ban nagyobb szerepet nem vállal a Tanácsköztársaság bukása után kat?vi he,y' internálásra í- teltek. Politizál, megnősül, dolgozik, míg egyszer tollat fog. A fél- L®. ?a^afzt> T-élíg mesterember ?Z?bo -aJ^an 9azda9 élményanyag halmozódik fel, és egészül ki az önművelés szenvedélyes igényével.

Harminchét éves korában írta le „írói igénnyel“ az első betűt. Első regényét, az Embereket a Sylvester-nyomda adta ki, maid utana rögtön a Franklin is megfordították. " Ídeffen nye'Vekre Szabó Pál későn lett íróvá, de irodalomba lépése nem akárrnilatróia0 t M- k°r le9na9y»bb Pró- zairoja, Móricz Zsigmond üi

nagy írót küldött a falu“ című í- rasaban mutatja be a Nyugatban. Móricz ezt írta róla 1931-ben: A- dy Endre: Vér és arany. Azóta nem volt bennem ilyen izzó és olvadt laz, öröm és meghatottság irodalmi jelenség előtt, mint ma, hogy elolvastam egy új ember uj könyvét. Szabó Pál, aki ír- ta, hat elemit végzett... Van neki egy holdja! Van neki egy talpalatnyi földje! És azon a földön úgy meg tudta vetni a lábát, hoqy öve az egész falu. övé minden embere, férfiak, és nők és gyer- mekelt, és az övé minden hanguSzabó Pál 1930-tól valósággal ontja müveit. Folyóiratokat szerkeszt haladó politikai tevékeny- iähB k' a néPi írók osoport- Ízm3?- íí“nCZ ^s'ffmond előtt a , Címü folyóiratot, majd a Szabad Szó című paraszt- ujsagot szerkeszti. A Független Kisgazdapart, később a Nemzeti Parasztpart egyik alapító tagia és elnöke. 1945 után mint országgyűlési képviselő és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának einö- ke majd az Elnöki Tanács tagia tevékenyen részt vesz a magvar politikai és társadalmi életben! Pánit0 re9en,vet követte a többi: k’ ,vasarnaPok. Békalencse, Sk stb ’ Haran9°znak, Szaka!

.íís;,“,;;;

£WSS;ä£:

, * átesettek, rongyparasztok

üT«S diallUrak éS 16 emberek fö- lott^diadalmasan zeng az élet líírói pályájának második szakara Lakodalom, Keresztelő, Böicső cm« regenytrilógiájával kezdőfán iaÍoTVe 3 falszabadulás u- * 1949-ben Talpalatnyi föld

~l'r!ent meg és film" is k í

lőtt e, .- A felszabaduiás elott ez a mu fejezte ki leghívebben Szabó Pa! mondanivalóját. A trilógia azért készült, hogv Piros Gozek házasságában a „szép szegénység" életéről beszéljen,Pa „faJóskaS SZOm°rú‘! e»enében. Góz • regeny főszereplője,

nem kiemelkedő hős, életre szóló nagy cselekedete nincs, másoktól mégis megkülönbözteti, hogy elszántán dolgozik, s nem enged! hogy családja elmerüljön a szeMeghalt

SZABÓ

PÁL

génységben, a kietlen nyomorúságban. Kevés földjén virágoskertet teremt, s él, ahogy tud, néha ugyesicedve, lázadó indulatait is lefojtva; kitölti azt a keretet, a- melybe beleszületett, ám azt hiánytalanul.

Nem is csak szépek, harmato- -V es derűsen csillogók Szabó Pál tájképei: Soha máskor nincsen ilyen színe, szaga a határnak, mint április elején. Köny- nyu szél fújdogál délnyugatról a mező zsendül, a vetések egyh’elvt a-rnak’ szinte haragoszöldek, máshol csak zöldek, közönségesen, de a nap iránt, inkább gyen- gesargak s a föld omlós, porha- nyos, a dűlő megszikkadt s a keréknyomok olyanok, mint megannyi szíj. Az ég kékje mélysége!eü«i!n?ly és vé9telen; távol egy erdobokor mellett gyúródik a fény, mintha folyna s magával so- dórja a távoli tájak fáit, erdőit.

A gép menet közben hol erre, hol arra billen, aszerint, ahogy háiiik vagy emelkedik az út.“

Szabó Pál világát átitatja az é- letorom. Magának a létezésnek örul. Újra meg újra elgyönyörködik a termeszét látványában, az évszakok megismétlődő, de mindig újat is hozó egyszerű csodáiban. Hirdeti, hogy az életet az a- dott keretek között is élni kell, és lehet.

Legszebbhangjait a szerelmi történetekből ismerjük meg ö- rommel és meghatottsággal ír a szerelemről, fiatalok egymásra támlásáról, a házastársak életéről. A szereimet az élet nagy csodájának — ha nem a legnagyobbnak — véli, és természetes emberi megnyilatkozást lát benne. Meg azt is tudomásul veszi, hoov emberei némelykor vétenek az er- kdl.Cf . törvények ellen; szigorú itelet helyett azonban inkább kifigurázza őket.

Szabó Pált nem érte készületlenül a felszabadulás. A Bölcső zá- r (»jelentében megszólal a hit hogy változásnak kell jönnie: „A hitek azok jók, csak új igék kellenek a templomokba s új Angval az egyletekbe, mezőkbe, mert a régi papolásnak vége. Aki ezt hallgatja, elpusztul menthetetleAz új élet indulását, a földreformot, a politika küzdelmeit raiioÁa u mes az Isten malmaiban.

1948-ban irta a regényt. A felszabadulás falun játszódó történel- menek az Isten malmai máig a legjobb ábrázolása.

Az Üj föld című műve a szocialista szövetkezés útját választó parasztság átalakulásának re- genye. Az író legutóbbi naqylé- iegzetú vállalkozása a Nyugtalan volt CmÜ többkötetes önéletrajz

összegyűjtött, mintegy félszáz novelláját Most és mindörökké címmel 1948-ban adták ki. Dózsáról szóló, a harmincas évek végén irt történelmi regénye A nagv te- mető, csak 1947-ben jelenhetett meg. Színmüvei közül leginkább említésre méltó a Nyári ' zápor melyet a Nemzeti Színház mutatott be. Sikeres történelmi reqé- nye az Ahogy lehet.

Szabó Pál mindig szeretettel ír a fiatalokról. Regényeinek fiatal- jai mar mindent másként látnak es ítélnék meg, mint az idősebb nemzedek tagjai. Más törvények SMfojak meg az életben elfoglalt helyüket, természetesebb és nyíltabb a viselkedésük, őszintébbek a gesztusaik. A mai fiatalok természetes otthonossággal veszik birtokukba az élet kínálta új for! makat.

Szabó Pál meghalt, de életmú- Veítme9aI,í0tta’ az a mienk, idősebbek és fiatalok vegyük birto- kunkba.

Pazderák Bertalan