Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-03 / 44. szám
Az Északi-sarkvidék meghódításának történetében először tartózkodik egyszerre négy szovjet úszó kutatóállomás, a Központi Sarki Medencében. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Hidrometeoro- lógiai Főigazgatóság Arktisz- és Antar.ktiszkutató Intézetének állomásai, az Északi-sark -16, -18 -19 és -20 nagyszabású meteorológiai és oceáno- lógiai kutatásokat végez: tanulmányozzák a Jeges-tenger medrének domborzatát, az ark- tikus állat- és növényvilágot, szüntelenül figyelik az időjárást, a felhőzetet, vizsgálják a inonoszférát és a földmágnes- séget. A Központi Sarki Medencében 33 évvel ezelőtt kezdődött meg a sokirányú kutatómunka, amikor a pólus körzetében IVÁN PAPANYIN vezetésével négy szovjet tudós felállította az első szovjet kutatóállomást. Manapság az Északisarkvidéken végzett munka, bár változatlanul a legnehezebbek közé tartozik, már nem számit újdonságnak. Az idei sarkvidéki nyár folyamán például csupán egyetlen jegestengeri úszó jégtáblán működő kutatóállomás ellátására öt helikoptert, hét repülőgépet és három traktort biztosítottak. A sátorvároska mellett a traktorok megtisztították a jégfelületet és leszálló pályát építettek az AN-12-es négymotoros repülőgépek számára. A Jeges-tenger felett a leghosszabb légijárat egészen az Északi-sarknak minden szárazföldtől legtávolabb eső pólusára visz, ahol — elsőként a világon — szovjet úszó kutatóállomás működik. Az Északisark —16 2100 kilométerre van a legközelebbi szárazfödi ponttól, a sarki Tyikszi repülőtértől. Repülőgépek segítségével többszáz tonna rakományt szállítottak az úszó jégtáblákra, hogy biztosítsák az áttele- lők egész évi munkáját. Az állomáson dolgozó tudósoknak újabb fontos adatokat kell szerezniük, ellenőrizniük kell különféle hipotéziseket. E feltevések egyike különösen érdekes. Ismeretes, hogy a sarki medence jégtömegének zöme kelet felől északnyugati irányba mozog és a Grönlandi-tengerre jut el. Nemrégiben azonban olyan adatok birtokába jutottak a tudósok, amelyek azt mutatják, hogy az Arktiszon létezik egy különleges körkörös jég- és vlzmozgás is: a jég egy része hatalmas körben úszik a kanadai, alaszkai és Csukcsfélszigeti partok mentén. Ez a feltevés néhány évvel ezelőtt nyert megerősítést, amikor a Long-szorosban felfedezték a közben leszereli Északi-sark-8 elnevezésű szovjet kutatóállomás egyik kunyhóját. A jégtábla a rajta levő kunyhóval többezer mérföldnyi úton hatalmas kört irt le, és ismét a szovjet pároknál tűnt fel. Idén kora tavasszal olyan e- semények történtek, amelyek ugyancsak az említett hipotézist igazolják. — Akkor, márciusban — mondotta PAVEL MOROZOV, az Északi-sark-16 állomás vezetője —, hétszer nyolc kilométer kiterjedésű erős jégtáblánk úgy megtöredezett, hogy mindössze 105 méter széles és 250 méter hosszú töredék maradt belőle. Nem messze ettől a helytől az előző években az Északi-sark-2 és Északi-sark- 8 állomások a szó szoros értelmében kis híján elfogytak. Sürgősen le kellett szerelni mind a kettőt. Igen valószínű, hogy ebben a térségben egy láthatatlan áramlás van. A tapasztalatok alapján az Északi-sark-16 állomást is e- vakuálni kellett volna, hiszen az ott telelő 18 tudós, a 15 ház, a raktárak, a sátrak, a tudományos felszerelések egy kicsiny jégitöredéken maradtak. Ráadásul a jégtáblának még ezen a maradványán is repedések keletkeztek. A sarkkutatók azonban tisztában voltak azzal, hogy tudományos szempontból mennyire érdekes ez a térség, s ezért úgy határoztak, hogy legutolsó pillanatig a jégtáblán maradnak, illetve új helyet keresnek a tábor számára. Korábbi helyüktől három kilométernyire találtak is egy jégtáblát, amely alkalmasnak látszott erre. Most az állomás megtört vonalban sodródik tovább, méghozzá nem nyugat, hanem északkelet felé. Vagyis a feltételezésnek megfelelő irányba. Pavel Morozov így értékeli a kutatást: — Ha a sodrás irányával kapcsolatos hipotézis beválik, akkor páratlan adatok birtokába jutunk az Arktisz egy eddig kevéssé tanulmányozott térségéről, s még pontosabban adhatunk prognózist a Központi Sarki Medence jégtömegének mozgásáról. Ez pedig igen nagy jelentőségű az Északi hajózó úton, az Atlanti- és Csendes-óceán között történő hajózás szempontjából. A szovjet sarki expedíciók sokéves, tervszerű munkája számos fontos felfedezést e- redményezett a Központi Sarki Medencében. Az Arktisz valamennyi térképére felkerült a tenger alatti Lomonoszov hátság, amely az Üj-Szibériai szigeteknél kezdődik, majd az Északi-sark irányába haladva Grönland felé húzódik, és Grant Földjénél ér véget. A legutóbbi tudományos szenzációk egyike a Jegestengert két egyenlő részre osztó Hakkel hátság felfedezése volt. Létezését JAKOV HAKKEL szovjet földrajztudós elméleti úton már az ötvenes években kikövetkeztette. Ma már felkerültek a térképre ennek a víz alatti hegységnek a fő körvonalai. Tudósaink megállapították, hogy a hegység kialakulása még nem ért véget. A működő föld alatti vulkánok hatására időről időre megrázkódik a tenger. Hatvankét esztendő telt el , azóta, hogy ROBERT PEARY elhelyezte az Északi-sarkon a feleségétől ajándékba kapott selyemzászlőt', amelyet 15 éven keresztül testére csavarva vitt magával, valamennyi sarki expedíciójára. Később a szovjet a norvég és az olasz zászló is megjelent földünk legészakibb pontján. Senki sem állíthatta azonban abszolút biztonsággal, hogy éppen azon a ponton tartózkodott, ahonnan a hosszúsági körök kiindulnak. Ezt csak J. CSEREVICSNIJ, J. KOTOV és V. MALENYIKOV sarki repülők mondhatják, akik M. SZOMOV, M. OSZTVORKIN és P. SZENYKO tudósokkal, to* vábbá P. GORGYIJENKÖVAL, az Észak-22 expedíció mostani vezetőjével együtt pontosan az Északi-sarkon ereszkedtek le. Nemrég ugyanit^ szállt le egy kutatószemélyzetet száll!-' tó MI-4-es helikopter is. A pilóták és a tudósok hó- tömbökből gúlát építettek, tires pezsgősüvegben levelet hagytak ott valamennyiük aláírásával. A hidrológiusok le-* mérték az óceán mélységét: 4433 méternek találták. Végül a helikopter levegőbe emelkedett és .tiszteletkört írt le a szovjet állami lobogó körül. ______________I. Ciganov A tudósokat helikopterek szállítják a megfigyelés helyé-' re. A képen jól láthatók a hatalmas rianások. ÍSIíPÍé! EGY Oj BERENDEZÉS segítségével szovjet kutatók megfúrták az Antarktisz jégpáncélját a Mlrnij megfigyelőállo. más közelében. A fúrőlyukből 250 méteres fúrómagot emeltek ki. Ez a jégoszlop, amelyben vulkáni hamu, kozmikus por, ősrégi légbuborékok és valószínűleg spórák és baktériumok is konzerválódtak, nagy kincs a tudomány számára. A felszínre hozott mintadarabot a *Leningrádi Arktisz- és Antarktiszkutató Intézetbe szállították. •••••••••• A SZOVJET ÉSZAK építkezésein kipróbálták az úgynevezett „levegős“ vagy habpoliszttrol-betont, amely igen iá hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. Az építők véleménye szerint kiszoríthatja a hagyományos építőanyagokat: a téglát és a salakblokkot is. A Szovjetunióban több olyan gyárat helyeztek üzembe, amelyekben évente 300000 köbméter levegős betont készítenek. Repülőtéri diszpécserautomata Fiatal litván konstruktőrök információk feljegyzésére szolgáló automatát szerkesztettek. A Magma“ nevű berendezés 37 mikron vastagságú mágneses szalagjára egyidejűleg 24 csatornán rögzíthet feljegyzéseket. Az automata négy blokkból áll. Amikor három és fél óra elteltével az egyik blokk, kazettája kiürül, a következő blokk automatikusan bekapcsolódik. Az automata a diszpécserszolgálat és a pilóták munkájának pontos ellenőrzését teszi lehetővé. Egy kis UNESCO statisztika a könyvekről. A világon 1969- bea kiadott könyvek száma elérte a félmilliót. Európa (az 1937-es mérleg szerint) 210 000 kiadvánnyal, a legnagyobb könyvtermelő kontinens. A második helyen áll Ázsia 100 000 majd Észak-Amerika következik 70 000, Dél-Amerika 13 000, Afrika 8000 és végül Óceánia 3000 kiadvánnyal. HM ÉÜHRM 10 íj?™*** ¥ VÁZ 2101-ZSIGULI Szeptember 9-én a szovjet Togliattiban felépült Volgái Autógyár futószalagjáról legördült az első VÁZ 2101—Zsiguli jelzésű kis kocsi. A Volgái Autógyár (Volzsszkij Avtonobilnij Zavod) az olasz Fiat gyárral való együttműködés nyomán létesült. A „Zsiguli“ tulajdonképpen a világszerte népszerű Fiat 124 módosított változata. A két kocsi karosszériája lényegében egyforma, csupán az elülső és hátulsó útközökön van eltérés, illetve a kilincsek kivitele a Zsigulin korszerűbb. Említést érdemel továbbá, hogy a Zsiguli alváza az eredeti típusnál 30 milliméterrel magasabban van. Az ismert Moszkvicsnál 17 milliméterrel rövidebb. de 61 milliméterrel szélesebb, így az egyforma magasságnál a Zsiguli lényegesen biztonságosabb. Végül pedig a Fiat 124 típusnál lényegesen erősebb, teljesen új négyhengeres motorral van ellátva. Műszaki adatai: furat 76 mm, löket 66 mm. hengerűrtartalom 1198 cm3, kompresszió 8,8, maximális teljesítmény percenként 5600 fordulatszámnál 60 lóerő, akceleráció állóhelyzetből 100 km/óra 20 másodperc, maximális sebessége 140 km/óra, fogyasztása kb. 8 1/100 km. Ezen a kísérleti telepen az űrrepülés sugárzási viszo. / nyainak megfelelő körülményeket teremtettek. Itt nevelik, ugyancsak állandó megfigyelés alatt a kozmikus sugárzást imitálő kísérleten átesett kutyák utódait. ■■■■■■■■■ A közelmúltban még senki sem tudta, hogyan hat a kozmikus sugárzás az ember szervezetére. Az utolsó évtized során szerzett tapasztalat szerint a néhány ■ napig vagy akár egy hét- ig repülő űrhajósokra veszélytelen a sugárzás. De mi a garancia arra, hogy lényegesen tovább tartó repülésnél, például más bolygókra vivő hosszú utak során nem roncsolja a szervezetet a kozmikus sugárzás? Szergej Koroflov, a kozmikus berendezések egyik vezető tervezője néhány évvel ezelőtt tette fel ezt a kérdést a sugárbiológia szakembereinek. Akkor határozták el, hogy kísérletet végeznek ezzel kapcsolatban: földi körülmények között létrehozzák a bolygóközi térség sugárzási viszonyait. A kozmikus biológiában kialakult hagyomány szerint kutyák voltak a kísérleti alanyok. — Ma már összegezhetjük a kísérlet első eredményéit —, mondja Borisz Markelov, az orvostudományok kandidátusa. — A kísérlethez több mint kétszáz kutyát választottunk ki. Több mint három éven keresztül végeztünk besugárzást gammasugárzóval. Az állandó sugárzás mellett a napkitöréseket is utánoztuk. A kísérleti állatokat igen sok szempontból figyeltük meg, s a kísérlet végén is teljesen kielégítőnek találtuk állapotukat. A kutyák aktívak, mozgékonyak, kitűnő az étvágyuk. Vérük és csontvelőjük összetételében sem észleltünk semmi lényeges változást. Érverésük és lélegzésük gyorsasága a normális határok között maradt. A legtöbb nősténykutya egészséges, é- letképes utódokat hozott világra, vagyis a hosszú l- deig tartó sugárzás nem hat károsan az állatok szaporodási képességére. A sugárbiológusok folytatják kísérleteiket. Most azt vizsgálják, hogy más repülési tényezőkkel együtt hogyan hat a kozmikus sugárzás az élő szervezetre, ]. Ribcsinszkij
