Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-27 / 43. szám
9 LEHET PÁR KILÓVAL KEVESEBB? Nyakra-főre kapjuk a leveleket: „Segítsetek rajtunk, elhíztunk, szeretnénk pár kilét leadni!“ Na- gyón is értjük az ügyet. A bökkenő azonban ott van, hogy ezek a levelezők többnyire csak s z e - § retnének pár kilét leadni. Pedig ez az a terület, ahol szeret- 1 ni kevés. Tulajdonképpen akarni kellene. Az alapvető recept egyszerű: I mozogni kell. Állóképesség! gya- •; korlatokat és erőgyakorlatokat | kell végezni. Ne tévedjünk: sem a tá.vfutás sem a súlyemelés nem szerepel a paradicsomi élvezetek ranglistáján. Nem is ez a célja. Nem futni és nem súlyzézni jó, ha- » nem fogyni és élni jó! Nézzük a szakmát. Az álléképességi gyakor- latok fokozzák az anyagcserét, a ^ szív, a tüdő, a keringési szervek * működését. TÍZ KILÓVAL BOLDOGABBAN Futni kell. A módszer egyszerű. ; Fel kell húzni a tornaruhát, és le j kell menni a parkba, a rétre, a térre vagy akár az országút be- ( ionjára. Kezdj el kocogni! Két lé- ; pésre vegyél lélegzetet és két lépésre fújd ki! Ha kezd már túlságosan nehéz lenni, folytasd sétával! Addig sétálj, amíg a lélegzeted rendbe nem jön, a szemed ki nem tisztul. Most fuss tovább! Tíz percen, negyedórán át. Néhány j edzés után észreveszed, hogy egyre kevesebb megszakítással tudod végigfutni a tíz percet. Egy idő j után egyetlen iramodással lefutsz tíz percet, s akkor ünnepelheted magad egy kicsikét. Nem kell vágtázni! Legyen az iram könnyű és -j egyenletes! A munka pedig rend- 3 szeres. Ne add fel! Hetenként há- rom alkalommal — bármi történik is — fusd végig a magad kis táv- S ját! Futni mindenütt lehet, a láb mindig kéznél van. Mármost előfordulhat, hogy al- | kalmad nyílik ezeket az állóké- | pességi gyakorlatokat szárazföld helyett vízben is elvégezni. Egyet í ne felejts el: az úszás a súlyta- « lanság állapotában történik, futás | közben pedig mindig cipelned kell a magad 60-70-80-90 kilóját. Ez- i ért úszásból mindig kevés tíz f perc. Harminc perc könnyed ú- szás kb. tíz perc könnyű futásnak | felel meg. Ossz könnyedén, hosz- szú temnókkal, nyugodt, szabályos í: légzéssel. A fogyókúra nem kampány. Ne ;; hagyd abba, mert pillanatokon belül visszajön a leadott súly. A I mozgást folytatni kell, a fogyás az I optimális testsúlynál megáll, és a ; további gyakorlás akkor az optimális súly tartását szolgálja. NÉZZÜK AZ ERŐGYAKORLATOKAT! Az erőgyakorlatok a magas ka- Ióriafelhasználás útján fogyasztanak. A felesleges zsírréteg elég, leolvad, részben izomszövetté gyúródik. Néhány gyakorlat. A lábizomzat erősítésére: páros térdhajlítás, térdhajlítás széles terpeszben. A csípő, törzs és nyújtóizmainak erősítésére: mély törzshajlí- tásból hirtelen törzsnyújtás, ha- sonfekvés, lábfej rögzítése, a felsőtest emelése és süllyesztése. A csípő és törzs hajlítóizmai- j nak erősítésére: ülőhelyzetben pá- jj ros lábemelés lebegőülésben, ha- ;( nyattfekvés, lábfej rögzítése, fel- ulés. A vállöv és a kar izomzatának 7 erősítésére: kartámasz a falon, karhajlítgatás és nyújtás fekvőtá- | maszban, lábak egy széken, kar- hajlítgatás fekvőtámaszfoan, iá- | bak egy széken. Ha mindegyik fajtából kiválasz- ?j tasz egy-egy gyakorlatot, és azt jj naponta egy percig gyúrod, bízó- | nyos idő múlva érdekes változásokat észlelhetsz a tükör előtt. Az ! álléképességi gyakorlatokkal (futás, úszás, kerékpározás, evezés) kiegészítve pedig... no, télre pár jj centit feltétlenül bevarrhatsz a tornaruhádon. És még csak halálra sem kell j) koplalnod magad! PETERDI PÁL árosra ŰJ IFJÚSÁG őszi ei; * a világ legjobb maratoni futója, DEREK CLAYTON! Minden idők legjobb maratonistái: 1. Derek Clayton, Ausztrália, (1942) 2:08:33,6 óra (Ezt az időt tavaly májusban Antwerpenben érte el) 2. Bill Adcocks, Nagy-Britatnnia, (1941) 2:10: 47,8 (Japánban, Fukuokában futott ilyen időt 1968-ban) 3. Jerome Drayton, Kanada (1945) 2:11:12,8 (Fukuoka, 1969) A bajuszos ausztrállal öröm interjút készíteni. Tolmáosnőnk, fényképészünk is ezt vallja. Villámgyorsan válaszol a kérdésekre, és nem mond közhelyeket. A világ legjobb maratoni futója talán nem is tudna sablonos mondatokkal visszalőni. Két perccel előzi meg minden idők második legjobb maratonistáját, és ez a két perc semmiségnek látszhat. A látszat még sohasem csalt azonban ennyire, mint ebben az esetben! — Két óra nyolc perc alatt megtenni negyvenkét kilométert? Legalább oly-an fantasztikus teljesítménye az emberi történelemnek, mint a repülő föltalálása, vagy a boldraszállás. Már a két óra tíz perc is megder- meszt, de még két perccel gyorsabban haladni? — Csak az tudja érzékelni, mit jelent ez az idő, aki legalább egyszer megpróbálkozott a futással, s legalább egyszer úgy érezte: nem bírom tovább. Erről a két óra nyolc percről ódákat és novellákat lehetne írni.-0— Lehet-e két órán belül futni a maratoni? — Nem hiszem. Fizikailag képtelennek tartom az embereket erre. A- mikor a kettő nyolcat elértem, fizikailag is, lelkileg is teljesen kimerültem; nem hinném, hogy ezt az i- ramot még fokozni tudná valaki. Az emberi gondolkodás meggyorsulhat, és vele együtt az élet ritmusa is, de fizikai alkatunknál fogva elképzelhetetlennek tartom ezt az időt elérni. Én magam három operáción estem át a kettő nyolc után. — Milyen operációikon? — A térdemet viselte meg az iram és az erőbedobás meg a pálya is túl kemény volt Antwerpenben. Azért mondtam, hogy fizikailag lehetetlennek tartpm a két órán belüli időt, mert már a kettő nyolcas iramnál is egy-egy ín vagy tokszalag fölmondta a szolgálatot. Ezért kellett operációra mennem. — Mire tud gondolni a fantasztikus, két óra nyolc perces „sebességű" maraton közben? Milyen a verseny forgatókönyve? — Az alapgondolat, amely a rajtnál és a verseny előtt mindig foglalkoztat: győzni kell. Másra aztán nincs is alkalmam gondolni. Arra kell összpontosítanom, hogy lelkileg és testileg is elég laza legyek, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassam, és győzhessek. Edzésen az ember morfondírozgathat erről-arról, esetleg nézheti a vidéket, de a verseny egészen más. — Mi segítette hozzá Antwerpenben, hogy ezt a fantasztikus időt futhassa ? — A körülmények kiválóak voltak. Egyenes, lapos volt a pálya, jó volt az idő. Éjszaka futottunk, nem volt hőség. Elült a szél is. Ezen kívül nagyszerű csoportba kerültem, japánok közé, akik öldöklő iramot diktáltak. Egyszóval: összejátszottak a legfontosabb tényezők, minden az e- redmény és eredményesség érdekében történt. — Van-e Ausztráliában hagyománya a maratoni futásinak és milyen a konkurrencia? — Erre a kérdésre egy kicsit részletesebben próbálnék felelni. A maratoni futás elsősorban szellemi megerőltetés. Húsz kilométeren túl, a- mikor az ember úgy érzi, hogy képtelen tovább menni, mert belehal, elő kell szedni a lelki energia tartalékait, és ez különleges erőkifejtést kíván. Az ausztrál maratoni futók nagyrésze nem bír még többet szenvedni a még jobb eredményért nem képes ^fizikai kondíción kívül lelkit is szerezni. 2:20 körüli időre képesek, és én ezt az időt nagyon közepesnek és gyengének tartom. — Mi vonzotta a maratoni futáshoz? A többiek fölött aratott győzelem vágya, vagy az, hogy saját magát is legyőzve érjen a célba? — Szeretek mindenben és mindenütt győzni. A győzelem fenséges dolog akkor is, ha ellenfeleink fölött diadalmaskodunk, de akkor is, ha saját mugunknak bizonyítjuk be, mire vagyunk képesek. Szeretnék a müncheni olimpián aranyérmet szerezni. Legalább az az érem maradjon meg emlékül, ha egyszer — és erre egész biztosan sor kerül — megjavítják az időmet. És még valamit: olyan területen, ahol nem érzem magam otthonosan, nem versenyzek, mégcsak szerencsét sem próbálok. Abból ugyanis, hogy nagyon szeretek győzni, az is következik, hogy veszteni egyáltalán nem szeretek. — Az edzésekhez és magához a futáshoz rengeteg energia, akaraterő kell. Honnan gyűjti az erői? — Mint mindenhez, ehhez is alkat, feltételek kellenek elsősorban. Én úgy vélem, már a születésünk pillanatában eldől, mire leszünk az élet* ben képesek. Mert a legfontosabb: a fizikai és a lelki hajlam. Akaraterőnket is csak úgy tudjuk fokozni, ha képesek vagyunk rá, vagyis ha szervezetünkben megvannak azok az nergiatartalékok, melyek felszabadítása után újabb összpontosításra leszünk képesek. — A világ legjobb maratoni futója is ember. Mi érdekli a futáson kívül? — Nagyon sokat olvasok, más sportokat (elsősorban a golfot) is űzök, és nem vetem meg a csinos fehérnépet sem. — Mit olvas? — Elsősorban életrajzi műveket, mert mindig érdekeltek azok az em-1 berek, akik elértek valamit az élet-* ben, akik bizonyítottak, győztek, siJ keresek voltak. Mindig azokat becsültem, akik vitték valamire az é- letben. És éppen a maratoni futás kapcsán jöttem rá: Minden ember képes valamire. Mindenkiben szunnyad valamilyen ösztön, csak föl kell fedezni és éLni kell vele. Az egyik maratoni futó, a másik űrhajós, de mindegyik képes valamire! Kölár Péter fölvétele Batta György MISKOLC A KEMÉNY ÖKLÖK JEGYÉBEN... A magyarok mindig számottevő képviselőkkel rendelkeztek az egyik legférfiasabb sportágban, az ökölvívásban Is. Szakvezetőik évek óta hangoztatták, hogy a fiatal tehetségek számára az eddiginél lényegesen jelentősebb bizonyítási alkalmat kell létrehozni. Már 1968-ban az AIBA (az ökölvívók világszövetsége) ülésén rámutattak, hogy az ökölvívás térhódítását nem tudják kellőképpen szolgálni, a regionális jellegű eddigi versenyek. nem adnak alkalmat a külön böző korosztályok képviselői számára, de nem elégítik ki a felnőtt ökölví vők igényeit sem. A magyar indít ványt a legjelentősebb ökölvívó nagy hatalom, a Szovjetunió Is támogatta, de az első amatőr ökölvívó VB meg rendezésének magyar ajánlatát leszavazták. A legfőbb kimondott akadály a pénzügyi kérdés volt, féltek a tetemes költségektől. A magyar ökölvívó szakemberek nem adták meg magukat sorsuknak, s az AIBA londoni ülésén újabb tervvel rukkoltak ki. Azt ajánlották, hogy a 21 éven aluliak számára rendezett úgynevezett Emil Gremaux kupa helyett rendezzék meg a juniorok Euró- pa-bajnokságát. Az indoklás kézzelfogható volt: a különböző kupaküzdelmek a nagy anyagi megterhelések miatt egyre zsugorodtak, s a végén már csak hat volt a részvevők! száma. A tagállamok nagyobb része legfeljebb 5-6 minőségi ökölvívóval rendelkezett, ez pedig kevés a csapatsiker biztosításához. A magyar terv a 20 éven aluliak egyéni versenyét szorgalmazta. Olyanokét, akik eddig még nem győztek az EB-n, vagy az olimpiai tornán nem szereztek helyezést. Vita tárgya volt, hogy milyen legyen az alsó korhatár. Végül a magyar szövetségre bízták a részletes terv kidolgozását. A bukaresti EB során ismét csak elméletileg fogadták el a megrendezés tervét, de már kijelentették, hogy az első rendező állam Magyarország lesz. Csak 1969-ben, az AIBA európai titkárságának ülésén jött létre a végleges döntés: a junior ökölvívók e- gyéni Európa-bajnokságát minden páros évben megrendezik, s azon a 17- 20 éves versenyzők vehetnek részt, az FB-n és az olimpián helyezést elértek kivételével. A megrendezéssel kapcsolatban más megszorítás nincs. A versenyzők 11 súlycsoportban küz. denek. Az AIBA a végleges tervet Rómában, 1969 szeptember 26-án hagyta jóvá, és ott a magyar szövetség már felmutatta a megrendezés pontos lebonyolítási mikéntjét. Miskolc 1970. november 8. és 15. között Európa legjobb junior ökölvívóinak házigazdája lesz, ott rendezik első Eurőpa-bajnokságukat. Az említett időpontra teljesen elkészül a minden igényt kielégítő sportcsarnok, amelynek előállítási költségei 50 millió forintra rúgtak, s a kemény öklű tehetségek számára szabad a szőritől. íj « K0ZEPISK01AS0K SP0RT1A: EGY ILLÉS — FÜLEKRŐL A népszerű zenekarhoz csak a névazonosság fűzheti Illés Máriát, a Füleki Magyar Tannyelvű Középiskola II. C. osztályának diákját, aki az elsők között ragadott tollatt, hogy fölajánlja közreműködését, és időnként beszámoljon iskolája sportéletéről. „Először is be szeretnék mutatkozni. Illés Máriának hívnak, 1953- ban születtem Füleken, s itt is lakom. Iskolánk II. C osztályába járok. Lányosztály vagyunk. Számomra szomorú ez az év, ugyanis ebben a tanévben nem szabad tornásznom, sem sportolnom. Pedig azelőtt aránylag jó aktív sportoló voltam. Különösképpen az atlétikát és azon belül is a távolugrást meg a rövidtávfutó számokat kedveltem A körzeti versenyen ezekben a számokban harmadik helyen végeztem. Sajnos reumatikus szívbetegségem miatt abba kellett hagynom a sportolást, és ez nagyon fájó érzés. Eddig minden évben kitüntetett tanuló voltam. Szeretném ezt a tanulmányi eredményemet megtartani. Az érettségi után vagy pszichológus vagy logopédus szeretnék lenni. Azt hiszem, már eddig is sokat írtam magamról, ezért most rátérnék iskolám sportvilágára. A Füleki Magyar Tannyelvű Áltanálos Középiskola nem tartozik azon iskolák közé, amelyről az újságok írnak. Pedig mind kulturális, mind a sportélet virágzik nálunk. Szeptember közepétől minden délután zajosak a sportpályák. Az egyes osztályok legjobbjai tanári felügyelet mellett edzenek, mert iskolai, később pedig járási versenyeken indulnak. Simon Andrásáé és Tóth Laios lelkiismeretesen foglalkoznak sportolóinkkal, pl. Molnár Gizellával, Geri Évával, Mák Ildikóval, Kurunczi Irénnel, Magyar Istvánnal, Mák Istvánnal és a többiekkel. Remélem, sok jó eredmény születik, sőt egy-két iskolai csúcs is megdől.“ Köszönjük Illés Mária jelentkezését, jó tanulást és mielőbbi í makkegészséget kívánunk, és várjuk az újabb beszámolót. A füleki diák-sportolóknak pedig újabb iskolai csúcsokat, sikeres szereplést kívánunk. i Zala József
