Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-20 / 42. szám
10 új ifjúság A BÖLCS SARASUK) GYOZEDELME Az emlékmű... a szabadító jelé ölelésre lendülő kar... Jákfalvai Elemér felvételei endes eső gyöngyszemei perdültek Iseum két évezredes plasztikáira, mosdatták a távolban, a város északnyugati oldalán, a Kámoni-arborétum farengetegét, amikor az Isis Szálloda negyedik emeletéről messzefu- tó pillantással kerestem a XIV. századból származó gótikus Perenoes templomot, ahol Hefele Menyhért, a XVIII. század nagy építőművésze álmodja örök álmát. Az emberiség történelmének filmszalagja visszafelé pergett agyamban, és láttam a nyergesen rakott bazaltkövekből épült nagyszerű utat, amely a Via Appiára, az utak királynőjére emlékeztetett, látni véltem Lucius Maximi filius sírkápolnáját a Sírok Útján és a forum pompájában ragyogó márványtáblát, a „Divo Claudio", a halála után istenné avatott Claudius császár nevével. Mert Savaria az I. század első felében kapta városi rangját Claudistól, néhány évvel hamarább lett colonia, vagyis teljes jogú város, mint a Rajna mentén Co- lonia Agrippina (Köln) és 150 évvel korábban, mint Pannónia Inferior, Alsó-Pannonia fővárosa, a Duna menti Aquincum. Korabeli híradások szerint szépsége, fénye, gazdagsága vetekedett a legszebb olasz városokéval, tehát nem csoda, hogy a római császárok is sűrűn látogatták. Rótta köveit Do- mitianus, Septimus Severus, a IV. század elején innen keltezte egyik rendeletét Nagy Constantinus is, amikor Campona (Nagytétény) mellett leverte Rausimodus szarmata királyt. De valahol, tudatom mélyén, Sarastro áriája zendült. Az Isis templom jóságos főpapja hirdette, Monostatos sötét föld a- latti folyosókon át vezeti végső rohamra az Éj királynőjét, hogy elpusztítsák a világosság erőit. Sarastro jóslata beteljesült: a várost 455 szeptember 7-én pénteken elpusztította a földrengés és ez után csak 860-ban említik az oklevelek Savariát, mint létező települést. A magyar honfoglalás után a győri püspökség fennhatósága alá került, 1273-ban II. Premysl Ottokár foglalta el, 1445-46-han III. Frigyes és Hunyadi János harcolt érte és 1490-ben Miksa főherceg, III. Frigyes császár fia vette birtokába. Pusztult a Bocskai-háborúkban, tüzek pusztították a Rákóczi-szabad- ságharc idején, az évszázadok egyre újabb szenvedést hoztak és a nyugati világ határán elterülő Szombathelyen nehéz kölöncként nehezedett a lelkékre a mindent megbénító nyomor. Aztán a Romkert kövei között ismét felsírt Sarastro, mert minden eddigdknél pusztítófab vihar közeledett a város felé, a sötétség barna farkasai vértől szennyes agyarakkal rohantak rá az egyszerű, szegény, békét és munkát óhajtó, a szeretet erejében bízó Papagenókra és Papagenákra. Amerre jársz, emlékek tornyosulnak eléd. Szombathelyen született Magyar László a híres utazó, Horváth Boldizsár jogtudós, Márkus Emília a századforduló magyar színészetének egyik legnagyobb női képviselője, Wälder Gyula a nagynevű építész és Derkovits Gyula festőművész, a kommunista alkotó, a magyar munkásosztály harcosa, szenvedésekkel telt é- letének művészi ábrázolója. A második világháború borzalmas eseményei következtében Szombathely Magyarország ötödik legromosabb városává vált. 4471 épületéből 3375 megrongálódott. 312 megsemmisült, kb. 1200 lakás lakhatatlanná vált. Három hídját felrobbantották a németek, vasúti berendezése úgyszólván teljesen elpusztult, a pamutipar pedig felmérhetetlen károkat szenvedett. — Könny, vér, szenvedés, mozdulatlanság — ez volt nemcsak a második világháborúból, hanem az egész Horthy-rend- szerből ránk maradt örökség — kezdte a beszélgetést G y u- rácz János elvtárs, Szombathely tanácselnöke. — Havisz- szapillantunk, elmondhatjuk, hogy a hároméves terv vala- mennyire rendezte a károkat, de az igazi fejlődés kezdete 1957-1958-ra tehető, tehát egyidős az MSZMP nagypolitikájával. Budapest után elsőnek itt dolgozták ki eíőblb az általános, majd a részletes rendezési tervet, a „mit-mikor-ho- gyan" szempontok alapján. Akkor a városnak 50 ezer lakó* sa volt, ma a lakosság létszáma 65 ezer. Láttam az 1778-83-ban épült copfstílusú Püspöki palotát, Maulbertsch falfestményeit, a Székesegyházat, a Savaria Múzeumot, de láttam a Derkovits-Iakótelepet is, ahol eddig 2000 lakás épült fel, a KISZ és az Országos Takarékpénztár lakótelepeit és örömmel néztem, hogyan olvad össze a hagyomány a haladással. Mert ebben a városban a két világháború között egy kórház, egy gimnázium és egy csendőrlaktanya épült, ebben a városban állandó volt a munkanélküliség, a gazdasági pangás, a nyomor. Ez a város az urak Magyarországán az élet perifériájára szorult és unottan tűrte a kiúttalanság keserűségét, amibe csak néha lobbantott bíztató fényt a proletárok vörös zászlós megmozdulása. Ma: új falak hirdetik az új rend igazát! Ma: beton és U- veg öleléséből született húsz tantermes zeneiskolában 100 függetlenített zenepedagógus 1000 gyermek előtt nyitja ki a zene világának csodálatos kapuját és ezek a gyermekek néhány év múlva már nemcsak szívükkel, hanem agyukkal is megértik, hogy miről énekel a Varázsfuvola főpapja. A „szombathelyi műhely" illatát érezni az egész városban — a beton illatát. Nem, ez nem csoda! Ez a szorgalom, a szeretet, a bizalom megnyilvánulása. A jobbat, szebbet akaró, alkotó szorgalomé, a város iránt érzett szeretető és a pártbavetett megingathatatlan bizalomé. — A város lakói mindig lokálpatrióták voltak — folytatta a tanácselnök — most is azok, de magasabb hőfokon. Minden munkás és minden értelmiségi szívével, eszével és kezével egyaránt védi, fejleszti, szépíti Szombathelyt. Ennek egyik konkrét bizonyítéka, hogy a múlt évben 4,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Természetesen őrizni akarjuk a múlt alkotásait is, de ebből nem csinálunk dogmát. A korhű külső megjelenésben alakítjuk ki a belső jelent, így biztosítva a környezet nevelő hatását és a magasabb esztétikai élményt. Jelenleg 520 millió forint a beruházás tervösz- szege, tehát nem panaszkodhatunk. Legfeljebb azért, mert a munkaerőhiány nagy nehézségeket okoz. H iába vagyok régiségek rajongója, múlt k orszakok kutatója, Szombathelyen lenyűgözött a jelen szépsége, nagyszerűsége, megcsodáltam az új palotákat, a tiszta, rendezett utcákat, a város fölé adakozó anyamellként türemlő lágy-édes dombokat, ahonnan kacagó, vidám kamasz szelek indulnak az Iseum felé, .hogy huncut dalokat dudo- rássaanak a boldog, fiatal Papagenók és Papagenák fülébe. A Varászfuvola II. felvonásának 11. képében felragyog a napfény: a világosság győzött a sötétség felett. Tamino és Pamina immár szabadon járhatják a szépség és jóság útját... Vas megye 37 községének, városának határában pihennek a szovjet hadsereg katonái, akik életüket áldozták az emberiség szabadságáért... Szombathelyre 1945 március 16-án hozták el a vörös csillagos katonák a szabadságot. A város egyik csodálatosan szép parkjában hatalmas fehér emlékmű emelkedik. Két Iebbenő szárny, fennkölt, nagyszerű jelkép, minden hétköznapi patetizmustól szabadon, jövő felé törő lendülettel, de mégis szilárdan, mintegy emlékeztetve, hogy a gonosz Monostatos erői még mindig sötétséget akarnak... A Zeneiskolában ezer gyermek ismerkedik a hangok szépségével Egy jól felszerelt hivatal valamennyi fontos kellékét magában foglalja ez a 6,3 literes Jensen Interceptor autó. Televízió, rádiótelefon, írógép, diktafon, szövegsokszorosító, tárgyaló- és étkezőkabinet (ez utóbbi friss»* tárolható élelmiszerkészlettel és hűsítő italokkal) is rendelkezésére áll a „száguldva tárgyaló", vagy a megszokott munkáját utazás közben is végezni akaró elfoglalt üzletembernek. SOK A SZÖVEG A világ 240 millió tele- lonelőfizetöje naponta ősz- szesen mintegy milliárd- szor hívja fel egymást. Eddig a fővezetéken legfeljebb 2700 beszélgetést lehetett egyidejűleg folytatni, de annyi a beszélgetés, hogy ez kevésnek bizonyul. A Siemens-cég új erősítője 10 800 egyidejű telefonbeszélgetést tesz lehetővé. Tartok tőle — tudunk mi annyit beszélni, hogy még az új erősítő alkalmazásával sem vész ki a „mással beszél" jelzés tá-tá-tája! HARMINC KILOGRAMM MŰANYAG rejtőzik minden egyes NSZK-ban gyártott személygépkocsiban. Az autóipar az idén 140 000 kg műanyag felhasználásával számol; 1975-ig valószínűleg 50 kg-ra emelkedik kocsinként a műanyagrész. EBBEN AZ ÉVBEN JAPÁN előreláthatóan 5,5 millió autót gyárt. A Japán kocsikat Hondurastól Kongóig a világ 150 országának útjain megtalálhatjuk. Az elmúlt hat évben az autóexport 500 százalékkal nőtt, 1969-ben a termelés 20 százaléka, 850 ezer autó jutott exportra. Néhány szakértő azt Jósolja, hogy az export 1975-re eléri a 2,6 millió darabot. Az Egyesült Államokba Japán 1964-ben 6500 gépkocsit exportált, 1967-ben 70 ezret, 1969-ben 179 ezret. Az idén pedig mintegy 250 e- zer Japán autó talál gazdára az amerikai piacon. Lengyelországban tervezték a képen látható „Terra Star“ — „Sokéltű" járművet. A négy, szükség esetén nyolc keréken mozgó jármű jóformán nem ismer akadályt. Szárazon és vízen, egyenetlen és puha talajon egyaránt jól mozog. ÜJRENDSZERÜ FÜRDŐKÁDAT mutattak be Japánban. A fürdőző megnyom egy gombot, mire több nyílás lövelli feléje a megfelelő hőfokú meleg vizet. így a testet mindenütt éri vízsugár. Ugyanakkor működni kezd egy ultraszonikus sugárzó, amelynek hatására gyorsul a vérkeringés. SZOVJET KUTATOK szerint a tea ösztönzően hat a pa- l&nták növekedésére. A teával öntözött növények szára vastagabb, levélzete sűrűbb, erőteljesebb, mint azoknak a növényeknek, amelyeket nem így öntöztek. A HÁZI LEGYEK HATÓSUGARA két-három kilométer. Ezt a megfigyelést amerikai biológusok tették, akik több ezer legyet befestettek, s megtudták, milyen messzire jutnak el. LÁTHATATLAN ZSEBTELEFON A nyugatnémet SEL-cég olyan vezeték nélküli, láthatatlan hallgatógarnttúrát szállít UKW zsebtávbeszélő- rádiókészülékekhez, amely a nagyotthalló-készülékhez hasonló erősítőből és indukciós hurokból áll. A hallgatónál a szokásos megoldás helyett indukciós tekercset és egy hét tranzisztorral működő integrált kapcsolást alkalmaznak. A hallgató o- lyan kicsi és könnyű, hogy feltűnés nélkül elhelyezhető a fül mögött. Az indukciós hurok a felhasználó zakója alatt, a vállon helyezkedik el. A távbeszélő-készülék hallgatójának hüvelyéhez csatlakozik, és a hallgató tekercséhez közvetít.
