Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-13 / 41. szám
8 ■ I ifjúság A szobában ketten ültek, egyikük orvos volt. — Kihívtam ugyan, kedves doktor — mondta a másik —, azt azonban nem hiszem, hogy valamit is segít hetne rajtam. Persze, talán ajánl nekem egy jó ideggyógyászt. Az a gyanúm, egy kicsit... bediliztem. — Nem látszik betegnek — válaszolt az orvos. — Nem? Na majd meglátja... Hal- lucinálok. Minden áldott éjjel arra ébredek, hogy egy nagy fekete újfundlandi kutya néz rám merőn a sarokbői. Fehér a mellső lába. — Azt mondja, ébren van? Biztos ebben?. A „hallucínáciők“ gyakran csak álmok. — Ó, hát persze! Színtiszta ébren látom. Néha sokáig fekve maradok még, és csak nézek a kutya szemébe, éppolyan komolyan, ahogy ő néz erű gém. Általában meg szoktam várni, míg magától elmegy. De ha tovább már nem bírom elviselni, fogom magam és felülök az ágyban — erre aztán nyomban eltűnik! — Hm... különös... és mondja, milyen kifejezés van a kutya arcán? — Ügy tűnik, fenyegető, jól tudom, persze, hogy a pihenő állatok arca mind egyforma, s ez csak a művészetben van másként. De ez nem is valóságos állat. Az újfundlandi kutyák, mint tudja, szelíd tekintetűek; mi lehet hát akkor éppen ezzel? — Diagnózisom, sajnos, nem sokat érne: ezt a kutyát nem áll módom ban megvizsgálni. Az orvos jót nevetett a saját tréfáján. de azért szeme sarkából élesen figyelte páciensét. Aztán hirtelen így szólt: — Fleming, az az állat, ahogyan leírta, tökéletes mása Barton kutyájának. A páciens félig felemelkedett a székből, de aztán nyomban visszaült, és láthatólag közönyt próbált magára erőltetni. — Barton? Hogyne, emlékszem Bar. tonra... — mondta vontatottan. — Azt hiszem... vagyis úgy mondják, hogy... Nem volt valami gyanús a halála körül? A doktor egyenesen betegének szeme közé nézett, s így válaszolt: — Három esztendeje annak, hogy az ön régi ellenségét, Atwell Bartont holtan találták a szomszédos erdőségben. Valaki leszúrta. Csakhogy nem tartóztattak le senkit — nem volt bűnjel. Néhányunknak azért a- kadt egy-két „teóriája“. Például nekem. És önnek? — Mi? Hogy nekem?... Az ég szerelmére, doktor, hogy a csudába tud. hatnék én erről? Emlékeznie kell, hogy mindjárt az eset után... azazhogy jóval később ez után én átköltöztem Európába. Azt pedig igazán nem várhatja el tőlem, hogy néhány héttel megérkezésem után mindjárt holmi „teóriákat“ gyártsak. Az igazság az, hogy meg se fordult a fejemben az egész. Mi lett a kutyával? — Az talált rá Barton holttestére. Később aztán éhen halt a gazdája sírjánál. Nem ismerhetjük a véletlenek mögött rejtőző törvényt. Nem Ismerte Staley Fleming sem. Másként bizonyára nem ugrott volna fel gyorsan a székből abban a pillanatban, amint az éjszakai szél távoli, panaszos kutyavonítást hozott a nyitott ablakon át. Jó néhányszor Ide-oda nyargalt a szobában; az orvos közben feszülten figyelte. Végül a doktor elé állt, s emelt hangon, már-már ordítva tette fel a kérdést: — Mi köze ennek az én bajomhoz, dr. Haldertnan? ön megfeledkezett arról, hogy miért hívattam! A doktor felállt, kezét megnyugtatóan a beteg karjára tette; aztán szelíden így szólt hozzá: — Bocsásson meg, Fleming. Betegségét kapásból, persze nem állapít hatom meg... holnap... talán... Most kérem, menjen csak, feküdjön le nyu godtan, hálósznbáta áltálét azonban hagyja nyitva. Az éjszakát ma itt töt töm önnél, majd olvasgatok. Tud-e hívni anélkül, hogy ágvSből felkel ne? — Persze, csengővel. I — Rendben van. Tehát, ha bármi kellemetlensége támad, megnyomla a gombot. De anélkül, hogy ágyában felülne. Jó éjszakát. Az orvostudor kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben, az égő tűzbe bámult, és hosszan eltűnődött, persze csak valami apróságon, mert közben gyakran felkelt, megnyitotta a lépcsőházba nyíló ajtót — feszülten figyelve minden zajra —, aztán újból visszaült a helyére. Egyszer csak elaludt. Amikor felébredt, elmúlt már éjfél. Felszította a hunyó tűz lángját, kezébe vett az asztalról egy könyvet, s megnézte a címét. Denne- ker munkája volt, a Meditációk. Ta-1 lálomra felnyitotta, aztán olvasni kezdte. „Minthogy pedig úgy alkotá Isten: minden húsban lélek vagyon, s lakoznak ezért a lélek erői abban. Szintúgy bírja a lélek a hús erőit akkor Is. ha már belőle eliávozék ama más- világi életbe, s Ilyetén véghezvisz megannyi pusztítást kísértő széllé mek, alakmásoknak képeiben. Van nak még. akik azt is mondják, hogy nincsen az ember társ nélkül ebben, hanem az állat is bírhat hasonló gonosz Indítékkal...“ Ekkor a ház inegrázkődott, mintha valami súlvos tárgyat ejtettek volna a padlóra. A doktor gyorsan lecsapta a könyvet, szaladt az ajtóhoz, s rohant máris fölfelé a lépcsőn a hálószobába. Próbálta nyitni az ajtót — de zárva találta. Vállalval nekifeküdt, s ígv végül sikerült betörnie. A feldúlt ágy előtt, a padlón, ott feküdt Fleming pizsamában, és éppen haldokolt. Az orvos felemelte a haldokló kezét, s ekkor egy mély sebet vett észre a torkán. „Sejthettem volna“ — mondta magában, öngyilkosságnak vélve a dolgot. Halála után Staley Fleminget felboncolták. A vizsgálat állati tépőfog kétségtelen nyomára bukkant — belevágódva mélyen a nyak ütőerébe. Hanem a kutyát — azt nem találták. JOHN MORTO TEMETÉSE fohn Mortonson meqhalt: elmondta szerepének minden sorát „az emberi tragédiában", és leiött a színről. A holttestet remekmívű, üveges mahagóni koporsóba fektették. Á temetés előkészületet olyan rendben folytak, hogy ha az elhtinyt látta volna, maga is csak helyeselhetett volna. Az arc az üveg alatt nem nyújtott kellemetlen látványt: halvány mosoly látszott rajta, és minthogy a halál fáldalommentes volt, nem torzult el annyira, hogy klcstnosítása meghaladja a vállalkozó kozmetikai képességeit. Délután két órakor jöhettek el a barátok, hogy utoljára leróják tiszteletüket az előtt, akinek már nem volt többé szüksége sem barátokra, sem tiszteletre. Á család tagjai jóformán percenként járultak csoportosan a ravatalhoz, és könnyeztek az üveg mögött látható nyálas arc felett. Ez egy csöppet sem használt nekik; és nem használt John Mortonsonnak sem; a halál szomszédságában azonban ész és filozófia hallgat. Ahogy közeledett a két óra, a barátok is kezdtek szállingózni, és miután az alkalom megkívánta Illendőség szabályai szerint vigasztalták a lesújtott rokonságot, ünnepélyes arccal helyet foglaltak valamelyik széken, eltelve önnön mélyen átértett fontosságuk tudatával. Azután megérkezett a pap, és e mindent elhomályosító fényesség megjelenésére a kisebb fényforrások ragyogása egyszeriben megfogyatkozott. Nyomában jött az özvegy, kinek siránkozása betöltötte a szobát. Odament a koporsóhoz, s miután egy futó pillanatig rátétté arcát a hideg üvegre, gyengéden elvezették, és leültették egy székre lánya mellé. Isten szolgája halk, síri hangon fogott bele az elhunyt dicsőítésébe, és qyászos hangja — összefolyván a zokogással, melyet kiváltani és fenntartani igyekezett — emelkedett és süllyedt, elhalni és feltámadni lát szott, akár a haraqvó tenger. A komor nap még sötétebb lett hangjától; súlyos fellegek vontak kárpitot az ég elé, és hallható kopogással- megéredt az eső. Mintha az egész természet fohn Mortonsont siratta volna. Mikor a pap egy imával bevégezte magasztaló beszédét, elénekelték egy. zsoltárt, majd a koporsólapot tarló gyászolók elfoglalták helyüket a ravatal mellett. Mikor a zsoltár utolsó hangjai is elenyésztek, az özvegy o- dafutott a koporsóhoz, ráborult és hisztérikus zokogásra fakadt. Lassacskán azonban engedett a csltít- gatásnak. lehiggadt, és amint a pap szelíd erőszakkal elvezette onnét, tekintete a halott arcát kereste az ü- veg alatt. Hirtelen magasba kapta két karját, és egy sikollyal eszméletlenül rogyott a földre. A gyászolók a koporsóhoz rohantak, a barátok úgyszintén, mtq a kandalló párkányán álló Óra ünnepélyesen hármat ütött, mindannyian az elhunyt fohn Mortonson aröára meredtek. Aztán elfordultak; émelygés és ájulás környékezett mindenkit. Valaki i- tedtében menekülni akarván a borzasztó látvány elől, olyan erősen nekiütődött a koporsónak, hogy az e- gytk gyenge támaszték kicsúszott alóla. A koporsó lezuhant a földre, az üveg összetört. A nyíláson fohn Mortonson macskája mászott elő. Lustán leugrott a padlóra, fölállt, mellső lábaival nyugodtan meqtörölgette piros pofáját, aztán méltóságteljesen kivonult a teremből. • „Vadvirág“: „Kérem, közöljék le az én verstermékei-3 met" — írja levelében. Nagyon szívesen eleget tennénk kérésének, a versek színvonala azonban még a giicces s!á- gerszövegektől is messze el-1 marad. Nézzük: / Bele néztél a szemembe / sárga lombú fák alatt / könyörgök gyere visz- sza / és ölelj újra /. Erre a versre jeligéjének csak az első része vonatkozik. Lebeszéljük! • „Várlak“: Csak fellángolás! Hogy jobban elhiggye, olvassa el Vágy című versének néhány sorát: / Sok pompa, fény /sok nyomor, szürkület / arcomon végigfolynak a köny- nyek, I és bennem egy hang sikolyt: / Színésznő leszek! / — Versénél az eredeti helyesírást is megtartottuk! Lebeszéljük! • „FIAT LUX!“: Verseiben egyelőre sok a gondolati zavar, a Tógákat bukfenc. Az elkövetkezőkben ezekre a hibákra vigyázzon!» Olvasson sok verset! Tanulja a vers- a gon- dolalépítést! Ezenkívül témáiban is igényesednie kell! Jelentkezzen újra! • „Pulzárok“: Verseiben található néhány érdekes sor, de a vers összképében elsikkadnak. A modern verset a gondolat élteti, s ha az hiányzik, a szfnek, a képek is hiábavalók! Később jelentkezzen újra! HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunk első és második oldalán közölt A közöny és megvetés nem megoldás című cikk bevezető sorai sajnálatos műszaki hiba folytán hézagosán jelentek meg. A bevezető mondat helyesen így hangzik: „Részlet Alois Indrá- nak, a CSKP KB titkárának a Szocialista Ifjúsági Szövetség ostravai kerületi konferenciájának alakuló gyűlésén elhangzott beszédéből“ A SZERKESZTŐSÉG NATASA TÁNSKA: VII. A második számú módszer abból áll, hogy Csuka barátnői viszonyt teremt, és istenigazéböl megmozgatja Ponty környezetét, így például az üzemi étkezdében megismerkedik Ponty titkárnőjével: — Szép szvettere Van. — Igen.* már régi. de munkába jó. (Feltétlenül valami széppel kell kezdeni vagy olyasmivel, amit dicsérni lehet.) — A főnöke bizonyára elvárja, hogy öltözetével Is reprezentálja. — Ponty? Menjen már! Ha egy szép napon hélóingben ülnék az írógéphez, észre se venné. Az ilyen párbeszéd után Csuka összegez: Pontyot a nők nem érdeklik. Tovább szimatol, és a titkárnővel megevett századik ebéd után — miközben csokoládét, külföldi harisnyát hajszolt neki — megtudja, hogy nők nem járnak Ponty után, bár egy titokzatos női hang már két éve rendszeresen 'telefonál neki. Megtudja azt is, hogy szereti az áfonyát, Brahmsot és garzonlakásában akváriuma is van. CSINIBABÁT AKAR-E A PONTY? Ezekkel az értesülésekkel felvértezve. Csuka végre elhatározza, hogy valamiképp magára vonja Ponty figyelmét. Üres papírokkal, aktákkal vagy azok nélkül, mindegy, lényeges, hogy naponta gyakran ellibeg Ponty szeme előtt, miközben e nagyonis elfoglalt alkalmazott hatását kelti. Fontos a „szerelés", a ruha, amelyben ez a nagy lőfásfutás történik. Ponty megállapodott, nem kirívó tfpua, tehát feleségnek sem olyan lényt, akar, akit majd őriznie kell egy életen át. Hogyan is mondta édesanyám? Feleségnek csak a rendes, szerény. Igénytelen asszony jó. Modern erények? Hajjaj! Igen. de csak a más feleségével szemben. Csuka már rég rájött, hogy kispolgári arany- erények hirdetésevei megnyeri a férfiak kilencven százalékát, legyenek azok bármily modern felfogásüak. És így nem marad más hátra; a divatos piros nadrág meg a fehér pulcsi a ruhásszekrény aljára kerül, és ugyanarról a helyről Csuka kihúzza a rég elfelejtett sima angolkosztümjét, amelyben majd eljátssza a AZ ILYEN LÁNYT ÉDESANYÁMNAK IS BEMUTATHATOK nevű játék főszerepét. Ennek szerves része a Ponty Irodarész- iegén lebonyolított lótás-futás. foglalatoskodás, miközben tettetjük az illemtudót, nem tolakodót, és arcunkról íeri. hojjy a férfiak egy cseppet sem érdekelnek. Ez a hatáskeltés időszaka. Ponty úr kénytelen észrevenni, hogy környezetében él ágy szerény fiatal lány, akit ö nem érdekel, annak ellenére, hogy a vállalat minden lánya feléje meresztheti i szemét, és csak arra várnak, mikor kéri meg a kezüket. Es akkor jön ez a Csuka, akinek akcióra: szóváltás Ponttyal. Eldönti, hogy erre csak megfelelő körülmények között kerülhet sor. mint például a vállalati mulatság. Régi bevált módszerek segítségével kifürkészi, hol szokott Ponty üldögélni az előző mulatságokon, táncol-e, hogyan viselkedik stb„ és ezek alapján születik meg a terv is. Ponty titkárnőjével megegyeznek, hogy közösen mennek a táncterembe, ennélfogva természetes, hogy közös asztalhoz ülnek. És mivel Ponty ilyen alkalmakkor rendszerint egy asztalnál ül részlege alkalmazottaival, elkerülhetetlen, hogy már csak illemből is, ne táncoljon Csukával. Hogyan viselkedik Csuka? Ruhája — barátnőitől kölcsönkért — egyszerű, nem olyan, amit mindenki megbámul, mindamellett nem is ócska. Az arcán épp hogy van valami festék, nem iszik és iliemtudöan táncol. Ha ezek a dolgok netán sikerülnék Ponty figyelmét, tegyünk arról, és például táncoljunk mindig közvetlenül az orra előtt, hogy lássa. mi nem ragadunk úgy partnerünkhöz, mint a többi lány... Ponty nem szívesen táncol, és amikor már letudta minden kötelező táncát, az asztalnál marad é* csendesen nézelődik. Itt a pillanat. Csuka hirtelen ,.holtfáradt“ lesz és elutasítja a további táncpartnereket. Finom hangon a bácsikája akváriumáról és halacskáiról kezd beszélni Pontynak. Ponty örömmámorban úszik. Végre egy finom lélek, aki megérti kedvtelését. Az egyes halfajták etetésének ecsetelésébe kezd. míg Csuka Áhítattal hallgatja. Ez is fontos tényező, mert manapság kevés ember tudja áhítattal hallgatni a másikat. Ponty el van ragadtatva, es éjfél után, amikor Csuka készülődni kezd, elhangzik a szokványos mondat: Haza kísérhetem? Csuka sikere tökéletes. (Folytatjuk) az ö személye közömbös. Pedig milyen rendes lány.. Csuka ezzel kilépett a háttérből és rtiürls készülődhet a a további
