Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-06 / 40. szám
új ifjúság 7 FELEKI LÁSZLÓ A szabadságnak legjobban a gyermek örül. Ö még a nehézkedési erőről sem tud. -0Mivel az idő végtelen, a világegyetemben már minden előfordult, a trójai háború éppen úgy, mint Beethoven szimfóniái. —O— Az igazság felismeréséhez néha inkább bátorság kell, mint lángész. —0— A vállásalapítók kezdetben az emberek tudományos érdeklődését akarták kielégíteni. —O— A hagyományok tiszteletének a babona a legszebb példája. —0— A valóság tőlünk túlságosan függetlenül létezik. —0— Ha valaki az isteni gondviselés kifürkészhetetlen szándékával magyarázza a különböző szörnyű tömegkatasztrófákat, ez csak azt bizonyítja, hogy a vallásos ember néha milyen cinikus és kegyetlen tud lenni. Audrey ősi nemzetsége Ismét szertefoszlott egy mintaházasságról kialakított mítosz. A legújabb hírek szerint Marcello Mastroianni menthetetlenül beleszeretett legutóbbi filmbeli partnernőjébe, Faye Dunaway amerikai filmszínésznőbe. A színésznővel, akit a Bonnie és Clyde című filmből ismerünk, a Szerelmi idill forgatása közben ismerkedett meg. A népszerű színész felesége válókeresetet nyújtott be. Állítólag olyan magas lelépti díjat követel, hogy az még Marcello Mastroianni számára is óriási összeget jelent. Ezenkívül havi 2000 dollár eltartási költségre, a Via Appia Anticán álló villájukra, szicíliai várkastélyukra és három autóra tart jogot. Lám, mire vezethet a „szerelmi idill“! (P) a lázadó Az újságok nemcsak szépségéért, bájosságéért irtak annyit Audrey Hepburnról, hanem kulturáltságáért is, amely mindegyik filmjéből érződik. A negyvenegy éves — de még mindig csinos, törékeny és fiatalos — filmszínésznőre húsz évvel ezelőtt Colét írónő figyelt fel, aki Gigi című regényéből készült film főszerepe eljátszására kérte fel. A Szünidő Rómában „hercegnője“, a Háború és béke Natasája, a My Fair Lady Lizája — hogy csak azokat a filmeket említsük, amelyeket 'nálunk is vetítettek —, és a Várj, míg besötétedik c. gengszterfilm bátor, vak nőalakja. Noha „rettenetesen boldog volt, valahányszor filmezett", egy interjúban mégis elárulta, hogy Audrey Hepburn mint a harmincéves római Andreo Dotti pszichiáter felesége, nem a legboldogabb. Ugyanúgy, mint Mel Ferrer színésszel kötött házasságakor, most is. Audrey Hepburn-Dottiként is kerüli az első, bou- levard-népszerúséget. így a szenzációéhes fotóriportereknek meg kell elégedniük azokkal a felvételekkel, amelyeket erős teleobjektívekkel készíthetnek Audrey villájában, figyelve a színésznő minden mozdulatát. Életrajzában általában megemlitik. hogy holland származású anya és angol apa gyermeke. A valóságban azonban családfája tagjainak sorsa egy történelmi regény témájával is felér. Édesanyja. Ella van Heemstra bárónő első férje ..jonkheer“ van Ufford, Wilhelmina kriálynő parancsőrtisztje. Van Heemstra nagyapa Surinam kormányzója, s van Hogendorp ükapa mint külügyminiszter szolgálta a holland királyi koronát. Audrey angol édesapja 1889-ben született — Szlovákiában. Azt mondják, hogy az apai őse, de Roston francia admirális a francia tengerészek egyik megalapítója. Az angol Rustonok hajósok voltak, és a Duna- meg Labe-hajózás fejlesztésében értékes szolgálatokat tettek a Habsburgoknak. És mint ilyenek, jelentős vagyonhoz jutottak Ausztriában, Magyarországon és Csehországban. Vajon honnan származik a Hepburn név? Audrey dédanyja, Izabella Ruston, született Hepburn nevét vette fel, aki származását a híres James Hepburn boothwelli gróf — Mária Stuart harmadik férje — családfájához vezeti vissza... De a történet még nem fejeződött be. Már ma emléktábla függ Ixelle belga városban a rue Keynweld 48-as számú épületén, ahol Audrey született. Megszoktuk, hogy amerikai állampolgárként emlegessük. De legújabban nagy megtiszteltetés érte őt: Róma díszpolgárává választották. Marlon Brando szinte féltékenyen titkolja magánéletét a nyilvánosság előtt. Kevés hollywoodi filmszínész engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy megválogatja filmszerepeit, partnereit, a rendezőket. Az amerikai film lázadójának tartják. Általában nem nyilatkozik, de legutóbbi filmjének, a Queimadának bemutatója után mégis hajlandó volt beszélgetni egy angol újságíróval. Miért kizárólag politikai és szociális jellegű filmekben vállal szerepet? — Mert belefáradtam az olyan filmek forgatásába, melyek többé senkit sem érdekelnek. Mert aggódom amiatt, hogy menynyire elhanyagolják a mai világot veszélyeztető súlyos problémákat. Furcsa civilizáció ez, embereket küld a Holdra, meg akarja hódítani a Marsot, ugyanakkor közönyös a sok millió ember életét veszélyeztető éhínség, a faji igazságtalanság, a fegyverkezésre kidobott milliók iránt... Milyen nagy a vakság, a rosszindulat, az igazságtalanság az öreg földön, bolondságokra pazarolják az erőt, ahelyett, hogy a kórokat gyógyítanák. Mindez nagyon szép, mégis sokan azt hiszik, hogy az ön lázadása csupán póz, illetve réklámtrükk. — Mióta van Marion Brandónak reklámra szüksége? Mindenki tudja, hogy sok hollywoodi producer ajánlatát visszautasítom, milliós szerződéseket vetek el, mert nem akarom megtagadni elveimet. Ezenkívül természetemből kifolyólag mindig határozottan reklámellenes voltam. — Boldog? — Csak a naív emberek álmodoznak a boldogságról. Különben is, mi a boldogság? A legjobb esetben látszat-megelégedett ség. De mire szolgál ez? És a szerelem? — Szappanbuborék, amelyet kitaláltak az emberek, hogy kielégíthessék hiúságukat. De mégis kétszer nősült. — Természetesen. Szükségem volt nőre, s mivel rettenetesen fiatal voltam, ami azt jelenti, hogy borzasztóan ostoba, könnyen beleestem a házasság csapdájába. Méghozzá kétszer. Mi a véleménye a mai fiatalokról? — Pártjukon állok, bár eszméi kissé kon- fúzak. De hiszem azt, hogyha felnőnek, meglelik az igazi utat, és nem fognak egykönnyen beleesni a mai rendszer egérfogójába. Helyeslem tiltakozásukat. Ha az én nemzedékem eélt tévesztett is, remélem, a mai generáció nem esik ugyanebbe a hibába. Lehetségesnek tartja-e a harmadik világháborút? — Nem. Bár ha az emberek nem változtatják meg sürgősen a felfogásukat és a tetteiket, akkor minden lehetséges. Még egy új katasztrófa is. Öregnek érzi magát? — Talán nem is annyira öregnek, hanem fölöslegesnek és apatikusnak. Higgye el, ez még rosszabb, mint az öregség érzete. Hisz-e Istenben? — Túlságosan bonyolult kérdés ahhoz, hogy válaszolni tudnék rá. Rendkívül intelligensnek tartja-e magát? — Csak azt tudom, hogy mindig harcoltam az emberi ostobaság ellen. Milyen sikerrel, nem tudom. Tervei? — Sok és változatos, de erről nem kívánok beszélni. Akkor miről tud még beszélgetni? — Semmiről. Fáradt vagyok, le akarok feküdni. Különben sincs egymásnak több mondanivalónk. Ne mondjon köszönetét. Kapott egy interjút Marion Brandotól, és legyen vele elégedett. Lehet, hogy valakinek hasznára fog válni. Ha biztos lennék ebben, jobban tudnék aludni. Good Bye!
