Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-14 / 28. szám
4 új ifjúság Színházi levél A Szerelmem, donna Rita losonci bemutatójával a kassai Thália Színház befejezte az első évadot. S mindjárt azt is hozzáte- hetem, hogy az első sikeres évadot. Az 19R9 november végi gömörhorkai bemutató óta, ahol Goldoni Két űr szolgájával mutatkozott be a Thália Színház, viszonylag rövid idő telt el, de ez az idő a színház életében nem múlott el nyomtalanul, dt bemutató és egy felújítás bizonyítja, hogy színházunk tagjai nem tétlenkedtek. Számunkra talán a leglényegesebb — a kinti sikerek mellett —, hogy színházunk emberileg és művészileg összekovácsoló- dott, megerősödött ez alatt az egy szezon alatt, s ma már képesek vagyunk megbirkózni a legigényesebb feladatokkal is. (Nem mintha Ibsen vagy Cocteau drámáinak színre vitele nem követelt volna maximális erőkifejtést, nemcsak erre gondolok, hanem arra, ami előttünk áll, a következő évad, az állandó újítani akarás stb.) Mindezek a színházi munkának olyan összetevői egy most formálódó és alakuló együttesben, amelyek gyakorlati jelentőségét csupán évek múlva lehet igazában felmérni. A Szerelmem, donna Rita bemutatása után még egy turnén vett részt az együttes Rimaszombat környékén. Utána megkezdődött a színházi szünet, a megérdemelt pihenés. A több mint száz előadás után a művészeknek nagy szükségük van erre. Kell az erőgyűjtés, a regeneráció, hogy a következő évadot frissen és újult erővel kezdhessék, hisz Kelet-Szlovákia falvaiban mindenhol várják a színház előadásait. Nem lenne teljes a beszámolóm, ha kihagynék egy nagyon jelentős eseményt: Sunyovszky Szilvia befejezte tanulmányait Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a következő szezontól a Thália Színház, tagjaként kezdi meg Kassán színészi pályafutását. Társulatunk új tagját szeretettel köszöntjük, s ezúton gratulálunk neki a főiskola sikeres befejezéséhez. Befejezésül még azt szeretném elmondani, hogy az évadzárás nem azt jelenti, hogy a jövőre nem gondolunk. Már nagyjában- egészében kész a következő szezon dramaturgiai terve is, de erről majd a későbbiekben számolok be. Szeptemberben egy háromhetes nyugat-szlovákiai körút szerepel terveinkben. A turné főbb állomásai: Pozsony, Léva, Komárom, Nyitra, Érsekújvár és természetesen a környező falvak is. A szeptemberi találkozásig a Thália Színház minden tagja nevében kellemes és hasznos nyaralást kívánok az Üj Ifjúság minden olvasójának. GÁL SÁNDOR PASSUTH LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE Egyhangú folyosó, szürke kórtermek, jellegzetes kórházszag. Az ablakpárkányon ülök, és elmerengve nézek a gesztenyeillatú kassai éjszakába. A szemközti ligetben egymásba feledkezett pár szövögeti kis tervecskéjét.de az is lehet, nem gondolnak semmire, számukra megszűnt a világ. A lány időnként felkacag, mintha csiklandoznák. Néhány helyiséggel odább haldoklik egy férfi. Gyufa sercen, fénye e,.y pillanatra megvilágítja a fiatal orvos, Samsely FrantiSek arcát. — Nem sok ez a cigaretta? — kérdezem, mert jelenlétemben már legalább a tizediket szivia. — Kemény éjszakám lesz — és nagyot szív a cigarettából. — Reggel óta talpon vagyok — folytatja furcsa, l- degenül hangzó, de teljesen tökéletes magyarsággal. — Holnap reggel viszont még a körzetemben, Pelsöcön rendelek. Megborzongok a gondolattól, hogy ez a fiatalember harmincnyolc órát dolgozik egyfolytában. Rendes körülmények között ez majdnem egyheti munkaidő. Kicsit rosszul is néz ki. Már a nyelvemen volt, hogy megmondom neki, de ezt nyilván ö is tudja, minek juttassam eszébe. Viszont nem hagy nyugton a kíváncsiság, hol tanult meg ilyen jól magyarul. — Preiov mellöl származom, gyerekkoromban egy szót sem hallottam magyarul. Mikor egyetemista voltam, az egyik viziten az orvosprofesszor megkérdezte, hogy ki tud magyarul, mert a kórteremben csupa magyar páciens közt találtuk magunkat. Önkéntelenül egy illetlen szó csúszott ki a számon. Erre az egész kórterem hangos kacagásban tört ki. Akkor megfogadtam, hogy feltétlenül megtanulok magyarul. Külön szerencsém, hogy magyar lányt vettem feleségül. — Magyar tudásomnak óriási hasznát veszem. Rengeteg a magyar páciensem, nincs szükségem tolmácsra, pontosabban megállapíthatom az anamnézist. A betegek is bizalommal fogadnak, és a mi hivatásunkban ez a legfontosabb, a bizalom. Ellenkező esetben minden igyekezet kudarcot vall. Kopogtatnak. Az ápolónő lép be. — Doktor úr, a férfi, a tizenkettesből megint rosszul van. Egyedül maradok a rendelőben. Elhelyezkedem a kényelmes heverőn, egyéb szórakozás hífán az esti újságot böngészem. Segédmunkásokat keresnek, hirdetik öles betűkkel. Fizetés: 2200- 2500 korona. A kassai vasúti kórház fiatal belgyógyászának a fizetése harmincnyolc órás munkáért, hat évi kemény egyetemi tanulmány és négyszeri fizetésemelés után 1700 korona. Furcsa. Amint ezen töprengek, észre sem veszem, .elszende- redem...-0— fó reggelt! — ébreszt fel Samsely doktor hangja. S valóban, a szemközti é- pület homlokzatára már a- ranyábrákat rajzol a felkelő nap fénye. — Meghalt — mondja teljesen letörten, és leül az i- róasztala mögé. Arcát a kezébe temeti. Sokáig ülünk így, szótlanul. Kint lassan benépesül a folyosó. Megérkeznek az első reggeli szolgálatosok. Az orvos is feleszmél. — Elnézést, nekem lassan készülnöm kell... S látom rajta, az iménti vereség csak meghatványozta hitét, orvosi hitvallását. PalágyI Lajos Az évek az emberélet kilométerkövei. Aki a hetvenedikhez ér és visszatekintve felméri a megtett utat, aki ma készíti el hét évtized mérlegét, két világháború könnyét-füstjét látja maga mögött és elmondhatja, hogy amikor az élet kanyargó ösvényein elindult — „Esőisten ott állt Mexikó kapujában..." és „A ház kapuja, mely felett megtelepszik, nyikorog majd a halottak után." Hetven évvel ezelőtt — 1900. július 15-én —, amikor Passuth László magyar író megszületett, Tlaloc, az eső és a vihar haragos istene már ott ült Európa kapuja felett, amely nemsokára — nyikorogni kezdett a halottak után. Hazája Magyarország, kora a jelen, de tudása átível országokon és évezredeken, hogy megmutassa a közeit és a távolt, hogy a beavatott, ihletett mester művészetével varázsolja elénk az emberi történelem fényes vagy gyászos fejezeteit és korszakos jelentőségű személyiségeit. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári és a szegedi egyetem jogi karán végezte, 1919-től 1950-ig banktisztviselő, 1950-től 1960-ig az Országos Fordítóiroda szakfordítója volt. írói pályája a húszas évek elején kezdődött — útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósítókkal. 1937- ben jelent meg az „Esztergomi symposion" c. tanulmánykötete, majd az „Eurá- zia" a két világháború közötti korszakot láttató regénye és 1939-ben az „Esőisten siratja Mexikót". Esténként, amikor nagyon fáradt vagyok, amikor pihenni vágyom, vagy tanulmányozni akarom a múlt történelmét, szinte gépiesen nyúlok a könyvespolcomon levő Passuth-sorozat felé. Aztán eltűnik a jelen, látom Hernando Cortés megdöbbent arcát, amikor Teuh- title intésére embervérre készült kukoricalepénnyel kínálták; vagy látom Veláz- quezt és korát, Toledot, Sevillát, Madridot, látom El Grecot és La Calderonát, a csodálatos szeretőt, El Pri- mot, a törpét és a francia Isabelle-t és látom Raven- nát, ahol Rómát temették, Theodorikot és Priszkoszt, a Szent Palotát, ahol „az élethalálharc udvari formák között zajlik." Látom a hanyatló bizánci császárságát, Mánuel és Andronikosz küzdelmét. S eljutok saját népem fájdalmas történelméhez... ... látom a vadkantól halálra sebzett Zrínyit, Nádas- dy országbírót, Széchy Mária mosolyát, Wesselényi nádort és Rákóczi Ferencet, a luxenburgi kocsmát, ahol Zrínyi Péter tárgyalt Gré- monvillel és a bécsújhelyi vesztőhelyet, ahol a nyomorult Habsburg parancsára lehullott Péter bán feje. Szomorú az én népem történeme: szegényei szegényebbek, zsarnokai zsarno- kabbak, pártütés, széthúzás, császári kegyek keresése, új birtokok kapzsi harácso- lása; de amikor már nagyon nehéz a szívem, a „Sasnak körme között" írója, Passuth László tolla nyomán felszikrázik a remény; „Egyszerre kétszáz fegyver emelkedik a magasságba, s Rákóczi első seregének első katonái levegőbe sütik fegyverüket. ...Ahogy leér, villan a kardja. Egy perc... felbomlik a felkelő parasztok rendje, s mint a hullámzó tenger, sírva-uj- jongva ölelik körül Zrínyi Ilona fiát." —O— — Mennyit sikerült megvalósítani a kezdet célkitűzéseiből? — kérdeztem néhány nappal ezelőtt Passuth Lászlótól budai otthonában (amelyet két asszony — felesége és lánya formál, finomít, hogy puha, csendes béke ölelje az évezredek, és távoli világrészek titkait kutató alkotót). — Sok mindent sikerült megvalósítanom, természetesen nem mindent. A történelmi korlátokat az író nem mindig tudja leküzdeni. Persze voltak céljaim, melyekhez makacsul ragaszkodtam. Például bennem élt a spanyol trilógia, ezt meg kellett írni. A magyar történelem ábrázolása is ilyen induktív lendületű volt. A „Négy szél Erdélyben“ után éreztem, hogy folytatni kell. Van egy nagy központi célom: a sötétnek nevezett korszakokba bevilágítani, kort és embert a maga valóságában megmutatni... — Nehéz, történelmileg viharos korban alakult ki írói-emberi magatartása. Mibe kapaszkodhatott az író a második világháború idején, hogyan építhette ki maga körül a szellemi cordon sanitaire-t? — Véleményem szerint az írónak rosszat tesz, ha a közhatalom simogatja, és hát ... nekem ilyen simoga- tásban nem volt részem. Ami pedig a legfontosabb: soha nem írtam le egyetlen szót sem meggyőződésem ellenére. Amikor szuronyok meredtek a humánum felé, a történelmi világba zárkóztam és így teremtettem meg az izolációt. 1944-ben, amikor a németek jöttek, a versekbe menekültem, de ez nem volt elég. Akkor embereket kellett megmenteni, a saját életünk kockáztatásával is, mert akkor ez volt a humanizmus korparancsa.-OA harmadik udvarmesterben olvastam: „A spanyol népnek nincs alkotmánya, szervezete, fóruma és magisztrátusa... Egyetlen jogot formálhat csak, s ez a jus murmurandi: a nemtetszés hangossága...“ Passuth László az embertelen időkben nem elégedett meg a jus murmurandival, hanem Cortés tudott lenni ott, ahol élő emberek szívét áldozták a gyűlölet, a szadista őrület pokoli oltárán. —O— — Azt hiszem, az olvasókat érdekli az úgynevezett időprobléma. Egy-egy Passuth - regény hatalmas anyaggyűjtést igényel, az a- nyagot szellemileg fel kell dolgozni, meg kell írni, és emellett ha az alkotó bankban vagy fordítóirodában dolgozik, akkor pillanatokra kell beosztani az idejét. „ — Ez igaz. Negyven és fél évig, 14 ezer napig kötött munkarendben dolgoztam. A fordítóirodában tíz és fél év alatt 50 ezer oldalt fordítottam... Hát akkor bizony nehéz volt. De mióta nyugdíjas vagyok, rengeteg a szabad időm. Reggel hét órakor kelek és délelőtt dolgozom... — Milyen új Passuth-mű- re számíthatunk? — Az év végén jelenik meg a „Hétszer" vágott mező" című, nagy internacio- nális regényem, amelyben a II. Endre körül játszódó eseményeket ábrázolom. — Milyen szerepe van a műben a fantáziának, az alkotó képzeletnek? Mennyi egy történelmi regényben a fantázia és mennyi a történelmi valóság? — A történelem végtelenül gazdag. A figurákat nem kell kitalálni. Ha belelátok a korba, a valaha létező figurákkal pontosan viszem a cselekményt. Talán csak az a baj, hogy a történelmi források mostohák a nőkkel szemben. Csak királynőkről és botrányhősnokről tudósítanak... —O— Sok mindent kellene még elmondani Passuth Lászlóról. Hiszen kevesen tudják, hogy nemcsak regényeket ír, hanem zenetörténeti, szépirodalmi és kultúrtörténeti munkákat fordít angol, francia, görög, német, olasz, portugál és spanyol nyelvből, hogy a Magyar Pen Club alelnöke Köszöntjük a hetvenéves Passuth Lászlót! Kívánunk számára alkotásokban gazdag további évtizedeket. Kívánjuk, hogy mesteri tollával tovább gyarapítsa irodalmunk kincsesházát! Péterfi Gyula VÉGRENDELET ALULÍROTT FÁBRY ZOLTÁN STÓSZI LAKOS VÉGAKARATOMAT KÖZLÖM Az író legigazibb öröksége a mű: könyveinek, írásaisak összessége, hatása, továbbélése. Hagyatékának azonban van még egy tényezője: volt életének kerete, anyagi maradéka, ingóságai és ingatlanai, melyek halála pillanatában közvagyonná válnak: hagyományi, muzeális jelentőséget kapnak. És ennél is többet: a továbbéltetés lehetőségét, a folyamatosság megszakíthatat- lanságát. Balogh Edgár, a Sarlósok volt vezére írja egyik itteni barátjának, az erdélyi, kisbacon! Benedek Elek-emlékház felavatásának apropójából: „Stószon is mindenképpen meg kell majd ezt valósítani: a magyar antifasizmus, a vox humána múltját és jövőjét — Fábry Zoltán házát, könyvtárát, levéltárát — közkinccsé tenni". Az irodalmi közvéleményben személyem, müvem és stószi létem eggyékeverődött. Stósz nélkül nincsen F'ábry-mű, és nem lehet Fábry-emlék. Stósz legenda lett, mert valóság volt. A jelzők ezt egyértelműen bizonyítják: a „stószi mérték", a „stószi ablak“, a „stószi őrhely" a magyar irodalom, és ezen túl, a közép-európai kultúra fejezetcímei lettek. Stósz már életemben „zarándokhely“ lett. Stósz és a Fábry-mű realitását, egységét biztosítani kell mint hagyatékot, mint elkötelező örökséget. A hagyatéki munka realizálására, az örökség pozitív kezelésére ma Szlovákiában egyetlen fórum az illetékes, és ez a magyar kultúra itteni gyakorlati tényezője: a CSEMADOK, „Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Társadalmi Szövetsége". Épp ezért általános örökösömmé a CSEMADOK-ot teszem. ★ Stószból, a házból nem sablonos múzeumi „zarándokhelyet" kell csinálni de a könyvtár és levéltár felhasználásával élő kultúr- gócot, melyet írók, kutatók használnak. És ezért ez a hagyaték inkább terhet ró az örökösre: a kultúrgóc fenntartása áldozatokkal jár. A CSEMADOK-nak persze joga, hogy a muzeális és kultúrgóc szintézisét a saját elképzelése szerint valósítsa meg. Viszont jó lenne, ha ez a szlovákiai magyar kultúr- tényezők (írószövetség stb.) bevonásával történne. ★ Végrendeletemmel nem akartam sem többet, sem kevesebbet, mint szlovákiai magyar lényegünknek, a vox humánénak látható emléket és továbbható folytonosságot biztosítani. Stósz és jómagam a vox hu- mána fogantatásának, dajkálásának, kifejlődésének — úgy hiszem — nem voltak méltatlan tényezői, és ezért elvárhatják, hogy az utánunk következők ne feledkezzenek meg rólunk. Stósz, 1970. január 20-án. Fábry Zoltán Ű-'Tl V<iv*vS £ eVw«^,C- lAsJzí-h) 4-t-X Cvjtv dlrki fi \
