Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-15 / 37. szám
Keszelf Verenc riportjának hős« huszonkilenc éves Volt egy törvénytelen élettársa, volt két törvényes felesége, és van egy tízéves kislánya, akit többnyire a nagymama nevel. Hiszen már iskolás, apja pedig öt kilométernyire lakik a falutól, egy magányos, elhagyatott házban. Itt élt mindkét felesége, innét ment el mind- kettő. A második nem is olyan régen hagyta ott, nem is ment messzire, bent él a faluban, egy idős ember élettársaként... Riportunk a harmadik oldalon. Minden riportnak más a története. Van, a- mely évekig visszhangzik az emberben, van, a- mely születése után rögtön a feledés sorsára Jut. Ez a mostani, a százéves nénivel készített beszélgetés élményszámba ment. Miközben a kassái Lengyel Emma nénit néztem és hallgattam, és rögzítettem a cikkhez szükséges anyagot, arra is gondoltam, hogy egészen bizonyosra vehető: én sohasem érem meg ezt a kort, szerveim sokkal előbb elkopnak, mint a riportalanyé, aki még mindig friss és élénk. Ki tudja, jó dolog-e soká élni? Ha másért nem,? már csak azért is megérné, hogy beszámoljak erről is az olvasónak. Batta György riportja a negyedik oldalon. SZLOVÁKIA SZOCIALISTA ■ ■ j. ' ■ . /• IFJÚSÁGI ' Krx. évf 1970 ' ■ SZÖVETSÉGÉNEK Szeptember 15.' LAPJA —r ■■■ Ara 1.— Kis • liNMiMfiftMíf * m APAK ES FIUK Korunk ifjúságáról a legellentmnndóhb véleményeket halljuk. Egyesek jóindulatúan és reményteljesen, mások irigykedve és aggodalommal beszélnek a fiatalokról. A közömbös ebben a kérdésben a legnagyobb ritkaság. Nagy a társadalmi érdeklődés is. Az UNESCO adatai szerint Európában — ideértve a Szovjetuniót is — az utóbbi tíz évben 30 ezer művet jelentettek meg, amelyek a fiatalság problémáival foglalkoztak. Az általános érdeklődést különböző okok váltják ki. véleményünk szerint. A Föld lakosságának fele huszonöt évesnél fiatalabb. A demográfiai kutatások — az utóbbi húsz évben — két irányzat fejlődését tárták fel. Ezek a lakosság „megfiatalodása" és „elöregedése". Az előzetes becslések szerint a korcsoportok aránya megváltozik az idősebbek javára. Az ifjúság rohamos szociális, tudományos-műszaki fejlődés korában él, személyiségének kialakulására nagy hatással van a társadalom élete, az osztályviszonvok, a család, a nemzeti és szakmai hagyományok, a közvélemény. a szimpátia és antipátia, az Ízlés és az előítéletek, a mindennapos társadalmi érintkezés stb. A maga korában Mar* Is utalt arra, hogy az egyén fejlődé-1 sét meghatározza azoknak az egyéneknek a fejlődése, akikkel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll. így a különböző korosztályok kapcsolata igen szoros, és az idősebb generáció nemcsak a fiatalabbak fizikai, hanem szociális-szellemi fejlődését Is meghatározza. A társadalmi kapcsolatok demokratizmusa a szocializmusban oda vezet, hogy a társadalmi helyzetet és tekintélyt nem alapvetően az életkor, hanem a szakmai ismeretek, az általános műveltség színvonala és a szervezési képesség határozza meg. Napjaink szovjet ifjúsága — nem ismerve a nehézségeket, az éhezést, a háború okozta szenvedéseket — az apáktól végtelen lehetőségeket kapott, hogy életre szőlő terveit megvalósítsa. A magasabb iskolai végzettség elérésének lehetősége oda vezetett, hogy a szovjet tudósok 50 százaléka harminc évesnél fiatalabb. A fiatalok az életben — és a családi kapcsolatokban — egyre függetlenebbekké válnak. „A legkorszerűbb pedagógia — írja a szovjet szociológus, I. Kon professzor — azt tanítja a szülőknek és általában a nevelőknek, hogy még a legkisebb gyerekek esetében se támaszkodjanak csak tekintélyükre, hanem logikailag alapozzák meg és bizonyítsák döntésük helyességét. Az apák és fiúk kapcsolata sokkal Inkább az egyenjogúságon alapszik, mint bármikor azelőtt." Mindez arra utal, hogy minőségi változás következett be a nemzedékek kölcsönös viszonyában. Ezt feltétlenül külön kell választani a külsőségektől, a divattól, az ízléstől, a szabad Idő eltöltésétől, amit meglehetősen gyakran a lényegnek fognak fel. Az ember tevékenysége folyamán szükségét érzi, hogy kapcsolatba lépjen más emberekkel, szoros kapcsolatot építsen ki környezetével, és aktívan magáévá tegye az anyagi és szellemi kultúra javait. Az Ifjúság szerepe és jelentősége a társadalmi kapcsolatokban attól függ, mennyire képes magáévá tenni az Idősebb generációk szociális tapasztalatait, és milyen aktívan teljesít) társadalmi kötelezettségeit. „A helyes út az — mondotta Lev Tolsztoj —, tanuld meg mindazt, amit elődeid tudtak és csináltak, és menj tovább." A társadalom felelőssége a fiatalokkal szemben a hozzájuk fűződő kapcsolatokban nyilvánul meg Sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy a fiatalok folytatják az idősebbek művét, társadalmi méretekben. Sz. Ikonnyikova — V. LiszovszkIJ, a filozófiai tudományok kandidátusai.