Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-01 / 35. szám

A FUTTBALL „MATUZSÁLEM" Nem lehet kísérletet tenni a labdarúgás ezer arca közül leg­alább néhánynak a bemutatásá­ra anélkül, hogy Sir Stanley Matthewsröl ne ejtenénk lega­lább néhány szót. A nagy „má­gus*4 örök időkre beírta nevét a játék történetébe, és nem va­lószínű, hogy valaki valaha is megközelíti vagy túlszárnyalja azt, amit 6 elért. Stanley Matthews volt az el­ső olyan hivatásos labdarúgó, akit lovaggá ütöttek, s ezenkí­vül minden lehetséges megtisz­telő címet elnyert a labdarú­gásban pályafutásának 33 (!) éve alatt. Sir Stanleyben nemcsak a nagy játékost, hanem a vérbeli sportembert is tisztelhetjük. É- letében 886 mérkőzésen ját­szott, és ez olyan hihetetlenül nagy teljesítmény (közte 54 válogatott és 701 angol baj­noki mérkőzés), amelyet csak egy rendkívüli, a játékot olt- hatatlanul szerető sportember lehetett képes véghez vinni. Az angol labdarúgásban 1947-48- ban választották először ,,az év játékosát“: Matthews neve sze­repelt az első helyen minden listán. Ő volt a legöregebb já­tékos, aki valaha is játszott az angol első osztályban. Az ötve­nedik születésnapját követő ö tödik napon játszotta utolsó mérkőzését a Stoke City jobb- szélsőjeként. Hosszú pályafutása során mindössze két klub színeit vi­selte. Tizennégy éves korában mint az egyik Stoke City-i fod­rász fia (apja egyébként hiva­tásos ökölvívó volt valaha), Stan a helyi csapatba iratko­zott be, és mint a többi gye­rek, segített a gondnoknak munkájában, és nagy boldogsá­gára tisztíthatta a nagy játé­kosok cipőjét. Abban az időben tizenhét év volt a korhatár, ezután lehe­tett valaki legálisan hivatásos labdarúgó Angliában. Tizenhét éves korára Matthews már biz­tos jelöltje volt a Stoke City felnőttcsapatának. Eleinte a tartalékcsapatban játszott, de kévéssel később, már az első csapat jobb szélén debütált. Húszéves volt, amikor első nemzetek közötti válogatott mérkőzését játszotta, s végig­játszott később két világbajno­ki küzdelemsorozatot is. Pá­lyafutásának egyik legragyo­góbb fegyvertényét 1938-ban az Anglia — Csehszlovákia mérkő­zésen mutatta fel. George Mils súlyos lábsérüléssel kiállt a csapatból. Akkoriban még nem lehetett játékost cserélni, és húsz perccel a mérkőzés befe­jezése előtt 4:2-re húztak el a csehszlovákok. Ekkor következ­tek a „nagy mágus“ percei. Állandóan befelé húzódva, kiis­merhetetlenül ördöngős cselei­vel teljesen lehetetlen helyzet­be hozta a csehszlovák védő­ket, olyannyira, hogy szinte egymaga megfordította ered­ményes és gólra törő játékával 5:4-re a már biztos vesztésre álló mérkőzést. Körülbelül akkortájt történt, hogy a Blackpool csapat érdek­lődni kezdett Matthews iránt. A Stoke szurkolói persze hallani sem akartak arról, hogy ked­vencüket elengedjék a csapat­ból, a városból. Végül Matthews mégis a Blackpoolba került... Ettől kezdve azonban a Stoke City csillaga lefelé hanyatlott, éveken keresztül a második osz­tályban tudott csak megkapasz­kodni. Teltek az évek, és a hat­vanas évek elején, amikor a klub már igen nehéz helyzetbe került, a negyvenhatodik évé­ben járó Matthews visszatért nevelő-egyesületébe. Minimális összeget kért, a Stoke azonban még ezt is nehezen tudta ősz- szeszedni. De összeszedte, és utolsó pénzét adta „nagy öre­géért“. És még mindig Matthews volt a klub számára a legjobb, a legjövedelmezőbb befektetés! Mert amikor Stanley Matt­hews először jelent meg ismét a Stoke csapatának jobbszélén, az addig ötezres és stagnáló né­zőszám egyszerre negyvenezer­re nőtt. Egy évvel később pe­dig, 1963-ban, a Stoke City, főleg Matthews révén, újra fel­került az első osztályba. Amikor elbúcsúzott az aktív játéktól, Anglia sportlapjai méltán búcsúztatták Így az öt­venéves Sir Stanley Matthewst: ..Soha többé nem fogunk Matt- hewshez hasonló játékost látni a pályán...“ Somos István SPORTTAN ÉVNYITÓRA IGAZGATÓKNAK, TESTNEVELŐKNEK, SPOR TFELELŐSÖKNEK, DIÁKOKNAK 1. PROLÓGUS A HELYTELENÜL ÉRTELMEZETT ISKOLAI SPOR­TOLÁSRÓL Manapság szinte egyeduralkodó helyzetet kellene biztosítanunk annak az elvnek, amely az értelmi nevelés és a testnevelés összhangba hozását hirdeti. Téstnevelési mozgalmunk óriási lépéseket tesz ennek érdeké­ben. Szocialista nevelési rendsze­rünkben minden tantestületnek ezért kellene dolgoznia. Nem vitás azon­ban, hogy mindezt csak fölvilágosult pedagógusokból álló tantestület képes megérteni és véghezvinni. A heti kétórai mozgással sajnos nem juthatunk célba. Csak rendsze­res mozgással érhetünk el eredmé­nyeket. Emlékszem, elemiben a ta­nítónk mindennap — az óra bizonyos részében — testgyakorlatokat végez­tetett velünk. Most már látom, hogy negyven évvel ezelőtt is léteztek fel­világosult pedagógusok, akik a hibás testtartásra is ügyeltek. „Ráhatásuk“ olyannyira tartósodott bennünk, diá­kokban, hogy most, negyven év el­telte után is ellenőrizem magam, és „korrigálom“ testtartásomat. Sok esetben éppen ez az állandó és egyöntetű szigorral végzett ráhatás hiányzik ma a pedagógusokból, és ezt érzik is a fiatalok. 2. ELTILTANI? Az utóbbi időben gyakoriak a vi­ták az élsportolókról és tömegsporto­lókról. Sokan mutattak rá az élspor­tolást jellemző negatívumokra. Ezek a negatívumok kisebb méretben fel­lelhetők iskolai rendszerükben is,1 de amíg az életiben burok alatt tartják, az iskolában a felszínre kerülnek. Itt nem a jellembeli fogyatékosságokra, hanem az értelmi képességekre cél­zok. Általános az a vélemény, hogy az élsportolók ezekkel nemigen ren­delkeznek. Nincs szándékomban vitá­ba szállni a pedagógusokkal, és el­dönteni, hogy az illető élsportoló ér­telmi képességét növelné-e mozgási képességeinek korlátozása. A tény viszont az, hogy az eddigi társadal­mi rendszerekben nemcsak az ész­beli, hanem a mozgásbeli kiválóságo­kat is előnyben részesítették, és a jövőben is ez lesz a helyzet. Akkor hát miért bélyegeznénk meg, miért illetnénk gúnyos megjegyzésekkel is­kolánk sportkiválóságait? Pedagógus létemre kénytelen va­gyok bevallani, hogy a tantestület gykran hasonlít felbolygatott méh­kashoz; éspedig akkor, ha a kitűnő értelmi képességekkel rendelkező diák hármast vagy urambocsáss né­gyest kap tornából a bizonyítványá­ba! Hát így állunk mi a mozgáskul­túrával! Fejlett társadalomban en­nek még burkolt formában sem len­ne szabad előfordulnia. A pedagógu­soknak nemcsak politikai felfogás­ban, hanem ebben is példát kellene statuíálniok! Nincs szándékomban lo­vat adni a fiatalság alá. Csak tompí­tani szeretném azokat a túlkapáso­kat, amelyeket egyes pedagógusok követnek el diáksportolókkal szem­ben — elfelejtve saját fiatalkorukat. HA IGAZGATÓ LENNÉK A tömegsportolás mellett török pálcát, és minden eszközt fölhasznál­nék ahhoz, hogy iskolám tanulóifjú­sága számára tömegeket megmozga­tó rendezvényeket szervezzek. Eze­ken én magam is jelen lennék, és ellenőrizném a beosztottak jelenlé­tét. Tanévenként két sportnapot ren­deznék. Egyet ősszel, egyet tavasz- szal, és szorgalmaznám az egész tan­testület, valamint a szülök jelenlétét is. A győzteseknek megfelelő díja­zást biztosítanék. Meghívnám a felet­tes hatóságok elöljáróit. A díjakat egy kultúrprogrammal egybekötött táncdélutánon adnák át a meghívott vendégek. Tradícióvá tenném a sport­napokat. Természetesen mindehhez sportpályákra, felszerelésre lenne szükségem. Évről évre zaklatnám fe­letteseimet ezek felépítésével, de legrosszabb esetben a tantestület, a szülők és a diákság bevonásával igye­keznék segíteni a bajokon. Ha igazgató lennék rendszeresen ellenőrizném a testnevelők munkáját. Megkövetelném tőlük a részletes évi testnevelési műsor elkészítését. Ar­ról havonként beszámolnának a tan­testület előtt. A testnevelőket maxi­mum két sportággal terhelném meg iskolán kívüli munka címén. HA MÉG EGYSZER SZÜLETNÉK? TESTNEVELŐ LENNÉK! Testnevelőnek lenni egy iskolában nem csupán foglalkozást, hanem ma­gasztos életcélt is jelent. A testne­velő központi személyiséggé, közked­velt tanárrá és a fegyelem irányító­jává válhat. Mit tennék ebben a funkcióban? Elsősorban megbarátkoznék a gaz­dasági ügyek intézőjével. Tőle függ­nek ugyanis a bevásárlások, gazda­sági tervek stb. Igyekeznék az igaz­gatóm kedvében járni, és jó viszony­ban lenni a kollégákkal, őszinte paj­tása lennék mindenkinek. Másképp hogyan tenném elnézőbbé kollégái­mat élsportolóimmal szemben? A közkedveltség elérése kirándulások, helyettesítések elvállalásán múlhat. Máris támogat az igazgató és a tan­testület. A lehetőségekhez képest sportsze­reket vásárolnék, ha kevés a pénz, a szülői munkaközösséghez fordulnék, és kérném, hogy a következő tanév­re bővítsék a keretet. Sportpályák és tornaterem hiányában napirenden tar­tanám ezek létrehozásának kérdését. Okosan és tapintatosan az iskola if­júsági szervezetét is bevonnám az ügybe. Ha viszont nem lenne techni­kai akadály, hogyan kezdeném akkor a tanévet? Szeptember kezdetén, már az első héten a falitáblán virítana az egész évi sportműsor. Utána hangosanbe- szélőn fölhívnám a diákok figyelmét, egyúttal meghívnám őket az évnyitó sportgyűlésre is. amelyen részlete­sen megtárgyalnám az általam kidol­gozott és az igazgatóság által elfo­gadott műsort. Javaslatokat, ötlete­ket kérnék a diákoktól. A falitáblát egyébként állandó hir­detésre használnám föl, és propagál­nám a lezajlott akciókat is. Az igaz­gatót megkérném egy reprezentáns tábla elkészítési költségeinek meg­szavazására is, ez tenne a Dicsőség- tábla. A csúcstartók és bajnokok ne­vei kerülnének ide. A faliújság-fele­lősöket megszervezném. A következő lépés osztályonként és iskolai mére­tekben a megfelelő sportfelelősök megválasztása. Ez egyrészt megköny- nyíti a testnevelő munkáját, más­részt kedvező kiélési alkalmat bizto­sít az agilis fiataloknak. Rendszere­sen konzultálnék velük. Az illetékes szervek elhalmozzák az iskolát min­den sportágban meghívásokkal, ak­ciókkal. A túlbuzgó igazgató minde­nütt képviseltetni akarja iskoláját, de ez lehetetten, mert ezzel beosz­tottját felületes munkára ösztönzi, a tanulóifjúságot pedig kampányak­ciókra kényszeríti. Elmarad az alapos felkészülés, a céltudatos edzőmunka, •mert nem jut rá idő. Az alkatilag legerősebb tantestületi tag sem játsz­hatna végig a sportágak mindegyikét. Ö is hús-vér ember, neki is vannak idegei. Mindezt megmagyaráznám az igaz­gatómnak, és arra kérném, bízzon szaktudásomban. A későbbiek folyamán szakköröket létesítenék. Maximum kettőt vállal­nék. A többieket a helyi sportegye­sület szakosztályaiban igyekezném elhelyezni. Fiatal, nemrég még spor­toló kollégáimról sem feledkeznék meg. így több legyet üthetnék egy csapásra. HA SPORTFELELŐS LENNÉK? Minden sportmegmozdulást támo­gatnék. Lelket öntenék társaimba, irányítanám az osztályt, biztatnám a sportolásra. Nem dohányoznék és óva­kodnék a szeszes italok mértéktelen fogyasztásától. A testnevelőnek a leg­messzemenőbb segítséget nyújtanám. A szó legszorosabb értelmében a lelkiismeretévé válnék. Befejezésül csak annyit; célunk a harmonikusan fejlett embertípus ki­alakítása legyen, és az. hogy meg­szeressük iskolánkat, amely minden területen kiélési tehetőséget bizto­sít számunkra. A következő héten — mintaként — konkrét évi sportmű­sortervet közlünk, amely szerint sok iskolán tájékozódhatnának. A munka is ezáltal minden bizonnyal élvezete­sebbé és érdekesebbé válik. ABOSI István főiskolai adjunktus Nagy Nyári Sportra)tvény­versenyünk utolsó fordulója Két utolsó kérdésünk; 1. Szűcs Lajos jelenleg melyik egyesület játékosa'.' 2. A mexikói olimpián ki szerezte Csehszlovákiának az aranyérmeket? Ezúttal a hetedik és nyolcadik kérdést közöljük, és ezzel le is zártuk' versenyünket. Amint már Irtuk, a megfejtéseket postai leve­lezőlapon egyszerre küldjétek be — tehát nyolc feleletet várunk. Az olvasható írás és a pontos cím feltűntetése fontos! Beküldési ha­táridő szeptember 12. Várjuk he­lyes megfejtéseiteket. Címünk: Redakcia Üj Ifjúság (Sportrejtvény), Bratislava. Praz- ská 9. Rivelino lett a VB legcsinosabb játé­kosa. Nyole nappal a döntő után meg­házasodott, egy szépségkirálynőt vett feleségüli---------------------------------- --------------------------------------------------------------------------,-------------------------wmamm—__ POPLUHÁR ÉS LICHTNÉGL A KÉT MEGVÁLTÓ? »mi (Dr. Václav Jutka, az országszerte ismert futballista, a liga évfolyamainak rendszeres szereplője már aktív játékos korában is kacérkodott a riporterszakmával, és külön öröm, hogy tollát éppen az Üj Ifjúságban próbál­gatta. Most, miután egy-két éve szögre akasztotta a ci­pőt, több ideje marad a fogorvosi hivatás gyakorlására és az újságírásra is. Mint ismert sportoló, a hivatásos riporterekhez képest máris előnyben van: vele ugyanis az első pillanattól kezdve egészen őszintén, baráti ala­pon társalognak interjúalanyai, akik becsének, a VSS- ben szereplő Stefan Jutkának sok esetben ellenfelei is a pályán. Dr. Jutka nemrég két hetet töltött Brnóban, és fölkereste a kerékpáros Dalért, Smolíkot és Jursa edzőt, elbeszélgetett Popluljárral, Lichtnégllel és Haj­sky edzővel. Ezúttal a bmói labdarúgásról esik majd szó, annál is inkább, mert a kezdeti jelek arra mutat­nak, hogy ez a morva város jövőre ismét első ligás együttesekkel mérkőzik a ligában.) Először is arról írnék, ja volt, és el kellett kerül­hogy rendkívül szívélyesen fogadtak Brnóban. A CE- DOK ottani alkalmazottja, egy Jarmila nevű csinos fiatalasszony igazított útba. Jarmila intézi ugyanis a brnói és a Brnóba érkező sportolók utazási formalitá­sait, és így a legfrissebb e- semények háza táján is tá­jékozott. Hajsky, a brnóiak edző­je annak idején együtt ját­szott a CH BRNO együtte­sében Popluhárral, sőt Lichtnégllel is. Tehát régi ismerősök. Az edzőt azért hívták a városba, mert a második ligás csapatnak tavaly mindössze két pont­ni a kiesést. Jól tudjuk, végül is mi történt: Hajsky- ék csaknem bejutottak a ligába — és evés közben jön meg az étvágy —, most már egészen merészek a céljaik. Hajsky viszont reális tala­jon áll: véleménye szerint sokat kell még tenni annak érdekében, hogy az első li­gában nélkülözhetetlen a- nyagi-gazdasági körülmé­nyeket létrehozzák, és a já­tékosállományt is megerő­sítsék. Jelen pillanatban az illetékesek ezért fáradoz­nak. Kíváncsi voltam, miért nyúlt Hajsky a két öreghez. Popluhárhoz és a harminc­négy éves Lichtnéglhez? A válasz: Popluhárt és Licht- néglet mint csapatbeli já­tékostársakat is ismertem, tisztában vagyok képessé­geikkel. Nálunk csupa fia­tal alkotta a tizenegyet, és ez sok esetben rossz volt, Itt, a többiek között ugyanis kiválhat esetleg egy-két fo­cista, akik később érnének be másutt, de fiatal társaik között máris csillognának, és ez jellembeli torzuláso­kat idézhet elő. Ez persze visszahat aztán a többiekre is. Ha viszont odakerül egy Popluhár vagy Lichtnégl ne­vű egyéniség, rögtön más a helyzet: a fiatalok felnéz­nek rájuk és az öregek szinte egyik napról a má­sikra példaképpé válhat­nak, ha — a teljesítmé­nyeik még mindig jók. Hajsky jól tudta, hogy Popluhár még mindig nagyszerű játékos, többször látta — ezt láttam én is, amikor például a VSS-szel Franciaországban portyáz- tunk, Popluhár szinte egye­dül verte meg csapatunkat —, a második ligamezőny­ben pedig császár lesz. Ed­zésen is láttam: nincs raj­ta egy gramm fölösleges súly sem, csupa izom és ín, a gyorsasága majdnem a régi, az áttekintőképessége, rúgótechnikája, védelem- és csapatszervező képessége pedig még tökéletesebbé vált. Ehhez hozzájárul pél­dás életstílusa, viselkedése, sportszerű magatartása. Ma is a világ bármelyik tizen­egyének dísze lehetne. Hajsky edzője Reimann volt, a ZVL 2ilina jelenlegi edzője. Távozására azért ke­rült sor — és ez nemcsak Hajsky, hanem Pop!uhá.r és a többiek nézete is —, mert Reimann az adott já­tékosállományhoz és körül­ményekhez képest túl sokat akart, nem állt egészen reális talajon. Az én véle­ményem szerint még az is közrejátszott, hogy nem ta­lálta meg a kellő utat a csa­pat tagjaihoz, nem tudott velük összemelegedni. Háj- skynak mindez eddig sike­rült: a fiúk követik, bíznak benne, hisznek neki; és ha a szervezési jellegű dolgom kát, a lakáskérdést, az a- nyagi feltételek javulását is megvalósítják, Brno bejut­hat az első ligába. A védelem Popluhár ru­tinjára, a csatársor Licht­négl tapasztalataira épül, szerencsés összeállítású te­hát a gárda, amely impo­záns módon rajtolt az őszi fordulóban. Probléma le­het-e, hogy az edző egyko­ri és vele egyidős társait edzi? Lesz-e tekintélye e- lőttük? Hajsky és két játé­kosa szerint sem lehetnek ilyen akadályok, mert jel­lembeli fogyatékosságaik egyiküknek sincsenek, s é- vek óta jól ismerik egy­mást. Popluhárt afelől is fag­gattam, nem szándékszik-e visszatérni Franciaország­ba? „Szerződésem még meg­hosszabbították, sajnos itt­honról már nem engedé­lyezték egy újabb évet. Ha­vonta 1500 frankot keres­tem ott, az kb. ötezer ko­ronának felel meg. Brnóba az utolsó pillanatban jöt­tem, két nappal az átlépési határidő lejárta előtt. Jól érzem itt magam, bár Fran­ciaországban kedvezőbbek voltak a feltételek.“ Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a világválogatott egykori tagja, a Franciaor­szágban profikenyéren élt labdarúgó sokat segít a br- nóiaknak, és elsősorban a fiatalokra lesz nagyon jó hatással. Lichtnégllel együtt valóban megválthatják az együttest, mert sportszere- tetük, hozzáállásuk, erköl­csi-akarati tulajdonságaik méltó garancia ehhez. Kíváncsian várjuk tehát a Zbrojovka ez évi szerepléséi a második ligában. Dr. VÁCLAV JUTKA wniiiiwiinwi «un—iw mi— iiiiiiiiiihiwi i mm i

Next

/
Thumbnails
Contents