Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-01 / 35. szám
A FUTTBALL „MATUZSÁLEM" Nem lehet kísérletet tenni a labdarúgás ezer arca közül legalább néhánynak a bemutatására anélkül, hogy Sir Stanley Matthewsröl ne ejtenénk legalább néhány szót. A nagy „mágus*4 örök időkre beírta nevét a játék történetébe, és nem valószínű, hogy valaki valaha is megközelíti vagy túlszárnyalja azt, amit 6 elért. Stanley Matthews volt az első olyan hivatásos labdarúgó, akit lovaggá ütöttek, s ezenkívül minden lehetséges megtisztelő címet elnyert a labdarúgásban pályafutásának 33 (!) éve alatt. Sir Stanleyben nemcsak a nagy játékost, hanem a vérbeli sportembert is tisztelhetjük. É- letében 886 mérkőzésen játszott, és ez olyan hihetetlenül nagy teljesítmény (közte 54 válogatott és 701 angol bajnoki mérkőzés), amelyet csak egy rendkívüli, a játékot olt- hatatlanul szerető sportember lehetett képes véghez vinni. Az angol labdarúgásban 1947-48- ban választották először ,,az év játékosát“: Matthews neve szerepelt az első helyen minden listán. Ő volt a legöregebb játékos, aki valaha is játszott az angol első osztályban. Az ötvenedik születésnapját követő ö tödik napon játszotta utolsó mérkőzését a Stoke City jobb- szélsőjeként. Hosszú pályafutása során mindössze két klub színeit viselte. Tizennégy éves korában mint az egyik Stoke City-i fodrász fia (apja egyébként hivatásos ökölvívó volt valaha), Stan a helyi csapatba iratkozott be, és mint a többi gyerek, segített a gondnoknak munkájában, és nagy boldogságára tisztíthatta a nagy játékosok cipőjét. Abban az időben tizenhét év volt a korhatár, ezután lehetett valaki legálisan hivatásos labdarúgó Angliában. Tizenhét éves korára Matthews már biztos jelöltje volt a Stoke City felnőttcsapatának. Eleinte a tartalékcsapatban játszott, de kévéssel később, már az első csapat jobb szélén debütált. Húszéves volt, amikor első nemzetek közötti válogatott mérkőzését játszotta, s végigjátszott később két világbajnoki küzdelemsorozatot is. Pályafutásának egyik legragyogóbb fegyvertényét 1938-ban az Anglia — Csehszlovákia mérkőzésen mutatta fel. George Mils súlyos lábsérüléssel kiállt a csapatból. Akkoriban még nem lehetett játékost cserélni, és húsz perccel a mérkőzés befejezése előtt 4:2-re húztak el a csehszlovákok. Ekkor következtek a „nagy mágus“ percei. Állandóan befelé húzódva, kiismerhetetlenül ördöngős cseleivel teljesen lehetetlen helyzetbe hozta a csehszlovák védőket, olyannyira, hogy szinte egymaga megfordította eredményes és gólra törő játékával 5:4-re a már biztos vesztésre álló mérkőzést. Körülbelül akkortájt történt, hogy a Blackpool csapat érdeklődni kezdett Matthews iránt. A Stoke szurkolói persze hallani sem akartak arról, hogy kedvencüket elengedjék a csapatból, a városból. Végül Matthews mégis a Blackpoolba került... Ettől kezdve azonban a Stoke City csillaga lefelé hanyatlott, éveken keresztül a második osztályban tudott csak megkapaszkodni. Teltek az évek, és a hatvanas évek elején, amikor a klub már igen nehéz helyzetbe került, a negyvenhatodik évében járó Matthews visszatért nevelő-egyesületébe. Minimális összeget kért, a Stoke azonban még ezt is nehezen tudta ősz- szeszedni. De összeszedte, és utolsó pénzét adta „nagy öregéért“. És még mindig Matthews volt a klub számára a legjobb, a legjövedelmezőbb befektetés! Mert amikor Stanley Matthews először jelent meg ismét a Stoke csapatának jobbszélén, az addig ötezres és stagnáló nézőszám egyszerre negyvenezerre nőtt. Egy évvel később pedig, 1963-ban, a Stoke City, főleg Matthews révén, újra felkerült az első osztályba. Amikor elbúcsúzott az aktív játéktól, Anglia sportlapjai méltán búcsúztatták Így az ötvenéves Sir Stanley Matthewst: ..Soha többé nem fogunk Matt- hewshez hasonló játékost látni a pályán...“ Somos István SPORTTAN ÉVNYITÓRA IGAZGATÓKNAK, TESTNEVELŐKNEK, SPOR TFELELŐSÖKNEK, DIÁKOKNAK 1. PROLÓGUS A HELYTELENÜL ÉRTELMEZETT ISKOLAI SPORTOLÁSRÓL Manapság szinte egyeduralkodó helyzetet kellene biztosítanunk annak az elvnek, amely az értelmi nevelés és a testnevelés összhangba hozását hirdeti. Téstnevelési mozgalmunk óriási lépéseket tesz ennek érdekében. Szocialista nevelési rendszerünkben minden tantestületnek ezért kellene dolgoznia. Nem vitás azonban, hogy mindezt csak fölvilágosult pedagógusokból álló tantestület képes megérteni és véghezvinni. A heti kétórai mozgással sajnos nem juthatunk célba. Csak rendszeres mozgással érhetünk el eredményeket. Emlékszem, elemiben a tanítónk mindennap — az óra bizonyos részében — testgyakorlatokat végeztetett velünk. Most már látom, hogy negyven évvel ezelőtt is léteztek felvilágosult pedagógusok, akik a hibás testtartásra is ügyeltek. „Ráhatásuk“ olyannyira tartósodott bennünk, diákokban, hogy most, negyven év eltelte után is ellenőrizem magam, és „korrigálom“ testtartásomat. Sok esetben éppen ez az állandó és egyöntetű szigorral végzett ráhatás hiányzik ma a pedagógusokból, és ezt érzik is a fiatalok. 2. ELTILTANI? Az utóbbi időben gyakoriak a viták az élsportolókról és tömegsportolókról. Sokan mutattak rá az élsportolást jellemző negatívumokra. Ezek a negatívumok kisebb méretben fellelhetők iskolai rendszerükben is,1 de amíg az életiben burok alatt tartják, az iskolában a felszínre kerülnek. Itt nem a jellembeli fogyatékosságokra, hanem az értelmi képességekre célzok. Általános az a vélemény, hogy az élsportolók ezekkel nemigen rendelkeznek. Nincs szándékomban vitába szállni a pedagógusokkal, és eldönteni, hogy az illető élsportoló értelmi képességét növelné-e mozgási képességeinek korlátozása. A tény viszont az, hogy az eddigi társadalmi rendszerekben nemcsak az észbeli, hanem a mozgásbeli kiválóságokat is előnyben részesítették, és a jövőben is ez lesz a helyzet. Akkor hát miért bélyegeznénk meg, miért illetnénk gúnyos megjegyzésekkel iskolánk sportkiválóságait? Pedagógus létemre kénytelen vagyok bevallani, hogy a tantestület gykran hasonlít felbolygatott méhkashoz; éspedig akkor, ha a kitűnő értelmi képességekkel rendelkező diák hármast vagy urambocsáss négyest kap tornából a bizonyítványába! Hát így állunk mi a mozgáskultúrával! Fejlett társadalomban ennek még burkolt formában sem lenne szabad előfordulnia. A pedagógusoknak nemcsak politikai felfogásban, hanem ebben is példát kellene statuíálniok! Nincs szándékomban lovat adni a fiatalság alá. Csak tompítani szeretném azokat a túlkapásokat, amelyeket egyes pedagógusok követnek el diáksportolókkal szemben — elfelejtve saját fiatalkorukat. HA IGAZGATÓ LENNÉK A tömegsportolás mellett török pálcát, és minden eszközt fölhasználnék ahhoz, hogy iskolám tanulóifjúsága számára tömegeket megmozgató rendezvényeket szervezzek. Ezeken én magam is jelen lennék, és ellenőrizném a beosztottak jelenlétét. Tanévenként két sportnapot rendeznék. Egyet ősszel, egyet tavasz- szal, és szorgalmaznám az egész tantestület, valamint a szülök jelenlétét is. A győzteseknek megfelelő díjazást biztosítanék. Meghívnám a felettes hatóságok elöljáróit. A díjakat egy kultúrprogrammal egybekötött táncdélutánon adnák át a meghívott vendégek. Tradícióvá tenném a sportnapokat. Természetesen mindehhez sportpályákra, felszerelésre lenne szükségem. Évről évre zaklatnám feletteseimet ezek felépítésével, de legrosszabb esetben a tantestület, a szülők és a diákság bevonásával igyekeznék segíteni a bajokon. Ha igazgató lennék rendszeresen ellenőrizném a testnevelők munkáját. Megkövetelném tőlük a részletes évi testnevelési műsor elkészítését. Arról havonként beszámolnának a tantestület előtt. A testnevelőket maximum két sportággal terhelném meg iskolán kívüli munka címén. HA MÉG EGYSZER SZÜLETNÉK? TESTNEVELŐ LENNÉK! Testnevelőnek lenni egy iskolában nem csupán foglalkozást, hanem magasztos életcélt is jelent. A testnevelő központi személyiséggé, közkedvelt tanárrá és a fegyelem irányítójává válhat. Mit tennék ebben a funkcióban? Elsősorban megbarátkoznék a gazdasági ügyek intézőjével. Tőle függnek ugyanis a bevásárlások, gazdasági tervek stb. Igyekeznék az igazgatóm kedvében járni, és jó viszonyban lenni a kollégákkal, őszinte pajtása lennék mindenkinek. Másképp hogyan tenném elnézőbbé kollégáimat élsportolóimmal szemben? A közkedveltség elérése kirándulások, helyettesítések elvállalásán múlhat. Máris támogat az igazgató és a tantestület. A lehetőségekhez képest sportszereket vásárolnék, ha kevés a pénz, a szülői munkaközösséghez fordulnék, és kérném, hogy a következő tanévre bővítsék a keretet. Sportpályák és tornaterem hiányában napirenden tartanám ezek létrehozásának kérdését. Okosan és tapintatosan az iskola ifjúsági szervezetét is bevonnám az ügybe. Ha viszont nem lenne technikai akadály, hogyan kezdeném akkor a tanévet? Szeptember kezdetén, már az első héten a falitáblán virítana az egész évi sportműsor. Utána hangosanbe- szélőn fölhívnám a diákok figyelmét, egyúttal meghívnám őket az évnyitó sportgyűlésre is. amelyen részletesen megtárgyalnám az általam kidolgozott és az igazgatóság által elfogadott műsort. Javaslatokat, ötleteket kérnék a diákoktól. A falitáblát egyébként állandó hirdetésre használnám föl, és propagálnám a lezajlott akciókat is. Az igazgatót megkérném egy reprezentáns tábla elkészítési költségeinek megszavazására is, ez tenne a Dicsőség- tábla. A csúcstartók és bajnokok nevei kerülnének ide. A faliújság-felelősöket megszervezném. A következő lépés osztályonként és iskolai méretekben a megfelelő sportfelelősök megválasztása. Ez egyrészt megköny- nyíti a testnevelő munkáját, másrészt kedvező kiélési alkalmat biztosít az agilis fiataloknak. Rendszeresen konzultálnék velük. Az illetékes szervek elhalmozzák az iskolát minden sportágban meghívásokkal, akciókkal. A túlbuzgó igazgató mindenütt képviseltetni akarja iskoláját, de ez lehetetten, mert ezzel beosztottját felületes munkára ösztönzi, a tanulóifjúságot pedig kampányakciókra kényszeríti. Elmarad az alapos felkészülés, a céltudatos edzőmunka, •mert nem jut rá idő. Az alkatilag legerősebb tantestületi tag sem játszhatna végig a sportágak mindegyikét. Ö is hús-vér ember, neki is vannak idegei. Mindezt megmagyaráznám az igazgatómnak, és arra kérném, bízzon szaktudásomban. A későbbiek folyamán szakköröket létesítenék. Maximum kettőt vállalnék. A többieket a helyi sportegyesület szakosztályaiban igyekezném elhelyezni. Fiatal, nemrég még sportoló kollégáimról sem feledkeznék meg. így több legyet üthetnék egy csapásra. HA SPORTFELELŐS LENNÉK? Minden sportmegmozdulást támogatnék. Lelket öntenék társaimba, irányítanám az osztályt, biztatnám a sportolásra. Nem dohányoznék és óvakodnék a szeszes italok mértéktelen fogyasztásától. A testnevelőnek a legmesszemenőbb segítséget nyújtanám. A szó legszorosabb értelmében a lelkiismeretévé válnék. Befejezésül csak annyit; célunk a harmonikusan fejlett embertípus kialakítása legyen, és az. hogy megszeressük iskolánkat, amely minden területen kiélési tehetőséget biztosít számunkra. A következő héten — mintaként — konkrét évi sportműsortervet közlünk, amely szerint sok iskolán tájékozódhatnának. A munka is ezáltal minden bizonnyal élvezetesebbé és érdekesebbé válik. ABOSI István főiskolai adjunktus Nagy Nyári Sportra)tvényversenyünk utolsó fordulója Két utolsó kérdésünk; 1. Szűcs Lajos jelenleg melyik egyesület játékosa'.' 2. A mexikói olimpián ki szerezte Csehszlovákiának az aranyérmeket? Ezúttal a hetedik és nyolcadik kérdést közöljük, és ezzel le is zártuk' versenyünket. Amint már Irtuk, a megfejtéseket postai levelezőlapon egyszerre küldjétek be — tehát nyolc feleletet várunk. Az olvasható írás és a pontos cím feltűntetése fontos! Beküldési határidő szeptember 12. Várjuk helyes megfejtéseiteket. Címünk: Redakcia Üj Ifjúság (Sportrejtvény), Bratislava. Praz- ská 9. Rivelino lett a VB legcsinosabb játékosa. Nyole nappal a döntő után megházasodott, egy szépségkirálynőt vett feleségüli---------------------------------- --------------------------------------------------------------------------,-------------------------wmamm—__ POPLUHÁR ÉS LICHTNÉGL A KÉT MEGVÁLTÓ? »mi (Dr. Václav Jutka, az országszerte ismert futballista, a liga évfolyamainak rendszeres szereplője már aktív játékos korában is kacérkodott a riporterszakmával, és külön öröm, hogy tollát éppen az Üj Ifjúságban próbálgatta. Most, miután egy-két éve szögre akasztotta a cipőt, több ideje marad a fogorvosi hivatás gyakorlására és az újságírásra is. Mint ismert sportoló, a hivatásos riporterekhez képest máris előnyben van: vele ugyanis az első pillanattól kezdve egészen őszintén, baráti alapon társalognak interjúalanyai, akik becsének, a VSS- ben szereplő Stefan Jutkának sok esetben ellenfelei is a pályán. Dr. Jutka nemrég két hetet töltött Brnóban, és fölkereste a kerékpáros Dalért, Smolíkot és Jursa edzőt, elbeszélgetett Popluljárral, Lichtnégllel és Hajsky edzővel. Ezúttal a bmói labdarúgásról esik majd szó, annál is inkább, mert a kezdeti jelek arra mutatnak, hogy ez a morva város jövőre ismét első ligás együttesekkel mérkőzik a ligában.) Először is arról írnék, ja volt, és el kellett kerülhogy rendkívül szívélyesen fogadtak Brnóban. A CE- DOK ottani alkalmazottja, egy Jarmila nevű csinos fiatalasszony igazított útba. Jarmila intézi ugyanis a brnói és a Brnóba érkező sportolók utazási formalitásait, és így a legfrissebb e- semények háza táján is tájékozott. Hajsky, a brnóiak edzője annak idején együtt játszott a CH BRNO együttesében Popluhárral, sőt Lichtnégllel is. Tehát régi ismerősök. Az edzőt azért hívták a városba, mert a második ligás csapatnak tavaly mindössze két pontni a kiesést. Jól tudjuk, végül is mi történt: Hajsky- ék csaknem bejutottak a ligába — és evés közben jön meg az étvágy —, most már egészen merészek a céljaik. Hajsky viszont reális talajon áll: véleménye szerint sokat kell még tenni annak érdekében, hogy az első ligában nélkülözhetetlen a- nyagi-gazdasági körülményeket létrehozzák, és a játékosállományt is megerősítsék. Jelen pillanatban az illetékesek ezért fáradoznak. Kíváncsi voltam, miért nyúlt Hajsky a két öreghez. Popluhárhoz és a harmincnégy éves Lichtnéglhez? A válasz: Popluhárt és Licht- néglet mint csapatbeli játékostársakat is ismertem, tisztában vagyok képességeikkel. Nálunk csupa fiatal alkotta a tizenegyet, és ez sok esetben rossz volt, Itt, a többiek között ugyanis kiválhat esetleg egy-két focista, akik később érnének be másutt, de fiatal társaik között máris csillognának, és ez jellembeli torzulásokat idézhet elő. Ez persze visszahat aztán a többiekre is. Ha viszont odakerül egy Popluhár vagy Lichtnégl nevű egyéniség, rögtön más a helyzet: a fiatalok felnéznek rájuk és az öregek szinte egyik napról a másikra példaképpé válhatnak, ha — a teljesítményeik még mindig jók. Hajsky jól tudta, hogy Popluhár még mindig nagyszerű játékos, többször látta — ezt láttam én is, amikor például a VSS-szel Franciaországban portyáz- tunk, Popluhár szinte egyedül verte meg csapatunkat —, a második ligamezőnyben pedig császár lesz. Edzésen is láttam: nincs rajta egy gramm fölösleges súly sem, csupa izom és ín, a gyorsasága majdnem a régi, az áttekintőképessége, rúgótechnikája, védelem- és csapatszervező képessége pedig még tökéletesebbé vált. Ehhez hozzájárul példás életstílusa, viselkedése, sportszerű magatartása. Ma is a világ bármelyik tizenegyének dísze lehetne. Hajsky edzője Reimann volt, a ZVL 2ilina jelenlegi edzője. Távozására azért került sor — és ez nemcsak Hajsky, hanem Pop!uhá.r és a többiek nézete is —, mert Reimann az adott játékosállományhoz és körülményekhez képest túl sokat akart, nem állt egészen reális talajon. Az én véleményem szerint még az is közrejátszott, hogy nem találta meg a kellő utat a csapat tagjaihoz, nem tudott velük összemelegedni. Háj- skynak mindez eddig sikerült: a fiúk követik, bíznak benne, hisznek neki; és ha a szervezési jellegű dolgom kát, a lakáskérdést, az a- nyagi feltételek javulását is megvalósítják, Brno bejuthat az első ligába. A védelem Popluhár rutinjára, a csatársor Lichtnégl tapasztalataira épül, szerencsés összeállítású tehát a gárda, amely impozáns módon rajtolt az őszi fordulóban. Probléma lehet-e, hogy az edző egykori és vele egyidős társait edzi? Lesz-e tekintélye e- lőttük? Hajsky és két játékosa szerint sem lehetnek ilyen akadályok, mert jellembeli fogyatékosságaik egyiküknek sincsenek, s é- vek óta jól ismerik egymást. Popluhárt afelől is faggattam, nem szándékszik-e visszatérni Franciaországba? „Szerződésem még meghosszabbították, sajnos itthonról már nem engedélyezték egy újabb évet. Havonta 1500 frankot kerestem ott, az kb. ötezer koronának felel meg. Brnóba az utolsó pillanatban jöttem, két nappal az átlépési határidő lejárta előtt. Jól érzem itt magam, bár Franciaországban kedvezőbbek voltak a feltételek.“ Meg vagyok győződve arról, hogy a világválogatott egykori tagja, a Franciaországban profikenyéren élt labdarúgó sokat segít a br- nóiaknak, és elsősorban a fiatalokra lesz nagyon jó hatással. Lichtnégllel együtt valóban megválthatják az együttest, mert sportszere- tetük, hozzáállásuk, erkölcsi-akarati tulajdonságaik méltó garancia ehhez. Kíváncsian várjuk tehát a Zbrojovka ez évi szerepléséi a második ligában. Dr. VÁCLAV JUTKA wniiiiwiinwi «un—iw mi— iiiiiiiiiihiwi i mm i