Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 1. szám
10 KURLANDSZKIJ — CHAJT: TÉRDFÁJÁS A fogászati rendelő ajtaja kitárult és belépett rajta a páciens. — Kérem, — mondta az orvos —, foglaljon helyet. A páciens leült a fogászati székbe. — Kérem, nyissa ki a száját... Jó... Igen... Itt fáj? ~ Nem. —• És itt? — Ott sem. — Itt? — Neem. — Hát akkor hol fáj? — Lejjebb. — Hol lejjebb? — Ö, itt, itt. A térdemben. — A térdében? — Igen a bal térdemben. — Akkor ön bizonyára elvétette az ajtót. Önnek sebészhez kell mennie. — Tudom, de a sebészre rengetegen várnak. — No és? Vár egy kicsit maga is. — De én nem várhatok. Fáj a térdem. — De hiszen én úgyse tudok segíteni rajta. — Hogyhogy nem tud segíteni? Hiszen orvos? — De én fogakat gyógyítok, nem térdeket. — És mi ebben a különbség? — Nagy, igen nagy. A térdnek ugyanis semmi köze a fogakhoz. — Én ezt nem mondanám. Időnként ugyanis olyan fájdalom fog el, hogy csaknem vicsorgók tőle. — Dehiszen a foga nem fáj? — Egyelőre nem. De ha nem kezeltetem ki a térdemet, mindegyik elromoihat. — Helyes. A térdét kezeltetni kell. De ahhoz más szakképesítésű orvosra van szükség. Sebészre. — De hiszen már mondtam önnek, hogy a sebészet előtt tömve van a váróterem. — Nem értem az összefüggést? — Nézze! Az üzletben, ha az egyik elárusítónak sok a munkája, kisegíti a másik. — De maga nem üzletben van, hanem orvosi rende- iőben. — Tudok róla. Üzletbe nem mennék a térdemmel. — És ha szabad tudnom, akkor minek jött hozzám? — Azt hiszem ön orvos és nem elárusító. — Maga azt hiszi, hogy ha már orvos vagyok, akkor mindenhez értenem kell? — Hogyhogy mindenhez? Utóvégre is nem arra kérem magát, hogy javítsa meg a televíziómat. — De értse már meg végre, hogy számomra a televízió és a maga térde között abszolút semmi különbség nincs. — Nekem viszont van különbség. A térdem ugyanis fáj, a televízióm meg rendben van. — Hagyja már békén azt a televíziót. Még egyszer mondom magának: térdet nem kezelek! Ha a sebésznél a váróteremben sokan vannak, jöjjön el holnap. — És ha a térdemben holnapra magától is megszűnik a fájás? — Akkor annál jobb lesz. — Hogyhogy? Annál jobb lesz? Hogyha minden betegség magától elmúlna, minek lennének az orvosok? — Hogy gyógyítsanak. A gyermekorvosok — gyerekeket, a bőrgyógyászok — bőrbetegségeket, a térdgyógyászok — térdeket Világos? — Világos. — Miért tűri fel a nadrágját? — Hogy a doktor úr megnézze a térdemet. ~ Minek nézzem meg? Ha ott lenne a foga akkor megnézném. De a fogsora végtére is nem ott van! — Az igaz. ■— Ez azt jelenti, hogy nincs mit néznem a térdén. — Hogyhogy nincs mit nézni a térdemen? És ez itt? — Ml az? — Kék folt. — Miféle kék folt?. Hiszen ez tinta! — Igazán? — Perszehogy tinta. Dörzsölje meg egy kicsit... még.... Látja? Már nyoma sincs. — Valóban. És azt mondta, hogy nem ért hozzá. Most megyek a sebészhez. — Minek? — Csak. Megfájdult valahogy a gyomrom. (—t—) l.V .. sMv SZABÄLY AZ SZABÄLY Az állatkert igazgatója telefonál a rendőrségre: — Kérem, megszökött az elefántunk ... — Sremélyleírása? — kérdi a szol- I gálatos. MEMOÁR Két ismerős találkozik: — Mit csinálsz mostanában! — kérdi az egyik. — A memoáromat írom. — Nagyszerű. Remélem, mát elértél ahhoz a részhez, amikor száz koronát kölcsönöztem neked? TANÁCS — Doktor úr, igaz az, hogy ha csak sárgarépát eszem, javul a látásom? — kérdezi egy hiú fiatalasszonyka a szemorvost. — Természetesen! Látott kegyed valaha is szemüveges nyálat? — feleli az orvos. £OlK .....^ o's ....................... A VAMNÄL A határon elfognak egy embert, akit tetőtől talpig levetkőztetnek és végül a cipője talpába bevarrva találnak egy százdollárost. — Hogy került ez ide? — kérdezi a vámhivatalnok. — Nem tudom. — Hogyhogy nem tudja? — Hát kérem. Ha ön bemegy az üzletbe cipőt venni, megszokta nézni, hogy be van-e varrva a talpába egy százdolláros? ELMÉLETI OKTATÁS A KASZ.ÁRNYÁBAN — Mondja, Kropacsek gyalogos, miért kell a katonának éjjel-nappal készenlétben állnia? — Igaza van, hadnagy elvtárs, hát miért kell? NEM MARAD MÁS HÁTRA Az ejtőernyősök oktatója kérdezi az egyik tanítványát: — Mit csinál, ha nem nyílik ki az ejtőernyője, miután megrántotta a biztosító zsinórt ? — Arra gondolok, hogy van még két másodpercem, ami alatt meg kell tanulnom repülni. VILLAMOSON Kisfiű á villamoson gyerekjegyet 'kér. — Neked már nem jár gyermekjegy — mondja a kalauz. — Akkor adjon egy felnőttjegyet, de ne tegezzen! GYEREK-VICC Egy kislány a cicájukat mutogatja a barátnőjének: — Érdekes cica — mondja a barátnő. — Add kölcsön. Nálunk odahaza annyi az egér! — Nem adom! — utasítja vissza a kislány. — Inkább hozd el hozzánk az egereidet. VAN EZ így Kropacsek a pályaudvar közelében találkozik a barátjával. — Kikísértem az anyósomat a vonathoz. _ 9 — Megsimogattam a mozdonyt. SZEXUAIITAStársadalmi probléma MUDr. ROMAN ŰTRATA II. Röviden összefoglalva korábbi számunkban megkezdett sorozatunk első fejezetének lényegét, meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb esetben bizony hiábavalónak bizonyul a szülök azon igyekezete, miszerint gyermekeire akarják kényszeríteni, akaratukat, hogy azok várjanak a szerelemmel, s csak szülői engedéllyel bizonyos idő, bizonyos kötelességek és egzisztenciális megalapozás után „kezdjenek el szerelmesek lenni.“ Persze nem egy esetben előfordul, hogy a fiatal hallgat a szülőre. És pontosan ezen fiatalok közül kerül ki a legtöbb olyan, aki ezalatt a „várakozási“ idő alatt veszíti el, pontosabban emiatt, ezalatt nem találja meg azt az igazit, akivel talán egy egész életen keresztül boldog tudna lenni. S miután a szülők is jónak látják hogy gyermekük partnert keressen magának, az tényleg „vadászni“ kezd. És sajnos rendszerint ekkor már nehéz megtalálni az igazit. Sok partner akad de odébb is áll. Rengeteg buktatója van az ilyen állapotnak, $ rengeteg ellenpéldája, amely nehezen áltaiáno.síthat6. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, specifikuma. Ha egy fiú még diákkorában rendes, megfelelő lányt talál magának, semmi ok nincs arra, hogy tartózkodjon a szerelmi kapcsolattól s ne tartsa meg a lányt partneréül. Ez még nem jelenti azt, hogy tanulmányait ne fejezhetné be. Mindannak ellenére, hogy gyakran előfordul az olyan eset is, hogy a diák tanulmányai alatt vagy befejeztük után — de főleg alatt — köny- nyen belekerülhet esetleg egy számító dáma hálójába, csapdájába. Bonyolultabb a dolog, ha az érettség szempontjából vizsgáljuk. Fiatal, éretlen, alig-felnőtt ember partnert választ magának, szereti, egy egész életre meg is akarja tartani. Elégedettek is egymással, ám közben nőnek, érnek. És rendszerint nem egyforma arányban, nem párhuzamosan. Mindegyik más és más színvonalon érik meg, másképpen. így aztán pár év eltelte után rájönnek, hogy nem valók egymáshoz, nem tudják egymást megérteni. Mindketten megismerhetnek egy másik lehetö.séget, másik, számukra megfelelőbb életformát, de már késő van, nagyok az akadályok... Ezt az akadályt rendszerint a gyermek jelenti, és sor kerül, vagy nem kerül sora válásra, a belső elidegenedés mindkét félben létrejön, kialakul. Ami az „éljem az életem“ fogalmat illeti, hozzá kell tenni, hogy a tanulmányi idő alatt úgy is veszik a fiatalok, hogy ha majd befejezem az iskolát, komolyabban, másképp viszonyulok majd a nőkhöz, másképp mint most, amíg egyetemista vagyok, mert lelkivilágom dominánsa, hogy a tanulás csak a szerelemmel együtt jelenthet számomra élményt, egyszóval a nehéz intellektus-fejlődés folyamata alatt, érzelmi életre is szükség van. Vegyük csak a már első fejezetünkben feltett kérdéscsoport első három kérdésére adott feleletet. Arra a nézetre jutunk, hogy a szülők nehezen diktálhatnak olyan parancsot, hogy várni a szerelemmel, míg ők maguk azt meg nem engedik. Nem kell hát a fiatalnak attól félni, hogy nem fejezi be egy ismeretség miatt a tanulmányait. Persze fennáll bizonyos százalékban ennek veszélye is, de erős akarattal, kitartással, minden rendben lesz. Az olyan nézet, hogy majd az egyetem után — nem helyes, erre könnyen rá lehet fizetni. Ami a negyedik kérdést illeti: valóban olyan nagy erkölcstelenségnek számit-e, ha a fiatalember a szünidő alatt együtt utazik szabadságra azzal a lánnyal, akinek udvarol? — ez a közerkölcs kérdése. Valaha ilyesmi és ehhez hasonló teljes lehetetlenségnek számított. Ma pedig semmi esetre sem tekinthetjük szentségtörésnek, sőt még csak bűnnek sem. Sok felnőtt nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy két fiatal, aki szereti egymást, intim kapcsolat nélkül is együtt tud lenni. Pedig nem teljesen van így. Két fiatal, aki szereti egymást, bizonyos ideig enélkUI is jól érezheti magát. Következő, jövő heti számunkban sorra kerülő fejezetünkben majd arra a két kérdésre próbálunk választ adni, hogy ártalmas-e nemi önmegtartóztatás, az ún. szexuális absztinencia? A második kérdés, hogy helyes-e nemi életet kezdeni egy, vagy kétéves ismeretség után, vagy csak a házaséletben? (Folytatjuk)
