Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-10 / 6. szám
'öiitiiiság 9 MÁNDY IVÁN: Egy mozigépész emlékeiből KAREL TOMAN: LILIAN GISH MOSOLYA A jány pomponos sapkában volt és kötényben, a fiú kinőtt, bokáig érő nadrágban, és vállára szíjazott iskolatáskával. Vastag törzsű, öreg fák között álltak, a napfény megvilágította a sétányt. Nem lehetett valami előkelő sétány. Alig pár lépésre egy telek, futballkapuval, arrébb gyárkémények. Iskola után találkozhattak. A fiú azt mondta a lánynak, hogy hát akkor hazakíséri. Elindultak egymás mellett. Lehet, hogy beszélgettek, de az is lehet, hogy egy szót se szóltak egymáshoz. Aztán egyszerre csak megálltak. A lány elmosódott. Ügy, ajjogy csak ö tudott mosolyogni: Lilian Gish. Lilian Gish játszotta a lányt, Robert Harron játszotta a fiút Akkor már több filmben szerepeltek együtt, és én mondom neked, hogy kedvesebb fiatal párt el se lehetett képzelni. És azt is én mondom neked, hogy senki a világon nem tudott úgy mosolyogni, mint Lillan Gish. Ettől a mosolytól a zsöllye tizenhetedik sorában is elpusztultak. Pomponos sapkában és kötényben, a fiú meg kinőtt nadrágban, vállára szíjazott iskolatáskával. Fák között álltak egy üres telek közelében, és csak nézték egymást. Mindenki úgy találta, hogy ez aztán az igazi szerelmi jelenet. A forgatócsoport el volt bűvölve. Kivéve egy embert, D. W.-t, a rendezőt. D. W. egyáltalán nem volt elbűvölve. Egyre csak ismételgette, hogy Robert Harron úgy áll ott, mintha botot nyelt (volna, el se lehet képzelni, hogy egy lány beleszeressen. Félretolta a fiút, és ő állt oda Lilian Gish elé. Tudnod kell, hogy D. W. csupa szenvedély volt. Rendezés közben szinte önkívületbe esett, és színészeit is magával ragadta. És azt Ls tudnod kell, hogy Lilian Gisht ő fedezte tel, minden filmjében főszerepet adott neki. Lilian partnereinek nem volt könnyű dolguk. D. W. hat- vanszor is elismételtetett velük egy-egy jelenetet. És közben hogy lehordta őket! „Uram, magánál tehetségtelenebb alak nem született! Meg vagyok én áldva, meg vagyok én áldva...“ Robert Harronnak mondhatott akármit. Robert Harron csak Lilian Gish mosolyát látta. Ojra és újra elindult a lánnyal, újra és újra elindult a lány mosolya felé. — Ne vágj olyan bárgyú képet! — harsogta D. W. — Itt már beléd esett a féreg... te itt már féltékeny vagy. A lány mosolya nem téveszthet meg. Ilyeneket mondott. Hogy Lilian mosolya nem tévesztheti meg a fiút. Mert akkor már tudja, hogy a lány valaki mással jár. Mégpedig a városka polgármesterének a fiával. Igen, igen, a polgármester fia szemet vetett a lányra. — Szemet tetettek a szerelmedre! Érted? D. W. mondhatott akármit. A fiú újra és újra elindult a lány mosolya felé — És mit csinált akkor D. W.? Revolvert nyomott a fiú kezébe! — Te már revolvert ragadtál! Te már ott tartasz, hogy a- gyonlőnéd azt a teremtést, aki neked a legdrágább a világon! Robert Harron bólogatott. De közben olyan szelíd képet vágott, hogy D. W. valósággal dührohamot kapott. Lepocskondiázta a fiút, hogy soha nem volt benne szenvedély, és azt se tudja, mi a féltékenység. — Pedig már kezedben a revolver! Az apádtól loptad. Hogy fogod, te szerencsétlen! D. W. megmutatta, hogy kell egy revolvert megfogni. Az apja ezredes volt a déliek seregében, és hát ő is értett a fegyverforgatáshoz. Egyáltalán, mihez nem értett? — A lány mást szeret! Vagy el se tudod képzelni, hogy mást szeret? Kivette a fiú kezéből a revolvert, újra belenyomta. Aztán egy dörrenés. És a fiú ott feküdt a sétányon. Lilian Gish arcán ott volt a mosoly, de aztán ráborult a fiúra. D. W. mellettük — mozdulatlanul. A reivolver a földön. Akkor már többen odarohantak, operatőrök, asszisztensek, statiszták. D. W. ott állt, és a revolverre bámult. Robert Harront föltették egy hordágyra. Lilian Gish hajolt föléje. Lilian Gish beült a mentőkocsiba, és aztán el se mozdult az ágya mellől. Virágok borították Robert Harron ágyát. Virágok és koszorúk borították Robert Harron koporsóját. A legszebb koszorút Lilian Gish küldte. Mindenki ott volt azon a temetésen, aki csak számított a Film Városában. Színészek, rendezők, producerek. De egy valakit hiába kerestek; D. W.-t. D. W. egy időre elhagyta a Film Városát. Egy kis kültelki műterembe húzódott Véletlen szerencsétlenségnek minősítették az esetet. A lapok gyorsan napirendre tértek fölötte. Nem lett rendőrségi ügy. Ki mert volna D. W.-hez nyúlni? Hiszen akkor D. W. fénykorában volt. Véletlen szerencsétlenség... De a beavatottak mást mondtak. Ezek az emberek, akik mindenhol megfordulnak, másról suttogtak. D. W.-t nem any- nyira a munka heve ragadta el. A féltékenység. Igen, talán inkább féltékenységről lehetne beszélni. D. W. fedezte tel Lilian Gisht. Minden filmjében főszerepet adott neki, parádés főszerepet. Az egyik beavatott emlékezett rá, hogy D. W. egyszer azt mondta: „Lilian Gishnek csak egy igazi partnere lenne — én magam“. Lehet, hogy tréfából mondta, lehet, hogy komolyan, de a beavatott nagyon is jól emlékezett ezekre a szavakra. A lány pomponos sapkában volt és kötényben, a fiú kinőtt, bokáig érő nadrágban, és vállára szíjazott iskolatáskával. Lilian Gish játszotta a lányt, Róbert Harron játszotta a fiút. Akkor mar több filmben szerepeltek együtt. Ez volt az utolsó. És ez volt az utolsó film, amelyekben Liliant mosolyogni láttad. Most már akármelyik filmjét megnézheted, akármelyiket! Lilian Gish elvesztette a mosolyát. FARKASVÉR — Nem látod te már többé Rin-Tin-Tint! Az Örök barátok óta nem látod te már semmiben. Az új filmje felvételei közben történt, hogy... De hát először is tudnod kell, hogy Rin-Tin-Tin nem volt kutya, hanem farkas, igazi farkas. Még kölyök korában akadt rá egy híres prémvadász. Az anyját ledurrantotta, őt pedig magához vette. Később egy barátjának ajándékozta, aki se- gédrendezó volt a Warneréknél. A kis Rin-Tin-Tin mindenhová elkísérte gazdáját, még a filmgyárba is. A gyárban rövidesen mindenkinek a kedvence lett. Egyszer felvétel közben odarohant a női főszereplőhöz. Valami olyan jelenetet forgattak, ahol a nőt éppen el akarják rabolni. Szörnyű kavarodás lett, amikor Rin-Tin-Tin belerohant a felvételbe. De aztán a rendező azt mondta, hogy így sokkal jobb, és az e- gész filmet átdolgozták Rin-Tin-Tin kedvéért. A többit már te is tudod. Egyik filmet a másik után forgatták Rin-Tin-Tinnel. Most pedig éppen a Hűséget. Rin-Tin-Tinnek szembe kell szállnia a farkasokkal. Ez a film nagyjelenete. Rin-Tin-Tin öreg gazdáját megtámadja egy kiéhezett farkascsorda, és akkor Rin-Tin-Tin egymaga száll szembe a farkacsordával. Már minden elő volt készítve, de Rin-Tin-Tin egyszerre csak, mintha megmerevedett volna. Beleszagolt a levegőbe, és elkezdett vonítani De olyan panaszosan... Azt mondják, nem is vonítás volt az, hanem valami ének. A feLvétel leállt. Nem volt más hang, csak Rin-Tin-Tin panaszos éneke. Egyszerre eihallgatott. Megfordult. Nekiugrott egy asszisztensnek. Majd széttépte. É? ekkor már nem lehetett mást csinálni... Egy golyó nem végzett vele. Két golyó nem végzett vele. Ötöt Kellett beleereszteni. És ami aztán történt! Te még olyat nem láttál! A rendező kezéből ki kellett csavarni a revolvert... agyon akarta magát durrantani. És a temetés...! Kutyaszánra tették Rin-Tin-Tin tetemét, tizenkét fogatú kutyaszánra, úgy vitték. Emlékművet kapott. Ott állt Rin-Tin-Tin márványból kifaragva a film városának temetőjében. És ha azt mondom, hogy tömegesen zarándokolnak el hozzá, akkor még nem mondtam semmit. De a Vérebekben már Alex játszik. „Végre megtalálták Rin-Tin-Tin méltó utódját!“ így hirdetik. Dehogy találták meg. Nem, még egy Rin-Tin-Tin nem lesz. Sztár volt. Igazi sztár. Csakhát kitöri belőle a farkasvér. GOMBÓ PÁL: VETÉLKEDŐ — Két leveli béka és egy It- Itom. Hogy függ ez össze a kerület történetével? — kérdezte a vezető riporter a döntOn. — Hármas asztali — mondotta a helyszínt riporter. A képernyőn lelkes fiatal nő arca tűnt fel. Gyorsan, de tagoltan mondotta: — A két leveli béka a Csin- naváry család címerén volt látható, amely család 1812. fünlus 28-án ajándékba kapta az akkor Btkkmagdülönek, ma Pocsékrétnek nevezett, kerületünkben elfekvő területet Rusz- tem Üküpülü budai bendérbég- től cserébe a család Izabella nevű hafadonlányáért, akit ts a szűzi liliom jelképez. Megszólalt a csengő, felharsant a taps. Az ifjú nő örömtől ragyogó arcában milliók gyönyörködlek, csak egy fiatalember nézte dühtől elborult arccal. Ez a fiatalember egyébként a versengő kerület csapatában foglalt helyet. — Ef, Franciska négy — mon dotta a vezető riporter. — Két dátumot mondok: 1817 és 1882. mit jelent ez a kerület számára? Ismétlem: -1817. 1882. A tanácselnökben elhült a vér, tucatnyian Izgatott lapozgatásba kezdtek, de márts jelentkezett az Imént oly harag- vó fiatalember és diadalmasan bemondta: — Arany fános születésének és halálának dátuma, ö írta a Tetemrehívás című balladát, a- melynek főszereplője Bárczy Benő. A kerületben van Bárczy utca is. Benő utca is, az ellenfél kerületében pedig Abigél utca! Öröm, taps, — a másik csapatban a fiatal nő csaknem zokog. Es kettejük párbaja még háromszor megismétlődik. Elébe vágnak őszhajú tudósoknak és harcedzett tanárnőknek, tudják, hogy ki írta, kit ábrázol, mikor írta alá a Helytartótanács. Este aztán szembekerülnek egymással személyesen Is, viharfellegek lógnak a levegőben. A nő kezdi: — Mit tettél, te szerencsétlent Es elsírja magát. A férfit a- zonban nem hatja meg. — En mit tettem? — mondja. — Te mit tettél! Ha nem fontoskodsz annyit, győz a kerületünk és tudd meg, hogy akkor lakást kaptunk volna. — Űristen — kap a szóba a nő— és még te beszélsz? Hát tudd meg, hogy a ml kerületünk győzött, és ha nem te lennél a férjem. Igenis, már lenne lakásunk! — Várj csak! — higgad le egyszerre a férfi. — Hogy van ez? Üljünk le nyugodtan és rekonstruáljuk az eseményeket. — Már késő — legyint a nő, de azért leül. — Tehát, — kezdi a férfi — ml összeházasodtunk, de nincs lakásunk. Te ts a szüléidnél laksz, én Is. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy gyerekáldás elébe nézzünk. — Fogalmazni azt tudsz — vetette közbe a felesége. , — Ezért — folytatta a férfi, lerázva a megjegyzést — kézenfekvőnek tűnt, hogy a döntőn mindketten induljunk saját kerületünk színeiben. Végeredményben egyik kerületnek meg kell nyernie a bölcsődét és abban egy versenyző gyerekének csak helyet szorítanak. így volt? — így— Szögezzük le tehát mindenekelőtt, hogy igazságtalanok voltunk egymással szemben mindketten: közös elhatározásból versenyeztünk, tehát jogunk volt tudni. Sőt, kötelességünk. — Igen, de... — Igen, de mielőtt a verseny megkezdődött, odajött hozzám a tanácselnök és azt mondta, hogy hallja, nekünk sincs lakásunk, ha győz a kerület, hozzásegít minket. A kerület azonban hála a te mindentudásodnak, vesztett. Ezért lettem én dühös. Es veled ml történt? — Oszposz ugyanaz. Azzal a különbséggel, hogy mi győztünk és az elnök a vetélkedő után azt mondta, hogy holnap keressem fel a férjemmel e- gyütt. Mármost ha meglátja az arcodat, vége mindennek. — Nem — mondta immár felderülő arccal a férj, és megsl- mogatta felesége kezét. — Meglátod, hogy ellenkezőleg. Egy Ilyen versenyzőt, mint én, l- gyeksztk majd megszerezni a kerület csapatának. Hidd el, egy ilyen elnök, gondol a jövőre! Es neki lett Igaza. LENIN Az a nap is úgy jött, mint s többi. Ném az ég hunyt ki, hanem ember halt meg és merthogy nagy volt, megingott a Föld, mint a csónak, mikor evezőse kiugrik a partra. Orosz-földön gyászos énekek jajdultak, széllel sodródtak a havas sikon gyászos ének verte félre milliók szívét és a világ alázatos és bosszúvágyó szegényei mind felsírtak. Isten elé ment el Lenin Mikulás embervérböl szőtt piros köpenyben, feje felett naiv alkony glóriája égett, egyszerű szívek imája kisérte s a gyűlölet nyála. Nos, menjetek, tanúk, vádlók s beszéljetek. Vár az Isten. Vért áldozott? Vért áldozott? Ölt? Igen. De hitet lehelt és életet fásultak és eltompultak mllliöszor millióiba és visszaadta nekik a szófogadás örömét. Isten földjét azoknak adta,, kik legtöbbet véreztek a piramisok és fáraók korától. Halljátok a csépek dalát? Ez oroszföld hálája, egyszerűséggel szól a muzsik pajtákból: himnusz a legyőzött éhínség felett. Jelkép csupán, új ikon a falusi ház ikonjai között, Lenin bevette az orosz lélek birodalmát s tüzes oszlopként fog fényleni örök időkön át összes szegényeknek, alázatosaknak és bosszúvágyóknak. Petrik József fordítása Karel Toman, nemzeti művész ezt a \erset közvetlenül Lenin halála után irta. A parnasszista verselés cseh művelője és mestere sok kortársát megelőzve, felismerte Lenin óriási jelentőségét egy új világ alakításában s a fenti versében bibliai vonatkozású jelképek alkalmazásával fejezte ki a proletariátus vezére egyéniségének múlhatatlan érdemeit. A költemény először folyóiratban jelent tneg, majd 1926-ban a költő „Sto- letv kalendáf“ című kötetében. P. J. DAVID HERBERT LAWRENCE: Az ifjú asszony En úgy szeretlek téged, hogy érzem; nem bírom tovább. Kereslek téged de lábam egyre tétovább, sötétbe bújtál — félek — pillád alól les rám az éj 6, nem hittem, hogy ilyen mély árnyékokat is rejt a nap s a karcsú fák a nap felé nem tárnak ifjú ágakat, a földön nézik most a mély barázdás árnyakat. Egy darab éj serken ki parázsló fények alján szeretnék énekelni s táncolni — jaj, szemem alján tört csészéről fellebegö árnyék ül, horgas, halvány. Mi ez? A levegő pezsditi rezgő távolát! Mint kagyló mélye, úgy zsibong! Halált pezsdít a távon át hol vadvirág harangja kong s pacsirta villant kéket — én úgy szeretlek téged, hogy érzem: nem bírom tovább. Gergely Agnes fordítása
