Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-03 / 5. szám
10 úíífiúság« I ^ '. fi i ■: Ii'i ' ■ |./ '' K. iSLAVOMÍR MROZEK: HAWAII Behívatott bennünket az igazgató: — Slvtársak, utasítást kaptam, hogy egyiküket jelöljem meg egy hawaii szolgálati útra. A hawaii nők tanulmányozásáról van szó, fésűink exportjával kapcsolatosan, közös kereskedelmi kapcsolataink elmélyítését célzóan. Ki jelentkezik önként? Mindnyájan jelentkezünk, mert fegyelmezett, öntudatos munkások vagyunk, és nem utasíthatunk semmit vissza, ha munkáról van szó. Jelentkeztünk hát mindannyian a könyvelőt kivéve. Mert mindig akad egy- egy fekete bárány. — Köszönöm — mondta megindultan az igazgató. — Látom, hogy az önök kollektívájában megbízhatom. Holnap döntenek a kiküldött személyt illetően. Ebből az alkalomból bátorkodom szíves figyelmüket felhivni arra a tényre, hogy ma hozták meg a téli tüzelőmet. Ha valaki önök közül segíteni akarna nekem a szenet lehordani a pincébe, nagyon hálás lennék neki érte. Senki se jelentkezett, így aztán elváltunk. Munka után bejelentettem a kollégáknak, hogy ma nem jövök el a kocsmába, mert valahogy rosszul érzem magamat. Ennek ellenére, ügy döntöttem, hogy egy kis testmozgás nem fog ártani, hát elmentem az igazgató házához. Am mekkora volt a meglepetésem, amikor már ott találtam a tanácsost, a referenst, a pénztárost és az alpénztárost, amint a lapátokkal birkóznak. Csak a könyveiő hiányzott. Görbén néztek rám, de az igazgató rájuk szólt, hogy húzódjanak arrébb, és én is hozzáláttam a munkához. Utóvégre is azt hiszem, hogy mindenkinek joga van egy kis fizikai munkától való felüdülésre, nem? Istenblzony, sohasem gondoltam volna, hogy például egy ilyen referensbe mennyi erő szorult! Idősebb ember, bizonyára a csúz is kínozza — és tessék kérem... A jó madár! — Nem pihenne egy kicsit? — kérdeztem aggödón, — ön fehér mint a fal, és a csontjai is csak úgy ropognak. — Én? — így ő. — Maga pihenjen, mert még megüti a guta. Nekem ez a mozgás jót tesz a tüdőmnek. És nemcsak, hogy nem pihent meg, hanem ráadásul még elkezdte a „Valahol a Volga mentén“ című dalt is énekelni. Jó hangosan, hogy az igazgató is hallja. Bár senki, egy pillanatra sem állt meg, mégis öreg este volt, mire a munkát befejeztük, már a hold is fönt ragyogott. Hallgatagon ballagtunk hazafelé. — Nagyszerű így sétálni a friss levegőn, törte meg a hallgatást a referens és óvatosan mozgott négykézláb előre. — Perszehogy — bólogatott a tanácsos. — Az ember mindjárt másképp érzi magát. .Amikor a kocsma előtt haladtunk el, észrevettük, bent a könyvelőt. Ült a csaknem üres helyiségben az egyik asztalnál és nyugodtan iszogatta a jó hideg sört. — Gyáva! — sziszegte megvetően a referens. — Nem ismeri a testi munka gyönyörét. Másnap senkise jött be az irodába. Nekem is megparancsolta az orvos, hogy feküdjem. Csak később tudtam meg, hogy a szolgálati útra a könyvelő ment el. De nem Hawaiiba, hanem csak Alsőröcsögére. Az igazgató pedig megmagyarázta, hogy a hawaii fél elállt a megállapodástól. .Azóta látni se bírom a hawaii gitárokat. Mindjárt megfájdul ugyanis a derekam, (-t-) j BIZONYOSSÁG I Janika kétségbeesve meséli édesanyjának: ! — Találtam az utcán 20 koronát ] — Valaki bizonyára elvesztette, i — Tudom is, hogy ki. Ugyanis láttam a bácsit, . sokáig kereste! aki I Áldozatok Két fülig befáslizott páciens beszélget a szomszédos !ágyon: I — Az asszony intézett így el, amiért nem akartam I megtanítani vezetni. I Erre a másik: ! — Én viszont akartam... ■k i'tr:' szAzlAbOak EGYMASKÖZT Két százlábú áll Brigitte Bardot reklám-plakátja e- lőtt és beszélget. Azt mondja az egyik százlábú: — Nézd csak, milyen gyönyörű lábal vannak... A másik sajnálkozva jegyzi meg: — Igen, de nagyon kevés van neki belőle... IKREK A futballista apai örömök elé néz. A reggeli mellett ül, újságba merülve, amikor beront a szomszédos hálószobából a bába: — Uram, a kisfiú megérkezett. Néhány perc múlva újra beront a bábaasszony: — Még egy kisfiú! — Nézze asszonyság — szólt kissé ingerülten a férj —, ne zavarjon minden pillanatban. Számolja szépen össze őket, és a második félidő után mondja be a végeredményt. KÉRDÉS?! Betörő áll a bíróság előtt. A bíró megkérdezi: — Abban a lakásban, ahová betört, szanaszét hevertek a legkülönbözőbb értéktárgyak. Magyarázza meg nekem, hogy miért csak csupa kacatot, értéktelen tárgyat szedett össze? — Jaj, bíró úr, már maga is kezdi? A feleségem már agyongyötört engem emiatt. OLCSÖ TEJ Odaszalad a férjéhez az asszony: I . — Apóka, a kertünkben van a szomszéd tehene! — Ejnye, hát akkor mit töltőd itt az időt felesleges T beszéddel, fejd meg gyorsan! FRAPPÁNS VALASZ Egy angol ugratja a skótot: — Maguk Skóciában zabkását esznek. Mi Angliában I a zabot a lovaknak adjuk. — Látja — válaszol a skót kapásból —, ezért van az, ; y ! hogy angol lovak és a skótok a legjobbak a világon. Ij,' i'-iií* ír:r Áruházban Bemegy a skót az egyik áruházba és kér egy sar- I kantyút. — Egy sarkangyút? — csodálkozik az eladó. — Talán egy pár sarkantyúra gondolt, nem? — Nem, csak egyet kérek. Mert ha a lovat az egyik oldalán sarkantyúzom is meg, a másik oldala is wele szalad. PÁRIZSBAN TÖRTÉNT (Sötét, kivilágítatlan parkrészlet. Csillagtalan, sötét éjszaka.) Suzanne (gyönyörű fiatal hölgy. Ijedten felkiált): Segítség! Segitsééég! Gaston (jó megjelenésű, középkorú férfi. Egészen kifulladva rohan a kiáltozás helyére): Itt vagyok, kisasszony! Megtámadta valaki! Suzanne (nyugodtan cigarettára gyújt): Még nem. De megtámadhat. Lehet, hogy éppen ön... Gaston: Hát akkor miféle segítségért kiabált? Suzanne (kihívóan a férfi szeme közé fújja a füstöt): Anyagi segítségért, te kis butus...! ■ V NŐNEK LENNI- RABNAK LENNI? I. Az emberiség történelmének hajnaláig — családban s társadalomban egyaránt, a vezető szerep mindig a férfiaknak jutott. Ezt az állapotot elsősorban a valláserkölcsi törvények hozták létre és tartották fenn. Kezdetben a nő csak árut jelentett, s eszerint a felfogás szerint is bántak vele. Vásárlással és asszonyrablással jutottak nőkhöz egykor a férfiak. Az ókori hódítók nőkben számolták és fizették ki hadisarcaikat. Ilyen esetben a hő mint áru a legutolsó helyen, a birkák és a szarvasmarhák mögött állott. De nem kell olyan régi időkbe visszamenni. Negyed évszázaddal ezelőtt a szülők még gyárakba, és menyasz- szonyüzletekbe adták el lányaikat. A legtörvényesebb üzletnek számított az ilyesmi. A kereslet viszont nem felelt meg a kínálatnak, így nagyon sok, már csecsemőkorban elpusztította leánygyermekét. Még ma is — persze már csak régi időkre való emlékeztetésként — találhatunk a nyomorúság és a megaláztatás korából olyan emlékeket, mint például azok a táblák, amelyek ilyen szövegeket, „tilalmakat“ tartalmaznak: „Leánygyermekek vízbe fojtása ezen a helyen tilos!“ Az ilyen cselekedetet nem vették bűnténynek. Ahol hasonló táblák álltak, s valaki mégis, ennek ellenére ott pusztította el leánygyermekét, nem azért büntették, hanem a víz szennyezése miatt róttak büntetést a fejére. Indiában ha meghalt a férj, akkor az élő feleséget a holttestei együtt égették el. Még ma is az a szokás uralkodik, hogy ha a szülőtől azt kérdezik, hány gyereke van, az csupán a fiúgyermekek számát mondja meg. Ugyanúgy még ma is sok mohamedán törzsnél szigorúan betartják a vallás törvényeit, miszerint leplezetlen arcú nőt még orvosnak sem szabad látnia. S mivel ott orvosok nincsenek is, nők százai halnék meg évente, idő előtt, orvosi segítség nélkül, mindennemű életmentő beavatkozás híján. Nagyon sok nyelvben az a szó, hogy „férfi“ és „ember“ egyetlen szóban foglaltatik össze. Minden vallás közül a legtöbbet viszont a kereszténység hozott a nők számára. A Mária-kultusz anyává is e- meltp a nőt. A jogokban viszont mindez sehol sem nyilvánult meg. De a „felsőbb“ rétegek asszonyai is, bármilyen áltiszteletben állottak, s a férfiak hiába ontották „vérüket" értük — tulajdonképpen csak szerelmi játékszernek számítottak. Mig az egyház elítélte a nemiséget, az ilyen felfogást viszont támogatta. Három évszázaddal ezelőtt a hittérítők és hitoktatók, annak ellenére, hogy már tanultak, maguk is oktatottak voltak, — mégsem sorolták őket emberszámba. A nő alárendeltségét, másodrendűségét még XI. Pius pápának a házasságról szóló enciklikája is bizonyltja. Pedig ez nem is volt olyan hű de régen. így hangzott: „Nők, legyetek a férfiak hű szolgálói és alárendeltjei, mint ahogy a hívők az Oristené, mert a férfi a nő teje, mint ahogy Krisztus az egyház feje.* A férfi csak parancsol, mert ő Krisztus képe, a nő engedelmeskedik, mert 6 az egyház képe." Nem is olyan régen volt, amikor a nő még nálunk is mind társadalmilag, mind egzisztenciálisan a férfiak jogok nélküli alárendeltje volt. Vették és adták, mint bármilyen más árut, ha nem is nyilvánosan — vásárokon, de igy volt. A házassági szerződés az üzleti szerződésekkel egyenrangú és egyforma volt. A férfi hozományt keresett, a- mclynek a nő felesleges, de kényszerű velejárója volt, mert nélküle a kívánt „árut" sem lehetett megkapni. Az első köztársaság alatt a házasság, pontosabban a menyasszony-kínálat az újsághirdetések legnagyobb részét jelentette. Ez így volt a napilapokban. A vasárnapi kiadványok külön házasságközvetitési melléklettel, bővített terjedelemben jelentek meg. A legkülönbözőbb módon kínálták a konkrét összegben, „készpénzben fizetett hozománnyal“ járó lányokat, a „boldog házasélethez" — ilyen jeligékkel: x-ezer, y-ezer hozomány. Persze keresték is őket, úgyszintén hirdetésekben, ahol hasonló jeligék álltak: „Kor, külső, és testi hiba nem számit“. Az utóbbi két évtized alatt a világon nagyon sok minden, nagyon nagy változáson ment keresztül. A nő társadalmi helye viszont még ma sem a megérdemelt, s persze nem is a legirlgylésreméltóbb. Még nagyon sok országban viszont ma is zárva van a nők előtt a társadalmi é- letben való szerepléshez, és tevékeny jogosultsághoz vezető utak kapuja. Svájcban például ma sincs a nőknek választójoguk. Kivéve néhány kantont, amelynek területén már kiharcolták maguknak. (Folytatása következik)'
