Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-03 / 5. szám

úi itjiiság 5

Barbara premier plan-ban, művésznevén Benton

Hugh Marston Hefner 20 év vei ezelőtt egy telentáktelen kis rehlámszOveg szerzőcske volt. a méltö8ágtel|8s urak szS mára szerkesztett Esquire cl mű lapnál. Egy alkalommal az zal a kérelemmel fordult mun kaadöfához, heti öt dollárral e meV)e a fizetését. A tekintetes Igazgatóság elutasította az If Jű kérelmét, mire az — tekln tély Ide — tekintély oda — bevágta maga mögött a vezéi igaz gató a)ta|át, és felmondott.

Ha Hugh Hefner az Esquire szerkesztőségének szerzöcské- ge marad, akkor most a kutya sem ugatná. Csakhogy a gélén- féktelen szövegflrkászból Időközben többszörös milliomos lett. A tulajdonában lévő konszern tőkeértéke 130 mllliő dollár, s az ismert magazin, a Playboy — mellesleg legalább háromszor olyan példányszámban lelenlk meg, mint a méltóságteljes Esquire — évente 13,5 milliő dollár hasznot hagt A Playboy klubokon kívül egy divatügynökség, színház és négy televíziós állomás Is Hefner tulajdona. A fiatal újságíró pá ratlan karriert futott be.

Az Esquire vezérlgazgatójá nak a szobájában alaposan dühbe gurulhatott, útban haza felé ismerőseitől kb. 600 dől lárt szedett össze. Barátjával azonmód hozzálátott önálló to lyólrata első számának az ösz- szeállításához. jóformán a térdükön készítették a lapot, de síkére volt, és ezen felbuzdul va nyomban elkészítették a következő számot. Ezt követték aztán a továbbiak.

Az ÚJ folyóirat fő tartalma: lányok, asszonyok, fényképmo- dellek, színésznők képei, többnyire hiányos, vagy semmilyen öltözékben. Érdekes azonban hogy Hefner folyóirata úgyszól van senkit sem botránkozta tott meg. A korabeli nyugat né met Spiegel így írt róla: „Még sohasem árulták ezt a hús-vér árut Ilyen ízléses csomagolásban. mint a Playboy.“

Hefner első fotomodellként a titkárnőjét alkalmazta. Aztán

200 dollárért leszerződtette Ma ..........«inii.-»-— ^

rllyn Monroe-t. Ma 3000 dollárt a boldoqsáqtól sugárzó Hef és fizet egy felvételért, akárcsak Barbara.

golyónk legkívánatosabb teremtései, a playboy császár hajtha tatlan maradt, ..Nösülésre nincs időm“ — mondogatta még a kö zelmúltban Is, a negyyenhárotii esztendős multimilliomos. Ügy látszik azonban, hogy még a playboyok playboyára is érvé nyes, hogy „addig tár a korsó a kútra,..“

A közelmúltban utoléite a „végzete". Egy tizenkilenc esz tendős bájos kislány, Barbara Klein New York I oryos láttvá nak a személvétien A mngrög zölt agglegény egy lévé show műsorban látta meg a gyerme Sesen ártatlan arcú Barbarát, és «zaniára egyszeriben vége sza kadi a játéknak

„Hef volt az alsó férfi az é- letemben" — mondja az ártatlan teremtés, aki megbüvölte a nők elkényeztetett kedvencét. És Hef! sugárzik a boldogságtól. Egy percre sem válik meg „végzetes nyulacskájátől“. Rómába, Londonba Monte Carlő- ba, mindenhová magával hura

'S

CJ

a

oo

O

Cí

O

E

4>

'S

N

'S;

E

_c

'S

a

a folyóirat első oldalán megjelenő vezércikkért (szóban és írásban: háromezer dollárt — a hazai vezércikkírók kedvéért — a szerk. megj.l.

Rövid Időn belül a híres színésznők egyenesen versengtek azért, hogy a Playboy címlap tára vagy a folyóirat belsejében „a hónap veszélyes játékszere“ című „rovat“ leporellőszerűen összehajtogatott három oldalára kerüljenek.

Hefner azonban nem elégedett meg ezzel, hanem még attraktívabb ,<téma“: után.„qézett„. A témát- Nyugat-Néméíországban találta meg, a hosszúlábú, télt idomú német szépségek szemé lyében. Hefner maga „Nyugat- Németország második háború utáni „csodájának“ nevezte e lányokat, és eeregestől szerződtette őket folyóirata, illetve klubjai számára.

Hefner azt az elvet vallja, hogy a férfiak húsz-harminc é- ves korban — sőt még később is — nem akarnak házasságot kötni, csak „Játszani“ szeretnének. Mivel erre nincs sok alkalmuk, túl korán házasságra lépnek, s a korai házasságok gyakran zátonyra futnak. Ezért teremtsünk számukra alkalmat, hogy kedvükre játszhassanak.

akkor nem gondolnak a házas- 'ságra. Valljuk meg őszintén van ebben némi igazság.

Hefner playboy-klubjal a fér fiák játékszenvedélyét hivatot tak kielégíteni. Ezek alapjában véve exkluzív éttermek, me Ivekben a legolcsóbb vacsora 28-30 dollár. A pincérnők sze repét mini szaténfűzőbe Öltő zött — lobban mondva — vetkőzött — megfelelő testi pro- porclókkal megáldott lányok, ún. „nyulacskák“ töltik be. Az egyik nyugati újságíró így emlékezik vissza a nyulacskákkal való találkozására: „Azt hí- szern,. a lányoknak az okozza a legtöbb gondot, hogy az asztal fölé hajolva a tányérral e- gyütt, nehogy a mellük is a vendég elé hulljon a parányi egyenruhából.“

Egyébként azonban Hefper playboy-klubjalban szigorúan ügyelnek az erkölcsre. A nyu lacskáknak tilos a vendégekkel társalogni. S ezt az elvet betartják. Csupán játék az egész, amint azt a „feltalálója“ is hangsúlyozza.

Sokáig ő is eszerint az elv szerint Igazodott. Hiába vették körül napjában a világ váloga tott szépségei, hiába ostromolták szerelmi ajánlataikkal föld

colja. Berlinben a véletlen hozta az útjukba Will Tremper rendezőt, aki éppen Barbara személyében vélte felfedezni leg újabb filmjének főszereplőjét. Hefner egy szóval sem ttltako zott a szerződés ellen, mihelyt azonban meghallotta, hogy Bar bara egy könnyű nőcskéf alakít a filmben, egy tapodtat sem tágított mellőle, és gondosan ügyelt arra, hogy mindig ren desen felöltözve jelenjék meg a kamera előtt.

A hónap veszélyes iátékszere.

Mindezt az a férfi teszi, aki folyóiratában és klubjaiban egy Csöppet sem takarékoskodik a női meztelenséggel, és aki egy sajtóértekezletén a következőképpen nyilatkozott üzleti vállalkozásairól: „Jelenleg hatszáz nyulacskát alkalmazok, összesen harmincöt tonna élősúlyban és közel fél mérföldnyi mellbőségben.“

Ügy látszik, a szerelem bárkivel csodákat művelhet...

Vagy: Addig jár a korsó a kútra...

Paláqyi Lajos

ElO „reklámnyulacskák' allegorikus fogaton a franciaországi Cognac városában.

A huszonötöst elköltöttem marhagulyásra, sajtra és fagylaltra,' aztán mozijegyet vettem, de nem néztem végig az előadást, mert rosz- szul lettem és kénytelen voltam távozni. A gyomrom egész éjszaka kínozott. Reggel felé elaludtam egy pádon. Arra ébredtern, hogy néhány fiú ül mellém. Az egyik folyvást gitározott és énekelt Is mellé. Ügy nézett ki, mint Neckáf, furcsán bámult rám. Bárhová mentünk, be nem állt a szája. Mert az egész társaság állandóan ment valahová, mintha besózták volna őket. Nem láttam ebben semmi fantáziát.

Estefelé az egyik fiú, Rudi, megszólított, hogy elmehetnék hozzájuk aludni, az apja éjszakás, a barátja is ott lesz a nőjével, hoznak gyümölcsbort. Először azt mondtam, hogy jó, de egy ósatlan pillanatban leléptem. A fáradtságtól már alig álltam a lábamon, ezért kimentem a pályaudvarra. Szerencsére kevesen voltak ott, kinyújthattam elgémberedett lábaim. Később egy egészen tűrhető külsejű férfi ült mellém és megkérdezte, hogy hová megyek. Nem sok kedvem volt beszélgetni, ezért csak úgy foghegyről válaszoltam neki;

— Sehová. Rómeót várom. Rómeót Smlchov- ről.

Mire ö azt mondta, hogy Nymburkba utazik. Egyenruhájáról ítélve, gépkocsivezető lehetett. Aztán már nem kérdezósködött, csak a kilencedik korsó sör után jegyezte meg, hogy lekéste miattam a vonatot, de nem baj, mert így elmehetünk táncolni a Szívbe.

Lényegében véve nehéz visszautasítani egy ilyen javaslatot Meg aztán csupán két választásom *olt: egy kis pénzt keríteni, hogy fel ne forduljak az éhségtől, míg megtalálom Rómeót, vagy vissza az intézetbe. De az utóbbi

gondolatot nyomban kivertem a tejemből. Ezért mondom neki:

— Ez nem is rossz ötlet De egy pillanatra megbocsát...

Megbocsátott, csak a biztonság kedvéért a WC ajtó előtt állt

Amig a zenére vártunk, a gépkocsivezető ki sem nyitotta a száját Az asztalt bámulta rendületlenül. Aztán kiderült hogy nem tud táncolni. Több férfi is felkért, s egyszeresek látom, hogy az ajtóban megjelenik Doják. Biztosan keresett valakit. Felugrottam az asztaltól és kérdem tőle:

— Mit keresel itt?

— Üzleti ügyben vagyok — válaszolta. — Amint láttom, te is.

Fogalmam sem volt, mire gondol. Végigmérte a gépkocsivezetőt, aztán csak úgy félvállról odaszólt hozzám:

— Lehet, hogy Rómeó is érdeklődne irántad. Komolyan. Tegnap a Struccnál láttam Elég, ha üzenetet hagysz a ruhatárosnönél. Alicának hívják.

— Tényleg? Akkor máris megyek.

— Ne olyan hevesen — aztán felém fordult, és egészen más hangnemben folytatta, mintha csak most vett volna észre:

— Hogy vagy?

A gépkocsivezetőnek máig sem mernék a szemébe nézni. Alig ment el Doják, a táskám is otthagytam az asztalon és eltűntem. Igaz, nem volt benne semmi. Csak egy zsebkendő, meg egy kis apró.

A borozót zárva találtam. Dühömben elkezdtem verni az ájtóL Az első emeleten kinyílt

egy ablak és egy rikácsoló női hang mondta:

— Megbolondult az a lány? Menj le, nézd meg, mi baja.

Kétségbeestem, talán el is sírtam magam, de eszembe jutott, hogy a banda este a Vlt- kovra készült, elindultam utánuk. Rájuk találtam.

— Szenzi. hogy eljöttél — fogadott Rudi.

A szeméből kiolvastam, hogy valóban örül az érkezésemnek. Majd így folytatta:

— Nem kérsz cigarettát, vagy egy kis italt? Nincs szükséged pénzre?

Sejtettem, hogy a srácok elemeitek valamit, és a részemet félretették, mintha a bandához tartoznék. Rudi a vállamon felejtette a kezét. Valósággal égetett. Vártam, hogy lejjebb csúszik a kéz, de nem történt semmi. Sokáig üldögéltünk egymáshoz simulva. A gitáros megállás nélkül játszott, és talán az ujjal Is elkoptak volna, ha nem jönnek oda a rendőrök. Zseblámpával világítottak a szemünkbe, nem tudtuk, mit akarnak.

— Igazolványokat — mondta az egyik.

A srácok megúszták. Rendben volt papírjuk. Engem félrevontak és elvittek. Reggel újra kihallgattak. Mindent elmondtam. A bíróságon is, és megúsztam feltételessel.

— Valóban azt gondolja, hogy Rómeó létezik? És itt él Smichovon? — fordult hozzám a bíró a tárgyalás berekesztése után.

És én nem tudtam, hogy mit válaszoljak.

VÉGE

rtirfra tznoxr commitvon