Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-03 / 5. szám
LESZ MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI Középiskola Dunaszerdahelyen! A csehszlovákiai magyar egészségügyi nővérek hiányáról, annak okairól és egy magyar tannyelvű egészségügyi középiskola létesítésének szükségességéről kát, s éppen a kétnyelvű okta- tás teszi lehetővé, hogy a középiskolákon magasabb szak- képzettséget szerezzenek. Az egészségügyi középkáderek számára a szaklapok szlovák és cseh nyelven jelennek meg. Ezeknek tanulmányozása elengedhetetlenül szükséges a továbbképzés szempontjából, ami pedig a Magyarországról történő tankönyvbehozatalt illeti, tudomásunk szerint az oktatásügyi minisztérium sem folyamodott ehhez a megoldáshoz, mivel azok nincsenek összhangban a mi terveinkkel“. Punktum, miniszterrel nem vitatkozhatunk. A dunaszerdahelyi járás az érsekújvári egészségügyi középiskolából kapja az ápolónő- véreket A papírok szerint kellene, hogy kapja, de erről csak akkor beszélhetnénk, ha az iskolában valóban tanulna néhány lány a dunaszerdahelyi járásból. — öt kilencedik osztályunk van; tanulóink hat-hét községből is bejárnak. Az érseküj- vári egészségügyi középiskolába az öt osztályból három lány jelentkezett. !rd és olvasd; három. A dunaszerdahelyi kilencéves alapiskola i- gazgatóhelyettese Farkas László tájékoztatóját legszívesebben azokkal kom- mentáltatnám, akik 1966-ban — amikor néhány túlbuzgó fejecske kitalálta, hogy „nővér- többlet“ van — erősen csökkentették a felvételi irányszámokat. És mit nem tesz az ördög, ez az évfolyam éppen abban az évben, tehát 1970-ben érettségizik, amikor kétszeres létszámuk is elhelyezést nyerne. Júniusban végeznek és a hírmondóknak megmaradt nővérek a kórházak előtt diadalkapukat építenek majd fogadásukra, az orvosok megfújják a kürtöket és ők, fehér-kék ruhás lányok szendén, mirtuszkoszorúval a fejükön, friss léptekkel feltöltik kolléganőik megritkult sorait. Eltalálnak majd Dunaszerdahelyre is? Az 1966/67-es tanévben az érsekújivári egészségügyi középiskola mellett magyar tannyelvű tagozat nyílt a nyugat- szlovákíai kerület .szükségleteinek fedezésére. A dunaszerdahelyi járásnak eddig ebből vajmi kevés haszna volt. Három évvel ezelőtt ugyanis hatálytalanították egy, az iskolák végzettjeinek kihelyezéséről szóló rendeletet. Jelenleg nincs az a jogi norma, amellyel Kispiri- pócsra kényszeríthetnénk valakit dolgozni. Az egészségügyi káderhiány feltöltése kizárólag a kórházak és a nemzeti bizottságok részéről megteremtett szociális feltételektől függ. Nem felelnek meg azok a feltételek, amelyeket a dunaszerdahelyi kórház szabott? Hol kínálnak többet, jobbat? V annak munkahelyek, ahol sokkal, de sokkal többet kereshetnek érettségizett lányok, és azoknak sajnos, semmi közük az egészségügyhöz. Az egészségügyi középiskola végzettjeinek fizetése 200 koronával alacsonyabb, mint az országos átlag. Pár hónapos gyakorlat után ez a különbség már 400-500 korona! Egy hasonló műveltséggel rendelkező lány, aki irodában dolgozik, sokkal kisebb felelősségű és nem olyan nehéz munkát végez, nem dolgozik műszakokban, sokszor ugyanolyan, de gyakrabban magasabb fizetést kap, mint egy egészségügyi nővér. Már egy éve húzódnak a tárgyalások az egészségügyi alkalmazottak fizetésének kiegyenlítéséről. A meteorológusok sem tudják, mikorra fejeződnek be és az érintettek inkább szkeptikusan legyintenek, ha ez szóba kerül. De égből kapott mannából eddig még senki sem élt meg. Az üzemekbe, gyárakba menekülő lányokat nehezen térítjük vissza a kórházakba, a leghumánusabb foglalkozásról, a szenvedő aggokról szóló mesékkel, ha egyszer ott 600-700 koronával is többet kereshetnek, méghozzá éjjeli műszak nélkül. — A legszomorúbb az, hogy akkora járás, mint Dunaszer- dahely, nem tud évente annyi nővért nevelni, hogy legalább a járás egyetlen kórházában biztosítva legyen a betegek teljes ellátása és hogy a kórház valóban szolgáljon küldetésének. Majd hülyék lennének szlovák vidékről hozzánk jönni dolgozni, amikor otthon u- gyanolyan vagy még jobb feltételek között érvényesülhetnek, Volt már Itt egy pár szlovák nővér, de hamarosan itt hagyták Dunaszerdahelyet. Nem találtak magukhoz való társaságot, nyelvi nehézségekkel küzdöttek, hiszen a mi betegeink túlnyomórészt magyar nemzetiségűek. Hogy hová fog ez vezetni, kedveském, azt én nem tudom. Amióta orvos vagyok, ilyen jellegű nehézségeim még nem voltak, (A kórház idős orvosa az első világháború óta gyógyít. Hogy mi mindent megél az ember!) ★ Tavaly november 19-én csaknem minden napilap hozta a hírt: Dobos László, a Szlovák Szocialista Kormány minisztere és doc. MUDr. Vladimír Zva- ra DrSc egészségügyi miniszter között megegyezés jött létre, miszerint Dunaszerdahelyen a közeljövőben egészség- ügyi iskola nyílik. Lelki szemeim előtt szinte láttam a követ, amely a hír hallatán An- da Klári fönövér szívéről leesett,,. E gészségügyi középiskola megnyitását különben nemcsak ez az egy járás kérte. A rimaszombati, lévai, komáromi és galán- tai járási szervek ezután is gondoskodjanak egyedül a portájukról. Elvégre... Na de, örüljünk inkább annak, ami van, illetve ami lesz. Hát mi lesz, és ami lesz, mikor? — Ezt pontosan senki sem tudja. A napokban egy bizottságot várunk az egészségügyi minisztériumból, akik a dunaszerdahelyi járási szervek által iskolának kiszemelt helyet jönnek megtekinteni. Ez a ki- rálykarcsai kastély. Hogy megfelelőnek találják-e, azt előre nem tudom megmondani. Nagy vita volt körülötte, ugyanis a higiénikus egészségügyi szempontból nem találta megfelelőnek a kastélyt. — .Maga ismeri az épületet? — Igen. — Megfelelőnek tartja? — Hát nem egészen. Mindenesetre provizóriumnak megfelel, legalábbis egy-két évre, amíg az osztályok száma nem lesz nagy. Aztán újabb megoldást kell majd keresnünk. — Tegyük fel, hogy a minisztériumi bizottság megfelelőnek találja majd a kastélyt. Ebben az esetben mikorra esedékes az iskola megnyitása? — Ez év szeptemberére. — Bizonyára .vannak konkrét elképzeléseik a még nem létező iskoláról; a magyar-szlovák osztályok arányát, előadókat illetőleg, stb. — Az ügyről sajnos nem tudom bővebben informálni, hiszen ez iskola létezéséről még nem született végleges döntés. Próbálok tovább argumentálni, de MUDr. Frantisek Baluá- ka, a JNB egészségügyi osztályának vezetője már a kávéját kevergeti, befejezettnek tekinti a dialógust. Míg a lépcsőn megyek lefelé, annak a falucskának az esete jut eszembe, ahol azért nem nyitottak magyar óvodát, mert a JNB-re beadott kérvényen nem gömbölyű, hanem szögletes „pöcsét“ volt... ZÄCSEK ERZSÉBET Időközben a Baluska doktor említette bizottság járt Dunaszerdahelyen és örömmel adom tovább a pár órával ezelőtt megtudott eredményt. A végleges döntést sajnos nem első kézből, de annál meg- bízhatóbból, MUDr. Somod! János egészségügyi miniszterhelyettes feleségének kezéből kaptam. A kastély megfelel, iskola lesz. Szeptemberben két magyar osztály nyílik, aztán évente két-két osztállyal fog gyarapodni Csehszlovákia első magyar tannyelvű egészségügyi középiskolája. Gazdagodjon és éljen sokáig! 1969, január 28. Z. E. A rimaszombati postán mindent lehet? A TÉNYÁLLÁS: 1970. január 21-én délután a lakásomról meghívást adtam Tornaija 551- re. Mivel Tornaija elég mesz- sze esik Pozsonytól, a közbeeső Rimaszombatot nehéz lenne kikerülni; Persze nem is akartam, hiszen semmi okom sem volt eddig, hogy kételkedjem egy, az embereknek szolgáló Intézmény jóindulatában. Ám a fent említett naptól a véleményem erősen megváltozott. Szóval meghívást adtam Tornaija 551-re. A posta hozta is a kívánt számot, kb. 15.35 órakor. Ám alig Üdvözölhettük egymást édesanyámmal (mert öt hívtam), amikor a rima- szombati telefonközpont e- gyik ..hölgye" durván közbeszólt, hogy azonnal tegyem le a kagylót, mert különben szétkapcsol. Próbáltam neki megmagyarázni. hogy egy perce sincs, hogy megkaptam az ösz- szeköttetést (tanú rá a pozsonyi és a tornaijai posta), még durvábban torkollt le és szétkapcsolt. A pozsonyi posta újra felhívta Rimaszombatot, ám az továbbra sem volt hajlandó a kért számot kapcsolni. Ekkor kértem, hogy kapcsolja a telefonközpont vezetőjét, vagy az igazgatót — amit az illető „hölgy“ természetesen szintén megtagadott. A pozsonyi telefonközpont alkalmazottja is fel volt háborodva, hogy megpróbál Zólyo- mon keresztül összeköttetést találni édesanyámmal. Húsz perc múlva csengett is a telefon. de az édesanyám hívott, sírva, mert miután a rima- szombati posta ..hölgye“ szétkapcsolt bennünket, felhívta öt és a legdurvább, legocsmá- nyabb sertéseket vágta a fejéhez. (Zól,yomon keresztül sikerült Rétinével, a központ vezetőjével összeköttetést találnom, akinek az ügyet elpanaszoltam. — de ezt csak az ügy kivizsgálásának megkönnyítésére jegyzem megi) . ■ Ennyi lenne á történet dióhéjban. Csakhogy azt hiszem, mindenki előtt világos, eít az ügyet nem lehet ennyiben hagyni. Először azért nem, mert tudtommal a telefon arra szolgál, (legalábbis kultúrállamokban) hogy az eg.ymástöl távolra szakadt emberek a beszéd meghittségében találkozhassanak... Másodszor azért nem, mert mint rendes adófizető, büntetlen előéletű állampolgárnak jogom van a pénzemért a világ bármely tájára telefonálnom. Így Rimaszombaton keresztül még az édesányámnak Is... Harmadszor azért nem, mert tudtommal nem én vagyok a POSTA eme intézményéért, hanem eme intézmény van értem, és minden telefonálni vágyó emberért... Negyedszer azért nem. mert azt hiszem, nem vagyok köteles eltűrni, hogy idős édesanyámat bármilyen ,,postás- hölgy" is sértegesse... Ötödször... de minek soroljam tovább?! Ügy hiszem, vannak szabályok arra vonatkozóan; hogyan kell egy telefonos „hölgynek" viselkednie (Rimaszombatban is), és vannak paragrafusok arra vonatkozóan, hogy akibe nem szorul az intelligencia, az emberségesség alapfogalma se. ne garázdálkodhasson még telefonközpontban sem.,, T-né A szerkesztőség megjegyzése! Az eset végtelenül szo- morü és felháborító! Éppen ezért a sajtótörvény értelmében .várjuk szerkesztőségünkben a rimaszombati posta igazgatójának megnyugtató intézkedéséről az értesítést. Mi azzal, hogy ezt az esetet olvasóink elé tártuk, azt szeretnénk elérni, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen, a POSTA jó hírét megcsúfoló eset, még Rimaszombatban sem. mondva a mézes madzag, a következő volt: — 500 korona jutalom a belépésnél; — a betegszobákon szolgálatot teljesítő nővérek havi 300 korona jutalmat kapnak; — a beosztásának megfelelő osztályban mindenki megkapja a legmagasabb fizetést; — a kórháznak ízlésesen berendezett egy-kétágyas, központi fűtéses, meleg vízzel ellátott leányszállöját és üzemi konyháját is igénybe vehetik. Csábító, nem? A körlevélre jött is néhány válasz Trencsénből, Nitráról. De sajnos, amikor a lányoknak jelentkzeniök kellett volna, a kitöltött, 500 koronára szóló u- talványokat nem volt aki átvegye. A kórház ezután kompromisszumos megoldáshoz folyamodott: hogy ne kelljen további 50-60 ágyat kiüríteniök, é- rettségizett lányokat alkalmaztak. Elégedettek velük, elvégzik egy szakképzett nővér munkáját, sőt éjjeli szolgálatot is teljesítenek, minden o- lyan mint az igazi egészség- ügyi nővéreknél, csak a borítékban találnak kevesebb zöld papírt; nincs szakképzettségük. R észben ezért is engedélyeztek a kórháznak egy kétéves fel- építményi egészségügyi iskola indítását 1969 szeptember elsejével. Az egészségügyi minisztérium csak annyit tett a kórház „ügyibe“, hogy annak segélykiáltását jóváhagyta. Hasonló osztályok nyíltak Komáromban (Érsekújvári székhellyel), Vágsellyén, Léván (zselízi székhellyel). Rimaszombatban (rozsnyói székhellyel) Királyhelmecen, Svid- níken és Homonnán. A Dél- Szlovákiában nyílt kihelyezett osztályok 283 hallgatójából 192 magyar nemzetiségű. Vigyázat! A magyar csengésű városok neve még nem azt jelenti, hogy az ott lévő kihelyezett osztályokban magyar nyelven folyik az oktatás. Rozsnyó kivételével a lányok mindenütt szlovákul tanulnak. Hogy miért? Én is ezt kérdeztem, hiszen amint a továbbiakban kiderül, a szükség elsősorban magyar anyanyelvű ápolónővérek után kiált. Ha esetleg valaki hasonló nézetet vall, az nem tesz semmit. Megszabadulhat aggodalmaitól, ha elolvassa doc. MUDr. Vladimír Zvara DrSc Oj Szónak adott interjúja azon részét, ahol azt fejtegeti, miért előnyösebb, ha a magyar lányok szlovák ápoló- nöképzöbe járnak. „Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy Dél-Szlovákiá- ban nem elszigetelt tömbökben él a magyar nemzetiségű lakosság, úgyhogy a magyar nemzetiségű ápolónők szlováh nemzetiségű betegeket is ápolnak. Az ápolónőnek tökéletesen érteni kell az orvos rendelkezéseit, ezek pedig többnyire szlovák vagy cseh nyelven hangzanak el. Az érettség utáni továbbtanulás, az egészségügyi középkáderek továbbképzését szolgáló pozsonyi intézetekben ugyancsak lehetetlen a szlovák nyelv aktív tudása nélkül. Az egészségügy r középiskolákból kikerülő diá- : kok számára lehetőség nyílil - az orvosi karon és más főis- 1 kólákon folytatni tanulmányai— Nővérke kérem, legyen i szives... Nélkülük elképzelhetetlenek operációs termek, kórházi á- ' gyak, rendelők. A beteg még nem is olyan régen, csak meg- ' nyomta a csengőt és valame- ' lyikük azonnal ott termett, hideg tenyerével végig simított * a lázas gyerek homlokán, boro- ' gatást adott, mosolyt és vigaszt. Később megszokta és ' már nem is csodálkozott, hogy j a csengetésre csak napközben ' jött válasz — csodák csodája ' mindig ugyanattól a nővértől — és a végén annak is örülnie kellett, ha nem küldték haza, ' mint azokat, akik normális kő- I rülmények között még három- i négy hétig is nyomták volna a ' kórházi ágyat. ' Normális körülmények. Mikor is volt az? Ma azok a napok | különleges világnapoknak szá- , mítanak. A kórházaknak ke- | vés, vagy egyáltalán nincsenek , egészségügyi nővérei. A bete- , gek ezt kevésbé tudatosítják; ; gyerekek és felnőttek, tekintet ] nélkül az országos problémára, ; törik a kezüket, száguldoznak : az utakon és táj a szivük. Iga- i zuk van. Az egészségügy magánügyeihez semmi közük. | így szokás mondani. Ma még az orvosok latolgatják, kit küldjenek haza, kinek adjanak helyet az amúgyis szűkös kórházban. Rendszerint az idősebbek húzzák a röividebbet. Akaratlanul is Karéi Capek könyve jut eszembe, ahol a rejté- < lyes fehér kór csak az időseket sújtja... M eglehet, ma még nincs szükségünk kórházra. De meglehet, holnap baleset ér bennünket vagy é- desanyánknak lesz szüksége kórházi ágyra. Ma már sokan tudják a teendőt protekció és korrupció. ★ A dunaszerdahelyi kórház — különben ez évben ünnepli fennállása tizedik évfordulóját — 360 férőhelyes. A hospitali- zált betegek mellett naponta kb. 1500 pácienst részesítenek ambuláns kezelésben. A kórház befogadó képessége teljes üzemeltetés mellett sem kielégítő. Dr. Fridrich Kasala föorvoshe- lyettes szavai szerint legalább 700 ágyra lenne szükségük ahhoz, hogy a járás betegei mindent megkapjanak, amire gyógyulásukhoz szükség van. A kórháznak — a fönövérhe- lyettes tájékoztatása szerint — jelenleg kb. 50-60 egészségügyi nővérre van szüksége. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy a délutáni szolgálatot teljesítő nővérek átlag 30-40 betegről gondoskodnak, (összehasonlítás végett: az országos átlag 8 beteg, sőt az NSZK- ban csak 4,2 beteget lát el egy nővér.) T avaly — amikor nö- vérhiány miatt a kórházban lezártak egy emeletet — körlevelet küldtek Szlovákia egészségügyi közép- itkoláiba. A feltételek, jobban
