Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 4. szám

10

rm «fkr»,

JERZY DEBSKI:

ZÁ

Régen elmúltak már azok az idők, amikor egyike, másika azoknak, akiknek a jóindulatától fUggót ügyünk kedvező elintézése; világosan és egyértelműen szögezte le saját álláspontját:

— Ha lehet, elintézem.

Hozzá kell tennünk, hogy a jutalom nagysága rendszerint világosan meg volt határozva:

— Egy zöldhasú!

Ma már ritkán fordul elő, hogy valaki ilyen gyenge sü kockázatos módszereket alkalmazna. Ma már a finom példálózások korát éljük.

— Hát ez bizony nagyon komplikált eset.

Ez így sokkal szebben hangzik, mint valamikor, de ugyancsak egy végtelenül nehéz kérdéssel találjuk magunkat szemben; mennyit?

Most azonban már vége a gondnak. Az utóbbi időben érdeklődéssel figyeljük az egészen új módszert. Többé-kevésbé így néz ki:

— Jó napot. Behoztam a kérvényemet.

— Rendben van — mondja a hivatalnok szárazon. — Hagyja Itt, kérem.

És ekkor a kérvényező hirtelen megszólal:

— Fogadok önnel 100 koronába, hogy nem intézi el egy nap alatt.

— Ügy? — bökken meg a tisztviselő és a szemével átfutja a kérvényt. Aztán azt mondja;

— Én is fogadok önnel 200 koronába, hogy azonnal elintézem.

— All az alku!

. — Hát akkor... Itt a pecsét, ime az aláírásom. El lett intézve?

— Csakugyan! — csodálkozik a kérvényező. — dn nyert. Kérem, tessék a nyereménye.

Ugyanez a módszer más körülmények között:

— Fogadok — mondja a látogató a titkárnőnek — fogadok egy tábla csokoládéban, hogy nem jelent be Romolák elvtársnál!

— Én meg — mondja a titkárnő —, fogadok önnel egy bonboniérban, hogy azonnal bejelentem.

Vagy:

— Fogadok önnel, hogy nem javítja meg a televíziómat a jótállás keretén belül.

— Fogadjunk.

— Mennyibe?

— dtven koronába.

— Rendben; javítsa meg.

Nos, nincs igazam? Csak azt, nem tudom, hogy honnan van bennünk ez a hazárdozási hajlam, (-t-)

második

hAzassAg

Megtalálhatják-e másodszor is a boldogságot az özvegyek és elváltak? A felelet természetesen a kérdésben rejlik: mit ment át az ember a második házasságába? Több szeretetet, megértést, türelmet... Mindezt sok esetben nagyon nagy ajándéknak számit a második házasságban.

A házastársi kapcsolat nagyon nagy bizalmat, megértést, szimpátiát és toleranciát kíván. Am abban az esetben, ha a második házasságról van szó, mindennek szinte megduplázva kell érvényesülnie. Gondolkodjunk csak el felette, vegyük csak sorra azokat a komplikációkat, melyeket az özvegy, vagy az elvált fél a második házasságba magával visz. Ez rendszerint a gyerek, és egy tucat előítélet.

Szeretik-e majd az elvált szülők gyerekei a nevelőszülőt? S ő szereti-e majd a gyerekeket? Az özvegy ember el tudja-e annyira felejteni első élettársát, hogy második párjának igazi élettársává tudjon válni?

A gyakorlat szerencsére azt mutatja, hogy az ilyen jellegű házasságok rendszerint sikeresek. Persze ellenkező változatát sem kell nagyítóval keresni.

Az a férfi, aki tényleg szeret egy nőt, s azt kívánja, hogy az tökéletes boldogságot élvezzen mellette — az kell, hogy azt is tudatosítsa, hogy élettársa boldogságát nem csupán az ő szeretete, hanem gyermekei Iránti szeretete biztosítja csak. Amíg nem biztos abban, hogy a második házasságába magával vitt gyerekei nem boldogok, addig jómaga sem képes az lenni.

Nagyon mélyen lehetne elemezni a másodszori házasságok sajátosságait. Ez nehéz dolog. Annyit viszont megállapíthatunk, hogy a második házasságok boldogságát mindenekfölött az okos, alkalmazkodás teremtheti meg.

A második házasságban a nő gyakran gondolhat arra, akit valamikor szeretett, egyszóval Ifjúkorára, azokra az évekre, amelyek már csak emlékként tűnnek szépnek. Ugyanígy van ez a férfiak esetében is.

Ezért tartjuk fontosnak aláhúzottan leírni, hogy azok, akik második házasságot kötnek, soha ne próbálják és főleg hangosan, szavakban — első élettársukat a másodikkal összehasonlítani. Legyenek reálisak.

És ne legyenek borúlátók. Ha az embernek nem sikerült az első házassága, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet, nem érdemes újrakezdeni, még egyszer megpróbálni. Persze egy új házasság, amely csupán azért jön létre, hogy a gyerekeknek ismét apjuk és otthonuk legyen, nem az igazi, nem biztos, hogy sikerül. Szerelem ugyanúgy szükséges ehhez is, mint az első házassághoz. Rengeteg házasság, és nem csak szolidaritásból, érdekből, hanem tényleg szerelemből létrejött házasság biztosított már nagyon sok középkorú férfinak és nőnek tökéletes beteljesedést.

Nagyon sok — meglepően sok nő — a második házasságban is megtalálta a tökéletes boldogságot. Pedig nem is hittek benne. Aztán úgy alakult, és a szerelem légkörében újra kivirágoztak, megfiatalodtak, megszépültek, jobb partnerré, jobb anyává, jobb feleséggé lettek, mint esetleg az első házasságban. Nem egy felmérés bizonyítja ezt, mely özvegyekre, elváltakra egyaránt érvényes.

Nem ismeretlen fogalom a korkülönbség. Bizonyosan nem egy olyan esetről tudnak, amikor fiatal lányok ná- luknál jóval idősebb férfit választottak élettársul. A legtöbb esetben bizony az anyagiasság, az egzisztenciális biztonság vezeti az ilyen fiatal lányokat, persze vannak kivételek is. Az idősebb, özvegy, vagy elvált férfi pedig gyakran véli elhúnyt éiettársát, vagy első feleségében meg nem talált ideálját felfedezni a fiatal lányokban.

Az ilyen házasságokban nagyon gyakoriak és nagyon gyorsan jönnek a nagy nézeteltérések. A fiatal lány élni akar, az idős férfi féltékeny.

Az eredmény gyakran tragédia — a második házasság is romba dől.

Bölcs dolog-e hát másodszor is férjhezmenni, megnősülni?

Nehéz egyértelmű választ adni. Nagyon sok példa azt bizonyítja, hogy nem, nagyon sok az ellenkezőjét. Ezt mindig a körülmények és a tisztesség dönti el.

Igen, a második házasság is boldog lehet. Gyerekekkel is boldog lehet, boldogabb mint az első, legyen az elvált emberek, vagy özvegy emberek második házassága, de lehet boldogtalan Is, rosszabb mint az első.

GYEREK-VICC

A kis Iván bemegy a konyhába és I jelenti a mamájának:

— Anyuka, feldöntöttem az elő- I szobában a csillár alatt a létrát.

— Öh, ha az apád tudná, majd ad- I na neked!

— Tudja, hiszen ott csüng a csil- I láron.

EREDETI ISMERKEDÉS

EGY AMERIKAI

— Apa — mondja a lány az apjának —, azt hiszem, hogy Bili feleségül vesz.

— Ne beszélj? Mondott már neked valamit róla?

— Azt még nem, de tegnap este agyonlőtte a feleségét.

— Mondd csak szívem, hogyan is- I merkedtél meg a második férjeddel I — kérdezi Kiváncsiné a barátnőjét.

— Tudod, az úgy volt, hogy én sé- I táltam az első férjemmel, ő arra jött ja kocsijával és elütötte a férjemet...

sorozáson

A sorozó orvos kérdezi:

— Van valami baja?

— Gyomorfekéjem van, tüdőbajra I kezelnek, visszereim vannak és kis- I sé süket vagyok.

— Alkalmas, önnek valósággal I megváltás lesz a hősi halál.

KÖNNYŰ KÉRDÉS

— Mi a különbség a háború és a mozi között?

— Semmi: mind a kettőméi hátul I vannak a legjobb helyek.

EGY ANGOL

— Micsoda? — kérli egy londoni atya csemetéjét — A királynő személyesen látogatott el az iskolátokba? No és, beszéltél vele?

— Nem,

— ö, hát hogy lehetsz ennyire beképzelt!

JEAN

— Jean, a hőmérő tegnap óta nem megy se fel. se le. Biztosan elfelejtette felhúzni!

ARISZTOKRATA VICC

Egy arisztokrata látogatóba megy egyik barátjához, akinek kisfia a gyerekkocsiban fekszik és rettenetesen bömböl. Az arisztokrata idegesen I kérdezi barátjától:

— Mondd, kéhlek alássan, miéht ohdít úgy ez a gyehek?

— Meht fogakat kap, kéhlek alássan.

— Na és, nem kell neki?

OK ÉS OKOZAT

— Ezt a kalácsot te sütötted?

— Igen kedves, miért?

— Pontosan olyan, mintha az édes- I anyám sütötte volna.

— Oh, milyen kedves vagy.

— Semmi, semmi, de ez volt az egyik ok, amiért az apám elvált tőle.

t

Ilii I

£ I-i 3 I

3 I S I

rj ^ Oí w I

^ % c'^ I

N :0 ^ I

. ^ ^ M . I

S ^ '§5'^ I

I

S I

í V S w C I

<C u ^ :S 'a S I

» S|| Isi I

N oi 2 I I 'ö 2 I

< u ® I « I C ti I

'S S S? « I

CQ C > 4-> I

fli 1- ' ' “

S .£ c 0) o

S Su o-z ra .

^ '2 4-4

'O ^ >> o

, "0 . ^ ^ o) w

§ ® M’S c o

eo a> . Jő 0) ^

^ CO ^ I ámt

3 I S -S I Ä

<u c5 S c 13 jo m2 q) oj .« c- '2

S'"® „ _ 3 ^ M C8

nSSSsS’c'^

y ^ o u, g, > S o “ o

H w ..J >,Já >S ö o S O >j'0 O) 1-1 C Q. S ^

ü ra,« ® S OJ M I

oj H w ti M oj< ca I o Mu < O "O M