Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-19 / 3. szám
A 93 HAlAl BAcsr V. album Mindenki szinte kdvé termedt a hirtelen váltotzástdl. Elad pillanatban nem is hisznek neki. Csak amikor a felesége is eskU- dözai kezd, hogy az imént látta a kis D.-t, csillan fel a remény. Tálán valóban él még? — De egyelőre nem találják. A házban megkezdődött az előzetes házkutatás. A szobában, a- hol a „bácsit** ietartöztatták, egy élesre töltött revolvert találnak. két könnyfakasztó gázbombát és egész sor koffert. A tartalmuk; női és férfi ruhák, fehérnemű, cipők és ékszerek. K. néni segítségével nem nehéz megállapítani, hogy ezeknek a nagy része Balley Renáta vagyonát képezi. Az udvaron a kecskeól mellett rejtett raktárt találnak., teli ruhákkal, cipővel és más holmival. N5rilvánvalö. hogy több ember tulajdonáról van szó. \ legértékesebb felfedezést azonban este teszik, amikor a környező erdőt lámpafény mellett átfésülik. Egy fatönkön gubbasztva dideregve és megrémültén ott Ül a kis D. Életben találták. Ha két napot késnek, tragikus véget ért volna. Meggyilkolása szombatra, szeptember 8-ára volt tervezve. Plzeűben, a bűnügyi osztály irodájában folyik a kihallgatási „csata**. A nyomozók még nem tudják pontosan kit füleltek le csak sejtik, hogy Pilclk a „nagyágyúk** közé tartozik. Piléík e- gyelőre még tagad. Mély hangján mag>'arázza, nem tud.|a, hol vannak Baíleyék és a talált holmikat azok az emberek hagyták nála, akik a határokon túlra menekültek. Nehéz kofferekkel nemigen jutottak volna át. Így hát ott hagyták. Majd egyszer a rokonaik eljönnek érte. De eddig még nem jelentkezett senki sem. Erről persze ő nem tehet. Ezért találták meg nála a holmikat. De Itt vannak a fegyverek. A házkutatás egy egész fegyverraktárt hoz napvilágra. Egy Sten-gun géppisztoly két tárral, egy forgópisztoly, egy ismeretlen gyártmányú 9 mm kaliberű revol ver. egy 7.65 mm kaliberű CZ gyártmányú revolver, egy német katonai szurony és egy fémmel töltött gumicső. Plléfk össze-vissza kertel. Kibúvót keres. De a hurok egyre szorosabbra húzódik körülötte. Azután a másik helyiségben befejeződik a kis D. kihallgatása és a nyomozók kezdik tisztán látni. Kd U1 előttük. D.-t a nagynéni vlrágvasámapon vitte el a „bácsihoz**. —> Ez a bácsi nemsokára elvezet Emanuel nagyapához és Renáta nénihez. Senkinek egy szót sem! — és szerencsés utat. Az „átkelés" helyett embertelen kínzások közt élt két hónapon keresztül, miközben Pllőlk felesége azt hitte, hogy a kislány már a határ túloldalán van. A kislány naponta tizenkét órát a kecskeólban van elbújtatva. De hallgat, mert nagyon szeretne Renáta nénihez menni. Pedig az akkor már csak néhány száz méterre volt tőle —- a föld alatt. A „bácsi" többször diktált neki levelet K. néni részére. Mindig így kellett kezdenie: ..Grosskon- reuth..." Nagyon jól vagyok. írta a kislány a ..bácsi" parancsára. Augusztusban a „bácsi" egyszeresek „visszahozza" a kislányt a határoaitúlról, hogy még egyszer elbúcsúzhasson K. nénitől. De a néni fél este egyedül átmenni az erdőn és nem jön el a megbeszélt Időpontban. Szerencséjére. Különben már ő Is valahol a homok alatt aludná örök álmát. Még egy házkutatás. A szemétdombból egy szemé!yazotios.sági Igazolvány kerül elő. Ján Horka névre szól. Az igazolványból könnyű megállapítani a lakhelyét. De már nem lakik ott. AtszÖ- kötf a határon. — mondják a szwnszédok. Vajon hol lehet most? Közben Piléík valamit mégis bevall. — Ige« igaz. hogy így bántam a kis D.-vel. — És az a sok holmi, amit találtunk? — Azok ajándékozták, akiket átvezettem a határon. — Egyedül vezette? Néha. — És máskor? — Egy erdész vezette őket. — Mi a neve? — Nem tudom. A további kivizsgálás bebizonyítja, hogy soha senkit nem vezetett át a határon. Közben megtalálják Ján Horka volt élettársát, M a holmik között felismeri Horka dolgait. A karórájától egészen a műfogsorálg. Ezt később egy fogorvos Is azonosítja. — Ismeri Ján Horkát? — Igen, Azt is átvittem a határon. — Eddig miért nem említette? — Elfelejtettem. * Hogyan jutott a holmijához? — Nekem ajándékozta a szöktetésért. Egy müfogsor furcsa ajándék. És a személyazonossági igazolvány a szemétdombon? Minden ruhája és fehérneműje a kofferekben. A rokonok viszont nem kaptak tőle életjelt odaátról Végre vallani kezd. Bevallja Emanuel és Renáta Balley meggyilkolását. Azt is. hogy a kis D.-t és K. nénit is el akarta tenni láb alól. — Hol van Ján Horka? Vallja be. hová tüntette el. Ho) van a holtteste? De PlIÖik továbbra is kibúvót keres, nem vall Horkáról. — Maga gyilkolta meg! — Igen, — vallja be hirtelen, de azonnal hozzáteszi — de amíg nem találják meg nem varrhatják a nyakamba. — Hol van a holttest? Hová tette? — ismétlik a kérdést vég nélkül a nyomozók. De Piléik mintha bújócskát játszana. Mindig más-más helyet jelöl meg. Ki bírja tovább Idegekkel? És akkor történik az ..üzemi baleset**. 8-ról 9-re virradó éjsza kán, abban az időben, amikor terve szerint D.-nek kellett volna meghalnia. Piléik egy óvatlan pillanatban két fegyházi zsebkendő segítségével végrehajtja önmagán az ítéletet. Véget vet annak az életnek, mely felett a bíróság ugyan még nem mondta ki az Ítéletet, de amely kétségtelenül a hóhér keze alatt nyert vol- ■ na befejezést. A vizsgálat azonban tovább folyik. A megtalált holmik szerint még két áldozatot fedeznek fel. Tehát Összesen öt bebizonyltotf gyilkosság. Még mindig maradt egy csomó holmi, melyeknek tulajdonosát a mai napig sem sikerült megáUapftand. KI tudja, összesen hány embert „vezetett" át PUélk azon a végzetet jelentő ..határon**? (Vége) 1. — Fogadott engem már sokféleképpen a rendőrség — mondta Simon Templar. — Olykor kötelességüknek tartják, hogy díszklséretben részesítsenek — kifelé a városból. Az is megesett már, hogy én voltam nekik az égből pottyant bűnbak a legutolsó nagyszabású bűntényhez, amit történetesen senki másra nem tudtak rákenni. Néha beérik azzal, hogy irtózatos fenyegetéseket mormolnak el a bajszuk alatt: mi történik velem, ha csak egy hajszálnyira is letérek az igaz útról, míg az ő hatáskörükben tartózkodom. Hanem azt meg kell hagyni: ön nem mindennapi fogadtatásban részesít! — Szívből remélem, hogy nem vagyok mindennapi rendőr — felelte Carlos Xavier kapitány. A Larue-étteremben vacsoráztak, A nemzetközi vendéglátóiparban kis híján olyan általános (és nemes) csengésű volt ez, mint a Ritzé, és a Mexico Cityben található fiókintézmény minden igyekezetével azon volt, hogy ne cáfolja meg a cég fényes és nemzetközi hírnevét. — Meg kell mondanom — folytatta óvatosan Simon —, arra is volt már példa, hogy a rendőrség felkért: segítsem ki őket, amikor éppen nem tudtak megbirkózni valami fogas kérdéssel. De a vendéglátás megközelítőleg sem volt olyan nagj'stílü, mint most. — Márpedig én nem kérek semmit, csak szives társaságát — mondta erre Xavier kapitány. Jólmegtermett, kövér férfiú volt a kapitány, nagy feje ko- poszodott, ennek ellenében túltengő bajuszt viselt. Hatalmas étvággyal evett, és beszéd közben szélesen gesztikulált. — Amióta az eszemet tudom, mindig csak magáról olvasok — mondta Xavier. — Illetve, helyesebben, egy Angyalnak nevezett személyről. De ugyebár nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy a kettő egy és ugyanaz? — Valóban. — És amióta csak híréből ismerem, mindig szívemből kívántam, bárcsak egy szép napon oly szerencsés lehetnék, hogy megismerkedhessem Angyallal személyesen. Ugyanis az Angyal-rajongók népes táborához tartozom. — Pedig rendőrtől ezt igazán nem várná az ember — vélte Angyal. Xavier hevesen rázta a fejét. — Nem tudom, hogy áll a dolog idegen országokban. Mexikóban más a helyzet. — Miért? — Ez az ország forradalmakban született. Sok nemzeti hősünk maga is törvényenkivüli lovag volt valamikor. Úgyhogy mi mexikóiak mai napig is rokonszenvezünk, méghozzá nem is olyan nagy titokban, a betyárokkal — mint amilyen a maguk Robin Hoodja volt. önnek az a híre, hogy nemegyszer megszegte a törvényt, de mindig az igazság szolgálatában. Igazat mond a hír? — Többé-kevésbé úgy hiszem. — És most, hogy személyesen is megismerhettem — folytatta túláradó lelkesedéssel Xavier kapitány — elmondhatom magamról: boldog vagyok! Tudom, az ember külseje nem mindig árulja el, mi rejtőzik belül. De ön szakasztott olyan, amilyennek elképzeltem: magas, szélesvállú, jóképű, mint valami modern kalóz! Már látni is jő! Angyal szemérmesen elnézett. Ez annál is könnyebb volt, mert így zavartalan kilátása nyílt a szemközti asztalnál magányosan ülő hölgyre. Már amikor belépett, észrevette, és azóta is, amikor csak feltűnés nélkül tehette — vendéglátóját 8 világért sem akarta u- gyanis megbántani —, tekintete a hölgy asztala felé siklott. Szőke, szolidan elegáns nő volt, szemmel láthatólag amerikai. Lassan szopogatta koktélját, és olykor-olykor arany karórájára pillantott: nyilvánvalóan várt valakit. Jegygyűrű volt a jobbkezén — ez arra engedett következtetni, hogy a férjét várja. A jelek szerint tehát nem sok az esély, ám Angyal, szokásos optimizmusával, mégis ábrándokba merült... — Most pedig — mondta éppen Xavier kapitány —, mesélje el, mik a tervei Mexikóban. Simon kelletlenül visszaparancsolta tekintetét és gondolatait. — Egyszerű turista vagyok, semmi más. — Ezt már annyiszor mondta és oly sok helyen, hogy lassan valóságos litánia vált belőle. — Nem akarok bajt keverni, sem bajba keveredni. — Mondhatom, ez eléggé kiábrándító. — Azt hittem pedig, örül, ha meghallja. — Nem valami izgalmas erre mifelénk a rendőr élete. Szívesen összemértem volna magával az erőmet. A végén persze, úgyis lefülelném, addig mindenesetre érdekes lenne a játék. — Hogyne — bólintott udvariasan Simon. — Kiváló élvezet lett volna akció közben szemlélni önt — mondta Xavíer kapitány. — Mindig is csodáltam a módszereit. Amellett, mielőtt lefülelném, még módjában állt volna jót is cselekedni. Simon kérdőn felhúzta szemöldökét: — Ahol Ilyen kiváló szakember ül a parancsnoki székben, mint ön, kapitány, ott nemigen marad tennivaló. — Igyekszem, uram. Igyekszem. Am sajnos, országunkban a törvény és a jog meglehetősen gyenge lábon áll. Sokat megőriztünk régi betyárhagyományainkból. Parancsol kávét? Konyakot? Intett a pincérnek, kávét, 1- talt rendelt. Angyal pedig rágyújtott és újabb óvatos pillantást vetett az aranyszőke ifjú hölgyre. Most Is egyedül ült még az asztalnál, és szemlátomást fogyott a türelme. Némi erőfeszítéssel ez utóbbi lehetőségre terelte hát gondolatait. — ön tehát csakugyan le a- kar téríteni a javulás útjáról? — fordult Xavlerhez. — Vagy csak a kormány ellen van kifogása? Talán ha újabb puccs törne ki, kedvezőbb rendszer jutna uralomra. — Dehogyis — tiltakozott Xavier kapitány. — A mainál jobb kormányt pillanatnyilag úgysem találnánk. Éppen a legalja népség szeretné megdön- tenl 8 kormányt — egyetlen párt fenyegetőzik puccsal, és vajon ki áll mögötte? — Jósé Jaliscóra gondol? — ö csak afféle báb — azt a gazdát szolgálja, akitől a leg- búsásabb borravalót várhatja. Nem — én azokra gondolok, a- klk Jalisco mögött állnak. — No és kik azok? — Az Enriquez testvérek. Habár, úgy hiszem, az önök sajtója nemigen foglalkozik a mi helyi botrányainkkal. Enri- quezék hosszú évek óta élős- ködnek a mexikói nép nyakán, hatalmasan megszedték magukat, többszörös milliomosok lettek az országos építkezési szerződések jóvoltából. Üj elnökünk széles körű vizsgálatot indított, melynek során lelepleződött az Enriquez-panama, és az ügybe számos állami tisztviselő belebukott. Enrique- zéknak nagynehezen sikerült ép bőrrel kikerülniük az ügyből, de a talaj most is forró a lábuk alatt. Elsősorban az 6 érdekük, hogy Jalisco pártja jusson uralomra, ók pénzelik a puccsistákat... Ott ülnek, nézze, annál az asztalnál, a szőke hölgytől jobbra, akit ön egy 6- rája egyfolytában fixíroz. Simon kissé megrezzent, és tekintetét óvatosan a szőke hölgytől jobbra irányította. Már észrevette a két férfit, azt Is, hogy azok szintén a szőke nőt nézik, és szemmel láthatólag a hölgy előnyeit és a maguk esélyeit tárgyalják. — A magasabbik Manul — mondta Xavier —, a másik Pablo. Egyik kutya, másik eb. Heglevő millióik védelmében, és újabbak összeharácsolásáért semmitől sem riadnak vissza, ha megannyi szenvedést okoznak Is másoknak. (Folytatjuk) » “ > z 0 01 00 U ec F s ec s ^ oí. ^ li. ” Félt, azóta rettenetesen félt, amióta az apfa kényszerttette, hogy hozzámenfen ahhoz a különös, magas, vörösszakállas férfihez. Volt benne valami kü lönleges, valami ifesztö, valami, ami összefüggésben volt hatat más erefével, a ragadozókra fellemzó szemével és egyáltalán azzal a vad tekintettel, amivel őrá nézett. Aztán meg a híre — Igaz u- gyan, hogy csak pletyka volt az egész —, hogy néhányszor már nős volt és senki se tudja, hogy mi történt a feleségeivel. Igen, és ráadásul meg még az a furcsa história a szekrényről. Oí ts Óvta attól, hogy kinyissa és belenézzen... Egészen a mai napig be ts tartotta — talán csak az egyetlen próbálkozást kivéve, amikor mégis ki akarta nyitni, de nem sikerült neki, mivel kulcsra volt zárva. Most végre üfra Itt áll a szekrény előtt — kulccsal a kezében. Alig egy óráfa találta meg férje dolgozószobájában. Talán kiesett a zsebéből. Biztosan ez az, amely ennek a tiltott szekrénynek a zárába való. A szekrényben azonban nem talált semmi olyat, amitől előre tartott. Hanem volt ott valami más, ami most, hogy meglátta, sokkal inkább megrémítette. Egy rendkívül bonyolult technikai berendezés.-— Mi az kedvesem — szólalt meg egy qunyoros hang közvetlenül a háta mögött. — Tudod, ml az? Hirtelen megfordult és a férje szemébe nézett. — Nem tudom, de úgy tűnik, mintha... — Pontosan, kedvesem. Ez egy nagyon erős rádió adó-vevő készülék. Kapcsolatot lehet vele létesíteni a Vénusszal. Én u- gyanis vénusbelt vagyok, kedvesem. — De én nem értem... — Nem is fontos, hogy értsd. Most azonban már elárulhatom neked. A Vénásról vagyok Itt és kémkedem, mint a Föld ellen tervezett Invázió előőrse. Te azt hitted, hogy valami kékszakáll vagyok, és, hogy a szekrényben meggyilkolt nők holtteseit találod? Tudom, hogy színvak vagy — de apád megmondta, hogy a szakállam vörös, nem? — Igen, de... — De tévedett, ö ugyan mindig vörösnek látta, mert mielőtt kilépnék a házból, a halamat és a szakállamat vörösre festem, egy könnyen oldódó festékkel. Idehaza a természetes haf- és szakállsztnemnek adok előnyt ami nálam zöld. Ezért választottam színvak feleséget, hogy ne vegye észre a különbséget. Mindig ts színvak nőket választottam magamnak — felsöhaf- lott — safnos, előbb vagy utóbb mindegyiket hatalmába kerítette a kíváncsiság és túl sokat kérdezett. Ügy mint te ts. De nem a szekrénybe raktam őket. Mindegyik a pincében van elásva. Erősen átfogta a derekát: — Gyere kedves. Megmutatom a sírfalkat. (-t-)
