Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
ÄPROCSEPRŐ Rendkívül fontos bajnokságot nyert az angol John Pitzford. Világbajnok lett... a póstabélyegek lelragasztá- sában. Egy perc lefolyása alatt megnyálozott és felragasztott 221 bélyeget. Ez közel négy bélyeget jelent másodpercenként! Az olimpiai bajnok, Jim Haines, aki Mexikóban a százméteres síkfutásban szerzett aranyérmet, jelenleg cirkuszban szerepel. A vlághirű futó most is versenyez... de lovakkal. Már a legelső alkalommal megelőzte négylábú ellenfelét 220 yardon nagyszerű, 20,2 mp-es eredménnyel. Különben nem az első e- set, hogy híres néger sportoló hasonló jellegű „sport- verseny“ résztvevője Amerikában. Mindenki jól em-, lékszik a berlini olimpia IiőtA sére, Jesse Owensre, aki egymaga négy aranyérmet nyert. Később ő is versenyzett lovakkal és pónlkkal. Roy Ekdal svéd labdarúgó- az AIK Lanskrun egyik leg-^ hasznosabb játékosa. A csa-- pat kapitánya ezt a következőképpen magyarázta; „Ekdal személye nagyon e- gészséges hatással van a csapatra, ő ugyanis a polgári életben ügyész. Minden ellenfelünk nagyon korrektül játszik ellenünk, még a saját pályáján is. Mindez Roynak köszönhető, mert félnek tőle, hogy beidéz valakit az ügyészségre“. KASZA MIKLÖS i _• A Csehszlovákia — Ang1ial««ccsen két Bobby Charltont láthattunk a pályán. Az egyik, az angol, pályája csúcsán, túl a századik válogatottságon, a világhír fényözBné ben tutkározott, és tizenkét szál haját összekuszálta a mexikói azét, A másik, a csehszlovák válogatott tagja, akit játékostársai évek óta Bobbynak hívnak, a pálya kezdetén van még. Világhírről nemigen Írhatunk, és a századik válogatottság is mesz- sze van még., Frizurája viszont már most olyan, mint az goi labdarúgóé. És a játékáról is nagyon sok jót lehet mon dani. — Milyen hangulatban utazíatok a világbajnokságra? — Nagyszerűben! A norvégiai és luxemburgi kitérők során még éreztük a liga okozta fáradtságot, de Mexikóban már minden stimmelt. Az első hét ott is nehéz volt, kimerítettek az edzések, a pályáról egyenesen hazamentünk, nem jártunk fürödni, napozni sem. Az akklimati- záció után aztán ismét örömünk telt a játékban, és akkor jött meg a kedvünk, uszodába is jártunk, napozni ■ is. — Közbeszúrnám: megkaptátok-e már a selejtezőkben elért győzelemért a pénzt? Nem, de június végéig kifizetik talán. Erre ígéretet kaptunk. — A hangulat jő volt. Milyenek voltak a felkészülési lehetőségek Mexikóban? — Jók. Egy iskola állt rendelkezésünkre, megérkezéskor a zenekaruk fogadott, a pályájukon edzettünk, később, a másik héten pedig a szálloda körüli ligetben. ; — Mikor kezdődött a brazilok elleni mérkőzés fölkészítő manővere? — Három nappal a meccs előtt. Edzéseken azok játszottak együtt, akik a kezdő csapatot alkották, mi voltunk a sparring-partnerek. Taktikai értekezlet egy nappal a találkozó előtt volt, akkor jelentette be hivatalosan az edző a felállítást is. — Melyik volt a forróbb hangulat a Marseille előtti vagy a Brazília e- lötti? — Két különböző dolog volt. A liga után fáradtak voltunk, és a prágai meccs hatása alatt féltünk is az ellenféltől, amely favoritnak számított. A brazilokról azt mondta Marko, aki látta őket közvetlenül a VB e- lőtt, hogy lassúak, komótosak, nem á játszanak kölönösen jó focit. Ezmeg- I nyugtatta játékosainkat, nem vettük I olyan komolyan ezt a meccset, mint ú a marseille-it. Decemberben a félel- ! műnk jogos volt: ellenfelünk jó formában volt, alaposan megverte a dánokat és az Íreket. — Kinek volt rajtláza a Peléék elleni meccs előtt? — Sok játékosnak.. Csak egy dolgot említenék: mi itthon tiz-tizenöt- ezres közönség előtt, kis stadionban játszunk. Cuadalajarában nyolcvanezer ember fért a lelátókra, és már ez maga más. — Mi okozta a vereséget? — Több tényező. Rossz volt a taktikánk. Ezen a vébén, ilyen hőségben nem elég két középpályás. Három kell. Ha Kuna előretört, Kvas- nák egyedül maradt, a szélsők meg nem nagyon jártak vissza. A brazilok szinte négy középpályással játszottak, és rövid passzokkal. Ilyen hőségben duplán kimeritőek a sprintek és a hosszú átadások. Takarékoskodni kellett volna az erővel. — Mi volt a taktika lényege? — Különösebb feladatok nem voltak. A szélsőknek hátra kellett volna járniok, személyes őrzéssel nem bíztak meg a védelemből senkit. Felének elegendő tere volt, nyugodtan irányíthatott. Ha pedig ő átveszi a labdát, baj van. Ráadásul harminc perc után kifulladtunk, és ott, Mexikóban, edzőmeccset sem játszottunk senkivel. Az edzésen vagy fut az ember, vagy lazsál. Ha a mexikói liga egyik együttesével kiálltunk volna. hajtani kényszerül minden játékos. — Milyen volt a vereség után a hangulat? — A stadionból szótlanul mentünk hazafelé. Húsz perc múlva már nevetést is lehetett hallani. Marko azt mondta, hogy Brazíliától nem szégyen kikapni, felejtsük el, lesz még alkalom javítani, és ebben meg is nyugodtunk. — A románok játékerejét lebecsülték, Mikor láttad te a VB előtt aromán válogatottat? — Nagyon régen, még azon a VB- selejtezőn, amelyen l:0-ra kikaptunk, és Strausz Jani is játszott. — Hittetek a románok legyőzésében? — Igen. Bíztunk benne, hogy még egyszer nem ismétlődik meg a Brazília elleni rossz játék. Sajnos a hibákat újból elkövettük. Kuna és Kvasnák nem tudta a középpályát uralni, az ellenfél tartotta kezében a játék irányítását, sok helyzetet dolgozott ki. Különösebb taktikai utasitás itt sem volt. Jokl húzódjon hátra, mondta Marko, hogy három középpályásunk legyen, de személyes őrzéssel ismét nem bízott meg senkit. — Kik tetszettek a brazilok közül? — Többen. Carlos Alberto, Cerson, Jairzinho, Felé és Faolo Cézár. Tos- taot nagy hírverés tette az érdeklődés középpontjába, de én bizonyos fokig csalódtam benne, viszont ez a szemsérülésének a következménye lehet, a kiesés, az operáció. A végén ő is nekilendült. Felé szimpatikus ember, szerény és jószívű. A meccs e- lőtt odament Kvasnákhoz, kezet fogott vele, átölelte, a fényképészek másnap teletömték a lapokat ezzel a fotóval. Játékosainkkal még Chile óta jó viszonyban van. Kunával ki is cserélte a mezét, és a többiek is cseréltek. — És te megszerezted Bobby Charlton mezét? — Szerettem volna, de ügy éreztem, ő meg akarja tartani — búcsúzóul — a dresszét, mert lassan vlsz- szavonul, és ilyenkor minden értékesebb lesz, úgyhogy nem erőszakoltam a dolgot. Eddig csak a képernyőről láttam öt. Feléhez hasonló szimpatikus ember, nem alattomos, nem káromkodik meccs közben. A románok például, miután legyőztek, egészen lenéztek bennünket. — Nem focitéma: Hány lapot és levelet írtál a feleségednek, és hány levelet kaptál te a feleségedtől? — Oslóból, Luxemburgból, New Yorkból és Guadalajarából küldtem lapokat. írtam egy-két levelet is. A feleségemtől összesen tizenegy levél érkezett! — Kapott-e 3 csapat táviratokat? — Eleinte igen: „Fiúk, kitartani, mindent bele!“ Később már nem jöttek táviratok... — Hogyan fogadták a mexikóiak a vereségeiteket? Másképp viszonyultak aztán hozzátok? — A brazil és román vereség után is szerettek, de nem érdeklődtek úgy, mint előtte. Inkább az ellenfelek autogramjaira vadásztak. Az angolok ellen elég jól játszottunk, s máris tolongtak az autóbuszunk körül. Ismét rokonszenvesek lettünk. De Mexikóban, mindennek dacára, jó neve van a csehszlovák labdarúgásnak. — Legnagyobb élményed? — Az, hogy játszhattam, legalább egy mérkőzésen, a világbajnoki tornán, és ráadásul éppen Bobby Charlton ellen. Hosszú ideje a sAgyam volt, hogy ellene pályára léphessek egyszer, és ez az állom valóra vált. — A futballisták közül kivel sikerült szorosabb kapcsolatott teremtened Mexikóban? — Senkivel, mert nagyon őriztek mindenkit, rendőri őrizet mellett e- dzettUnk. A polgármester fia járt a szállónkba, azzal barátkoztunk meg. Egyébként moziba, strandra jártunk és persze edzeni. — Befejezésül még egyetlen kérdést: Életed első világbajnokságán vettél részt, mond el, mi az, ami vonzó volt benne, mit tapasztaltál? — Itt láthattam, mit jelent a világ számára a futball, óriási esemény volt ez a világbajnokság. A repülőtéren vagy száz újságíró várt, zenekar játszott a tiszteletünkre, rendőrök őriztek, virágcsokrokat adtak, és ez lépten-nyomon így volt. Élménynek számított ott lenni, ezen a nagy eseménáen, és érezi, milyen nagy dolog ez. És a futball szempontjából is: ki hitte volna, hogy Viktornak majdnem gólt lehet lőni a félpályán túlról? Felé megpróbálkozott vele, és nem sok hiányzott! Bobby Charlton, made in Czechoslovakia, még beszél, Megisszük a finom borkülön legességet, majd elköszönünk a háziaktól. Jaroslav Fóliák és fiatal felesége kettesben marad, hiába, nagyon hosszú volt ez a távoliét, és a világ azért mégsem csak fociból áll. Batta György VB - JEGYZETEK A labdarúgó VB mérkőzései — legalább a tv hathatós segítségével — ínyenc falatunkká váltak. Láthattuk azt, ami népszerűvé, mindig érdekessé és vonzóvá tudja tenni ezt a sportágat. A legjobb nyolc egymás elleni párharcai során any- nyira egyenlő elrejű ellenfelek is akadtak, hogy két esetben a kétszer tizenöt perces hoszab- bítás volt hivatva eldönteni, melyiküké legyen a továbbjutás joga. Ráadásul mindkét esetben a végső döntés úgyszólván a legvégére maradt, kis híján a sorsolást kellett volna ígénybe- venni. Tagadom a sorsolást... A különböző sorsolásokkal sok baj van, s szerény véleményem szerint a labdarúgásban egyre kisebb szerepet szabadna kapniuk. A mexikói első csoportban a szovjet és a mexikói válogatott ugyanannyi pontot szerzett, sőt még a gólkülönbségük is azonos volt. A sorsolás döntötte el, hogy a szovjet csapat lett a csoportelső, a mexikói pedig második. A Népsport úgy tudta — s ezúttal helytelenül —, hogy hasonló esetben a íöbb gólt lövő csapat végez az első helyen, s ez a megoldás sokkal sportszerűbbnek látszik, mint a sorsolás. A nyugatnémet—angol és az uruguayi—szovjet találkozó láttán is az a véleményem, hogy igazságtalan lett volna sorsolással megállapítani, melyik csapat jusson tovább, ha a rendes és a meghosszabitott játékidőben történetesen nem bírták volna egymással. Ugyanazért a tétért más-más szabály szerint Minden világbajnokságot selejtező-sorozat előz meg. Az egyes csoportokon belül mindenki mindenkivel küzd. Ha két vagy több csapat között az élen pontegyenlőségre kerül sor, az érdekelteknek újra kell játszaniuk, így dől el, melyikük jut tovább. A jelek megmutatták, milyen sokat jelent már a puszta részvétel is a labdarúgó-világbajnokságokon! A VB-n a csoportokon belül viszont már más a helyzet. Ha pontegyenlőségre kerül sor, a gólkülönbség dönti el a sorrendet. Ha az sem elég — helytelenül —,a sorsolás dönt. Jómagam hasonló esetben — a Népsport szerint — a gólerő- sebb csapatot részesítem előnyben, elvégre azt szeretnénk elérni, hogy a labadrúgásban ismét az eredményesség döntsön. Igaz, a sportdiplomácia dolga, de talán mi is beleszólhatunk abba, amihez mindannyiunknak közünk van, hiszen a labdarúgás mindannyiunk ügye. A FIFA előítéletekkel teli és hagyományokhoz ragaszkodó fórumán kellene valaki, aki tolmácsolja véleményünket. Az az elgondolásunk, hogy már a selejtezőkre Is vonatkozzanak a VB-csoportokra érvényes előírások. Ma már ott tartunk, hogy odahaza minden európai ország valamirevaló válogatottja győzni tud. Ha ez mindig így igaz, akkor az esélyesek egymás ellen 2-2 pontot szereznek. A további eredmény attól függ, hogy a csoport többi tagjától ki-ki mennyi pontot tud elszedni. Ha ez is egyforma mértékben sikerül, nem valószínű, hogy a gólarány is teljesen a- zonos lesz. Ha ráadásul még a gólkülönbség is egyforma, a a több rúgott (vagyis adott) gól döntsön. Ogyis sok a nemzetközi kötelezettség, minek még harmadik mérkőzést is játszani semleges pályán!? Ha a szabályt szerintünk, az előbb leírt módszer szerint novelli- zálják, minden csapat igyekezne minél eredményesebb lenni, hiszen a gőlarány nagy szerepet kapna! A FIFA angol behatás alalt áll. Amíg az angol csapat világbajnok volt, ugyan kit érdekelt ilyesmi, hogy azonos előírásokat találjanak a selejtezőkön és a VB-csoportmér- kőzéseken belül. Lehet, hogy most már ilyesmiről is lehetne érdemlegesen tárgyalni. A legközelebbi VB „csak“ 1974-ben lesz, az NSZK-ban, de selejtezői már két év múlva megkezdődnek.,. Zala József Két Bobby Gharlton EGY PÄLYÄN
