Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-23 / 25. szám
4 új ifjúság Mi történik, ha egy tanár szerelmes a tanítványába? 1. A TANÁR Huszonhat éves, alacsony termetű, nőtlen, a nyitrai Pedagógiai Fakultáson végzett, most levelező hallgató a pozsonyi Természettudományi Kar matematikai taaszé- kén. Az iskolán ö az egyedüli nőtlen tanító, 5 mivel a növendékeik zöme, de valóban a nagy része leány, sikere van. Egy iskolai ankéton a diákoknak arra a kérdésre kellett választ adniuk, mit szeretnek Iskolájukon; a tanár elvtársat, és odaírták a nevét. Hogy miért? Hát először is: kitűnő pedagógus. Ezt ez iskola igazgatója külön kihangsúlyozta. Matematikát és fizikát tanít. Nehéz tantárgyak, de precízen, érthetően magyaráz, barátságos, segít, ha kell. Valóban olyan, akit a diákok szeretnek. Másodszor: Már említettem, hogy nőtlen, és az iskolában rengeteg a serdülőkorú leány, és talán elég, ha csak magyarázat közben akaratlanul is rájuk nevet egyszer, máris megdiűiban a tizenhét éves leányszív. Még akkor is, ha nem kimondottan filmszínész vagy ideáltípus — ami a külsejét illeti; s amint az igazgató mondta, az iskoilán kívül esetleg kisebb méretű lenne a siker. Szimpatikus, ez tény. Fürge tekintetű, és a velem váltott néhány mondatból arra merek következtetni, hogy a fejét — sok embertől eltérően — gondolkodásra, mély gondolkodásra használja. ö hát az, aki beleszeretett a tanítványába. 2. A LEÁNY Másodikos, pontosabban a második D tanulója. Nem feltűnően csinos, nem is modern, az alakjával is inkább a tizenöt évvel ezelőtti divatlapokba illene — mégis szimpatikus, és van benne valami vonzó. De ez annyira elenyésző, hogyha az u^án találkoznának vele, nem fordutballlk meg utána. Olyan, mint a legtöbb lány; szép. Nem kitűnő tanuló, sőt mégcsak nem is kitüntetett. Egy négyese van, de matematikából és fizikából, amit a Tanár tanít, egyest láttam bekeretezve az osztályzóívben... Jelenleg a 11. D tanulmányi úton van Dél- Csehországban. Az utat eredetileg a Tanár szervezte, de ő már nem utazhatott az osztállyal. A Leány sem ment. Amikor azt kérdeztem, miért, az iskolaigazgató ezt válaszolta; truccpolitika. Fontos dolog: a Leány szülei tudnak a kapcsolatról. Azt talán mondanom sem kell, hogy ó a riport másik főszereplője. 3. MELLÉKSZEREPLŐK A Leány osztálytársának édesanyja. Egy városból vannak, mert hiszen ők is bejárnak, mint az iskola tanulóinak nagy része. Még azt is beszélik, hogy ez az édesanya már régóta haragos a Leány szüleire. Nem tudom, nem jártam utána. Tény, hogy az ő levele alapján született ez a riport. Ezt ki kellejt „böknöm“, mert másképp nem várhattam volna őszinteséget és segítséget munkámhoz az iskola vezetőitől sem. A levél, amelynek csaknem minden szava hihetőnek tűnt, hiszen „saját szememmel“-, „saját fülemmel“- és „saját szám- mal“-tól hemzsegett, nem volt névtelen, tehát a rágalmazótól bármikor magyarázatot kérhettem a levélben feltűntetett vádakra. Gondolok főleg a következőkre: 1. Saját szemével látta, ahogy a Tanár csókolódzott a Leánnyal egyik osztálytársa édesanyjának temetésén! 2. Azt állítja, hogy az osztály 90 százaléka bukásra áll. Mi lesz velük? Ezt azért kérdi, mert a Tanár nemcsak mint az osztályt tanító, de mint osztályfőnök is elhanyagolta a II. D-t. A szülők pl. nem tudtak gyerekeik állítólagos bukásáról, mert nem kaptak intőt, és az ellenörzőkönyvecs- kében sem voltak rendszeres bejegyzések az osztályzatokról. 3. Végül kérdi: Jót tesz-e ez a szerelem az osztály erkölcsének? Mert ha ezt a szülő tenné, biztosan elítélné, nemhogy még egy tanár, aki ahelyett, hogy példát mutatna viselkedésével, csak a rosszra tanítja a lányokat. Később még visszatérünk mindhárom ponthoz. 4. AZ ISKOLA, ANNAK VEZETŐI, TANÁRI KARA Tudtak a dologrol; először csendben tűrték, később megvonták a Tanártól osztályfőnöki tisztségét, sőt az óráit is elvették a II. D-ben. Nem mehetett velük tanulmányi kirándulásra sem. A tanulók előtt azonban máig sem tudnak semmiről, ök csak a Tanárral beszéltek, a Lánnyal „ne adj isten" ilyesmiről szót váltani, nyíltan bevallani, hogy tudnak kollégájuk iránti táplált érzéseiről. Micsoda szégyen! Ottjártunkkor, amikor beszelni akartunk a Lánnyal, az iskola vezetői ezt nem ajánlották. Sem az ő jelenlétükben, sem anélkül. Dehát a tanulók előtt mégiscsak történt változás; Igen, a Tanár elvtárs főiskolán tanul, lekötik a vizsgák, sok a tanulniva- lója, elfoglalt, nincs ideje minden órára tökéletesen felkészülni. Ezért az iskola ezennel felmenti őt, egy-két tanítási óra alól — természetesen csak a 11. D-ben. Ez volt a hivatalos megindoklás. 5. RIPORT A RIPORTRÓL Igen, így is nevezhetnénk azt, amit egy riporter átél a történtek uizsgálása és írása körül. Az istetilában először is arról akartam meggyőződni, amit levélírónk írt. Első dolgom volt, hogy átnéztem az osztályzóivet. Az egyik kezemen megszámolhatnám azokat, akik bukásra állnak — de azok sem matematikából és fizikából. Sőt mi több, a Tanár osztályfőnöksége alatt a ■ II. D minden negyedévben javított a tanulmányi átlagán, az Iskola többi osztályától eltérően még az utolsóban is. Szembesítettük levele azon részét a Tanárral, ahol a temetésről ír. Azt válaszolta.' az egész osztály tanú rá, hogy ez hazugság. Mégcsak nem is ment a Leány mellett. Különben hogyan láthatta ezt a levélíró saját szemével, ha nem volt jelen? A harmadik kérdést is feltettük a Tanárnak: lót tesz-e az iskolának, de főleg egy osztály hangulatának, erkölcsének, ha tudják, hogy tanáruk szerelmes az osztálytársukba /méghozzá egy másodikos leányba/? — Ez attól függ, hogy milyen az a kapcsolat. Nem tesz jót, ha a Tanár „lazít“ abban az osztályban, kirívóan viselkedik, mert az Ilyennel rendszerint visszaélnek a diákok. Az a benyomásom, hogy bennünket még moziban sem látott senki együtt. — Még moziban sem volt a lánnyal? — De igen, csak nem a városban, ahol az iskola van. lllef^u^ek előtt még azt is kijelentene, hogy a leányt feleségül kívánja venni. Senki sem tudja, meddig fog tartani a két ember kapcsolata — szerelme. Ha továbbra is tartani fog. nem tudjuk, milyen hatással lesz ez mindenekelőtt a lányokra, az osztálytársakra és nem utolsósorban magára a leány életére és a tanár karrierjére Tiszteljük viszont az emberi érzéseket, kétszeresen a mély embert érzéseket, és nehezen mondhatunk ítéletet két fiatal felett, akikről feltételezzük, hogy őszintén szeretik egymást. Eddig a riport. Az, amibe beleszólhatunk, a pedagógus iskolai munkája, pedagógiai hatása, viselkedése az iskolában és egy picit azon kívül is. A Tanár kitűnő pedagógus, azt többektől is hallottuk. Hogy eléggé objektív-e az osztályzásoknál, milyen a viselkedése az iskolában, Iskolán kívül, egyértelműen nehéz eldönteni. Erről bővebben a diákok, a tanári kar és az iskola vezetői tudnának beszélni. Az 6 véleményük is viszont sokszor eltérő. Mégis van, amihez bátran hozzászólhatunk: a leány osztálytársa édesanyjának leveléhez. Értékeljük benne a bátorságot, a szóklmondóságot, csak az a baj, hogy levelének van egy kis szépséghibája: alaptalan, majdcsaknem nem igaz. ZÄCSEK ERZSÉBET M egszoktuk már. hogy az Ifjú Szívek bemutatói után valaki konstatál,)a. az együttes eltért eredeti célkitűzéseitől: a népi hagyományok ápolásától. Quittner János és Horváth Rezső is bírálja a jubileumi bemutató müf^rát a Quo vadis Ifjú Szi4k c. cikkében. Egyes kotnpf(Kci- ókról (Feketeköi kaslA, az Élet győz a Halál fele^ Te vagy a legény, stb.) már sok vita folyt külöbözö folyóiratok hasábjain, azt hiszem, felesleges folytatni ezt a meddő boncolgatást e művek művészi értékéről és hogy helyes volt-e az e- gyüttes műsorára tűzni. Más kérdés azonban, hogy a vi- Ntatható színvonalú vagy kétes zsánerű kompozíció miért került évről évre a műsorra. Ha már az ötvenes években világos volt, hogy nem kimondottan csak o- lyan számok képezik a program zömét, amelyek méltón képviselik népi hagyományainkat, miért születtek újabb, Visszhang hasonló értékű, görcsös vagy néha „jajdemagyar, tschi- kosch—gulyasch“-ízü kompozíciók? Kik irányították úgy a műsortervet, hogy Ismételten színre kerültek? Nem hinném, hogy mindezért kizárólag Kvocák Józséf lenne a felelős, hiszen (feltehetően) van az együttesnek művészeti vezetősége s kötelességük lett volna figyelembe venni a jóhiszemű bíráló szavakat, nem pedig ismételten elkövetni az azonos hibákat. Végezetül; Hány évig fogjuk még feltenni a kérdést, hogy Quo vadis Ifjú Szívek, vagy kik adnak erre kielégítő választ? Tizenöt év bő- ségesen elegendő lehetne a tanulálságok legyűrésére, o- kulni kellene a múlt hibáiból és végre komolyan venni azt, amit minduntalan hangoztatunk: ápoljuk a népi hagyományokat. Kövesdi Imre Párkány Az utolsó csengetések idején Már többször kerestem Indítványozóját, hogy júniusban, ebbben a rekkenö meleg és csodálatosan szép hónapban üljenek a diákok a zöld asztalhoz. Kinek juthatott eszébe, ilyenkor leszámolni a még nem felnőttekkel ? Természetesen a felnőtteknek. Ez a büntetés időszaka, mert minden vizsgázó annak veszi az é- rettségit, záró-, felvételi, szakmunkás és mit én tudom még. milyen vizsgákat. De a sors, mintegy szellemes bumerángként a felnőtteknek, szülőknek is épp a júniusi hónapot szemelte ki a pokoli kínok átélésére. Hogy hogyan? így: Az. ami lejátszódik ezeken a létfontosságú vizsgákon, sokszor már előre megírt forgatókönyv alapján történik. A megegyezés nem a zöld asztalnál jön létre, hanem a kávéházak, borospincék. ünnepi szobák asztalainál, és mire sor kerül a tulajdonképpeni eseményre. az illetékesek már rég felbontották a gondosan leragasztott borítékot, feleségeik megették a külföldi csokoládét, gyerekeik elrontották a játékot, amelyet' csak ismerősünk ismerősén keresztül tudtunk beszerezni. A néző, aki mindezt gyanítja vagy látja, tudja, csak ül a lelátón és hallgat, sőt, amikor megszületik a „véletlen“ gól, még tapsol is. De térjünk vissza az iskolához. vagy ahogy azt nemesebben mondani szokták, az élet alapjához! Még Ko- mensky is örülne a képnek, amely elébe tárulna, ha a napokban betekintene valamelyik Iskola folyosójára. A sok anyuka, apuka, befolyásos ismerős, de főleg a „szocialista összeköttetést“ teremtők között szinte elveszik a vézna kis teremtés, a diák. Gesztikulálnak, kezüket tördelik, homlokukat ráncolják és óránként „bevágnak“ vagy tíz darab szendvicset, leöntik tél liter hazai borral, és ismét gesztikulálnak. kezüket tördelik. .. Legyünk igazságosak; nem mindnyájan ilyenek. Szerencsére! Van szülő, akinek már egy héttel az érettségi előtt fáj a feje, szórakozott, mindennap a templomba szalad. őszintén aggódik, sokszorosan gyermeke helyett is. Tudja, hogy a jóvágású szomszédasszony fia leérettségizik, mert egy héttel pz- elött náluk volt az osztályfőnök. és úgy kellett öt a- utóval hazaszállítani. Tudja, és éppen ezért aggódik Ö is adott volna valamit, dehát hozzájuk nem jött, meg aztán nem is tudja, hogyan kell azt csinálni, .. Ilyen a folyosón álldogálók nagy része. Az ö gyerekeikből lesznek a kitűnő szakemberek. akik akkor sem ijednek meg, ha magukra maradnak, saját eszükre utalva, és messze van az anyuka szoknyája... A többiek szintén bíznak az igazságban, csak nem annak gyakorlati véghezvi- vöiben. Tudják, hogy kevesen vannak a kiválasztottak, és az sem lehet, hogy mindenki levizsgázzon, illetve mindenkit felvegyenek a főiskolára. Ezért volt a ,.bebiztosítás“. Ezek a szülok-szinészek „híznak“, amikor az eredményolvasásnál nyilvánosan is hallják a már rég meg- bszélt döntést. Ök az alapozók, kőművesek, fiuk-lá- nyuk vagy az ismerősük fia, illetve leánya életének megalapozói, ök teszik le azt a bizonyos fundamentumot jóval a júniusi forró napok előtt. Aztán már csak a betanult szerepet játsszák, egyszerre az ajtók mögötti színészekkel, hogy minden „passzoljon“. Pistikéből a végén aztán mégiscsak villanyszerelő lesz, de még így is jobb, minthogyha buta mérnök lett volna belőle. De ment, mert az anyuka elintézte, és ezer kéz, láb, száj mozdult azért, hogy felvegyék öt. megannyi telefonhívásba került, míg eljutott Pozsonyba ... — Az istenért, számolj már tovább! — böki meg szomszédját az egyik diák. — Keinek? Ott, az az elvtársnő tegnap nálunk volt vacsorán. Ez már az utolsó fázisa azok „szenvedésének“, akiknek már minden a zsebükben van. Nem azt kérdem, hogy hogy jönnek ehhez a többiek, akik a kisujjuk végéig mindig becsületesek voltak és gyermekeiket is erre nevelték. Habár ezt is jogosan kérdezhetném. De inkább úgy teszem tel a kérdést. hogy ez a sok együttműködő ember, mert a lánc sok szemből áll, az alatt az idő alatt, amíg lesütött szemmel, sunyi mozdulatokkal valamilyen „egyetlenke“ ügyében szorgoskodott, mennyi, de mennyi hasznos értéket teremthetett volna. Autósztrádát, piramist vagy akár egy másik Eiffel- tornyot is. Talán ismerik a történetet a papagájról: A nagy Amerikából az o- daszakadt bécsika hatalmas csomagot küldött az otthon maradottaknak. Csupa jóság, és mint különlegességet, egy kalitkában „zöld kislibát“ is küldött. A hozzátartozók persze mindent felfaltak, és amikor Johni bácsi látogatóba jött, első kérdése az volt, mi van a papagájjal. — Milyen papagájjal? — Hát azzal, amelyiket küldtem. — Ahá! Az a zöld kisliba? Hát megettük! — Az istenért, hiszen az olyan madár volt, amelyik beszélt is. — Hát akkor meg miért nem szólt? Az eset tavaly történt: egy népszerű színész fia felvételizett a bölcsészkaron. Jól tanult, sőt még egy távoli orientális nyelvet is mindenki csodálatára jól bírt, felvételi után mégis megkapta az értesítőt, hogy helyszűke miatt... Nem maradt más hátra, a szi- nész-anyuka szedte a sátorfáját, belibegett a tanszékre, és akkor az egyik tanárnő összecsapta a kezét: — Jesszusom, az a maga \ fia volt?! Hát miért nem ^ szólt! Dacolt, büszke, szégyen- [ lös vagy egyszerűen lusta j volt.? Tény, hogy nem az anyjára ütött. Szólni vagy nem szólni, ha az életünk forog kockán? De ki ismeri Pilipócsi Pisti anyukáját. Tenyeres Teri fejönöt? Sophia Loren fiának viszont azt ajánljuk, szóljon bátran, ne hagyja magát „megenni“... ^ A többiek meg végre szóljanak a sokat „beszélők" ellen! —ze~
