Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-19 / 3. szám
FOGLALKOZÁSA: GÖLLÖVÖ A mexikói VB sorsolása óta napirenden vannak a találgatások, vajon kié lesz a Rímet Kupa. A szakemberek megegyeznek abban, hogy a csehszlovák csapat a brazilok, angolok és románok mellett a legnehezebb csoportba került. Labdarúgásunk . kormányzói ennek ellenére meglehetős optimizmussal tekintenek a selejtező csoport-küzdelmekre. Dél-Amerikában viszont az a vélemény uralkodik, hogy az európai csapatok közül egyes-egyedül az olaszoknak van esélyük. Hát persze, ha olyan mesterlövész van a csatársorában, mint Luigi Riva. Jóllehet, az év labdarúgójának hon- B fitársát, Riverát kiáltották 1 ki, — tegyük hozzá telje- u sen megérdemelten — O- a laszország legnépszerűbb 8 embere mégiscsak Ríva, a- | kit az egész napfényes Itá- I lia csak Ciginek becéz. I Tíz gólt lőtt a Squadra i Azzura a selejtező mérkőzé- H seken, s ebből Riva egyma- | ga hetet szerzett. Azt is ír- | ták már róla, hogy tulaj- S donképpen nem az olasz | csapat, hanem Riva jutott be i a mexikói VB döntőjébe. Az § egyik újság találóan úgy írt 3 róla: Foglalkozása: góllövö. MIT SZÖL EHHEZ BRUNDA- GE? I Lassan megnyugodnak a kedélyek a botrányba fulladt kanadai jégkorong világbajnokság körül. Az amatőrizmus fogalma azonban úgy látszik még sokáig napirenden marad. Lassan közeledik a téli olimpiai játékok időpontja s félő, hogy | az is botrányba fullad, vagy | legalábbis hajótörést szenved a nemzetközi olimpiai bizottság elnökének, Brun- dage úrnak a merev álláspontja miatt. Aki manapság helyt akar állni a világ élmezőnyében, le kell mondania polgári hivatásáról. A I modern edzésmódszerek 8 mellett a síző egész éven át I kénytelen minden idejét en- 8 nek a sportágnak szentelni, 8 akárcsak a többi hivatásos sportok esetében. Manapság oly nagyok a követelmények, hogy a „tiszta" amatőr nem állja meg közöttük a helyét. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem ö- szinte — jelentette ki az új év küszöbén Kari Schranz, az 1968-as évi Világkupa győztese és Killy távozása óta a sísport koronázatlan királya. Vajon mit szól ehhez Brundage úr? CSAK VIGYE AZ ÖRDÖG... Amikor karácsonyi számunk anyagát készítettem, még nem is sejtettem, hogy I’Eguipe hagyományos sport- ankétján éppen az a két versenyző végez az első helyen, akiről éppen írtam. Ráhibáztam. A közelmúltban nyilvánosságra hozott rang- B listát éppen Merckx és La- | ver vezetik. | Laver ma kétségkívül a legjobb teniszező a világon, konkurrencia nélkül. Legalábbis erre vall többek között Tony Roche kijelentése, aki Laver feltűnése óta honfitársa árnyékában marad. — Remélem, hogy egy-két éven belül elviszi az ördög valahová és akkor nekünk is lesz némi keresnivalónk. Balta György BESIÉiGETESEK GBDSíCS GYULÁVAL A magyar labdarúgás fórumain Sebes Gusztáv idejében számos kitűnó szakember dolgozott. Ha tehát azt mondjuk, hogy az aranycsapat sikereiben oroszlánrésze van Sebes Gusztávnak, akkor azt is meg kell említenünk, hogy ezekhez a sikerekhez azok az edzők hozzájárultak, akik a klubokban aktívan foglalkoztak a bajnokság ideje alatt a játékosokkal. Itt nagyon szeretnék valamit hangsúlyozni: éspedig azt, hogy a legújabb kori, ú. n. modern játékfelfogás nem is olyan modern. Ezt a 4-2-4-es rendszert ugyanis nem a brazilok, vagy más országok válogatottjai alkalmazták először, hanem mi, az ötvenes évek elején. .Akkor ugyan nem 4-2-4-es rendszernek neveztük, nem adtunk nevet annak a stílusnak, amely a magyar Futballnak a legnagyobb sikereket hozta, két szülőatyja volt: .Bukovi Márton és Sebes Gusztáv. Az első az akkori MIK csapatával va- lósíttatta meg ezt a stílust. Sebes Gusztáv pedig a válogatottal tette ugyanezt. Visszatérve Sebes Gusztáv szakmai képességeire: nem lenne helyes, ha megállapításokat tennék a munkáját illetően, azonban a történeti hűség kedvéért feltétlenül ide kívánko- zónak tartom, hogy elmondjam: Sebes Gusztáv, annak ellenére, hogy valóban kitűnő játékosanyagot kapott kézhez; annak ellenére, hogy csapatában hathét világklasszis szerepelt rendszere.sen és a kiegészítő játékosok is kitűnően szerepeltek és a mai labdarúgásban is klasszis játékosok lennének — annak ellenére, hogy adva volt a sikeres - szereplés érdekében elengedhetetlenül szükséges csapat klubszinten, a Budapesti Honvéd, mindezek ellenére Sebes Gusztáv a maga idejében egyedülálló vezetője volt a világ akkori legjobb csapatának. Kétségtelen, hogy a világ legkitűnőbb szakembere sem tud mit kezdeni egy gyenge képességű csapattal. Egy példát említenék is. H. Herrera óriási, éveken keresztül tartó munkával hozta létre a milánói Inter csapatát. Ez a klubcsapat a természetes, külső hatások következtében egyre gyengült, olyannyira, hogy az építész Herrera kénytelen volt megvert hadvezérként távozni. Mindenki megfeledkezett arról, hogy annak a kitűnő Internek ő volt a szülőatyja, ő munkálta olyan finomra az együttes gépezetét. A csapat fokozatosan kiöregedett, egyes játékosai eltávoztak, sérülések érték, egyre gyengébb teljesítményt nyújtott, s ez a közönség szemében Herrera képességeinek gyengülését is szimbolizálta. .Azt hiszem, itt döbbenünk rá, hol van Sebessel szemben az igazság. Egy csapat kiöregedése, az eredmények sikertelensége, a vereségek — negatív értelemben hatnak a szakvezetőkre is. Így, ilyen értelemben néznek sokan Sebes Gusztávra. — Sokan állítják a mai napig, hogy azóta sincs a világnak olyan együttese, amely o- lyan egységes, összeszokott lenne. Különösen a csatárok szerepeltek gyakran az érdeklődés középpontjában. Most arra lennék kíváncsi, hogyan látta a pályatárs Kocsist, Puskást, Hidegkútit és a többieket a kapuból? Mit tudtak ezek a kiváló játékosok az edzésen? Pontosan és erősen lőttek? Volt-e valami, amit ők sem tudtak megtanulni? — Hát igen. Kétségtelen, hogy ezek a játékosok világviszonylatban is az akkori labdarúgás legjobbjai voltak. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem: mindent tudtak, amit egy klasszis csatárnak tudnia kellett. Amit föltétien szeretnék megjegyezni: ezeknek a futballistáknak a kapura lövés volt a legkedvesebb edzési periódusuk. Imádtak kapura lőni. Sokszor órákon át rugdosták kapura a labdát. Számtalanszor előfordult, hogy edzés előtt vagy után iskoláztak, azaz e- gyes variációkat gyakoroltak a kapu előtt. Lassú, vagy pattogtatott labdákból, különböző szögekből lőttek, minden olyan élő gyakorlatot végigcsináltak edzéseken, amely a mérkőzéseken később előfordulhatott. Kivétel nélkül, egytől egyik ragyogóan létrehozott egy rövidlejáratú lőttek kapura. Volt bátorságuk húsz-huszonöt méterről is megcélozni a kaput. Legfőbb törekvésük — és ez az, ami a mai csatárokból hiányzik — a góllövés volt. A mindenáron megkísérelt góllövés. Ez a szemléletük váltotta ki aztán azt a gyakorlatot, amelynek értelmében az edzéseken állandóan ismételték az egyes helyzeteket és lőttek, lőttek. Mondanom sem kell, hogy ez n:igyon előnyös volt számomra is. Voltak edzések, melyek után alig-alig tudtam betámolyogni az öltözőbe, mert a rengeteg liívés annyira kifárasztott. Ki edzette a kapusokat az aranycsapatban? Volt-e külön szakemberük, vagy velük is Sebes foglalkozott? Speciális kapusedzőnk abban az időszakban nem volt. Pályafutásom első éveiben saját magam állítottam össze edzéseim anyagát bizonyos tapasztalatok alkalmazásával. A segítőtárs mindig az a második számú kapus volt, aki tartalékként működött mellettem. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag magam irányítottam edzéseimet, önszorgalomból, .saját tapasztalataim felhasználásával. Az ötvenes években, amikor a nagycsapat kialakult, a saját edzőm is voltam egyszemélyben. E- gyébként ezt a módszert javasoltam és javasolom ma is a kapusoknak; legyenek öntevékenyek, ne várják, hogy az edző foglalkozzon velük, mert az edző idejéből nem telik részletes és alapos edzésanyag összeállítására. Általában a mezőnyjátékosokkal foglalkozik; mezőnyjátékos tizenöt van, kapus csak kettő. Mint a világ egyik valamikori legjobb kapuvédöje, rendelkezett-e olyan képességekkel, amelyek feljogosították volna arra, hogy elmondhassa; mindent tudok? Illetve: önnek is akadtak gyenge pontjai? Azt hiszem, nincs olyan mezőnyjátékos, sem kapus, aki elméletileg és gyakorlatilag mindent tudna. A világ legjobbjainak játékában is felfedezhetők bizonyos fogyatékosságok, a- melyek ha nem is gyakran, de egyszer-egyszer a felszínre jutnak. Azt hiszem, hogy az én játékomból is hiányoztak bizonyos elemek, amelyek birtokában valóban tökéletes lehettem volna, de mivel ilyen a gyakorlatban nincs, nekem is voltak fogyatékosságaim. Hogy mik voltak ezek? Nehezen tudnám meghatározni ő- ket, hiszen ebben a játékban sohasem történik két eset azonos körülmények között, minden helyzet más-más. Amikor gólt kaptam, akkor mindig hibásnak éreztem magam, s akkor véltem fölfedezni azt a hiányosságot, amelyet ha kiküszöböltem volna a gólt esetleg kivédhettem volna. Egyértelműen szeretném leszögezni: bennem is voltak hiányosságok, hibák, s ezt tökéletesen fémjelezték azok a gólok, amelyeket kaptam. Kivétel nélkül mindegyik, mert ha elméletben nincs is védhetetlennek látszó lövés, a gyakorlatban bizony sok lövés mégis az. Ojabb témánk a kapusiskola, ötlete és terve Grosics Gyulától származik. Mit mondana róla? Amikor 1962 őszén befejeztem játékos-pályaíutásam, fölmerült — a szakemberek részéről — annak az igénye, hogy előzetes kívánságom alapján, Magyarországon, elsőként a világon, létrehozzanak egy gyakorlati kapusiskolát. Felépítése, struktúrája ezután került volna megbeszélés tárgyává. Kaptam is egy hivatalos feladatot a részletek kidolgozására, de ez még el sem készült, amikor a terv már kútba is e- sett. Elsősorban az anyagiak hiánya, másodsorban a már leigazolt, és játékban lévő kapusok időhiánya, másodsorban a már leigazolt, és játékban lévő kapusok időhiánya miatt. Részleteiben nincs különösebb értelme az iskola profiljáról beszélni: én korosztályok szerint kategóriákba akartam rendezni a kapusokat, már az ifikkel elkezdtük volna a munkát, s a válogatottakkal is végeztettünk volna bizonyos gyakorlatokat. Versenyidényben heti egy, holtszezonban né- hányhetes munkát végeztünk volna. 1969 nyarán az MLSZ kurzust a kapuvédők részére, s itt többek között Faragó Lajos, a Honvéd volt kapusa foglalkozott a résztvevőkkel. Magam nem tudtam résztvennl ebben a munkában, mert három hónapig beteg voltam. Változatlanul kitartok egyik korábbi nyilatkozatom mellett és azt mondom: ha külföldről megfelelő ajánlatot kapnék, és az illető ország sportszervei korszerű edzési feltételeket biztosítanának részemre és az iskola résztvevői részére, azonnal útnak indulnék, hogy megteremtsem a Kapusiskolát. Mi a titka annak, hogy még most is olyan alakja van, mint versenyző korában, hogy nincs súlyfeleslege? Ez elsősorban alkati kérdés. Nem vagyok hízásra hajlamos, ez tény. Tény azonban az is, hogy évenként jópár alkalommal szerepelek még mindig az öregfiúk csapatában, s edzera is a meccsek előtt, tehát bizonyos mértékig biztosítom a mozgást magamnak. A helyzet valóban az, hogy egykori ideális testsúlyomnál mindössze két-három kilóval vagyok nehezebb, s ez nem látszik meg rajtam, tehát ahogy mondani szokták, tartom a versenysű- lyomat változatlanul. (Folytatjuk^ A gyengélib nem közbeszól Már tizenegy éve rendszeresen kihirdetik az év legjobb tíz sportolóját. Arra azonban még nem voltf példa, hogy az első három helyen atléták, sőt — az első két helyen nők szerepeljenek. Ezúttal azonban a pozsonyi Devín szállö nagytermében a gyengébb nem fölényesen diadalmaskodott a teremtés koronáján. A szavazatok ösz- szegezése után kiderült, hogy az év tíz legjobb sportolója közül az első két helyre nők kerültek. Ügy látszik, hiábavaló volt a jégko- rongozík világraszóló stockholmi győzelme, a labdarúgók talán még váratlanabb marseille-i fegyverténye, Nepela Eurőpa-bajnoki címe. vagy Raäka győzelem-sorozatai, a 132 sportújsápírö úgyszólván egyhangúan és konkurrencia nélkül Milena Rezková maqasugrő olimpiai- Eurőp-a- és országos bajnokot jelölte az év legjobb sportolöjának. Hivatása: aranyműves. A jelek szerint két fronton is eredményesen műveli. A kisebb hazai és nemzetközi versenyeket nem számítva, eddig egy olimpiai és egy Eurőpa-bajnoki aranyérem igazolja az iménti állítást. Ha pedig éppenséggel nem versenyez, akkor gyűrűt, fülbevalót vagy nyakéket készít '— természetesen aranyból. Az athéni atlétikai Euröpa-bajnokság idején az egész világot bejárta egy kép; rajta Milena Rezková két ugrás között, ügyet sem vetve a körülötte zajló eseményekre, könyvet olvas az olimpiai stadion zöld gyepére Keveredve. Már akkor Is sokan kérdezték, hogy lehet valakinek ilyen szilárd idegzete, hogy rá sem hederit a versenyre? — Tudom, hogy a legtöbb versenyző ideges és lázba jön. Viszont az az érzésem, hogy ez nem nagyon járul hozzá a jobb teljesítményhez. Tehát nagyon szereti a könyveket? — Természetesen. Legkedvesebb szerzői? — Hemingway és Remarque. Nem emlékszik véletlenül, mit olvasott az athéni stadionban? — Nem emlékszem, de nagyon érdekes lehetett, mert kis híján arról is elfeledkeztem, hogy ugráshoz szólítanak. A közelmúltban olyan hírek láttak napvilágot, hogy felhagy a versenyzéssel. Nem szeretnék indiszkrét lenni, de állítólag térjhezme- nésl szándékai vannak, és emiatt akar búcsút inteni az atlétikának. — Alaptalan rágalmazás, ami pedig a férjhezmenést illeti. — emiatt talán még nem kell abbahagynom a versenyzést. (P)
