Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-09 / 23. szám

TANONCOK

MOSTOHAGYEREKEK

Tanoncok, inasok, csehszlovákiai magyar tanoncképzés.

Nem tudom, mi benne a rossz, a nyugtalanító, furcsa érzést keltő. Tény, hogy ahol megfordultam a tanoncügy- ben, mindenütt úgy kezelték a kérdést, mint Majakovszkij vörös útlevelét a nyugati vámőrök. Az első hely, a- hol kedvem vették a készülőiéiben levő riporttól, az is~ kolaügyi minisztérium volt. Tapintatosan figyelmeztettek, hogy a tanonciskolák felülvizsgálása, főleg pedig az, hogy magyar vagy szlovák nyelven folyik-e ott az oktatás, kizárólag rájuk tartozik Próbáltam magam megértetni, mert hiszen ha minden institúciónak ilyen lenne az álláspontja, akkor az újságírók lassan elmehetnének „zabot hegyezni.”

A «zerény kis jegyzék, amelyet Szamos elvtárstől kaptam, nem kecsegtetett semmi jóvei. Előtte azt hittem, a téma feldolgozására lega- látyb három hétnyi időre lesz szükségem. Mégis, mint gondolnak, menynyi időt venne igénybe Szlovákia minden egyes magyar tanoncképzőjének a meglátogatása?

Egy hetet. Ebben az időben benne van minden kényelem és csak a nyolc órai munkaidő. Vagy talán tovább tart beutazni a Királyhelmec — Nagykapos — Tornaija — Fülek — Párkány -- Komárom — Karva — Dunaszerdahely területet? Ugyanis nagy vonalakban ezekkel a városokkal határolhatnánk körül az Iskolák helyét, ahol valamilyen formában képeznek magyar tanoncokat, természetesen mezőgazdaságunk számára is.

Szerkesztőségünk csak két várost látogatott meg; Dunaszerdahelyet és Komáromot. A két iskola körülményei, helyzete közötti különbségek már azok nevében benne foglaltattak.

Dunaszerdahelyen a tanonciskolát (Uönovská skola), látogattuk meg, a- melynek minden osztálya magyar, nevében mégsem szerepelhet ennek még nyoma sem. Komáromban pedig a hajógyár szaktanoncintézeté- vel (Odborné uéiiiáte Slovenskych lodenic) ismerkedtünk meg.

Császár Tibor, a Dunaszerdahelyi Inasiskola igazgatója;

— Iskolánk különböző vállalatok, Így például a Jednota, a Járási Építkezési Vállalat, a helybeli Iparvállalat stb. inasainak elméleti oktatásáról gondoskodik. Jelenleg több mint ezer tanulónk van, és az abc felét felhasználtuk már az iskola osztályainak megnevezésére. Két műszakban tanítunk: 350 tanuló délelőtt, 150 délután látogatja az iskolát. Jövőre még rosszabb lesz a helyzetünk, ami a műszakos tanítást, illeti, hacsak csoda nem történik, és nem készül el az új iskolaépület itt, a mostani mögött

De több mint valószínű, nem készül el, tehát csoda nem történik, mert a Járási Építkezési Vállalat a- nyaghiányra panaszkodik, és ez nem kibeszélés, mert azt hiszem, nekik is

érdekük, hogy inasaik kedvezőbb körülmények között tanulhassanak.

A Dunaszerdahelyi Inasiskola négy járás diákjait öleli fel: a pozsonyi, Pozsony-vidéki. galántai és természetesen a dunaszerdahelyi járásét. Megtörténik, hogy négy-öt szlovák iskolát végzett diák is jelentkezik hozzájuk, annak ellenére, hogy tudják, az iskolán csak magyar nyelvű oktatás folyik. Mivelhogy ezek legalább a magyar konyhanyelvet beszélik, a köztük és a magyar Iskolát végzettek között a három év után úgyszölván elenyésző a különbség — tanulmányi eredményüket illetőleg.

Milyen a tanulók kiesési százaléka?

Minden évfolyamból körülbelül tíz- tizenkét tanuló kiesik. Miért?

„A múltkor olvastam egy dolgozatot: Miért választottam ezt a szakmát címmel. A gyerek őszintén megírta, hogy ö nem akart festő lenni, de az autómechanikusaknál már nem volt hely, hát ide tették öt. A festőket különben szívből utálja. Hát a legtöbbje ezért esik ki az iskolából!"

Az iskola, sajnos, nem befolyásolhatja sem a felvételiket, sem a felvett tanoncok számát. így aztán virágzik a protskclonallzmus, és csak akkor nagy a csodálkozás, amikor kisül, hogy a nem tiszta úton bejuttatott diák már az első hónapokban kiesik, nem bírja az iramot.

Az össziskolal tanulmányi átlag 2,31, ami még a középiskolákkal ösz- szehasonlítva is megállja a helyét. Vannak olyan osztályaik (Jednota), amelyek 1.5 átlaggal fejezik be az iskolai évet. A kőművesek, festők és asztalosok az átlagrontók.

.4 Komáromi Hajógyár Szaktanonc- intézete igazgatóhelyettesével, Matej Mileccel beszélgetünk:

„Az iskolának csaknem 500 tanulója van. Nyolc első osztálya, ebből 5 magyar, 3-3 második és harmadik osztálya. Az 1970/71-es tanévre 450 tanon- cot szeretnénk felvenni, és ezzel az Iskola létszáma szinte megkétszereződne. Még nem tudjuk, sikerüi-e, mert eddig bizony csak kb. 200 kilencedikes küldte el jelentkezését..."

Ennek az iskolának van egy kUA népi tánc ünnepe

Június 13-14-én immár tizenötödször rendezik meg az amatőr népi tánccsoportok fesztiválját Zselízen.

A zselízi ünnepek történetében első ízben kerül sor a csehszlovákiai magyar gyermektánccsoportok seregszemléjére. A

a ^ eo ^

■fi VI

^ ■ 3

.. <9 C O

c —

4) «0)

« C ra ^

> 4) a fi

N S

VI

. ‘O

■5 £

(/)

o 2 < s

V >> :

S f ^

= ^ rí "" c 5

— 4>

>> ce

.s ^ Pj

5 *- S

? O

4) -í -ac

M •* «PJ t/l Cl w « 3 t/í fi w O

< o.

lönlegessége; az érettségivel végződő szakoktatás, öt évig tart. Hároméves inaskodás, plusz két év extern oktatás.

Kérdem, melyik szakok iránt a legnagyobb az érdeklődés?

„Minimális minden szakma iránt. Kevés a jelentkező. Ezt az iskolaévet is már most befejezzük, miniszteri engedély- lyel, mivelhogy a hajógyárnak sürgősen szüksége van a szakemberekre."

Összehasonlítás végett: a magyar harmadikosok közül egy tanulónak kellett búcsút mondania az iskolától — iskolakerülés miatt. A szlovák osztályokból két tanuló esett ki. A magyar és szlovák osztályok tanulmányi átlaga között nincs lényeges különbség.

Jó az együttműködés a Komáromi Inasiskolával. Megtörténik például, hogy csak hat magyar anyanyelvű gyerek jelentkezik a festő szakmára. Az ő számukra nem nyithatnak külön osztályt, megkérik hát az inasiskolát (vagy fordítva), csatolják tanulóikat az 6 osztályukhoz.

Ez eddig rendben lenne. Annak ellenére, hogy mindkét iskolán sok, rengeteg a probléma.

Szeretném azonban felhívni olvasóink figyelmét néhány általános, de annál nyugtalanítóbb észrevételre.

1. ELSŐSORBAN ÉS MINDENEKELŐTT:

Dél-Szlovákia Iparosításával kapcsolatban sokszor felmerült a jajgatás — nincs elég szakember, kevesen vennak, akik jól értik a szakmájukat. Nézzük csak, hány vállalat van a dél-szlovákiai városokban, amelyekről feltételezhetjük, hogy munkásainak, alkalmazottainak nagy része magyar anyanyelvű. Dunaszerdahely, cukorgyár és az épülő Tesla-üzem, Komárom — hajógyár, Érsekújvár — Elektrosvit, Párkány — papír- és cellulózgyár, Tornaija — ruhaüzem, Losonc-Apátfalva — textilüzem. Fülek — zománcgyár, Sellye — Duslo Btb. Talán a két kezemen Is megszámolhatom, melyiknek van közülük magyar szaktanoncintézete. A pozsonyi mammutvállalatokröl, a Dimitrov és Slovnaft vegyi üzemekről.

az építészeti vállalatokról és a Kelet-szlovákiai VasmOvekröl már nem Is beszélek, hiszen itt magyar nyelvű munkást csak a legutolsó beosztásban találunk, sokszor csak azért, mert ha bekerülnek is az üzem ta- noncintézetébe, nem bírják a nyelivet, néhány hónap múlva kénytelenek otthagyni az iskolát.

Sokan sóhajtoznak, ha legalább egy osztályban tanítanának magyarul! Tudatában vagyunk annak, hogy az Ilyen megoldás is csak félmegoldás lenne, még akkor is, ha hatalmas költségekkel járna, és a gyerekek színvonalas tanárok hiányában esetleg nem részesülnének olyan oktatásban, mint szlovák társaik.

De megérné, még ennek az árán Is.

Nem veszne el annyi ember, meglehet kitűnő szakember, és az elveszettek nem szidnák anyanyelvűket sorsuk miatt. Jó lenne, ha sok más érdek mellett, végre figyelembe vennénk az ügy tulajdonképpeni főszereplőit, a tizenöt éveseket. Mert egy év múlva már késő lesz ismét ször- nyűlködnünk: te jó ég, néhányezer gyerek otthon marad szülei nyakán vagy olyan munkát végez, amelyhez sohasem volt kedve. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a szlo,vák iskolákból kiesett gyerekek közül hány a magyar nemzetiségű...

De térjünk vissza ahhoz, ami van! Próbáljuk összegezni a kiválasztott Iskolák Igazgatóinak szavait, amelyek — szerintünk — csak igazolják az előbbi mondatokat!

2. TANKÖNYVEK.

Magyar úgyszólván nem létezik. Az inasok három év leforgása alatt egyúttal íródeákokká is válnak, ugyanis a tanár magyarul magyaráz, diktál, és aki nem jegyzetel, annak nincs miből tanulnia. Dunaszerdahelyen azt mondták a diákok, hogy az Iskolaév végén szinte érintetlenül adják vissza a tankönyveket.

„Csak a képeket nézegetjük..."

Ez valóban csak egy újszülött számára lehet új megállapítás. Mert hiszen mennyivel Jobb a helyzet a magyar szakközépiskolákban?

Most sokan talán ezt gondolják magukban: Mire jó ez a komédiázás? Csináljatok rendet a portátokon, aztán fogjatok valami újhoz! Meglehetősen buja a fantáziám, de iskolát tankönyvek nélkül azért még nem tudok elképzelni. Éppen ezért elgondolkoztató, hogy a jelén helyzetben mi a könnyebben elérhető (nem: mire futná az erőnkből), a létező tanonciskolák felkarolása, magyar tankönyvekkel való ellátása, tanári karának szükség szerinti kíbövitése, vagy új, a már létező félmegoldású iskolákhoz hasonló, további tanoncképzők létesítése.

Mondom, nem azt kell nézni, mire futná az erőnkből, mert abból aztán futná sok m indenre.

Zácsek Erzsébet

kezdeményezés a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség pionírszerveze- tétöl indult ki, amely egyben vállalta a gyermekfesztivál megszervezését is.

A szereplők között olyan közismert együtteseket találunk, mint a kassai, tornai, rimaszombati, nagymegyeri, somorjai és nagyszarvai kilencéves alapiskolák táncegyüttesei.

A gyermektánccsoportok a zselízi ünnepségek megnyitó napján, vasárnap fognak fellépni.-kúiifiüság 3

NE SZÓU SZÁM?

Gyakran hallok ilyen m*s- jegyzéseket; ez már megint kritizál; már megint nyilvánosságra hozta a véleményét; már megint hozzászólt; hogy .lön ahhoz. hogy mindenbe beleüsse az orrát; honnan veszá a bátorságot, mit képzel és mi köze hozzá...

j\ki a megjegyzéseket teszi, az ugyanakkor nem kritizál semmit és senkit, hacsak a bírálót nem; nem mond véleményt. nem szól hozzá semmihez, nem UtI semmibe az orrát, mert azt tartja, tte szólj szám, nem fáj fejem. Feíöle a- kár összedőlhet a világ is, a szeme láttára követhetik el a világ legnagyobb igazságtalan« ságát: rablást, erőszakoskodást, gyilkosságot, de nem szOI, mert attól tart, betörik a feje.

Nem szeretem a minden lé« ben kanál embereket, de az 0- vatoskodókat sem bírom valami túlzottan. Magatartásuk bizonyos fokú jellemtelenségre vall.

Ezzel szemben az az érzésem, jó, ha vannak jó szándékú megfigyelők, a társadalom és az embertársaik ügyéért aggódök, segíteni akarók, akik időnként némi kockázattal is megpróbálják a figyelmet a fonákságokra és túlkapásokra irányítani, jóllehet, ez nem tartozik a hivatásukhoz. Mert hát jól néznénk ki, ha az útszélen vérbe fagyott embernek csak hivatásos orvos nyújtana segítséget, a tüzet csak a hivatásos tűzoltó oltana el.

A nagyképűek, a kontárok, az orrukat mindenbe boleütni készek, a feltűnési viszketegség- ben szenvedők esete egészen más elbírálás alá tartozik. De ez mitsem változtat a tényen, hogy valamennyien mindenért és mindenkiért felelősséggel tartozunk egymásnak.

GONDOLATOK EGY IPARI KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTÉSE UTÁN

A Német Demokratikus Ko/.- társabág a világ legfejlettebb ipari országai közé tartozik. Errol legutóbb Bratislavában. a Hajósok Házában megrendezett kiállítás ünnepi megnyitóján a .saját szememmel is meggyőződhettem. Automatizációs berendezéseket, elektronikus számítógépeket, relé- és biztosító készülékeket állítottak ki. A legtöbb kiállított tárgy működési elvével távolról sem voltam tisztában, hiábavaló volt a szakemberek kimerítő magyarázata. Ez azonban távolról sem azt jelenti, hogy vaíamiféle slendrián gyártmányokról lett volna szó. Ellenkezőleg! Olyan bonyolult és#tökéletes műveleteket hajthatnak végre, hogy arra egy átlag emberi elme sem képes.

A kiállított tárgyak között szerepelt egy aránylag egyszerű. de fölöttébb elmés mecűia- nizmus is; egy ellenőrző berendezés a gépkocsikra. A púder- doboznál alig nagyobb berende- zés a gépkocsi sebességmérőjére kapcsolva papírtekercsre rögzíti. hogy a nap melyik pillanatában milyen gyorsan háladt a gépkocsi, esetleg azt, hogy állt-e. De rögzíti azt is, ha felnyitották az ellenőrző berendezés fedelét. Jaj tehát a lógós gépkocsivezetőnek, és annak is, aki valamilyen módon csalni a- kar!

Ismétlem, a berendezés egyszerű, tudomásom szerint nálunk is gyártanak hasonlót. Csak azért foglalkoztam vele részletesebben. mert az egyik újságíró megjegyezte:

— Nálunk mindenkit el kéne látni hasonló szerkezettel, hogy ki-ki maga Is megrökönyödjék attól, mennyi Időt tölt naponta haszontalan semmittevéssel.

Eddig —> a kiállítást szemlél" ve — azon töprengtem, miképp lehetséges az, hogy az NDK ipara, amely a háborúban teljesen megsemmisült, egy negyedszázad alatt talpraállt és megerősödött. E kijelentés u- tán ez jutott eszembe: az NDK polgárai lelkűk mélyén nyilván ilyen elmés szerkezetet viselnek..