Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-02 / 22. szám

7 Babát vettünk a kislányunknak Vettünk a kislányunknak egy babát, mez­telent, nem valami nagyot. Amikor megvolt a baba, ruhát is vettünk rá, meg cipőt. A cipő egy kicsit nyomta, de nem panaszko­dott. . Amikor reggel. {elébredUnk, a baba min­dig ott ül a kislány mellett és vigyáz rá. Bár van már ruhája, olykor megint egészen meztelen. Egyszer így reggel megkérdeztem a kislányt, hogy mit szől, nem fázik-e a ba­ba. A kislány azt felelte, hogy biztosan, és rögtön a párnája alá dugta. Különben este mindig mondogatja neki, hogy ne féljen. A baba nem fél. Azelöt a mackót szerette ennyire, de a- mióta megvan a babája, arra pazarolja minden gyöngédségét, a mackó pedig na­gyon elárvult Annyira elárvult, hogy oly­kor talán még a szőrét is hullatja. Nem mindig, csak néha, amikor igen magányos. Ez a magányosság különben ránk is jel­lemző, csak mi nem hullatjuk a szőrünket, mert más fajzat vagyunk. Most tavasszal a kiscsibéknek és kiska­csáknak is nagyon örül, de ezeket nem vi­heti az ágyba. Sőt, még a kezébe sem ve­heti mindig, csak néha, amikor a nagyma­ma nem látja. Még alig hároméves, és lám, már vannak olyan dolgok, amiket nem sza­bad csinálnia. tgaz, van ebben némi ráció, de azért mégis. Jó lenne, ha néha mi is azt tehet­nénk, amit helyesnek vélünk. Elmennénk az istállóba, felnyergelnénk a lovakat és kivágtatnánk a mezőre: háromszor körül­nyargalnánk a határt, feltörne a fenekünk, fájna, aztán visszavezetnénk a lovakat. Valamikor az volt a legény, aki meg­tudta ülni a legrúgósabb gebét, ma pedig az, aki elfeledte, hogy még lovagolni is tudott valaha. Öregszünk, úgy látszik. A kislány a babát változatlanul szereti. Napjában többször is felöltözteti, majd. pucérra vetkőzteti és megfürdeti. Néha meg van neki engedve, máskor meg nincs, épp úgy, mint a mosogatás. Ilyenkor min­dig nyafog. A nyafogást különben nem sze­retjük. Németh István FELEKI LASZLO Az ember egyre jobban leigázza a ter­mészetet. Előbb hajózhatóvá, később iha- tová tette a tengert. ☆ A gépesítés esküdt ellensége a Holdra i5 gyalog szeretne menni. ☆ Az ivóvíz és az árvíz egyaránt H2O ☆ Faraday-nak nem volt villanyborotvája. ☆ Az ember fejlődéstörténetében a hiányzó láncszemről egyenlőre csak annyit tudunk, hogy hiányzik. ☆ Az elmélet tudományos agyrém. ☆ Az igazi tudós a saját elmélete alatt vágja a fát. ☆ Csak a géptől követeljük meg, hogy hi­bátlan legyen. ☆ A feltaláló nem mindig érti azt, amit feltalál. ... Engelbert Humperdinck évek óta saját családi házról álmodozik. Szinte hihetetlen, hogy ilyen kívánság akkora sztárnál, mint Humperdinck, so­káig álom maradjon. De most már tulajdonosa megálmodott házának. Sőt, mi tötob, alig költözött be az 50 ezer font sterlinges luxus palotába, máris újabb „gon­dokkal“ küzd. Feleségével, Pattal, úgy határoztak, hogy nem a tengerpar­ton fognak pihenni, mint azt eddig tették, hanem visszavonulnak a he­gyekbe. így hát a tengerparti villa mellett szükségük lesz még egy hegyi üdülőre is. ,, Ha valaki évente 25 millió font sterlinget keres, s mindamellett még csak harminckét éves, lehetnek „nincs hová tenni a pénzem, jellegű gond­jai is. Donovan visszatér a természethez „Elegem van az aszfaltos utakból, zajból és emberekből." Ezt mondta Donovan, amikor újságírók azt kérdezték tőle, miért vonult vissza az emberektől? Skóciában vásárolt egy rozoga házat, három szigetecskét, egy darab földet, egyszóval egész kis gazdaságot. Ott él barátaival és barátnőjével, Enid Stulbergerrel. A környezet kopár, tiszta, a ház már csaknem rom, de mindez nem szá­mít Donovannek. Szereti a földet művelni, teleülteti növényekkel, juhokat akar tenyészteni és csak a saját maga termelt zöldségből és a saját maga tenyésztett állatokból kíván táplálkozni. ,„Csak így lehetek teljesen függtelen és szabad. Jó érzés tölt el, ha azon a széken ülhetek, amelyet két kezemmel készítettem.“ Erre azonban nem marad sok ideje. Élnie is kell és ez pénz nélkül nem megy. így hát néhanapján kénytelen visszatérni a civilizált világba, le­mezre játszani, zenét írni, televízióban szerepelni, egyszóval csinálni mindazt, amit manapság a világ legnépszerűbb sztárjai szoktak. (Platzner Tibor, a MATESZ tervezőművésze) Platzner Tibor neve már több mint hat évé szerepel a Ma­gyar Területi Színház plakátjain, műsorfüzeteiben és az új­ságok hasábjain, amikor a színház egy-egy előadásáról bírálat jelenik meg. Nagy utat tett meg Platzner Tibor, míg középiskolai rajz­tanárból a MATESZ tervezőművésze lett. Már a főiskolán nagy érdeklődést tanúsított a színházi tervezés iránt, előadásokra járt és csillogó szemmel figyelte a festett álomvilágot, a dísz­leteket, a szcenikai megoldásokat. Aztán egy szép napon a komáromi rajztanár, hóna alatt egy-két szln^dl vázlattal, díszlettervvel beállított a színház igazgatójához. Munkáját ér­dekesnek. figyelemreméltónak Ítélték, és azóta Itt van nálunk. És jó, hogy itt van. Színházunk szcenikai munkájába új szint hozott, modem megoldásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a MATESZ megtette az első lépéseket a korszerű színház kö­vetelményei felé. Azt szokták mondani, hogy színházi tervző- művész az álmok mérnöke. Ez a meghatározás nagyon találó. Ugyanis a drámaíró megálmodja művét, a színdarabot, a ren­dező színpadra álmodja, és ezekhez az álmokhoz a tervező- művész megtervezi a környezetet, a helyszínt, a jelmezt — mindazt, ami a darabot szolgálja. Platzner Tibor állandó ön­képzéssel, fáradhatalan alkotókedvvel és munkájával jutott el oda, hogy méltó partnere lehessen a színházi alkotómunkának, a rendezésnek és az előadásnak. Platzner Tibor fiatal művész és modern ember. Tele alkotó­vággyal, ötletekkel és művészi érzékkel. 1986 óta tagja a Szlo­vák Képzőművészek Szövetségének, kiváló grafikai munkái, festményei több fővárosi és vidéki tárlaton arattak figyelemre­méltó sikert. Most Komáromban a jubileumi kiállításon szere­pel műveivel. A kritika így ír róla: ......... Ha alkotásait néze­getjük. egy kicsit már a jövő, az elkövetkezendő korok szele érint meg. Platzner vívódó, a művészetet művészetté tevő ke­retek között újat kereső, a határokat — ha ma művészi alho- tások esetében Ilyesmiről beszélni lehet — tűi soha nem lépő. modem lélek. Alkotásainak megértése elmélyülést, töprengést kíván, elvont értelemben „ hullámhossz-keresést“, azoknak az űrből — de olykor a közvetlen könyezetUnkből jövő — impul­zusoknak a felfogását, melyekből az alkotó merített.. .“ Ezek az elismerő sorok is azt bizonyítják, amit a színházi művészi munkájában láthatunk: Platzner Tibor izig-vérig modem em­ber, a kozmikus korszak művésze, modem látással és ketfsze- rű látásközvetítéssel. Színpadi díszletei könnyedek, világosak, játékosak, mégis a rendező elképzeléseit, azok megvalósítását szolgálják. Néha nem csupán díszletterveket, hanem jelmeze­ket is tervez, sőt apró színpadi tárgyakat, kellékeket is. A tervezésben sosem törekszik a kor másolására. Inkább stilizál és a korhűség elemeinek felhasználásával alkotja műveit. A ,,Szent Péter esernyője“ után — melynek könnyed díszleteit és szinpompás jelmezeit tervezte annak idején. — a kritika (Dr. Gály Iván) ezt írja róla: „ .. . Platzner Tibor művészete kerüli a leíró elemeket,, jelzett díszleteivel egy kort dokumen­tál a modem ember látószögéből..." Majdnem összes kriti­kusa — de a laikus néző is — ezt a modem szemléletet tart­ja a leglényegesebb vonásának Platzner művészetében. £s a modern művészé megoldás — főleg a színházi tervezőművészet szempontjából — szükségszerű is, hisz a mai Színjátszás is csak modem, korzserű lehet. A már említett Szent Pétm: esernyőjén kívül színházunknál már több mint 25 szcenikai művet alkotott, köztük olyan bá­tor és korszerű színpad-megoldásokat, mint azt a „Világ négy sarka“, ..Liliomfi“. ,,Rómeó és Júlia“, ..Isten, császár, pa­raszt“, vagy a legutóbbi sikeres színpadképe, az „Anna Kare­nina“ díszlete. A díszlet, a jelmez mellett színházi plakátjai is figyelemreméltó plakátművészeti alkotások, így a Mikszáth darab plakátja játékos egyszerűséggel, kifejezőerejével, az Anna Karenina plakát ünnepé­lyességével, a Liliomfi művész- plakátja pedig könnyedségével vonta magára a figyelmet. Platz­ner Tibor mindmit tud. amit egy jó színházi tervezőművésznek tudnia keli. „Érzi a színpadot, a játék kívánta megoldások he­lyes arányait, és azt tehetsége­se. korhűen és játékos könnyed­séggel fejezi ki díszleteiben. Gyakran vendégtervezője a nyit- rai és a győri színházaknak, olyan vendégrendezőkkel dolgo- gozott együtt, mint Jozef Fef- baba vagy Friss Péter — töké­letes összhangban, sikeresen. A művészetben nem ismer kom­promisszumot. színpadi munká­jában szereti a műanyagot, szí­vesen dolgozik veie. Nem szen­vedi a cikornyát. a túldiszltett és túlzsúfolt színpadot, a színé­szeknek teret nyújt a szabad mozgásra, a játékra. Tapaszta­latból is mondom, mint színész, hogy Platzner Tibor díszletei között élvezet játszani. Most, amikor színházunk fia­tal szcenikusát bemutatjuk a szlovákiai magyar Ifjúságnak, kí­vánunk neki továbbra is töret­len alkotókedvet, az álmok mű­vészi mérnök-munkájához sok sikert, a MATES/-nak oedig sok-sok Platzner-dfszletet. (S.1) a

Next

/
Thumbnails
Contents