Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-02 / 22. szám
0• «f•^ ^ I* L'I ifjúság 5 Afrika 30 millió négyzetkilométernyi területén 530 millió ember él. Az elmúlt évtizedek rohamos politikai fejlődésének eredményeképpen már több mint negyven afrikai ország nyerte el a függetlenségét. A kontinens 30 millió lakosa azonban még mindig gyarmati elnyomás alatt tengődik. A tengődik szó azonban csak anyagi helyzetükre, körülményeikre jellemző, mert a portugál gyarmatokon, a dél-afrikai és rhodesiai fehér fajvédők uralta területeken az elmúlt néhány esztendő során kibontakozott a nagyméretű és helyenként komoly katonai sikereket felmutató szabadságharc. Milyen eszközökkel, módszerekkel folyik ez a harc, milyenek a kilátásai? — ezekre a kérdésekre igyekeztem választ kapni a legilletékesebbek- töl, a felszabadító mozgalmak vezetőitől az Afrikai Egységszervezet algíri csúcsértekezletén. Dél-Afrika: még a föld alatt A csúcsértekezleten a felsza- badítási mozgalmak nevében Oliver Tambo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke számolt be arról a napról napra fokozódó küzdelemről, amely a kontinens teljes felszabadulásáért folyik. Első pillantásra furcsának tűnhet, hogy éppen az Afrikai Nemzeti kongresszus, az ANC képviselője beszél mindenki nevében, hiszen az ANCJ a Dél-aátikai Köztársaságban elő afrikaiak szervezete, és tudvalevő, hogy éppen ebben az országban nem folyik fegyveres felszabadító harc. Az igazság azonban az, hogy az ANC, amely fontos szerepet játszik más felszabadító mozgalmak harcában is, az elnyomott afrikaiaknak csaknem felét képviseli. A Dél-afrikai Köztársaságban 14 millió afrikai él. zömük úgynevezett bennszülöttrezervációkban — a három és fél millió fehér náci uralomra emlékeztető elnyomása alatt. Ami a Dél-afrikai köztársaságban történik, arra tökéletesen érvényes ez a meghatározás: a zemberiség szégyene. A fasizmus európai és ázsiai veresége után negyedszázaddal, továbbra is fennáll egy olyan rendszer, amely ideológiájában és gyakorlatában leplezetlenül követi a hitleri tanokat. Mind-, ezt a NATO-hatalmak támogatásával, mert csak így folyhat zavartalanul az ország rendkf- ivül gazdag kincseinek kiaknázása, e kincs jogos tulajdonosainak, az afrikai őslakosságnak a kifosztása. Az ANC működésének megértéséhez tudni kell azt is, hogy az országon belül s hatalmas rendőri és katonai apamelyre az elnyomók a brit imperializmus dél-afrikai úttörője, Sir Cecil Rhodes nevét aggatták. Nem akarják komoly lépesekkel kockáztatni a brit monopóliumok jelentős befektetését. Ráadásul a dél-afrikai vállalatoknak 175 millió font értékű részesedésük van az angolokkal közös üzletben. ; A ZAPU a kiválás pillanatától kezdve harcot hirdetett a fehér fajvédők uralma ellen. Ez a harc hatalmas lendületet vett az ANC-al kötött 1967-es megállapodás óta. A Smith-re- zsim a partizántámadások miatt a Dél-afrikai Köztársaságtól kért fegyveres segítséget. A Smith-rezsimnek 11000 rendőre és katonája van. Ehhez kell még számítani az állandó kiképzés alatt álló, mintegy 100 ezer tartalékost. A Dél-afrikai Köztársaság 3000 sorkatonát és 500, különleges kiképzésben részesült fehér zsoldost küldött Rhodésiába, valamint helikoptereket, bombázókat, és csapatszállító repülőgépeket. — Ilyen helyzetben vetettük be partizáncsoportjainkat meghatározott célpontok ellen és a támadások száma napról napra növekszik — mondotta Csi- kerama. Az is fontos volna, hogy a ZANU; a kínaiak által bátorított csoport felhagyna provokatív támadásaival. Központunk jelenleg még az országon kívül van, Lusakában, a szomszédos Zambia fővárosában. A ZANU tagjai a legutóbbi időkig Lusakában zavarták központunk munkáját, ahelyett, hogy otthon, a közös ellenség ellen harcoltak volna. Csikerama szavait megerősítette egy angol dokumentum is. Az Africa Confidential című londoni belső, bizalmas kiadvány 1968. szeptember 6-i számában megírta, hogy a ZANu nemcsak Kínától, hanem amerikai „forrásoktól“ is kapott a- nyagi támogatást... — Amennyiben egy összefüggő terület fejszabadífásáta hazánkat. Vajon meglepő-« hogy hazám fiai fegyvert ragadtak? Zsa Tolvo, a SWAPO (D«l- nyugat-Afrlka Népi Szervezete) ovamboföldi titkára mondta ezt az ellene és huszonkilenc társa ellen lefolytatott pretoriai tárgyaláson. Toviot és társait jogtalanul hurcolták el Délnyugat-Afrikéból a Dél-afrikai Köztársaság fővárosába. Jogtalanul, hiszen az ENSZ 1906 októberi határozata megszüntette a Dél-afrikai Köztársaság mandátumát a Namibia, azaz Délnyugat-Afrika felett. A Délafrikai Köztársaság azonban visszautasította e határozat végrehajtását és sok száz na- mibiai hazafit vetett börtönbe, mert azok az ENSZ-hez fordultak panasszal. A namibial felszabadító hadsereg 1966. augusztus 26-án kezdte a felszabadító harcot. Ez év áprilisától mindennaposak a rajtaütésszerű támadások a megszálló dél-afrikai erők ellen. Néhány kiragadott adat a felszabadító hadsereg egységeinek naplójából: „Május 15-én támadást indítottunk egy fontos katonai létesítmény ellen. Megsemmisítettünk 16 dél-afrikai katonát, és nagyszámú sebesült maradt a harcok színhelyén." Az elmúlt hat hónap mérlege; sok száz ellenséget megöltek, miközben a SWAPO harcosai közül egy sem esett el és mindössze három sebesültjük volt. Ezekről az akciókról hallgat a dél-afrikai sajtó... A SWAPO támadássorozata válasz volt a Zsa Tolvo és társai ellen lefolytatott terrorperre. A fővádlott a bíróhoz fordulva nemcsak a vádakat, hanem a sértéseket is visszautasította:— ön engem gyávasággal vádolt. A második világháború Több olvasónk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy gyakrabban közöljünk írásokat Afrika fiatal független államairól, és gyarmati sorban sínylődő országairól, mivel erre vonatkozó hozzáférhető irodalom módf^ett hiányos. Ennek a kérésnek eleget téve, mai, illrtve- legkönem, hogy nem akármilyen fegyverek voltak, hanem kitűnő, barátainktól kapott géppisztolyok. ße hol vagyunk már ettől a harminckét fegyvertől! Kérdezze csak meg Amilcar Cabraltól, a főparancsnoktól. — Hol • találhatom? — kérdeztem. — Itt áll ön mellett. Az alacsony termetű, keskeny körszakállú, fiatal férfit inkább egyetemi előadónak néztem volna. A legendás hírű Cabral szerényen hallgatta Os- valdo szavait. Most már nem térhetett ki kérdéseim elől. — Mi a helyzet tehát Guineában? — Hazánk kétharmadát felszabadítottuk — mondotta Cabral, aki nemcsak főparancsnok, hanem egyben a PAICC (Guinea és a Zöldfoki Szigetek Felszabadításának Afrikai Pártja) főtitkára is. — Országunkat tehát nem tekintjük többé gyarmatnak, hanem olyan államnak, amelyet imperialista agresszió sújt. Ez nem formális kérdés. Az általunk ellenőrzött területen teljesen megszűnt a portugál állami köz- igazgatás, és maradék katonai támaszpontjaikat is fokozatosan felszámoljuk. Cabralék reguláris egységei nemcsak az elszigetelt támaszpontok ellen indítanak sikeres akciókat, 1968 februárjában megtámadták a fővárostól, Bis- saótól tíz kilométerre levő bissalancal repülőteret is. Ez a portugálok legfontosabb támaszpontja. A támadás során megsemmisítették az ellenőrző tornyot és az ejtőernyősök három kaszárnyáját. Két repülőgépet teljesen elpusztítottak, számosat megrongáltak. Az algíri értekezletet megelőző három hét alatt a portugálok kénytelenek voltak feladni kilenc megerősített táborukat. Osvaldo parancsnok a hadisikerekröl beszámolva, nem kis büszkeséggel említette, hogy légelhárítő zelebbi számunkban foglalkozunk az egyelőre függő viszonyban lévő országokkal. A későbbiek folyamán pedig egy további ország problémáit is felvetjük. Egyúttal kérjük olvasóinkat, írják meg,» melyik országról szeretnének olvasni? ZIMBABVE Afrika déli részének közepén elhelyezkedő ország (hivatalo.san: Rhodesia). É- szakon Zambiával, keletre Mozambikkal határos. Déli szomszédja a Dél-afrikai Köztársaság, nyugatra tőle Botswana terül el. Tengerpartja ni ics. Területe: 390 000 négyzetkilométer. Lakossága: 4 270 000, ebből 4 mllllő afrikai, zömükben bantuk (70 százalék), negyedmillió fehér telepes, 20 000 ázsiai. Az első partizánok val kialakíthatjuk első állandó bázisunkat, akkor majd Zim- babve területére költöztethetjük központunkat — folytatta Csikerama, aki rámutatott arra is, hogy a fehér fajgyűlölők erejének gátlástalan módszerein kívül egy további nehézséggel is meg kell küzdenünk: — Malavl és Botswana papíron két független állam, de vezetőik mindenben kiszolgálják a rhodesiai és dél-afrikai fehér rezsimeket. Míg Zambia szabad mozgást biztosit harcosainknak — ezek feltartóztatják, bántalmazzák őket. Fájdalmas dolog, de erről is beszélni kell. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy a Zambezi folyőtő! délre is diadalmaskodnak az afrikai népek a fehér kisebbség fasiszta rendszere felett. idején, amikor hazámat, csakúgy, mint az önét, a nácizmus fenyegette, én életemet kockáztattam, ugyanabban az e- gyenruhában, amelyet ön is viselt. Ezalatt az ön honfitársai közül sokan szabotálták a háborút és Hitlerék érdekében cselekedtek. Ma ezek vannak uralmon az ön hazájában, 6- ket „hősöknek“ titulálják, miközben minket becsmérelnek! Zsa Toivőt húszévi börtönre ítélték, az egyetlen bizonyítható vádpont alapján: aláírást gyűjtött az ENSZ-hez intézett petícióra, amely a Nambiára vonatkozó határozatok végrehajtását sürgette! ütegeik augusztus 5-én lelőttek két Fiat 91-es vadászbombázót. — Ezeket a nyugatnémetek szállították a portugáloknak és a Quebo-szektor harcosai szedték le az égről. Természetesen hozzá kell fűznöm, hogy a jelenlegi harci helyzetben több légelhárítő ütegre volna szükségünk. Az ellenség ugyani« megmaradt támaszpontjait korábban hajók útján látta el é- lelemmel és utánpótlással. Miután a megfelelő nehézfegyverekkel több hajöt elsüllyesztettünk, illetve megrongáltunk, az ellenség kénytelen volt bevezetni a légi utánpótlást. No*, ezért vált elsődlegessé a lég- elhárltő fegyverek beszerzésének problémája. A légelhárítő ütegek kérdésének előtérbe kerülése azonban mást Is jelez — a harc magasabb szakaszának kezdetét, a portugál uralom végének kezdetét. Osvaldo felhívta a figyelmet arra is, hogy a sikerben milyen szerepet játszottak a lélektani tényezők. — Sző sem lehetett arról, hogy széles körű harcot indítsunk a lakosság támogatása nélkül. A PIDE, a portugál politikai rendőrség és a többi fegyveres szervezet kegyetlen eszközökkel terrorizálta a lakosságot. Az emberek féltek. Elfogták és ötven kilométert masiroztatták őket, miközben cementet etettek velük, igen, jól értette: cementet A katonai sikerek hatására azonban az emberek leküzdötték félelmüket és mindenben tám9»iat- ták harcosainkat. Ez minden sikerünk titka. És természetesen az, hogy a ml köztársaságunk azért egy kicsit más, mint a portugáloké — tette hozzá nem minden büszkeség nélkül. Osvaldo Vielra, az alig harmincéves parancsnok, aki csak elemi iskolát végzett, de ragyogó osztályzatokat szerzett a harc iskolájában. A főparancsnok — Amilcar Cabral — vette át ezután ismét a szót és ő már a jövő feladatairól beszélt. — A harcot ki keli terjeszteni a Bissagos-szigetcsoport- ra. A portugálok az ország belsejében elszenvedett vereségeik után átszervezték erőiket és innen akarnak ellentámadást indítani. Hasonlóképpen ki kell terjeszteni a fegyveres harcot a Zöldfoki-szigetekre, amelyek ugyan egy kicsit távolabb vannak partjainktól, de stratégiai jelentőségük rendkl- yüi nagy a többi portugál gyarmati terület szempontjából. Ráadásul a portugálok a Zöld- foki-szioeteket a nyugatnémetek és uás NATO-hatalmak segítségével olyan bázissá igyekeznek alakítani, amelyet felhasználnának a már független afrikai országok, elsősorban a nyugati parton levő országok elleni aknamunkára is. Az e- gyik szigeten a fajgyűlölő Délafrikai Köztársaság is engedélyt kapott egy légi támaszpont építésére. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a fegyveres felszabadító harc fontosságát a Zöldfo- ki-szigeteken. Ez a mi felelősségünk, és mi eleget is teszünk ennek — mondotta befejezésül Amilcar Cabral, Blssao —mert ők csak Így nevezik hazájukat — népének Afrika-szerte tisztelt vezetője. (Befejezés következik) parátus ellenére Is kiépült a — Több fegyverre van szük- hatékony földalatti szervezet, ségünk! A rhodesiai telepes Ez a szervezet — mint arra kormány minden 16 éven feOliver Tambo az algíri értekez- lüU fehér férfit és nőt felleten rámutatott — jelenleg fegyverzett, még a rovottmúlcsak politikai munkát végez, túakat és az elmegyógyintézet„nem fegyverekkel, hanem az bői elbocsátottaknak is fegyeszmékkel hatol be az embe- vert; nyomott a kezébe — monrek életébe, szűrődik át az el- dotta Csikerama az algíri nyomó rendszer akadályain, csúcsértekezlet szünetében. Hogy mikor térünk át az esz- Csikerama a ZAPU elönkhemei harcról a fegyveres harc- lyettese, Joshua Nkomőnak, a ra, azt a Rhodésíában és a por- börtönben sínylődő elnöknek tugál gyarmatokon folyó fegy- távollétében vezeti a Zimbabve veres harc eredményeitől és .Afrikai Népi Szövetség politi- sikereitől tesszük függővé.“ kai és katonai munkáját. Ismeretes, hogy az ANC — Ez a harc tulajdonképpen fegyverre! is harcol — Rhode- két éve folyik — folytatja Csisiában. Tavaly augusztus óta a kerama. — Rhodesia brit gyár- Kik az igazi hÖSÖk? Z.áPU-val kötött szövetség a- mat telepeskormánya 1965. nolapján közösen áll szembe lan vember il-én önkényesen kilé- Az erőszak borzasztó dolog. Smith fehér fajvédő rezsimjé- pett a brit Nemzetközösségböl, De ki ne védené meg javait, vei Zimbabve földjén. Az afri- s Anglia formális bojkottintéz- ha kell, erőszak alkalmazásával kaiak számára ugyanis ez az kedései nem sok gondot okoz- is, egy tolvaj ellen? Mi úgy igazi neve ennek az országnak, nak lan Smith rezsimjének. véljük, hogy Dél-Afrlka ellopNAMIBIA Délnyugat-.áfrika néven ismert terület. Északra .Angolával és Zambiával határos, keleti szomszéd.ia Botswana, míg dél felöl a Délafrikai Köztársasággal é- rintkezik. Nagysága: 855 000 négyzetkilométer. Lakossága; 1 millió, zömmel bantuk. Természeti kincsei; gyémánt, réz, ólom, cink. GUINEA-BISSAO A Portugál Guinea néven ismert ország Afrika nyugati partján, a Guineái Demokratikus Köztársaság és Szenegál közé ékelt, háromszög alakú terület. Nagysága: 36 000 négyzetkilométer. Lakossága: 550 e- zer, túlnyomórészt Szudán négerek. Nagyobb Törzsek: balente, fülbe, mandzsak. Ez az ország már nem gyarmat — Harminckét, Ismétlem: harminckettő fegyverünk volt, amikor öt évvel ezelőtt megindítottuk első jelentősebb akciónkat — mesél! Osvaldo parancsnok az algíri Nemzetek Palotájának folyosóján. — Any- nyit azonban hozzá kell ten„ÉI még?" — így képezik ki Rhodesiában a telepes partí- zinvadászokat
