Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-26 / 21. szám
■f JOZEF DANEK: MENEKjÜL^ A HALÁL m ELÖL Doktor Kamenickynek az volt a a szándéka, hogy az L 15-ös készítmény eddig meglévő mennyiségét elzárja és vizsgálni fogja, hogy az Idők során nem veszt-e valamit eredeti tulajdonságából. A kísérletek' folytatására a laboratóriumban újabb mennyiségeket akart előállítani. Ez a feladat is igénybe vett néhány napot, mivel nem rendelkezett a szUkséges alapanyagokkal. A végzet útjai azonban kiszámíthatatlanok. És bár nem értett egyet a sors elkerülhetetlenségét példázó elmélettel, bizonyára mégis elgondolkodott volna fölötte, ha előre látja, hogy az elkövetkező hetek milyen meglepetéseket tartogatnak a - számára. Minden egészen váratlanul történt. Egjrik délelőtt szinte berontott dr. Kamenicky dolgozószobá. ; ; jába a CURRARE terv „őranygya- ■i' la“ Mr. Wildshire. Gyakran járt ugyan hozzá, de ilyennek még sohasem látta. Szinte dühöngött. A szeme vérben forgott, az arca vörös volt a méregtől és a jobb szeme fölötti keskeny sebhely kékesfekete színben játszott. Megállt a terem közepén, két keze mint két meredt fahasáb lógott a teste mellett. „Ezért felelni fog, dr. Kamenicky“ — préselte ki magából a szavakat. „Mi történt, Wildshire úr?“ — kérdezte Kamenicky nyugodtan. A szemét közben a laboratóriumi naplóról, amelybe éppen jegyez- getett valamit, az előtte álló őrre emelte. „Épp elég történt ahhoz, hogy valaki közülünk villamosszékbe kerüljön.“ Dr. Kamenicky felállt. A tollat az asztalra tette és becsukta a laboratóriumi naplót. Aztán újra Wildshire-hoz fordult. „Ha tréfál, abban az esetben arra kell kémem, hogy hagyja el a szobámat. Semmi kedvem sincs ilyen beszédet hallgatni.“ Wildshire egy kissé meghökkent a doktor nyugodt hangjától, de aztán úgy láts^, maga is belátta, hogy rossz végén fogta meg a dolgot, és megpróbálta elfojtani a mérgét. „Sajnos, nem tréfálok. Sőt, nagyon is komolyan beszélek.“ „Megtudhatom végre, hogy mi történt?“ „A CURRARE terv komoly veszélyben forog” — folytatta Wildshire. „És nemcsak az ...“ „Ne haragudjon, Wildshire úr!" — lépett Kamenicky szorosan az őr elé. „Az én dolgom az, hogy befejezzem a munkát. Gondolom, ebben egyetért velem, ön viszont felelős a készítmény biztonságáért. Amíg rólam van szó, mindent rendben lévőnek találok. Ha viszont önnél nincs rendben valami, ahhoz nekem semmi közöm. Végezze a munkáját és ne ijesztgessen engem a villamosszékkel. Ebből már én régen kinőttem.“ A hangja kissé már remegett az Idegességtől. Ezenkívül sohasem szerette ezt a nagydarab embert. Egymás közt mindig csak buldognak nevezték. Wildshire-nak széles arca, duzzadt, előreugró szája és vastag nyaka volt. Időnként látták az embereit is a kutató- állomás körül sündörögni. Dr. Kamenicky számított ugyan ezzel, de nem érezte magát valami jól. Nem egyszer kedve lett volna Wild- shire-t kidobni a dolgozószobájából, különösen akkor, amikor értelmetlen és ostoba kérdésekkel árasztotta el a kísérletet illetően. Mindig legyőzte azonban ezt az ellenszenvét, mert tudatosította, hogy ezzel csak Princeton igazgató fejére hozna zivatart. Dr. Kamenicky nyugodt, megfontolt hangja Wildshíre-t is megfontoltságra, komolyságra szorította. Néhányszor körüljárta ideges lépteivel a szobát, míg végül elhelyezkedett az ovális al^ú fotelban. Dr. Kamenicky leült vele szemben és egy ideig hallgatva méregették egymást. „Köszönöm a kioktatást a kötelességeimet illetően“ — mondta Wildshire erőszakolt nyugalommal. Nyugodtnak tűnt ugyan, de semmivel sem lett veszélytelenebb. „Én felelek azért, hogy a CURRARE kísérletek eredménye ne kerüljön illetéktelen kezekbe. .A fejemmel felelek elöljáróimnak, hogy Smith-en, Freiberten, az asszisztensen, Príncetonon és természetesen önön kívül, doktor úr, a kísérletekről senki más nem szerez tudomást. Ezt a feladatomat teljesítem és ba mégis hibát követnék el, nem önnek tartozók számadással. És most, legyen olyan kedves, feleljen nekem né-> hány kérdésre!” Dr. Kamenicky összeráncolta a homlokát. „Mi ez, talán kihallgatás akar lenni?“ „Csak a kötelességemet teljesítem... Ha megengedi?!“ — jegyezte meg csípősen —, „felőlem a beszélgetésünket akár kihallgatásnak is nevezheti. Vagy van talán ellene valami kifogása?!“ „Kérem, tessék kérdezzen“ — vette oda Kemenicky rövid gondolkodás után. „Hármójuk közül — gondolok itt önre, Smith-re és Freibertre — ki juthatott be a páncélszekrénybe? Kulcsa, ha jól tudom, csak önnek van hozzá.“ „Ha itt vagyok, mindenki. Ha nem tartózkodom az épületben, a szekrény zárva van.“ „Nem gondolja, hogy ez eléggé merész?“ „Nem. Egyáltalában nem tartom merészségnek.“ „Bámulom az önbizalmát. De lia az ön helyében lennék, ezt az egyébként dicséretes tulajdonságomat sokkal szerényebben juttatnám kifejezésre.“ Dr. Kamenicky arca ennél a megjegyzésnél elvörösödött. „Nem tudom Wildshire úr, ön hogy van vele, de én bízom a munkatársaimban. Másképp az együttműködést el sem tudom képzelni. Különösen nem egy tudományos kutatócsoport munkáját. Kollegáim sértegetése engem is sért. Ha így akarja folytatni, panaszt teszek ön ellen.“ Élesen beszélt. Szavainak a komolyságában a „buldog“ egy pillanatig sem kételkedhetett. „Van még valamilyen kérdése?“ „Igen“ — dUnnyögte Wildshire. „Ismeri az eddig elkészült L 15- ös készítmény pontos mennyiségét?“ „Természetesen. Kilenc adag. Ez azt jelenti, hogy kilenc köbcenti, vagy ha úgy tetszik, nyolc és fél gramm. Megtudhatom, hogy miért érdekli ez annyira önt?“ Wildshire felelet helyett egy szokatlan kéréssel lepte meg. „Bizonyára nem lesz az ügy kárára, ha az állítását ellenőrzi is. Kérem ellenőrizze az én jelenlétemben az L 15-ös készítmény mennyiségét. .A kérésemet tekintse halálosan komolynak és rendkívül fontosnak.“ — tette még hozzá, amikor észrevette Kamenicky értelmetlen tekintetét. Dr. Kamenicky keze amelyben az L 15-ös készítményt tartalmazó üvegecskét tartotta, finoman remegett. Vértelen arcában a szemek egy bizonytalan pontra sze- gezödtek a helyiség sarkában. Gondolatban valahol egészen másutt járt. Egész bensőjét egy rettenetes, kellemetlen érzés kerítette hatalmába. „Érthetetlen, érthetelen“ — nyögte ki végül, amikor egy kissé összeszedte magát. Wildshire előtt teljesen fegyvertelennek érezte magát. „Mennyi hiányzik, doktor úr?“ „Két adag“ — válaszolta az a fejét csóválva. „Érti egyáltalán, hogy mit jelent ez?" — kérdezte Wildshire leplezetlen nyugtalansággal. Dr. Kamenicky hallgatott. Olyan volt, mint a villámsújtott. Amikor bebizonyosodott, hogy az L 15- készitményből két adag hiányzik, a hideg futkosott a hátán. Amióta a CURRARE terven elkezdett dolgozni, most először tudatosította felfedezésének egész súlyát, jelentőségét. A belső ösztön, amely az ismeretlen felderítésére hajtotta, eddig minden ilyen gondolatot, fontolgatást, kizárt belőle. Arra sem gondolt, hogy felfedezése milyen célokat szolgál majd. Természetesen nem volt naiv. Hiszen az újra felfedezett készítmény halálos méreg volt és min- denkép|>en alkalmatlan arra, hogy leprát vagy rákot gyógyítsanak vele, Ezt jól tudta. Talán azért, hogy a politika sohasem érdekelte, vagy talán azért, hogy a lelkiismeretén könnyítsen, a felelősséget másokra hárította. És nem volt az egyetlen, aki hasonlóan gondolkodott. Azok közül a tudósok közül is, akik az első atombomba előállításában közreműködtek, tudniuk kellett annak borzalmas hatásáról, felhasználásának következményeiről — ismételgette magának gondolatban. A feladattal az intézet igazgatója Princeton bízta meg. A megrendelést efly olyan intézmény adta, amely közvetlenül a kormány és a parlament fennhatósága alá tartozik. Mindenki fölötte áll tehát. Miért ne bízzon akkor bennük? De ha jól meggondoljuk, ideje se volt nagyon ezen a kérdésen elgondolkodni. Egész lényével, minden gondolatával a laboratóriumnak, munkájának élt. Még otthon is nem egyszer éjszakába nyúlón, gondolatban a kémcsövekben keverte az oldatokat és figyelte a reakciókat, az elektronikus mikroszkóp alatt pedig az új vegyü- letek színeződését tanulmányozta. Gyakran felkelt az ágyból is és tollat, papírt ragadva jegyezgette az újabbnál-újabb képleteket és az űj eljárások módját. Előfordult, hogy reggelenként amikor munkába ment, már az egész napi munkaprogram készen állt a fejében. Dr. Kamenicky azonban tovább már nem jutott gondolataiban. Erről Wildshire gondoskodott. „Kénytelen vagyok a készítmény megmaradt részét a saját hivatalomban elhelyezni“ — mondta ellenkezést nem türőn. „A további kísérletekhez csak a jelenlétemben és az ellenőrzésem a- latt használhatja fel. Ugyanez vonatkozik a további adagok előállítására is.“ „Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem?!“ „Gondoljon, amit akar. Amíg az ügyet ki nem vizsgálom, ön is ugyanolyan gyanús, mint Smith vagy Freibert.“ „Csak nem gondolja, hogy saját munkánk gyümölcsét lopom meg?“ „Ugyanezt a kérdést feltehetnek az ön kollégái is, és eddig, ha jól emlékszem, semmi hasonlót nem állítottam. Ne várjon tőlem semmiféle vigasztalást. Nincs rá se időm, se kedvem.“ Wildshire szemmelláthatóan kezdte elveszteni a türelmét és ezt a hiszékeny intellektuált a legszívesebben knockautolta volna. (folytatjuk) • „Tűz“: Beküldött versei alapján biztatjuk. A biztatásunknak azonban csak akkor lesz, lehet komolyabb eredménye — ha tanul! Természetesen (verstant is! Sok a pongyola sora, rosszak a rímek, erősen döcög a ritmus. A legjobban talán a Pattan a rügy... című sikerült, bár utolsó versszakát ennek is elrontotta. (Olvassa el figyelmesebben, s rájön, hogy merőben más lejtésű!) Ha azt ki tudná javítani, elküldhetné a Kis Építő szerkesztőségének, vagy a Tábortűzbe. • „B. E. Kassa”: „ ...én azt hiszem, nagyon sokat kellene írnom, olvasnom, hogy valóban jó verseket írjak“ — írja levelében. Mi csak igazat tudunk adni önnek! Egyedül a Csoda címűben van némi költészet. A Levél és a Tavasz című egészen rossz! A Lelkem és az Idő című alapján viszont próza írásra biztatnánk. Ügy érezzük, hogy tanulással, fegyelemmel, érdekes hangú, hangulatú prózát tudna írni... • „Fekete“: Ha túlságosan is őszinték akarnánk lenni, akkor az Elalvás előtt című versének egyik sorával adnánk választ: „gyermeki, buta csa- csiságok...“ Sajnos, csupán általános dolgokat fogalmaz meg, kezdetleges eszközökkel. A költészet — az újrateremtés, az űjjáteremtés művészete. így próbáljon élni és írni! • „Gyémánt és arany“: Néhány sornyi verse alapján nem tudunk pontosabb véleményt alkotni. A 15 éve mindenesetre — a fejlődés lehetőségével kecsegtet. Művelje magát. Küld'^ jön inkább verseiből — többetV • „Zöld egyenruha“: Ne vegye „sértésnek“ ha Arany Jánossal válaszolunk: „Nyelvtant elébb, azután verstant, azután még valmit, ami már nem tan.“ • „Fixi“: Verseiben tehetséget látunk. Önön múlik, hogy tanulással, sok-sok önműveléssel a tehetség zöld gyümölcsét beérleli-e. Várjuk további verseit. • „Rekviem“: Levele nagyon érdekes, gondolkodó, vívódó, embert mutat. A verseiben ez még eléggé szárnyszegetten jelentkezik, de a Percekben élni és a Sejtés címűek alapján biztajuk. Töibb gondot fordítson a gondolati tisztaságra, a logikára. Témáit, érlelje „ki“ a végsőkig, legyen szigorúbb önmagához. Várjuk újabb jelentkezését. Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr. M. Plzók könyvéből) Szükséges, hogy minden ember élete folyamán néhány romantikus szerelmet, néhány csalódást és a romantikus szerelem adta szédületes örömet éljen át. .A romantikus szerelemben ne gondolkodjunk valamilyen játék szempontjából, ne kísérletezzünk taktikával vagy stratégiával. A romantikus szerelmet éljük át elemi erővel, kicsit fejetlenül. Belátom, kissé nevetségesen hat, hogy ha a nagy romantikus szerelmet egy hatvanéves idősebb bácsi éli át, de ez ellen sincs kifogásom, ha az említett úr magányos és az előző években elfelejtett élni. De — és ez az a szomorú de — abban a pillanatban, amikor egy tartós kapcsolat kiépítésére kerül sor, érzelmeinkben kis átcsoportosítást kell végeznünk. A hosszúlejáratú kapcsolatnak, tehát a házasságnak már nemcsak az a küldetése, hogy két felnőtt embernek szédületes örömet nyújtson. Elemezzük a dolgot elméleti síkon. A hosszúlejáratú kapcsolat az emberi tudat hatásán kívül eső véletlenszerű elemek befolyása következtében objektív ellentmondásokba kerül. Ezek az elemek a következőképpen jelentkeznek: minden kapcsolat törvényszerűen bizonytalan; minden kapcsolat a véletlen elemek befolyása folytán valamilyen egyensúly pont körül oszcilál. így például az első krízis a házasságban rendszerint a harmadik és a hetedik év között szokott jelentkezni. Minél fiatalabbak és tapasztalatlanabbak a házasok, annál korábban jön; minden olyan eseményt, amely a házasságot veszélybe hozhatja, a partnerek szubjektív módon magyarázzák. Ez azt jelenti, hogy ilyen esemény inkább vitát mint együttműködést idéz elő. .Az ideálisan megkomponált kapcsolatban olyan légkörnek kellene uralkodnia, hogy minden kívülről, vagy belülről jövő zavaró esemény a partnereket egy közös arcvonalba kovácsolja. Ezt persze könnyű elmondani, nehezebb véghezvinni. Semmi esetre sem elég ezt akarni. A hosszúlejáratú kapcsolatot ügy kell kiépíteni, hogy eleve felkészülünk a valószínűleg beálló krízisekre és előre meghatározzuk magatartásunkat arra az időre, amikor ezek beállnak. Hangsúlyozom, hosszúlejáratú kapcsolatról beszélek. A romantikus szerelem mámorában élő fatal szerelmeseknél ez felesleges. .A krízisek elhárításának első és alapvető feltétele a képesség megértést tanúsítani partnerem hibái iránt. Ha a házasságomban valamilyen belső erkölcsi rendszert akarok kiépíteni, ez a rendszer csak arra az elvre támaszkodhat, hogy a hibázó maga érzi hibájának súlyát és szégyenli ezért magát. Századunk embereinek erkölcse nem olyan romlott, mint ahogy ezt sokszor elképzeljük. Az elkövetett bűn után fellépő bűntudat mélyen az emberi tudatba van begyökerezve. De azonnal felborítom ezt az erkölcsi rendszert, ha a partneremnél felfedezett hibára támadó stratégiával válaszolok. Elképzelhetetlen olyan házasság, ahol időről időre valamelyik házastárs ne támadjon. Az ideális házasságban azonban az ilyen időszakosan fellépő támadást el tudják simítani és nem engedik, hogy ez kapcsolatukat a romboló játékok síkjára terelje. Erre csak azok az emberek képesek, akik a házastársi szerelem legfelső elvének a hibák kölcsönös elnézését állítják. Kedves olvasó, néhány folytatásban szemelvényeket mutattunk be dr. Miroslav PIzák, cseh orvos Taktika és stratégia a szerelemben című könyvéből. Bár az ilyen bemutató nem tudja felölelni teljes egészében az író elképzeléseit, mégis betekintést nyújthatott egy érdekes problematikába. A dr. PIzák eljárása, a játékelmélet alkalmazása az emberközöttí kapcsolatokra érdekes de nem egyedülálló. Számos külföldi tudós alkalmazza ezt a módszert. Akit ez a probléma közelebbről érdekel, annak ajánljuk elolvasni az egész könyvet. A művet a Mladá fronta kiadóvállalat adta ki cseh nyelven. Ara 20.- Kcs.
