Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-19 / 20. szám

10 Úi ifjúság MENEKÜLÉS A HALÁL „Igen... Megértem önt... De min­dent annak rendje és módja sze­rint megmagyarázok“ — folytatta a sajnálkozás őszinte kifejezésé­vel arcán. „De mielőtt még a ma­gyarázkodásba kezdenék, kérem... Nagyon kérem, bocsássa meg ne­kem mindazt, ami történt! Bizto­síthatom, hogy teljes egészében jóvá teszem azokat a sértéseket és károkat, amiket a buta visel­kedésemmel önnek okoztam. Ön egy szerencsétlen félreértés áldo­zata lett, és én sohasem bocsátom meg magamnak, hogy ilyen hely­zetbe hoztam önt. Semmit se fo­gok ön előtt eltitkolni. Bevallom, hogy bizonyos körüln»ények között az ön életét is veszélyeztethettem volna.“ „Nem akar leülni, Dán... bocsá­nat, Kamenicky úr? — vágok a szavába és megpróbálom maga­mat az ő kínos helyzetébe bele­képzelni. Ugyanakkor azt is ér­zem, hogy eljött a pillanat, ami­re tudat alatt vártam. \ rejtély megoldásának a pillanata, amely nem egy óra alvástól fosztott meg. „örömmel, mérnök úr. De vala­mit még... Egy pillanat, kérem...“ Megfordult és gyorsan kiment a szobámból. Néhány másodperc múlva egy üveg lepecsételt valódi angol whiskyvel, poharakkal és egy üveg szódával tért vissza. És a zsebéből eoy doboz Camel ciga­rettát vett elő. „Ne sértődjön meg, mérnök úr... Értse meg.... Kérem, ne utasítsa vissza...“ magyarázza nekem kér­ve, könyörögve, szenvedélyesen és leírhatatlan zavarban. „Ön nem tudhatja, mit jelent ez a pillanat az én életemben.“ Bár sejtem, de valóban nem tu­dom — gondolom magamban. Szó nélkül, de részvéttel figyelem, a- mint a hozott dolgokat szétrakja az asztalomon. A szemében mint­ha könnyeket láttam volna.-0­■Agna-tofana. A kegyetlen méreg titkos neve. Lokuszta a hivatásos méregkeverőnő — a rettenetes Néró hű szolgája —. ismerte az e- lőállítási módját. Áttetsző folya­dék, minden íztől és szagtól meg­fosztva. Jelentéktelen valami, is­ten tudja miféle fajta növények­ből nyerik, ám ki tudja Néró hány meg hány ellenfelének oltotta ki életét. Nem habozott Rodrigo Bor­gia, különben VI. Sándor pápa sem alkalmazni. És az agna-tofana elő­állításának a receptjét eltakarta az évszázadok fátyla. Az agna-tofana szó, három fér­fi nagyon bizalmas, akadémiai szintű eszmecseréje közben hang­zott el. Fehér köpenyben ültek a hosszúkás asztal mellett a vegyi tröszt által finanszírozott kutató- állomás tágas helyiségében. Feke­téjüket iszogatták, cigarettáztak és szenvedélyesen dohányoztak. A- hogy a vitatkozó kedvük egy kis­sé alábbhagyott, egyikük megszó­lalt: „Uraim, az agna-tofana felett nem fogunk spiritirálni. Van elég eszközünk és tapasztalatunk ah­hoz, hogy korunkhoz méltó, kor­szerű metódusokkal lássunk hoz­zá az előállításához. Rakéták röp­ködnek a Holdra, mi meg azon törjük a fejünket, hogy Lokuszta vajon hová rejtette receptjét. I- gazam van, mister Smith?“ — for­dult egy magasabb sovány, sötét szemüveges férfihez, az orvostu­dományok doktorához. „Egyetértek önnel, mister Ka­menicky“ — mondta. „Csak az i- dőnket vesztegetjük fölöslegesen.“ „Helyes. És ml az ön véleménye, Frelbert úr?“ — nézett doktor Kamenicky a fiatal, alig harminc­éves, kitűnően öltözött elegáns férfire. „Semmi kifogásom ellene — mondotta a fiatal férfi, „ön a kí­sérleti részleg vezetője, természe­tesen alávetem magam az ön út­mutatásainak.“ „Kedves barátaim, mielőtt még az első lépéseket megtennénk, né­hány különös körülményre sze­retném felhívni szíves figyelmü­ket — mondta doktor Kamenicky, az ismert biokémikus. „Az a meg­rendelés, amit intézetünk kapott, komoly jelentőséggel bír az ál­lam védelmében. A feltételek e- gyike szigorú hallgatásra kötelez bennünket mindarról, amit ebben az intézetben végezni fogunk. Kö­telesek vagyunk teljes titokban tartani már magát azt a tényt is, hogy ilyen megrendelést kaptunk. Értik kérem!“ A jelenlévők néma fejbólintására folytatta: ,„A kísér­letek őrzését a központi hírszer­zőszolgálat különleges osztálya veszi át. Holnap bemutatom majd önöknek Wiltshir urat. ö felel a kísérletek biztonságáért és értünk is. uraim.“ Az utolsó szavakat ész­revétlenül megnyomta. „Ez elke­rülhetetlen és bizonyos dolgokban feltétlenül tiszteletben kell tarta­nunk az ő elképzeléseit. Ezzel szemben, anyagilag nem leszünk függő viszonyban. Az intézet a megrendelés realizálásával jelen­tős bevételhez jut. A feladat si­keres végrehajtása esetén a mi kis kollektívánk öt százalékos ré­szesedést kap. Van valamilyen kérdésük, hozzászólásuk? Mindketten megrázták a fejü­ket. „A terv a Currare fedőnevet vi­seli“ — fejezte be doktor Kame­nicky az expozéját. Ez a beszélgetés röviddel azu­tán zajlott le, ahogy Princetonnak, az intézet igazgatójának, egy sze­mélyes futár lepecsételt boríték­ban átadta a szigorúan titkos ira­tot. A központi kémszolgálat fő­nöke írta alá. Ez az irat néhány bizalmas tanácskozás eredménye­ként jött létre, úgyhogy Princeton már mielőtt elolvasta volna, tud­ta a tartalmát. Az ő intézetének kellett kifej­lesztenie és kipróbálnia egy tel­jesen új, eddig ismeretlen tulaj­donságú mérget, amelyet nem le­het felfedezni az élő organizmus­ban. Olyan méreg kikísérletezésé­ről volt szó, amely nem hat azon­nal, hanem csak egy bizonyos idő elteltével. Ezzel szemben alkal­mazásának mindenképpen halált kellett kiváltania, de úgy, hogy a halotton fellelhető jelek a mér­gezés minden jelét kizárják. Az i- rat zárszavában röviden és tömö­ren meg volt indokolva, hogy az ilyen preparátum előállítását ma­gasabb állami érdekek követelik meg, éppen ezért nagyon fontos a legnagyobb titoktartás. Princeton az iratot elhelyezte a páncélszekrényében és behívatta magához doktor Kamenickyt, az intézet egyik legnagyobb szakte­kintélyét. Ismerte jól Kamenick^- nak a biokémiában elért eredmé­nyeit és bízott benne, hogy ezt a feladatot is sikerrel megoldja. Doktor Kamenicky mögött több éves sikeres tudományos és kuta­tói gyakorlat volt már. Szeren­csétlen szüleit röviddel az első világháború befejezése után a nyo­mor űzte a tengeren túlra Szlová­kiából. Szerencséjük volt. Meg tudtak kapaszkodni, és egyetlen fiacskájuknak 120 000 dollárt hagy­tak örökül. Az élet görbe útjai, és a sok személyes keserű tapasz­talat, már ami a nőket illeti, Ka­menickyt elriasztották a nősülés­től. Egyedül élt, ám annál nagyobb erővel és akarással vetette ma­gát munkájába. Princeton szabad kezet engedé­lyezett neki legközelebbi munka­társai megválogatásában, akikkel az új feladatot kellett megvalósí­tania, s akik ezáltal magukra vet­ték a hallgatás terhét is. Kame­nicky felkérte a már több éves kollégáját. Smith doktort, a kivá­ló kardiológust és neurológust. A másik választása pedig a fiatal, ambiciózus Freibertre esett. Né­hány nézetével ugyan nem értett egyet, de a kémiában való jártas­sága, valamint matematikai tehet­sége, amelyekkel Freibert kétség­kívül kitűnt, feledtették Kamenic- kyvel a nézetkülönbségeket. Aztán múltak a hetek és a hó­napok. A laboratórium próbacsö­veiben hol alkaloidok, hol meg különféle növényi kivonatok és a mikroorganizmusok termékei bugyborékoltak. A laboratóriumi napió lapjain egyre újabb és ú- jabb képletek jelentek meg — új eljárások és feljegyzések a szám­talan sok kísérletről. Több tíz tengerimalac, egér, kutya, nyúl és majom esett a kísérletek áldoza­tául. Doktor Kamenicky elégedett volt az eredménnyel. A laborató­riumi naplót személyesen vezette. Mindig gondosan kiegészítette, és gondosan elzárta a tűzbiztos, té­gelyekkel és próbacsövekkel teli szekrénybe. Egyszer minden ko­pogtatás nélkül Smith lépett be hozzá. „Nos, hogy végződött?“ — for­dult hozzá a kérdéssel doktor Ka­menicky. „Azt hiszem, várakozáson felül“ — mondta Smith és elégedetten mosolygott. „Az L 15-ös szérum csodálatosan hat“ — tette még hozzá. „A szintézis ideje mintegy ötven óra. A további huszonnégy órában bekövetkezik a halál. Az idő pontossága a szervezeten mú­lik, no és természetesen az adag nagyságán.“ „És a reakció?“ „Természetes. Ügy, ahogy felté- teieztUk. A szívkamrák fibrilláció- ja — az agónia — majd pedig a halál beállta. A villamos sokkok többszöri isntétlés után is ered­ménytelenek maradtak. „Nagyszerű“ — örvendezett doktor Kamenicky. „Egyszóval, szivszélhűdés következtében bekö­vetkezett természetes halál. Egye­dülálló! Jobb idő-kitolódást nem is kívánhattunk volna magunknak“. Előhúzott egy megkezdett üveg whiskyt, aztán töltött Smithnek is és magának is. Aztán felvette a telefonkagylót és behívta Freiber- tet is. A jól végzett munka érzé­se töltötte el, és úgy látta jónak, ha néhány hónapos erőfeszítésük első gyümölcsét egy kis áldomás­sal megünneplik. Látszatra minden a legnagyobb rendben ment. Doktor Kamenicky különben sem tartozott a türel­metlen emberek közé, különösen nem a sarlatánok közé. Az a pe­dantéria, amivel mindent megkö­zelített, jó nevét vívott ki neki a tudósok sorában. Most sem akarta az ismeretlen fölötti győzelem é- des érzését idő előtt élvezni. Egy sikeres kísérlet, bármilyen meg­győző is az, jelentős ugyan, de még nagyon messze van a végső eredménytől. Ügy döntött, hogy további kísérletsorozatot hajtanak végre ezzel a legújabb, L 15-ös néven bejegyzett anyaggal. (Folytatjuk) • „Katicámnak“: Verseiből [sajnos hiányzik a költészet, a költői izzás. Mindegyikben csu­pán a szándékig jut el. A vi­lág költői átfogalmazására többre van szükség — ezek csupán száraz, zörgő sorok. Ne csak nézzen, hanem Tásson és láttasson is! Idővel talán pró- I bálkozzon újra. • P. I. Ptruska: Beküldött I verseiben kétségkívül nyomon [követhető a költői szándék. [Mindez azonban még kevés, I Legtöbbször szokványtémákat, I szokványhelyzeteket versel meg I nehézkes, száraz költöietlen I eszközökkel. Jó lenne talán, ha először azt tisztázná, hogy mi- I ért akar verset írni, hogy mit és miről akar olvasóinak val­lani. A költészet, a világ újra- I teremtése — s csak aki ezt meri vallani. A költészet, a vi­lág újrateremtése — s csak aki ezt meri vállalni, lehet költö- I vé. • „AG“: Élményeit nem tud­ja verssé emelni. Próbálkozzon talán a prózával. • Sz. M. Ipolyság: „önhöz I fordulok tanácsért; érdemes-e ] foglalkoznom az irodalommal, vagy sem.“ — írja levelében. Nos, verseit elolvasva, egyelőre ügy érezzük bíztatnunk kell. Szeretnénk azonban figyelmez­tetni, hogy olyan témákat vá- 1 lasszon megverselésre, amcr,^ j lyeknek élmény-fedezetük van.’ ^ Elkerüli így a rikító, üres szó- - lamokat, szólamverseket. Ta­nuljon, művelje magát — már- csak ezért is érdemes az iro- I dalom közelségében maradni. • „Kisfalu“: Utánzás, áthal­lás csupán, amit verseiben ta­láltunk — ráadásul híg rig­mussá oldva. Lebeszéljük! • B. L. Komárom: Nagyon sok verseiben az áthallás, s mintha olvasmányait, kedvenc verseit fogalmazná újra. (A szülőföldem című verse példá­ul.) Jó lenne, ha egyvalamit tudatosítana — nem a nagy szavak jelentik a költészetet... Tanuljon — irodalom-elméle­tet is. „Büszkeség“; Lebeszéljük — a büszkeségről is és a vers­írásról is. i Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr. M. Plzók könyvéből) W. Ha valamilyen játékot kísérleti szempontból tanulmá­nyozunk, és célunk az, hogy az egyes játékosok pszichikai reakcióit vizsgáljuk, olyan módszert is választhatunk, hogy az egyik játékost előző megegyezés alapján, valamilyen általunk meghatározott stratégia alkalmazására kérjük fel. Tehát tulajdonképpen az egyik játékost „beprogramoz­zuk“. Ha például gyermekek „Ember, ne mérgelődj“ játékot játszanak, megegyezhetnek, hogy nem fogják elvenni egy­más figuráit. Ez a megegyezés természetesen a játék sza­bályain kívül történik. Ha az így módosított játék részt­vevőit figyeljük, érdekes álláspont-változásoknak lehetünk tanúi. Ha például valamelyik gyermek, a számára alkalmas pillanatban megszegi a megegyezést, és elveszi játéktársa figuráját, megkockáztatja, hogy a többiek koalíciót ala­kítanak ellene Ez azt jelenti, hogy egymás figuráit meg­kímélik, de az „áruló“ figuráit minden kínálkozó alkalom­mal elveszik. Ha valamelyik gyermeket megbízzuk, hogy a megegye­zést állandóan megszegje, megállapíthatjuk, hogy előbb létrejön az említett koalíció, de a játék további meneté­ben a többiek rájönnek; az ügy érdektelenné vált, és fokozatosan mindenki megszegi a megegyezést. Az ilyen kísérleti játék problematikája abban rejlik, hogy a játék folyamatát nem egy, hanem két norma határozza meg: 1. a játékszabályok 2. a kölcsönös megegyezés •Amíg a játékszabályok a tudatos elemekre (ügyesség, találékonyság), vagy a véletlen (hazárd) elemeire vannak felépítve, addig a kölcsönös megegyezésből az ember kö­zötti belső akció elemeit lehet kiérezni. A játékszabályo­kat nem lehet megszegni, mert ezzel megszűnik a játék játéknak lenni. A megegyezést viszont megszeghetem, de természetesen ezzel megkockáztatom, hogy ellenfelem el­lenséges stratégiát választ ellenem. Nézzük meg, mi a helyzet a szerelmi játék területén. A játékszabályokat nagyjából a törvény szabja meg. Nem vehetek egyszerre több nőt feleségül, nem hagyhatom el családomat anélkül, hogy ne biztosítanám be gyermekeim anyagi helyzetét, a családi kapcsolatban nem alkalmazha­tok durva testi erőszakot, nem csábíthatok el tizenöt év­nél fiatalabb lányt vagy fiút, nem tilthatom ki házastársa­mat a közös lakásból, stb. Nálunk a játékszabályok főleg a családról és a polgári együttélésről szóló törvényekben találhatók. Érezzük, hogy végtelenül széles terület, amely a „lépések“ és stratégiák sokaságának alkalmazására nyújt lehetőséget, mert min­dent, amit ezek a törvények nem tartalmaznak, a másik Norma, a megegyezés szabályoz. A törvény által megszabott szabályok megszegését a bíróság bünteti. A kölcsönös megegyezések megszegését csak a „játéktárs“ torolhatja meg. Ha tehát szerelmi Játékunkban a lépések és a stratégia nagy részét a kölcsönös megegyezés szabályozza, szüksé­ges, hogy megismerjük az egyes helyzetekben a cselekvé­sek indokait, és a játékosok pszichikai reakcióit. Az eljárás olyan, hogy az egyik játékost szakavatott kí­sérletező vezeti, a játékos előre meghatározott stratégiát választ, a kísérletező viszont figyeli a partner reakcióját az egyes lépésekre. Adva van tehát két játékos. Az egyik a „beprogramo­zott“ a másik a „naiv“. A kísérletek azt mutatják, hogy a „naiv“ játékosok nagy többsége igyekszik a megegyezést betartani. Naivitásában azonban nem tudja, hogy léteznek az általunk Démonok­nak nevezett hazárd elemek, amelyek tudat alatt befolyá­solják közös kapcsolatunkat. Ezért a „naiv“ játékos aka­rata ellenére olyan helyzetbe kerül, amelyben rákénysze­rül a megegyezés megszegésére. Főleg azért, mert elvesz­ti bizalmát, és azt hiszi a partner szegi meg a megegye­zést. A feleség például nincs tisztában az erotikái kapcso­latok törvényszerű gyengülésével, és három-négy éves 1- deális házasság után, az elhidegUIés jeleit a férj árulásá­nak minősíti. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents