Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-19 / 20. szám
10 Úi ifjúság MENEKÜLÉS A HALÁL „Igen... Megértem önt... De mindent annak rendje és módja szerint megmagyarázok“ — folytatta a sajnálkozás őszinte kifejezésével arcán. „De mielőtt még a magyarázkodásba kezdenék, kérem... Nagyon kérem, bocsássa meg nekem mindazt, ami történt! Biztosíthatom, hogy teljes egészében jóvá teszem azokat a sértéseket és károkat, amiket a buta viselkedésemmel önnek okoztam. Ön egy szerencsétlen félreértés áldozata lett, és én sohasem bocsátom meg magamnak, hogy ilyen helyzetbe hoztam önt. Semmit se fogok ön előtt eltitkolni. Bevallom, hogy bizonyos körüln»ények között az ön életét is veszélyeztethettem volna.“ „Nem akar leülni, Dán... bocsánat, Kamenicky úr? — vágok a szavába és megpróbálom magamat az ő kínos helyzetébe beleképzelni. Ugyanakkor azt is érzem, hogy eljött a pillanat, amire tudat alatt vártam. \ rejtély megoldásának a pillanata, amely nem egy óra alvástól fosztott meg. „örömmel, mérnök úr. De valamit még... Egy pillanat, kérem...“ Megfordult és gyorsan kiment a szobámból. Néhány másodperc múlva egy üveg lepecsételt valódi angol whiskyvel, poharakkal és egy üveg szódával tért vissza. És a zsebéből eoy doboz Camel cigarettát vett elő. „Ne sértődjön meg, mérnök úr... Értse meg.... Kérem, ne utasítsa vissza...“ magyarázza nekem kérve, könyörögve, szenvedélyesen és leírhatatlan zavarban. „Ön nem tudhatja, mit jelent ez a pillanat az én életemben.“ Bár sejtem, de valóban nem tudom — gondolom magamban. Szó nélkül, de részvéttel figyelem, a- mint a hozott dolgokat szétrakja az asztalomon. A szemében mintha könnyeket láttam volna.-0■Agna-tofana. A kegyetlen méreg titkos neve. Lokuszta a hivatásos méregkeverőnő — a rettenetes Néró hű szolgája —. ismerte az e- lőállítási módját. Áttetsző folyadék, minden íztől és szagtól megfosztva. Jelentéktelen valami, isten tudja miféle fajta növényekből nyerik, ám ki tudja Néró hány meg hány ellenfelének oltotta ki életét. Nem habozott Rodrigo Borgia, különben VI. Sándor pápa sem alkalmazni. És az agna-tofana előállításának a receptjét eltakarta az évszázadok fátyla. Az agna-tofana szó, három férfi nagyon bizalmas, akadémiai szintű eszmecseréje közben hangzott el. Fehér köpenyben ültek a hosszúkás asztal mellett a vegyi tröszt által finanszírozott kutató- állomás tágas helyiségében. Feketéjüket iszogatták, cigarettáztak és szenvedélyesen dohányoztak. A- hogy a vitatkozó kedvük egy kissé alábbhagyott, egyikük megszólalt: „Uraim, az agna-tofana felett nem fogunk spiritirálni. Van elég eszközünk és tapasztalatunk ahhoz, hogy korunkhoz méltó, korszerű metódusokkal lássunk hozzá az előállításához. Rakéták röpködnek a Holdra, mi meg azon törjük a fejünket, hogy Lokuszta vajon hová rejtette receptjét. I- gazam van, mister Smith?“ — fordult egy magasabb sovány, sötét szemüveges férfihez, az orvostudományok doktorához. „Egyetértek önnel, mister Kamenicky“ — mondta. „Csak az i- dőnket vesztegetjük fölöslegesen.“ „Helyes. És ml az ön véleménye, Frelbert úr?“ — nézett doktor Kamenicky a fiatal, alig harmincéves, kitűnően öltözött elegáns férfire. „Semmi kifogásom ellene — mondotta a fiatal férfi, „ön a kísérleti részleg vezetője, természetesen alávetem magam az ön útmutatásainak.“ „Kedves barátaim, mielőtt még az első lépéseket megtennénk, néhány különös körülményre szeretném felhívni szíves figyelmüket — mondta doktor Kamenicky, az ismert biokémikus. „Az a megrendelés, amit intézetünk kapott, komoly jelentőséggel bír az állam védelmében. A feltételek e- gyike szigorú hallgatásra kötelez bennünket mindarról, amit ebben az intézetben végezni fogunk. Kötelesek vagyunk teljes titokban tartani már magát azt a tényt is, hogy ilyen megrendelést kaptunk. Értik kérem!“ A jelenlévők néma fejbólintására folytatta: ,„A kísérletek őrzését a központi hírszerzőszolgálat különleges osztálya veszi át. Holnap bemutatom majd önöknek Wiltshir urat. ö felel a kísérletek biztonságáért és értünk is. uraim.“ Az utolsó szavakat észrevétlenül megnyomta. „Ez elkerülhetetlen és bizonyos dolgokban feltétlenül tiszteletben kell tartanunk az ő elképzeléseit. Ezzel szemben, anyagilag nem leszünk függő viszonyban. Az intézet a megrendelés realizálásával jelentős bevételhez jut. A feladat sikeres végrehajtása esetén a mi kis kollektívánk öt százalékos részesedést kap. Van valamilyen kérdésük, hozzászólásuk? Mindketten megrázták a fejüket. „A terv a Currare fedőnevet viseli“ — fejezte be doktor Kamenicky az expozéját. Ez a beszélgetés röviddel azután zajlott le, ahogy Princetonnak, az intézet igazgatójának, egy személyes futár lepecsételt borítékban átadta a szigorúan titkos iratot. A központi kémszolgálat főnöke írta alá. Ez az irat néhány bizalmas tanácskozás eredményeként jött létre, úgyhogy Princeton már mielőtt elolvasta volna, tudta a tartalmát. Az ő intézetének kellett kifejlesztenie és kipróbálnia egy teljesen új, eddig ismeretlen tulajdonságú mérget, amelyet nem lehet felfedezni az élő organizmusban. Olyan méreg kikísérletezéséről volt szó, amely nem hat azonnal, hanem csak egy bizonyos idő elteltével. Ezzel szemben alkalmazásának mindenképpen halált kellett kiváltania, de úgy, hogy a halotton fellelhető jelek a mérgezés minden jelét kizárják. Az i- rat zárszavában röviden és tömören meg volt indokolva, hogy az ilyen preparátum előállítását magasabb állami érdekek követelik meg, éppen ezért nagyon fontos a legnagyobb titoktartás. Princeton az iratot elhelyezte a páncélszekrényében és behívatta magához doktor Kamenickyt, az intézet egyik legnagyobb szaktekintélyét. Ismerte jól Kamenick^- nak a biokémiában elért eredményeit és bízott benne, hogy ezt a feladatot is sikerrel megoldja. Doktor Kamenicky mögött több éves sikeres tudományos és kutatói gyakorlat volt már. Szerencsétlen szüleit röviddel az első világháború befejezése után a nyomor űzte a tengeren túlra Szlovákiából. Szerencséjük volt. Meg tudtak kapaszkodni, és egyetlen fiacskájuknak 120 000 dollárt hagytak örökül. Az élet görbe útjai, és a sok személyes keserű tapasztalat, már ami a nőket illeti, Kamenickyt elriasztották a nősüléstől. Egyedül élt, ám annál nagyobb erővel és akarással vetette magát munkájába. Princeton szabad kezet engedélyezett neki legközelebbi munkatársai megválogatásában, akikkel az új feladatot kellett megvalósítania, s akik ezáltal magukra vették a hallgatás terhét is. Kamenicky felkérte a már több éves kollégáját. Smith doktort, a kiváló kardiológust és neurológust. A másik választása pedig a fiatal, ambiciózus Freibertre esett. Néhány nézetével ugyan nem értett egyet, de a kémiában való jártassága, valamint matematikai tehetsége, amelyekkel Freibert kétségkívül kitűnt, feledtették Kamenic- kyvel a nézetkülönbségeket. Aztán múltak a hetek és a hónapok. A laboratórium próbacsöveiben hol alkaloidok, hol meg különféle növényi kivonatok és a mikroorganizmusok termékei bugyborékoltak. A laboratóriumi napió lapjain egyre újabb és ú- jabb képletek jelentek meg — új eljárások és feljegyzések a számtalan sok kísérletről. Több tíz tengerimalac, egér, kutya, nyúl és majom esett a kísérletek áldozatául. Doktor Kamenicky elégedett volt az eredménnyel. A laboratóriumi naplót személyesen vezette. Mindig gondosan kiegészítette, és gondosan elzárta a tűzbiztos, tégelyekkel és próbacsövekkel teli szekrénybe. Egyszer minden kopogtatás nélkül Smith lépett be hozzá. „Nos, hogy végződött?“ — fordult hozzá a kérdéssel doktor Kamenicky. „Azt hiszem, várakozáson felül“ — mondta Smith és elégedetten mosolygott. „Az L 15-ös szérum csodálatosan hat“ — tette még hozzá. „A szintézis ideje mintegy ötven óra. A további huszonnégy órában bekövetkezik a halál. Az idő pontossága a szervezeten múlik, no és természetesen az adag nagyságán.“ „És a reakció?“ „Természetes. Ügy, ahogy felté- teieztUk. A szívkamrák fibrilláció- ja — az agónia — majd pedig a halál beállta. A villamos sokkok többszöri isntétlés után is eredménytelenek maradtak. „Nagyszerű“ — örvendezett doktor Kamenicky. „Egyszóval, szivszélhűdés következtében bekövetkezett természetes halál. Egyedülálló! Jobb idő-kitolódást nem is kívánhattunk volna magunknak“. Előhúzott egy megkezdett üveg whiskyt, aztán töltött Smithnek is és magának is. Aztán felvette a telefonkagylót és behívta Freiber- tet is. A jól végzett munka érzése töltötte el, és úgy látta jónak, ha néhány hónapos erőfeszítésük első gyümölcsét egy kis áldomással megünneplik. Látszatra minden a legnagyobb rendben ment. Doktor Kamenicky különben sem tartozott a türelmetlen emberek közé, különösen nem a sarlatánok közé. Az a pedantéria, amivel mindent megközelített, jó nevét vívott ki neki a tudósok sorában. Most sem akarta az ismeretlen fölötti győzelem é- des érzését idő előtt élvezni. Egy sikeres kísérlet, bármilyen meggyőző is az, jelentős ugyan, de még nagyon messze van a végső eredménytől. Ügy döntött, hogy további kísérletsorozatot hajtanak végre ezzel a legújabb, L 15-ös néven bejegyzett anyaggal. (Folytatjuk) • „Katicámnak“: Verseiből [sajnos hiányzik a költészet, a költői izzás. Mindegyikben csupán a szándékig jut el. A világ költői átfogalmazására többre van szükség — ezek csupán száraz, zörgő sorok. Ne csak nézzen, hanem Tásson és láttasson is! Idővel talán pró- I bálkozzon újra. • P. I. Ptruska: Beküldött I verseiben kétségkívül nyomon [követhető a költői szándék. [Mindez azonban még kevés, I Legtöbbször szokványtémákat, I szokványhelyzeteket versel meg I nehézkes, száraz költöietlen I eszközökkel. Jó lenne talán, ha először azt tisztázná, hogy mi- I ért akar verset írni, hogy mit és miről akar olvasóinak vallani. A költészet, a világ újra- I teremtése — s csak aki ezt meri vallani. A költészet, a világ újrateremtése — s csak aki ezt meri vállalni, lehet költö- I vé. • „AG“: Élményeit nem tudja verssé emelni. Próbálkozzon talán a prózával. • Sz. M. Ipolyság: „önhöz I fordulok tanácsért; érdemes-e ] foglalkoznom az irodalommal, vagy sem.“ — írja levelében. Nos, verseit elolvasva, egyelőre ügy érezzük bíztatnunk kell. Szeretnénk azonban figyelmeztetni, hogy olyan témákat vá- 1 lasszon megverselésre, amcr,^ j lyeknek élmény-fedezetük van.’ ^ Elkerüli így a rikító, üres szó- - lamokat, szólamverseket. Tanuljon, művelje magát — már- csak ezért is érdemes az iro- I dalom közelségében maradni. • „Kisfalu“: Utánzás, áthallás csupán, amit verseiben találtunk — ráadásul híg rigmussá oldva. Lebeszéljük! • B. L. Komárom: Nagyon sok verseiben az áthallás, s mintha olvasmányait, kedvenc verseit fogalmazná újra. (A szülőföldem című verse például.) Jó lenne, ha egyvalamit tudatosítana — nem a nagy szavak jelentik a költészetet... Tanuljon — irodalom-elméletet is. „Büszkeség“; Lebeszéljük — a büszkeségről is és a versírásról is. i Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr. M. Plzók könyvéből) W. Ha valamilyen játékot kísérleti szempontból tanulmányozunk, és célunk az, hogy az egyes játékosok pszichikai reakcióit vizsgáljuk, olyan módszert is választhatunk, hogy az egyik játékost előző megegyezés alapján, valamilyen általunk meghatározott stratégia alkalmazására kérjük fel. Tehát tulajdonképpen az egyik játékost „beprogramozzuk“. Ha például gyermekek „Ember, ne mérgelődj“ játékot játszanak, megegyezhetnek, hogy nem fogják elvenni egymás figuráit. Ez a megegyezés természetesen a játék szabályain kívül történik. Ha az így módosított játék résztvevőit figyeljük, érdekes álláspont-változásoknak lehetünk tanúi. Ha például valamelyik gyermek, a számára alkalmas pillanatban megszegi a megegyezést, és elveszi játéktársa figuráját, megkockáztatja, hogy a többiek koalíciót alakítanak ellene Ez azt jelenti, hogy egymás figuráit megkímélik, de az „áruló“ figuráit minden kínálkozó alkalommal elveszik. Ha valamelyik gyermeket megbízzuk, hogy a megegyezést állandóan megszegje, megállapíthatjuk, hogy előbb létrejön az említett koalíció, de a játék további menetében a többiek rájönnek; az ügy érdektelenné vált, és fokozatosan mindenki megszegi a megegyezést. Az ilyen kísérleti játék problematikája abban rejlik, hogy a játék folyamatát nem egy, hanem két norma határozza meg: 1. a játékszabályok 2. a kölcsönös megegyezés •Amíg a játékszabályok a tudatos elemekre (ügyesség, találékonyság), vagy a véletlen (hazárd) elemeire vannak felépítve, addig a kölcsönös megegyezésből az ember közötti belső akció elemeit lehet kiérezni. A játékszabályokat nem lehet megszegni, mert ezzel megszűnik a játék játéknak lenni. A megegyezést viszont megszeghetem, de természetesen ezzel megkockáztatom, hogy ellenfelem ellenséges stratégiát választ ellenem. Nézzük meg, mi a helyzet a szerelmi játék területén. A játékszabályokat nagyjából a törvény szabja meg. Nem vehetek egyszerre több nőt feleségül, nem hagyhatom el családomat anélkül, hogy ne biztosítanám be gyermekeim anyagi helyzetét, a családi kapcsolatban nem alkalmazhatok durva testi erőszakot, nem csábíthatok el tizenöt évnél fiatalabb lányt vagy fiút, nem tilthatom ki házastársamat a közös lakásból, stb. Nálunk a játékszabályok főleg a családról és a polgári együttélésről szóló törvényekben találhatók. Érezzük, hogy végtelenül széles terület, amely a „lépések“ és stratégiák sokaságának alkalmazására nyújt lehetőséget, mert mindent, amit ezek a törvények nem tartalmaznak, a másik Norma, a megegyezés szabályoz. A törvény által megszabott szabályok megszegését a bíróság bünteti. A kölcsönös megegyezések megszegését csak a „játéktárs“ torolhatja meg. Ha tehát szerelmi Játékunkban a lépések és a stratégia nagy részét a kölcsönös megegyezés szabályozza, szükséges, hogy megismerjük az egyes helyzetekben a cselekvések indokait, és a játékosok pszichikai reakcióit. Az eljárás olyan, hogy az egyik játékost szakavatott kísérletező vezeti, a játékos előre meghatározott stratégiát választ, a kísérletező viszont figyeli a partner reakcióját az egyes lépésekre. Adva van tehát két játékos. Az egyik a „beprogramozott“ a másik a „naiv“. A kísérletek azt mutatják, hogy a „naiv“ játékosok nagy többsége igyekszik a megegyezést betartani. Naivitásában azonban nem tudja, hogy léteznek az általunk Démonoknak nevezett hazárd elemek, amelyek tudat alatt befolyásolják közös kapcsolatunkat. Ezért a „naiv“ játékos akarata ellenére olyan helyzetbe kerül, amelyben rákényszerül a megegyezés megszegésére. Főleg azért, mert elveszti bizalmát, és azt hiszi a partner szegi meg a megegyezést. A feleség például nincs tisztában az erotikái kapcsolatok törvényszerű gyengülésével, és három-négy éves 1- deális házasság után, az elhidegUIés jeleit a férj árulásának minősíti. (Folytatjuk)
