Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-12 / 19. szám
ao Gyalog vágtam neki a panzióba vezető útnak. De már előtte elvetettem azt az eredeti szándékomat, hogy ezt a Danwerral való zavaros históriát jelentem a rendőrségen. Otthagyva őt, ahol £e- kiidt, útban a városka felé megpróbáltam összekapcsolni mindazt, ami eddig vele kapcsolatosan adódott. Megpróbáltam valamilyen rendszerbe, sorrendbe foglalni, és kerestem közöttük az összefüggést. Elmélkedésem oda vezetett, hogy egyelőre mellőzzem azt a korábbi feltételezésemet, hogy az i- degen elmebeteg. Egy lehetőségem még Így is maradt. Mégpedig az, hogy Danwer összetévesztett valakivel. Ez már szerdán este is eszembe jutott, amikor a parkban a sétányon találkoztunk. Most a- zonban ezt a feltevést már újabb, abban az időben még ismeretlen körülmények is alátámasztották. Meg van róla győződve, hogy én meg akarom gyilkolni. Aszerint, higy milyen erővel törte össze az ásványvízivásra szolgáló poharamat, arra a gondolatra jutottam, hogy annak tartalmában feltételezte a halálát. Ezért támadt a korsóra. De elkésett, mert engem már csak az ásványvíz kiivása u- tán ismert fel. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a vízbe méreg van keverve és csak akkor döbbent rá, hogy mi várja. Bizonyára ismerte a méreg hatását is, mert a szavaiból ítélve tudta, hogy a halál nem következik be azonnal. £s bár a helyzetét tudatosítania kellett, a rendőrséget mégsem a- karta értesíteni. Ez zavart a dologban. Ezenkívül az sem ment a fejembe, hogy miért nem próbálja menteni magát? Mi tartja vissza attól, hogy segítségért kiáltson? Hiszen minden, ami élő, utolsó leheletéig küzd, harcot az életéért, nála azonban az önmegmentésnek mégcsak a szikráját sem láttam. Hiszen ez természetellenes — gondoltam. Aztán volt még itt több kérdőjel is. Amikor először mondott gyilkosnak, többes számban beszélt. Engem tehát valamilyen gengszterbanda tagjának tartott, amelyiknek öt likvidálnia kell, és én vagyok az, aki a gyilkosságot végrehajtja. Egyáltalán nem irigylésre méltó IV. helyzet —- gondolom magamban. Gyilkos szerepében élni, nem egykönnyen adódik az ember életében. Különösen akkor nem, ha az ember maga sem tudja, hogy jutott ehhez a szerephez. Próbáltam elázni komor gondolataimat, hogy legalább egy időre kiszabaduljak rossz hangulatom karmaiból. De hiábavaló volt. Eszembe jutott u- gyanis, hogy az idegen valamiféle laboratóriumi naplót említett. Néhány szavából — jobban mondva kiáltásaiböl — egy ismeretlen titok megfejtésének lehetőségét éreztem ki. Bizonyára nem akarta, hogy gyilkosai kezébe kerüljön. Az idegen, legalábbis szavait tekintve, a laboratőriumi naplónak rendkívüli fontosságot tulajdonított. Hogy miért?! Erre a kérdésre egyelőre semmiféle magyarázatot nem találtam. Amikor Danwert behozták a panzióba, már a szobámban voltam. A portás és a taxisofőr támogatta fel 3 lépcsőn, hallottam hangjukat a folyosón. Késő éjszaka feküdtem le azzal az elhatározással, hogy a titok fátylát, amely az idegen sorsának rejtélyét takarja, ell^bentem. De kicsoda is tulajdonképpen ez a férfi? „Maga nagyon jól tudja, hogy nem hívnak Danwemek...“ — ismételgettem a szavait, amelyeket akkor mondott, amikor gyilkosnak nevezett. Csak nyugalom és józan ész — nyugtatgatom magamat. Légy nyugodt te Is, mister Danwer! Ne félj, nem halsz meg! Tiszta, jó ásványvizet Ittál, nem volt abban semmiféle méreg. Nem kell félni — nyugtatgatom csak úgy magamban, de a következő pillanatban már erősen sajnálom is. Hiszen a fal mögött, amely elválaszt bennünket, egy ember fekszik, aki a halált várja. Rettenetes. Igen, rettenetes még rágondolni is, hogy mit szenvedhet. Vagy taJin tévedek? Talán fütyül az életre? Nem tudom. És tulajdonképpen mit tegyek? Semmit. Mit tehetnék? Én az ellenkezőjéről úgysem tudom meggyőzni. így hát inkább várok. Várok, amíg az idegen maga is meg nem bizonyosodik rőla, hogy én nem vagyok semmiféle gyilkos. £s « a piUaaat, amikor arra rádöbben, rövidesen rijön. De ml történik ekkor, ba.„ Ijedek meg hirtelen, igen, félék, áz 6 életét féltem... Eszembe jutott egy régi, még a diák években megtörtént eset. Én ugyan nem voltam szemtanúja, csupán a diáktársaim beszéltek róla.» Két jő barát — egyébként •rvostanhaligatők — az Intemátu- si szobájukban egy kísérletet végeztek, amely tragikusan végződött. EgyDcUk rábeszélte a másikat, hogy az iskolatársafc szeme láttára engedjen kígyómérget fecskendezni az ereibe. Arr^ akarta őket meggyőzni, hogy a kísérlet biztonságos és az ampulla szérum, az egyetlen ampulla szérum, amivel rendelkezett, teljesen és és minden utőkövetkezmény nélkül közömbösíti a klgyómérget. E- zenkfvUl, természetesen, mind a ketten azt is be akarták bizonyítani, hogy micsoda „kemény fiúk“ ők. Ügy Is történt. A barát tartotta a kezét, a másik meg szemrebbenés nélkül vitte be a tűt az érbe. A másik injekciós fecskendőben oda volt készítve a „szérum“ is. Am ahogy a teendő orvos kézbe akarta venni, kiejtette a kezéből, és az összetört a földön. Az életmentő szérum szétfolyt a padlón. Bár az egyik és a másik fecskendőben is csupán víz, közönséges desztillált víz volt, amiről a- zonban a „páciens“ nem tudott. Néhány perc múlva a szerencsétlen mégis meghalt, szivszélhűdés- ben. A szív működése az önszug- geszció kiváltotta idegsokk következtében állt meg. Az egyetlen a- dag „szérum“ tönkremenésével elkerülhetetlennek tartotta a halálát. Iskolatársalnak és szerencsétlen barátjának a könyörgésére és bizonygatására, hogy csupán tiszta desztillált vízről volt sző, már képtelen volt reagálni. Nos, nem tudom, hogy ez az e- semény így játszödott-e te valóban, én nem voltam ott, nem láttam, most azonban állandóan erre gondolok. Késő éjszaka van. A- ludni nem tudok. A falon át is hallom, hogy a szomszédom mint dobálja magát az ágyon. Időnként tompán feljajdul. Nem, nem várhatok tovább! Gyorsan felkelek, magamra kapom a háziköpenyemet és szaladok le a lépcsőn. A recepció melletti kis szobában költögetem a portást. Almosán, értetlenül néz rám. „Orvost kall hívni“ — mondom neki halkan, de ugyanakkor pa- rancsolőan. „És,., mi,... mi történt?“ — kérdi meglepetten. „Danwer őrhöz.“ „De nem akar orvost“ — mondja a portás és felkel az ágyról. „Amikor a taxisofőr idehozta, megkérdeztem, hogy hívjak-e orvost, Megtiltotta. Érti, megtiltotta!? És ráadásul még dühöngött is.“ „Ki kell hívni az orvost!“ — ragaszkodtam elképzelésemhez. „Nem tetszik nekem a dolog. Jajgat. Minden áthallatszik a szobámba. Arra ébredtem tel“ — hazudom neki, mert hiszen még egyáltalán nem aludtam. „JÓI van no, jól van. Már hívom is“ — egyezett bele végül is a jfottia és nehézkesen eiinduita recepcióhan lévő teietonboz. Az orvos alig egy negyed őrá múlva meg is érkezett Megma- gyaráztam neid, hogy miről van szó, azzal felment a ^zenkettesre. Én a portással a recepcióban maradtam. „Minden rendben lesz!“ — jelentette az orvos, amikor úgy fél óra múlva visszajött. „Idegsokk“ mondta csak úgy jelszószerűen. „Csillapító injekciót adtam neki, legaláhb húsz órát fog aludni. Nyilván allergikus a fájdalomra.“ „És mi van a lábával?“ — kérdeztem. „Egy-két napot feküdni fog. E- rós, fájdalmas ficam, de különben semmi különös. Mire kialudja magát küldök ide egy ápolónövért, az majd borogatást tesz n^i rá és fixálja a bokát“ Az orvos nyugodt hangja engem is megnyugtatott. Elköszöntem tőle és visszatértem a szobámra abban a meggyőződésben, hogy az éjszaka hátralévő részét nyugodtan átalszom. III. Valaki kopogtatott az ajtómon. Alig néhány perce jöttem meg az ebédről. Kint apró, sűrű eső esett. A nap, fürdőbe jöttöm óta először rejtette arany korongját a’ piszkosszUrke felhők mögé. A rossz időt egy kis délutáni alvással akartam megtruccoini. Attól az izgalmas éjszakától már négy nap telt el, de inkább nem is emlegetem őket. „Szabad!“ Az ajtó kissé megnyikordult. Ott állt előttem Danwer. Egész idő a- latt nem láttam. Mint a múmiák, mozdulatlanul bámulunk egymás, ra, feszült várakozásban. Támad vagy „békés“ szándékkal jött — találgatom a lelkem mélyén — az előzményeken okulva. Arcának minden rezzenésére figyelek. „Jó napot, mérnök úr!“ — törte meg az idegen a már-már kellemetlenné váló csendet. Nem, nem fog támadni — érzem a hangján, de csodálkozom, hogy honnan ismeri a titulusomat. „Jó napot, Danwer űr!" mondom én is és elnyomom izgalmamat. „Jöjjön beljebb!" invitálom kedvesen, de mégis egy kissé kimérjen. Látom rajta, hogy megkönnyebbült. „0, köszönöm... Nagyon szépen köszönöm“ — mosolyog nagyot sóhajtva. Egészen másmilyennek ismertem meg. Kellemes hangja nyugodt volt, mozdulatai pedig kiegyensúlyozottak. A szemében a bűnös és ugyanakkor könyörgő kifejezés, a legutolsó aggodalmamat is eloszlatta. Kissé sántikálva az asztalhoz ment. Kínáltam székkel, de nem ült le mindjárt. Megállt előttem a következő szavakkal; „Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Doktor KamenickJ vagyok. Ján Kamenicky“ — Ismételte meg és erősen megszorította a kezemet. „Bartkovic mérnök" — mondom én is a nevemet. Észre kellett vennie zavaromat, mert a következő pillanatban már magyarázkodni kezdett. (Folytatjuk) S A „Április 1.“: Verseiben te- 3hetséget látunk. Egyedül a mé- “ jlyebb, komolyabb mondanivalót [hiányoljuk verseiből. Biztatásul olvassa el a Kél a hold ci- jmű versét: t Vörösen kél a [hold. / Hol jársz? / Újra itt az I est. / Ami volt, feledd el, kérlek! / Vörös fényét a holdnak [/ hiába gyűjtőd /ujjaid rácsa [közé, / úgyis elcsorog onnan. / [Csak a vörös jelek maradnak, vércseppek a fűben, / s a vi- i rágok szirmain. / Csak a vörö.s j jelek, / csak a véres virágok, I / csak perzselő, izzó vágyaink. / [Várjuk újabb jelentkezését! A J. A. Vágsellye: Örülök y-^újrajelentkezésének! Versei kö- zölhetdk. Különösen .A sötétség i-"',}. partjain tetszett. Küldjön még -;-4 hozzájuk néhányat! (MaUékol- rövid életrajzot és fényké- rv^pet is!) Bemutatjuk olvasóink- SSfnak! ä A „Sz. agyaggalamb"; Verseiben a költői szándék fellel- r^hetö ugyan, ám mondanivalója í^sablonjal erősen megkérdöjele- í^jzik tehetségét. Nyelvezete is f ^darabos. Tanuljon! B. Zs. Nagymegyer: Amit i'íijküldött, túlságosan is kevés Rabhoz, hogy a tehetségéről vé- j^Ieményt mondhassunk. Verse ^Msuta, erőtlen, a próza elnagyolt, ÍSelkapkodott. Az íráshoz a te- ^hetségen kívül türelem is kell. A „Szeretem 70“: Nem tud- ■^Sjuk, elgondolkodott-e már a- ^zon, hogy miért ír? Mert sze- i*;^rintünk csupán az, hogy vaia- 'jki szerelmes vagy csalódoH,* Ifmég nem ok a versírásra. Min- Idenkinek ajánlatos, de a költő [számára egyenesen lótfontos- Jságú, hogy elkerülje a közhe- ílyeket, a kopott gondolatot, sőt |a szirupos slágerdivatot is. A Ikáoszrö! — amire egyébként Icsönd című versében esküszik 1 —, nem is beszélve., Önre bíz- |zuk a döntést! A „Kiváncsi“: Versei dara- jhosak. hiányzik belőlük egye- Jlöre a költészet hőfoka. Sok ^ jfélbetört gondolat, a logikai [zavar, ám mindezen hibák elle- jnére is biztatjuk. Tetszik u- Igyanis az a möd, ahogy mon- jdanivalóját önállóan próbálja Imegfogalmazni. Idővel jelent- jkezzen újra! ^ „Kis-Duna“; Utánzás, át- Ihallás, a mondanivaló hiánya [gátolja az eredetibb kifejezést. szándék nem elég a versírás- IhQz. Lebeszéljük! Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr. M. Pirók könyvéből) V. A „NAIV“ JÁTÉKOS Ezzel a névvel azokat a játékosokat fogjuk illetni, akik életkrédővB az ún. naiv Normát választották. Ez a jelző nem kíván holmi gúnynév lenni, mert ezek az emberek ügy élnek, ahogy az egyszerűsített, hagyományos erkölcs előírja. Részükre az alá- vagy fölérendelt szerep, a nullás vagy nem nullás összegű játék ismeretlen badarság. A családról és a házasságról alkotott idealizált elképzelések szerint élnek. Vegyünk példának egy fiatal lányt, aki csalódott szerelmében! Nem fedi fel annak a Játéknak az elveit, melyek szerint akaratán kívül Is cselekedett. Meggyőződése, hogy a fiú. aki elhagy ta,hűtlen volt, és a jövőben Ilyen elől ki kell térni. .á lehető legnagyobb őszintességgel egy másik fiút keres, aki boldoggá teszi; inkább tapasztalatlanabb fiút, olyat, akit szeretni fog. Már hallom a hangokat: ha minden ember olyan lenne, mint ez a lány, a föld egy édenkertté válna, nem lennének válások, megszűnne a harag. Csakhogy hány ilyen ..naiv* fiatal kötött már házasságot, és ezek a házasságok néhány éven belül felborultak, a keletkezett konfliktusokban csak úgy hemzsegtek a „nem naiv“ nézetek és álláspontok. Mi már tudjuk, hogy a lány és a tiú ang^lj tisztasága ellenére is olyan hazárd elemek lépnek a Játékba, amelyek néhány hónap múlva elosztatnak minden hamis Ulúziót. Hiszen senki sem lép házasságba eieve azzal a szándékkal, hogy néhány éven belül „tódeót“ csináljon belőle. Becslésem szerint a háaastársak háromnegyed részét sútjtja az ilyen ..naivitás", és valamiféle kivételességnek tekintik magukat. Meggyőződésük, hogy a zátonyra fntott házasságok sokaságában ők kivételesek, ők biztosan ellenáUisak. Ez a „naiv“ játékos első jellemzője. Minden indokoltságot nélkülöző meggyőződésből, erős szavakkal tesznek Ígéretet kivételességükröl. Ahelyett, hogy tudatosítanák magukban, reájuk is ugyanúgy leskelődik a veszély, mint bárki másra, kivételes veszétyeztetlenségükről győzik meg egymást. Ezért nem tetszik a házasságkötésnél használt feltételes mőd — ígérjétek meg. ha a házasságtok véletlenül veszélybe kerülne... Az eskető hivatalnoknak így kellene mondani — Számítsatok azzal, hogy házasságtok veszélybe kerül, és ígérjétek meg... Ezek elmélettel alátámasztott szavak, ismeretes, hogy a játékos könnyebben választ együttműködő stratégiá-t, ha számít a veszteséggel. Megfelel az az emberek közötti kapcsolatok alapelvének hogy a külső veszély belső együttműködést kényszerít ki. ( A „naiv“ játékos másik jellemzője az a meggyőződés, hogy a nagy szerelem minden házasságot képes megmenteni. Ebből ezt a tanulságot vonják te: ha nagyon fogjuk egymást szeretni. 8 veszélyek elkerülnek. Megbocsáthatatlan pontatlanságről van sző, mert a nagy szerelem alatt a romantikus szerelmet értik. Természetesen létezik szerelem, amely minden külső veszély ellenére is képes megszilárdítani a házasságot, de ez már nem romantikus szerelem. Ez nem az a szerelem, amelyet két „fülig szerelmes“ fiatal érez. Majd később meghatározzuk ezt a másik szereimet. Tudjuk, a kölcsönös romantikus szerelemből származó kapcsolat nagyon könnyen, napok vagy betek alatt rombolő Játékká ta.juthat. Abban a pillanatban, amikor megkezdődik a harc a szerelemért, tulajdonképpen a függőségi viszonyért kezdtünk el harcolni. Ugyanis nagyon ritkán harcolunk a saját szerelmünkért, sokkal gyakrabban a partner szerelméért. •Annak a szerelemnek, amely a hosszú lejáratú kapcsolat felvértezésére hivatott minden külső és belső veszély ellen, nem szabad a romantikus szerelemért folytatott párbaj elemeit tartalmaznia. Ez viszont már egyáltalán nem „naiv“ szerelem. A „naiv“ játékos húségére ad ígéretet, és ezt követeli a partnertől is. Ez a bamradik jeTiemzője. De a hűség az emberi cselekedetek azon területe, ahol a legerősebben felléphetnek a tudatunkkal nem ellenőrizhető, hazárd elemek. Valakinek lehet olyan eJlenvetése, hogy a hűség betartása az erköcsi erő kérdése. Állítom; az európai emberekből ez az erő már kétezer éve hiányzik. De kérem, ígérjük meg. hogy betartjuk a hűséget. Mit tegyen az ember a- zonban, ha például a házassága nmbolö Játékká fajúi, és a partnerek elvesztik eg^ás iránti erotikus vonzahmikat? És ne feledjük, a hűtlenség már aldtor is előfordult, amikor halállal büntették! Képzeljük el egy „naiv“ játékos helyzetét. A kapcsolatot hosszú lejáratúnak akarja kifejleszteni, de szilárd meggyőződése. hogy a kapcsolat ellen elkövetett kihágást nem lehet megbocsátani. Az Uyen játékos sonem lesz képes, ha házassága veszélybe kerül, a kapcsolat megmentése érdekében együttműködő stratégiát választani. (Folytatjuk)
