Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-20 / 16. szám

8 u| tfiusag Gyurkó László: Dokum entum-ora tó riiim (Részlet) (A színpad kivilágosodik A színpad egyik oldalán Lenin nagyított fényképe. Lenin, il­letve Drabkina szövegét legalább 2—2 feje­zetre bontanám.) Lenin zárszava az Otvrszországi Kommunista Párt X. kongresszu­sán, 1921. március 9-én: Előadói beszédemben mindent a kronstadti ese­ményekből adódó tanuiságokra vonatkoztattam. Mindent, eiejétől végig. DRABKINA: Ugyan meiyik nappal kellene kezdenem? Kezd­jük talán 1921. március harmadikéval. Kenyeret nem osztottak, így hát üres, forralt vizet ittunk, és mentünk a szemináriumra, ahol épp a párizsi KommUnröi hallgattunk előadást. Öra közben ktvágódott a terem ajtaja, egyik diáktársunk rontott be. újságot lobogtatva; — Elvtársak! A korihény felhívása! Kronstadtban lázadás tört ki! A szemináriumnak természete­sen vége lett. Kézről kézre járt egy kitépett fü­zetlap, amelyre fölirták a nevét, akik önként je­lentkeznek a Kronstadt ellen Induló csapatba. Engem, mivel lány voltam és 19 éves, a szani. técekhez osztottak be. Amikor megkaptuk a pa­rancsot. a sovány szerelékestarisznyát hátunkra vetve, végiggyalogoltuk a barnás hökásában e- gész Moszkvát, igyekezettel próbáltunk lépést tartani ás egyáltalán úgy viselkedni, mintha ne­künk az egész semmiség lenne. Pedig mardosta valami a lelkünket nagyon. Egyszerű lenne a dolog, ha azon a helyen, ahová most megyünk, száz vagy ezer, de akár tízezer Kozlovszkij ge­nerális lázadt volna föl. Kronstadt ellen, amely a forradalom büszkesége volt. Kronstadt a for­radalom dicsősége. Es a zendülésben nemcsak generálisok vettek részt, meg cári tisztek, ha­nem kronstadti matrózok is — matrózok, mat­rózok, matrózok, tengerek albatroszai... LENIN: Még nem kaptam meg a legújabb híreket Kronstadtból, de nem kételkedem abban, hogy a felkelést a legközelebbi napokban, sőt talán a legközelebbi órákban leverjük. De alaposan mérlegelnünk kell ennek az eseménynek politi- kai és gazdasági tanulságait. Oroszország úgy került ki a háborúból, hogy állapota leginkább a félholtra vert ember álla­potához Hasonlít: hét évig pUfölték. s most adja isten, hogy legalább mankóval tudjon járni! I- lyen helyzetben vagyunk! Aki azt hiszi, hogy mankó nélkül kikászálódhatunk belőle, annak fo­galma sincs semmiről! A mi elmaradott országunkban, hétévi háború után a munkások körében, akik hallatlan áldo­zatokat hoztak, és a paraszttömegek között e- gyenesen a kimerültség óUápota tapasztalható. Ez a kimerültség, ez az állapot a teljes munka- képtelenséggel határos. Az ország több éven át kizárólag katonai fel­adatokra fordította minden erejét, minden esz­közzel támogatta e feladatok megvalósítását és nem sajnálta erre a célra fölhasználni utolsó erőforrásait, szűkös készleteit és tartalékait — s csak a háború befejezése után láttuk, mekkora a pusztulás és a nyomor, amely arra kárhoztat bennünket, hogy hosszú ideig pusztán sebeink gyógyításával foglalkozzunk. DRABKINA: Petrográdon már a pályaudvaron fogadta sze­relvényünket Mihail Ivanovics Kalinyin meg La- sevics, Petrográd védelmi törzskarának tagja. Az egyik váróteremben tartottunk gyűlést. Itt tud­tuk meg az első részleteket arról, mi történt Kronstadtban. Kalinyin szólt hozzánk először. Látszott raj­ta, hogy nagyon kimerült. Ráadásul a szemüve­ge Is törött volt, az egyik üveg helyén kis, szi- lánkos cserép meredezett, szára kenderfonállal volt megerősítve. Mihail Ivanovics röviden be­szélt. A többit Lasevics mondta el. Kronstadt- ban az események a Petropavlovszk sorhajón rendezett kétnapos gyűléssel kezdődtek, amely a szovjethatalommal ellenséges határozatot ho­zott. Kalinyin erre elhatározta: azonnal Kron- stadtba utazik. A gyűlésen ismertette az ország helyzetét, majd azokról az ú] Intézkedésekről szólott, amelyeket a szovjethatalom tervez a- közeljövőben. Magyarázta, hogy háborgásokkal meg zavargásokkal súlyosbítják a helyzetet. Va­laki odakiáltott neki: — Elég már a dajkame- sékböl! Éhezőknek nem tömöd be a száját me­sékkel! Kenyeret adjál! — Azután Petricsenko, a gyűlés elnöke beterjesztette a határozatot: Követeljük a szovjetek újraválasztását titkos szavazással! Követeljük a szólásszabadságot! Kö­veteljük 8 szabad kereskedelmet! Le a politikai bizottságokkal! Le a kommunista harci osztagok­kal! A határozatot közfelkiáltással fogadták el. Kalinyin még egyszer szót kért, és kijelentet­te, a kronstadtiak ma temetik dicső múltjukat. Saját fiaik és lányaik átkozzák majd el önöket — mondotta. — Megátkozzák azt a percet is, a- mikor apáik elárulták a munkásosztályt. LENIN: A kérdés lényege a munkásosztály és a pa­rasztság viszonyában rjjlik. Újból, vagy mond­hatnám körültekintőbben és helyesebben kell megvizsgálni, és bizonyos értelemben felül kell vizsgálni ennek a két fő osztálynak a viszo­nyát, amelyeknek harca vagy megegyezése egész forradalmunk sorsát meghatározza. Oroszországban az ipari munkások kisebbség­ben és a kisföldmüvelök óriási többségben van­nak. Ilyen országban csak két feltétellel lehet a szocialista forradalomnak végleges sikere. .Az első feltétel az, hogy egy vagy több előrehala­dott ország szocialista forradalma idejében tá­mogatja. A másik feltétel — a diktatúrát gya­korló vagy az államhatalmat kezében tartó pro­letariátusnak és a paraszti lakosság többségé­nek a megegyezése. Őszintének kell lennünk. Osztályokat nem lehet félrevezetni. Kertelés nél­kül kell felvetnünk: ennek a két osztálynak az érdekei különbözőek, a kisföldmüves nem azt a- kar.ia, amit a munkás. Tudjuk, hogy csakis a parasztsággal való meg­egyezés mentheti meg a szocialista forradalmat /Oroszországban, amíg a forradalom más orszá­gokban be nem következett. Mondjuk meg kere­ken. hogy a parasztság elégedetlen a kölcsönös viszonynak azzal a formájával, amely kialakult, hogy nem akarja a viszonynak ezt a for máját és hogy tovább így nem fog élni. Ez vitathatatlan. Ez az akarata határozottan kifejezésre jutott. Ez a dolgozó lakosság óriási tömegeinek akara­ta. Ezzel számolnunk kell, és eléggé józan po­litikusok vagyunk ahhoz, hogy nyíltan kimond­juk: vizsgáljuk hát felül parasztpolitikánkat. A- hogyan eddig volt. azt a helyzetet nem tarthat­juk fenn tovább. DRABKINA: Március 4-én a petrográdi szovjet levéllel for­dult a ,,megtévesztett kronstadtiakhoz". Másnap már ultimátumot intéztek a lázadó Kronstad- hoz: huszonnégy óra áll rendelkezésükre, hogy a fegyvert lerakják és kiadják a lázadás kez­deményezőit. Egyidejűleg közölték azt Is, hogy a már kiadott parancs szerint minden előkészü­letet megtesznek a lázadás fegyveres szétzúzá­sára. A parancs végrehajtásával Mihail Nyikolaje- vics Tuhacsevszkijt, a Hetedik Hadsereg pa­rancsnokát bízták meg. Az ultimátum hatástalan maradt. Utolsó pró­baként, újabb huszonnégy órára meghosszabbl. tottták az ultimátumot. LENIN: Nem riadunk vissza annak nyílt beismerésétől, hogy igen nehéz feladat hárul ránk, az a fela­dat. hogy a proletariátus és a túlsúlyban lévő parasztság között normális viszonyt hozzunk lét­re. A normális kapcsolatok olyanok, és csakis olyanok, hogy a proletariátus kezében tartja a nagyipart és termékeit, és a parasztságot telje­sen kielégíti. Ez. és csakis ez fogja megterem­teni a normális szocialista társadalom alapját. Mi ezt most nem tudjuk megtenni, annyira meggyötört bennünket a pusztulás, a nélkülözés, a nyomor és a kétségbeesés. Nem fogjuk lep­lezni, hogy a parasztságnak igen nyomós oka van az elégedetlenségre. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy véget vessünk ennek az ál­lapotnak, hogy nagyobb mértékben számoljunk majd a kisföldmüvelő életfeltételeivel. Nem fé­lünk attól, hogy ez az intézkedés a kommuniz­mussal szemben ellenséges tendenciákat fog lét­rehozni, holott kétségtelenül így lesz. DRABKINA: Tuhacsevszkij tartott eligazítást. Kronstadt — elsőrendű tengeri erőd, amely a tenger felöl védi Petrográdot. A Kotlin-szigeten épült kronstadti várhoz tartoznak a föerőditményeken kívül a Finn-öböl hajózható övezeteiben szétszórtan el­helyezkedő kis — néhány esetben mesterséges — szigetek és rajtuk kis betonerödök. A zendülés kirobbanásakor Kronstadtban több mint száznegyven működő ágyú volt. köztük több mint nyolcvan nehézlöveg. Ezenkívül az erőd fa­lainál horgonyzott a két lázadó hajó: a Petro­pavlovszk és a Szevasztopol. De volt a váreröd körül még egész sor kisebb hadihajó Is. Noha mindegyikük jégbe fogyva állott, erős tüzérsé­gük aktívan vehet részt a harcban. Számításba kell venni azt is, hogy ezt a gigantikus erődöt mindenfelől teljesen áttekinthető, zárótüz alá fogható, teljesen nyílt jégmező veszi körül. E- zen a jégmezőn kell a mi támadó csapataink­nak áthaladniuk jó tíz kilométer hosszan, ahol nincs egyetlen fedezék sem. Tuhacsevszkij elmondotta, olyan feladattal kell megbirkóznunk, amelyre még nem volt példa a háborúk történelmében: tengeri erődöt kell el­foglalni jégről, gyalogsággal. Nagyon sürget bennünket az idő. Az éjszaka foglyul ejtett kronstadtiaktól megtudtuk; a lázadók vezérei ar­ra számítanak, hogy amíg ml előkészítjük a ro­hamot. felszakad a jég, és nem tudunk támadni. LENIN: Olyan szorult helyzetben voltunk, hogy nem volt más választásunk. A tönkretett ország nem tehetett egyebet, mint hogy elvette a paraszt­ságtól az élelmiszerfölöslegeket, minden ellen­szolgáltatás nélkül is. Erre föltétlenül szükség volt, hogy megmentsük az országot, a hadsere­get is a munkás-paraszt hatalmat. Sok mindent hibásan csináltunk, és óriási bűnt követnénk el. ha nem látnék és nem értenénk meg, hogy nem tartottunk mértéket. Természetesen volt egy kényszerítő körülmény is; eddig olyan ádáz. hal­latlanul súlyos háború viszonyai között éltünk, hogy gazdasági téren is csak katonai módsze­rekkel dolgozhattunk. Most viszont a munkások és a parasztok elnyomorodásának. elszegénye­désének, kifáradásának és kimerültségének olyan állapotában vagyunk, hogy időlegesen mindent alá kell rendelni annak a tő elgondolásnak — hogy a terménymennyiséget, ha törik, ha sza­kad, növelnünk kell. DRABKINA: A Tizedik Pártkongresszus küldöttei népes, nagy rajként rajongva meneteltek végig az ora- nienbaumi utcákon. Gyalog menték az úttest közepén, párhuzamosan a végtelen sorban bal­lagó, alacsony parasztszánokkal. Voltak, akik ka­tonaköpenyben jöttek, voltak fekete télikabáto­sok. Egyeseknek komiszkenyér-tarisznya húzta a vállát, mások aktatáskát szorongattak a hónuk alatt, de persze nem iratokat hoztak ezekben sem, hanem váltás fehérneműt meg egy-egy pak­li mahorkát. A menetelök között ott voltak az Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság tag­jai, a kormányzósági pártbizottság tagjai, a hadosztályok katonai komisszárjai, brigádpa­rancsnokok. hadseregbeli politikai osztályveze­tők, lapszerkesztők. Még útközben határozatot fogadtak el. hogy Kronstadt alatt egyszerű harcosként indulnak majd rohamra. LENIN: Ha a konmunisták közül bárki is arról álmo- dőzott, hogy három év alatt át lehet alakítani a kisüzemű mezőgazdaság gazdasági alapjait, gaz­dasági gyökereit, az természetesen fantaszta volt. Es mi tagadás, elég szép számban akad­tak közöttünk ilyen fantaszták. S itt nincs is semmi hiba Hogyan is lehetett volna ilyen or­szágban fantaszták nélkül megkezdeni a szocla- ' lista forradalmat? De tudomásul kell venni, hogy a kisföldmüvelő átalakítása, egész lelki akaratá­nak és szokásainak átformálása olyan feladat, amelynek megoldásához nemzedékek kellenek. DRABKINA: Éjjel két óra lehetett, amikor csapatunk az öböl jégszegélye mögött elfoglalta a számára ki­jelölt kiindulási partszakaszt. Nyugat felöl erős szél fújt. Sűrű, tejfehér köd ereszkedett a táj­ra. s mikor a kronstadtiak fényszórói belc-bele- vágtak, kékesszürkén gomolygott. A menetoszlopok előtt a parancsnokság ren­delkezésére létrehozott különleges rohambszta- gok haladtak. Ezek feladata volt elhárítani az akadályokat a rohamozó hadseregcsoport útjá- ból — 8 lövedékek vágta lékekre hidat eszká- bálni. eltávolítani a drótakadályokat, megmászni az erőd falait. Az ágyúk hallgattak... Indulhatunk. A köd ugyanolyan sűrű maradt, de valahogy füstszinkékre vált. Feljött a hold. Az ellenség fényszórói Idegesen pásztázták hol a jeget, hol az égboltot. A menetoszlop azon­ban monoton, halk c.soszogással folytatta útját az éji ködbe burkolódzott lázadó erőd felé. A harcosok könnyen mennek, még szerelékestarisz- nya sincs rajtuk. Csak a fegyvert viszik, sze- getnyi kenyeret és egy doboz komiszhúskonzer­vet. Elöl csend van... LENIN: Meg kell értenünk a kisparaszti ösztönosség proletariátus elleni lázadozásának azokat a tor­máit, amelyek megnyilvánultak és a jelenlegi válság során kiélesedtek. Igyekeznünk kelt e te­kintetben mindent megtenni, ami módunkban van. Persze tudjuk, hogy a mi helyzetünkben ez igen nehéz. A parasztnak kicsit koplanla kell, hogy a gyárakat és a városokat megmentsük a nézve ez teljesen érthető, de arra nem számít- teljes éhinséglöl. Az egész állam szempontjából hatunk, hogy a szétszórtan élő. elszegényedett parasztgazda ezt megérti. S tudjuk, hogy kény­szer nélkül itt nem boldogulunk — kényszer nélkül, melyre az elszegén.yedett parasztság igen hevesen reagál. Tehát, amíg a parasztságot át nem formáltuk, biztosítani kell számára a gaz­dálkodás szabadságának lehetőségét. Én ezt a kérdést tartom jelenleg a legfontosabb gazda­sági és politikai kérdésnek a Szovjethatalom számára. DRABKINA: Hirtelen éles dörrenés vetette szét a csöndet. Elsőnek élesen csattanó két puskalövés hallat­szott. És mintha ez a két puskalövés lett volna az előre megbeszélt jel. valamennyi ütegünk és a jégen elörevontatott ágyúnk, a ugyanígy az ellenség minden ütege egyszerre tüzelni kéz. dett. A pillanat tört részéig a ködből előbukkant Kronstadt, a viliódzó torkolattUzek fénykoszorű- játől övezve. Legkevesebb dolgot nekünk, szanitéceknek. a nehéztüzérségi lövedékek adtak. A nagy kalibe­rű „csomagok", ahogy a jégre csapódtak, fel­robbantak, és azonmód óriási jégtömeggel együtt víz alá süllyedtek, magukkal sodorva embert, lovat, szánt, mindent. Egészen másfélék voltak a repeszgránátok. Fülsiketítő vijjogással repülnek, nem a föld fel­színén vagy a jégen robbannak, hanem még a levegőben, és minden irányba rengeteg repeszt fröcskölnek szét. Ahol repeszgránátok robban­nak, a jég csaknem sértetlen marad, viszont kö­röskörül sebesültek, halottak hevernek. Minél közelebb jutottunk Kronstadthoz. annál több a jégen a halott és a sebesült. A falaktól vagy kétszáz méternyire a géppuskasorozatokkal le- kaszált halottak egyenletes sorokban feküdtek, lépcsőzetesen, szabályos távolságra. Ezek a kronstadti gépfegyverek már elhall­gattak. Csapataink északról betörtek a Peters­burg! kapun, s most már utcai harcok dúlnak. A mesterséges füstködbe burkolódzott Petropav­lovszk és Szevasztopol folytatta a tüzelést. LENIN: Tudjuk, hogy a kapitalista termelés, a világ minden előrehaladott országának közreműködé­sével, évtizedeken át épült. Talán bizony gyer­mekké lettünk és azt hisszük, hogy a legna­gyobb szükség, a legnagyobb nyomor idején, o- lyan országban, ahol a munkások kisebbségben vannak, olyan országban, ahol egy elgyötört, sok sebből vérző proletár élcsapat és zömében pa­raszt lakosság van. olyan gyorsan befejezhetjük ezt a folyamatot? Még a legfontosabb funda­mentumot sem raktuk le. Tudjuk, hogy a fő akadály — a szegénység. Arra van szükség, hogy a helyzet valamicskével könnyebb legyen. Az éhínség után legalább egy-két esztendő pihe­nésre van szükségünk. Történelmi szempontból ez igen kis idő. a mi viszonyaink között viszont nagy idő. DRABKINA: A lázadók válamennyi tartalékukat mozgósiiot- ták, ellentámadásba mentek át. és kissé vissza­szorították csapatainkat, A kórház zsúfolva volt sebesültekkel. A harci zaj hol közeledett, hol távolodott. Egész idő alatt újabb és újabb sebe­sültek érkeztek. Tőlük tudtuk meg a legfrissebb híreket. Oranienbaumból a jégen vágtázott át segítségünkre egy lovasezred... Megérkezett a petrográdiak munkásosztaga is... Már a Homok utcában zajlik a harc... A mieink elfoglalták a Homok utcát... A mieink kiverték a lázadókat a Gépészeti Iskolából.... Már a csatorna mentén dúlnak a harcok... Hogy tulajdonképpen mi is történt ezekben az órákban, csak reggel tudtuk meg. Az Északi Hadseregcsoport, miközben foly­tatta az öböl kis szigeterödjelnek ostromát, é- szakkelet felöl betört Kronstadtba, és éjféltáj­ban elfoglalta a váreröd törzskarának épületeit is. A lázadás utolsó támasza a két sorhajó volt, de amint magukra maradtak, már nem sokáig bírták. Elsőnek a Szevasztopol adta föl a har­cot. Hajnali öt, órakor a Petropavlovszk is kitűz­te a fehér zászlót. Kronstadt éléseit. NARRÁTOR: Az Oroszországi Kommunista Párt .V. Kong­resszusának határozata; A hétéves háborúval és pusztulással járó nyomorúság és nélkülözés o- kozta kinerUltség. s az Oroszország munká.sosz- tálya által az utolsó negyedtél esztendőben kifejtett szinte emberfeletti erőfeszítések kö­vetkeztében beállott fáradtság most olyan fok­ra hágott, hogy a szovjethatalom rendkívüli intézkedéseit teszi szükségessé. Ezért az Orosz­országi Kommunista Pórt X. kongresszusa az egész párttól, minden párt- és szovjet-szervtől azt követeli, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki olyan Intézkedéseket, amelyek a munkások és az Ínséges parasztok helyzetének javitását és nyomorűságának mindenképpen való köny- nyitését célozzák. NARRÁTOR: Az Ossz-szövetségi Központi Végrehajtébizott- ság Elnökségének a Munkás-Paraszt Hatalom megalakulásának negyedik évforduló.ia alkalmá­ból, fél esztendővel a kronstadti felkelés leve­rése után hozott határozata: A kronstadti lázadásban részvevő s azóta a különböző országokban szétszóródott munkásuk­nak és parasztoknak, akik álnok hazu^ágok, ■ saját tájékozatlanságuk és az öntudat hiánya miatt jutottak el a zendülésig, s akiket most olcsó munkaerőként éppen az a burzsoázia zsák­mányol ki, amely annak idején szembeforditot- ta őket a dolgozó nép hatalmával, teljes am­nesztia adatik. (A színpad elsötétül. Egy színész bemondja a kővetkező fejezet címét.)

Next

/
Thumbnails
Contents